GK BH 1985/77
GK BH 1985/77
1985.02.01.
Nincs helye bírság és különilleték kiszabásának amiatt, hogy a felperes a keresetének a kamatokra való leszállításával egyidejűleg a főkövetelés kiegyenlítésének tényét nem igazolta [Pp. 5. § (4) bek.].
Az elsőfokú bíróság végzésében a felperest 500 Ft bírság megfizetésére kötelezte, mert – mint a végzés indokolásában kifejtette – a felperes a követelésének jogszerűségét, továbbá főkövetelésének kiegyenlítését nem igazolta, ezáltal a per gazdaságos, gyors befejezését hátráltatta.
A végzés ellen a felperes fellebbezett, és abban a bírság megfizetésének kötelezettsége alól való mentesítését kérte. Előadta, hogy a keresetlevélhez csatolta követelésére vonatkozó bizonyítékait, igényét még a tárgyalás megtartása előtt, a főkövetelésének időközben történt kiegyenlítésére tekintettel a késedelmi kamatra leszállította, és kérte a tárgyalásnak távollétében való megtartását. A per gyors befejezését tehát nem hátráltatta. Az elsőfokú végzésnek ezzel ellentétes megállapítása téves és iratellenes.
A fellebbezés alapos.
Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy az elsőfokú bíróság tévesen hivatkozott a végzésében a Pp. 385. §-ára. E szabály alapján – ha egyébként fennállnak annak törvényi feltételei – csak a gazdálkodó szervezetek vezetőivel, illetőleg képviselőivel, vagyis természetes személyekkel szemben van helye a pénzbírság kiszabásának, gazdálkodó szervezetekkel, vagyis jogi személyekkel szemben azonban nem.
Ezek után abban kellett dönteni, hogy a Pp. 5. §-ának (3) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásának fennállottak-e a törvényi feltételei. A Legfelsőbb Bíróság a kérdést nemlegesen döntötte el. A Pp. 5. §-ának (3) és (4) bekezdése értelmében a bíróság a valamely nyilatkozattétellel vagy egyes perbeli cselekményekkel késedelmeskedő vagy azokat elmulasztó felet (beleértve a jogi személyeket és azok képviselőit is) pénzbírsággal sújthatja és a perérték 3%-áig terjedő külön illetéknek a megfizetésére kötelezheti. A jelen perbeli esetben azonban nincsenek meg a pénzbírság és a külön illeték kiszabásának törvényi feltételei. A felperes a keresetleveléhez valóban csatolta a pénzkövetelésének bizonyítására szolgáló okmányait, keresetét a tárgyalási nap előtt – a főkövetelésének időközben történt kiegyenlítésére tekintettel – 1427 Ft késedelmi kamatra leszállította, és kérte a tárgyalásnak távollétében való megtartását. A felperesnek nem kellett igazolnia főkövetelésének kiegyenlítését, hiszen a felperes – rendelkezési jogából folyóan – a keresetét leszállíthatja, visszavonhatja anélkül, hogy elhatározását – vagy mint a jelen perbeli esetben: főkövetelésének kiegyenlítését “MNB átutalási megbízással” igazolnia kellene. A felperes tehát valóban nem hátráltatta “a per ésszerű, gazdaságos és gyors befejezését”, következésképpen nem volt helye a bírság és a különilleték kiszabásának.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú végzésnek a felperest 500 Ft bírság fizetésére kötelező rendelkezését megváltoztatta, és a felperes a fenti összeg megfizetésének kötelezettsége alól mentesítette. (Legf. Bír. Gf. II. 30 390/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás