MK BH 1985/83
MK BH 1985/83
1985.02.01.
I. A dolgozó által a baleset üzemi jellegének társadalombiztosítási szempontból való megállapítása iránt indított pernek a munkáltató nem lehet alperese [1975. évi II. tv. 115. § (1) bek. a) pont; 17/1975. (VI. 14.) MT sz. r. 252. §, 256. §, Pp. 121. §, 125. § (1) bek.].
II. Ha a sérülés megtörténte és a keresőképtelenség kezdete között viszonylag hosszabb idő telt el, és emiatt vitás a sérülés és a keresőképtelenség közötti összefüggés, a sérülés bekövetkezésének pontos időpontját általában orvos szakértő bevonásával kell tisztázni [Pp. 163. § (1) bek.]
A felperes a II. rendű alperes alkalmazásában áll mint vájár. 1982. június 23-án bejelentette a munkáltatójának, hogy 1981. december 5-én üzemi balesetet szenvedett, és állította, hogy e balesetével összefüggésben volt keresőképtelen 1982. április 28-tól június 11-jéig. Kérte a baleset üzemi jellegének elismerését.
A munkáltató a baleset üzemi jellegét nem ismerte el. Ezért a felperes a határozat ellen felszólalással élt a II. rendű alperes társadalombiztosítási tanácsához. Annak elutasítása után fellebbezett a társadalombiztosítási bizottsághoz, amely helybenhagyta a megtámadott határozatot. A határozatának indokolása lényegében az volt, hogy maga a baleset ténye nem bizonyított, így annak üzemi jellege sem ismerhető el.
A felperes a határozat ellen keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. A határozat megváltoztatásával a balesete üzemi jellegének elismerését, továbbá annak megállapítását kérte, hogy az 1982. április 28-tól június 11-jéig tartó táppénzes betegállománya e balesetével áll összefüggésben.
A munkaügyi bíróság úgy bocsátkozott a per érdemi tárgyalásába, hogy II. rendű alperesként a felperes munkáltatóját is idézte a tárgyalásra anélkül, hogy a felperes őt alperesként megjelölte volna, s hogy perben állása ellen a II. rendű alperes is tiltakozott.
A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményeként hozott ítéletével megállapította, hogy a felperes 1981. december 5-én üzemi balesetet szenvedett.
Az ítélet indokolása szerint a kihallgatott tanúk bizonyították, hogy a felperesre 1981. december 5-én a második műszak megkezdése után kb. 2 óra múlva, amikor a másfél-két méter magas állványon dolgozott, a főte leszedése. után egy kődarab rázuhant. A felperes az állványról leesett, és a kaparóba beleütötte bal csuklóját és karcsontját. A balesetét nem jelentette, tovább dolgozott. A perben eljárt igazságügyi orvos szakértő kellően megalapozott és aggálytalan szakvéleménye alapján a bíróság megállapította, hogy a felperesnek az 1982. április 29-én diagnosztizált kézsérülése keletkezhetett 1981. december 5-én.
Az ítélet ellen a munkáltató II. rendű alperes élt fellebbezéssel. Az első fokú ítélet megváltoztatásával a felperes keresetének az elutasítását kérte. Fellebbezésében előadta, hogy a felperes ún. CSÉB-biztosítással rendelkezik. Bal csuklója törése miatt 1982. május 4-én az Állami Biztosítótól 500 forint segélyben részesült. Az igénybejelentés alkalmával a felperes balesete okaként azt jelölte meg, hogy “idehaza elestem”. Kérte az iratok beszerzése mellett az orvos szakértő ismételt meghallgatását.
Az I. rendű alperes a per másodfokú tárgyalásán nem jelent meg, a felperes pedig ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. Azzal érvelt, nem emlékszik, hogy az Állami Biztosítóhoz történt igénybejelentésére ő írta volna rá, hogy otthon elesett.
A megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján hagyta helyben a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése alapján. A fellebbezésben foglaltakkal kapcsolatban ugyanis arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes a biztosítóhoz benyújtott segélykérelmében a balesetet azért jelölte meg otthonában történtnek, mert ekkor még a baleset üzemi jellege nem volt elismerve, baleseti jegyzőkönyv nem állt rendelkezésre.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (T.) 115. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a jogszabályokban meghatározott szervek járnak el a társadalombiztosítási ellátásokkal kapcsolatban az igénylő és a megállapító szerv között felmerült vitás ügyekben.
A 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet (R.) 252. §-ának a) és b) pontja szerint a T. 115. §-ának (1) bekezdéséhen megjelölt vitás ügyiekben eljáró szervek a társadalombiztosítási tanácsok és a társadalombiztosítási bizottságok.
Az R. 256. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint a társadalombiztosítási bizottság és az R. 252. § d) pontjában megjelölt bizottság határozata ellen, a kézbesítést követő harminc napon belül, az érdekelt a határozatot hozó szerv székhelye szerint illetékes bírósághoz fordulhat abban a kérdésben, hogy üzemi baleset történt-e.
A felperes a jogszabály által biztosított jogorvoslati utakat igénybe vette, a bírósághoz benyújtott keresetlevele pedig megfelelt a Pp. 121. §-ában foglaltaknak. Keresetlevelében a munkáltatóját II. rendű alperesként nem jelölte meg.
A Ip. 125. §-ának (1) bekezdése szerint az elnök a kitűzött tárgyalási határnapra a feleket a keresetlevél, illetőleg a 94. § értelmében készült jegyzőkönyv másolatának egyidejű kézbesítése mellett megidézi. A munkaügyi bíróság e jogszabályi rendelkezést figyelmen kívül hagyva idézte II. rendű alperesként a felperes munkáltatóját, és figyelmen kívül hagyta a II. rendű alperesnek azt a védekezését is, hogy a perben félként nem kíván részt venni.
Jogszabálysértő a jogerős ítélet azért is, mert a perben eljárt bíróságok egyébként is olyan személyt vontak II. rendű alperesként a perbe, aki a dolgozó és a társadalombiztosítási szerv között a baleset üzemi jellegének megállapítása iránt folyamatba tett perben félként nem szerepelhet.
Az R. 256. §-a (1) bekezdésének a)-c) pontjaiban megjelölt esetekben az ellátás igénylője és az ellátást megállapító szerv között, a d) pont szerinti esetben pedig az ellátás visszafizetésére, illetőleg megtérítésére kötelezett és a társadalombiztosítási ügyviteli feladatokat ellátó szerv között áll fenn jogvita.
A T. 115. §-ának (1) bekezdésében, valamint az R. 256. §-ának (1) bekezdésében foglaltak egybevetéséből következik, hogy az R. 256. §-a (1) bekezdésének a)-c) pontjaiban megjelölt esetekben az igénylő, a d) pont hatálya alá tartozó esetben pedig a jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetésére, illetőleg megtérítésére kötelezett az ügy eldöntésében érdekelt személy. Ilyen jogi szabályozás mellett az “érdekelt” az általános körű megjelölését jelenti mindazoknak a személyeknek, akiket az R. 256. §-ának (1) bekezdésében meghatározott esetekben a keresetindítás joga megillet, tehát fogalmilag magában foglalja az igénylőt és az ellátás visszafizetésére, illetőleg megtérítésére kötelezettet, ennél többet azonban nem. Mindezekből következik, hogy a baleseti sérült munkáltatóját az R. 256. §-a (1) bekezdése c) pontjának hatálya alá tartozó esetben a perben állás joga nem illeti meg. A munkaügyi bíróság ezzel ellentétes állásfoglalása törvénysértő.
A munkaügyi bíróság eljárásjogi szabálysértését a másodfokú bíróság sem észlelte.
A fentieken túl a jogerős ítélet megalapozatlan is.
A felperes munkáltatója nem alaptalanul hivatkozott arra, hogy a felperes, miután a CSÉB-biztosítás alapján töréses sérülése miatt kártalanításban részesült – balesetét otthon történtnek tüntetve fel –, kérte balesete üzemi jellegének elismerését. Balesete okaként ellentétes okot adott elő. Állítását a felperes nyilvántartási kartonjának fotómásolata csatolásával bizonyította is. Így a másodfokú bíróság nem mellőzhette volna e vonatkozó iratok beszerzését, annak tisztázása érdekében, hogy a felperes a CSÉB igénybejelentésében otthon történt balesete időpontját mikorra tette.
Az ugyanis tény, hogy a felperes töréses sérülése jóval korábban keletkezett, mint az annak következtében előállott keresőképtelensége. Ezért e vonatkozásban a beszerzett iratok és a felperes részletes ismételt meghallgatása után az igazságügyi orvos szakértőt is meg kellett volna hallgatni a sérülés keletkezésének pontos időpontjára vonatkozóan. Csak ezt követően kerülhetett volna a másodfokú bíróság abba a helyzetbe, hogy a jogvitát megnyugtató módon eldöntse. (M. törv. I. 10 178/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás