BK BH 1985/88
BK BH 1985/88
1985.03.01.
I. Az emberölés aljas indokból elkövetettként minősül, ha a gyermek megölését az élettárssal szembeni bosszúállás motiválta [Btk. 166. § (2) bek. c) pont, 15. sz. Irányelv].
II. Pszichopátiás személyiségszerkezetű elkövetővel szemben a halálbüntetés kiszabásának szempontjai [Btk. 84. §].
A megyei bíróság a vádlottat aljas indokból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében mondotta ki bűnösnek, és ezért – mint visszaesőt – halálra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlottat a bíróság 1960. évben a házastársa sérelmére elkövetett emberölés bűntette miatt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte. E büntetéséből – 15 év kitöltése után – 1974 decemberében szabadult. 1982. évben garázdaság vétsége miatt 6 hónapi szabadságvesztésre ítélték.
A vádlott 1975. évtől élettársi kapcsolatban élt B. E.-vel, e kapcsolatból 1978. évben Erzsébet utónevű leánygyermek született, aki az ügy sértettje. B. E. és a vádlott egy faházban laktak, s mindketten kifogásolható – italozó – életmódot folytattak. Egyébként sem harmonikus kapcsolatuk az utóbbi időben különösen megromlott, gyakorivá váltak közöttük a veszekedések.
A vádlottnak szeptember 28. napján kellett jelentkeznie az előbbiekben említett 6 hónapi szabadságvesztés-büntetés letöltésére, úgy döntött azonban, hogy a felhívásnak nem tesz eleget.
Szeptember 30. napján reggel a vádlott az élettársával keletkezett szóváltás során B. E.-t bántalmazta, fojtogatta, és megismételte azt a már korábban is hangoztatott kijelentését, hogy mindhármójukkal végez.
A bántalmazás folytán az arcán és a nyakán 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett B. E. ezután a lakásból eltávozott, és távbeszélőn történt érdeklődésére megtudta, hogy a vádlott aznap nem vitte el a leánygyermekét az óvodába. Ezért este 8 óra tájban egy – szolgálatban nem levő – rendőrrel jelent meg a lakásuknál, hogy a kislányt magával vigye. A gyermekkel a házba bezárkózott vádlott mind ekkor, mind pedig később, 23 óra tájban – az ugyancsak B. E. felkérésére – a helyszínre jövő két fiatalember jelenlétében megtagadta a kislány kiadására irányuló kérést.
Október 1-jén hajnal 4–5 óra között a vádlott elhatározta, hogy a szobában alvó gyermekét megöli. Tervét az élettársa elleni bosszúvágy motiválta, mert az őt esetenként elhagyta, másokkal kötött ismeretséget, és mivel B. E.-t okolta kapcsolatuk megromlásáért, nem akarta, hogy a gyermek nála maradjon.
A vádlott a konyhában használt 11 kg-os gázpalackot berakta a szobába, ahol egy 2 kg-os gázpalack is volt. Ezután egy 10 literes vödörbe benzint és petróleumot öntött, a vödröt a 11 kg-os gázpalack közelébe helyezte el, és a benne levő tűzveszélyes folyadékot meggyújtotta. A gyúlékony anyagból készült ház rövidesen égni kezdett, a gázpalackok a tűz folytán kb. 20 perc elteltével felmelegedve, felrobbantak. A hirtelen felszabaduló gáz nyomása következtében az épület teljesen romba dőlt, és a benzintűz nyomán leégett.
A házban alvó kiskorú sértett elégett, halálát a majdnem egész testfelszínre kiterjedő égési sérülések folytán keletkezett, ún. égési schock okozta.
A vádlott a tűz keletkezésekor elhagyta a házat. A benzin meggyújtásakor rövid lánghatás érte, amelytől a haja, szempillája felszínesen megpörkölődött.
I. Az elsőfokú bíróság a tényállást megalapozottan állapította meg.
Nem tévedett akkor sem, amikor a vádlott cselekményét – a különös kegyetlenséggel elkövetettségen túlmenően – aljas indokból elkövetettként is minősítette.
Az elsőfokú bíróság helyes ténybeli következtetéssel jutott arra az álláspontra, hogy a vádlott a családi életükben kialakult konfliktus folytán a közös kiskorú gyermek életét azért oltotta ki, hogy ezáltal bosszút álljon élettársán, akire a magatartása miatt haragudott.
A Legfelsőbb Bíróság 15. sz. Irányelvében az indulati tényezők differenciált értelmezésével kifejtettek szerint a bosszúvágy hatására létrejött cselekmény társadalmi megítélése döntően attól függ, hogy az ezen – kétségkívül negatív – érzelmen alapuló indulatot az elkövetőben etikai szempontból menthető, avagy elítélendő ok váltotta-e ki.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az adott esetben az ártatlan gyermek megölésének hátterében a vádlott részéről döntően olyan megtorlási elhatározás húzódott meg, amely erkölcsileg a legcsekélyebb mértékben sem menthető. Ebből következően az etikailag elvetendő motivációjú cselekménynek aljas indokból elkövetettkénti minősítése helytálló.
A vádlott emellett a gyermeket különös kegyetlenséggel ölte meg, minthogy a tűzhalál okozása rendkívül kegyetlen és fájdalmas elkövetési mód.
II. A büntetés kiszabását illetően a Legfelsőbb Bíróság egyetértett az első fokú ítéletben felsorolt büntetéskiszabási körülményekkel és ebben a keretben azokkal a kriminogén tényezőkkel, amelyekre az elsőfokú bíróság a halálbüntetés kiszabásához vezető álláspontjával kapcsolatban hivatkozott.
Az elsőfokú bíróság a vádlott diszharmonikus személyiségszerkezete folytán beszámítási képessége enyhe fokban korlátozottságának lényegében azzal az indokolással nem tulajdonított enyhítő hatást, hogy a hasonló bűncselekmény miatt már életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt vádlott tisztában volt az adott cselekmény legsúlyosabb megítélés alá eső voltával.
Az elmeorvos szakértői vélemény az enyhe fokban korlátozottságot a vádlott indulati-érzelmi-hangulati életének labilitásából következő diszharmonikus személyiségjegyekre alapította. Az ekként pszichopata személyiségű vádlott esetében tehát nem helytálló az a hivatkozás, amelyet a 15. sz. Irányelv az értelmi fogyatékos elkövetőkre nézve állapít meg.
A vádlottnak – a kizárólagosan a hangulati, érzelmi, indulati élet labilitására alapított – diszharmonikus személyiségszerkezete távolról sem mutat olyan súlyos fokú pathológiás vonásokat, amelyek alapján a beszámítási képessége enyhe fokú korlátozottságnak különösebben értékelhető nyomatéka lenne.
A 15. sz. Irányelvben idevonatkozóan kifejtettek szerint ugyanis az élet elleni bűncselekményeket viszonylag jelentősebb számban követik el olyan kóros elmeállapotban levő személyek, akiknek a beszámítási képessége legalábbis bizonyos fokban korlátozott. Amennyiben az elkövetőnek ebbe a körbe eső pszichopátiája a beszámítási képesség korlátozására kihatással van, a bíróságnak az elkövetett cselekmény jellege, az elkövetés körülményei, a cselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességének mértéke, a bűnösség formája és foka, a beszámíthatóság korlátozottságának a mértéke, valamint az egyéb súlyosító és enyhítő körülmények tükrében kell vizsgálnia és állást foglalnia, hogy az elkövető rendellenes személyiségszerkezete a büntetés kiszabása során egyáltalán értékelhető-e és ha igen, milyen fokban.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az adott esetben a vádlott beszámítási képességének enyhe fokú korlátozottsága ugyan enyhítő körülmény, minthogy azonban a rendellenes személyiségszerkezet az orvos szakértői vélemény szerint is kizárólag az érzelmi, hangulati, indulati élet labilitásán alapszik: ennek a tényezőnek – az elkövetéshez kapcsolódó alanyi és tárgyi jellegű körülményekkel egybevetése következményeként – nincs figyelembe vehető büntetést csökkentő hatása.
A vádlottat a bíróság korábban a házastársa sérelmére elkövetett emberölés miatt életfogytig tartó szabadságvesztésre, majd – a törvényi visszaesést megalapozó – 6 hónapi szabadságvesztés-büntetésre ítélte.
A vádlott által megvalósított bűncselekmény társadalomra veszélyességének kirívó volta, rendkívül magas foka nem igényel különösebb indokolást.
A szülő és a gyermek közötti vérségi kapcsolat minden kulturált társadalomban olyan erkölcsi kötelék, amely a normarendszer egyik alapja. A vádlott ezt az alapvető erkölcsi követelményt teljesen figyelmen kívül hagyva, emberileg elítélendő indítékoktól vezérelve, nagyfokú elvetemültségre mutató módon hajtotta végre a cselekményt az alvó, védekezésre képtelen és kiszolgáltatott kisgyermeke sérelmére.
A visszaeső vádlott tehát az adott esetben olyan kiemelkedő súlyú bűncselekményt valósított meg, amely nem csupán a társadalom egyöntetű rosszallását vonja maga után, hanem egyúttal – éppen a társadalom fokozott védelme érdekében is – elengedhetetlenné teszi a Btk. 39. illetve 84. §-ában kivételes büntetésként előírt halálbüntetés alkalmazását.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az első fokú ítéletet helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. II. 1028/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás