BK BH 1985/90
BK BH 1985/90
1985.03.01.
Kihívó közösségellenesség hiányában garázdaság helyett (tettleges) becsületsértés megállapítása [Btk. 180. § (2) bek., 271. § (1) bek.].
A megyei bíróság a vádlottat garázdaság vétsége miatt – mint különös visszaesőt – 6 hónapi, börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és a közügyektől 1 évi eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A 29 éves büntetett előéletű vádlott a vádbeli napon az egyik rokona társaságában italboltban tartózkodott, de szeszes italt nem fogyasztott. Amikor eltávoztak az italboltból, a vádlott rokona belekötött két személybe, és mindkettőjüket bántalmazta is. A vádlott igyekezett őt visszatartani, majd el is rángatta az egyik férfi asztalától, aki ezt kihasználva el tudott menekülni.
Az ittas sértett ekkor rászólt a vádlottra és annak rokonára, hogy hagyják abba a verekedést, s az anyjukat is szidalmazta. A vádlott ekkor arcul ütötte a sértettet, aki részben az ütéstől, részben pedig az ittassága miatt a földre esett.
Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállás alapján levont helyes következtetéssel állapította meg a vádlott bűnösségét, a cselekményt azonban tévesen értékelte garázdaság vétségeként.
A Btk. 271. §-ának (1) bekezdésébe ütköző bűncselekmény fogalmi eleme – egyebek mellett – a kihívóan közösségellenes magatartás, kihívóan közösségellenesnek pedig a közösségi, a társadalmi együttélési szabályokkal nyíltan szembehelyezkedő, antiszociális jellegű magatartások tekinthetők. A vádlott cselekménye nem ilyen jellegű.
A vádlott annak ellenére, hogy az italboltban tartózkodott, nem italozott, és nem állott szeszes ital hatása alatt. A vádlott a rokona által kezdeményezett és folytatott verekedést igyekezett – szóval és tettekkel is – megakadályozni. Ebben a helyzetben érte őt az ittas sértett részéről durva sértés, melyre egyetlen ütéssel “válaszolt”.
Ez a cselekmény – az elkövetés körülményei folytán – nem viseli magán a kihívó közösségellenesség említett ismérveit, tehát a vádlott a garázdaság vétségét nem követte el.
Megvalósította viszont a Btk. 180. §-ának (2) bekezdésébe ütköző tettleges becsületsértés vétségét, mivel az arcul ütés a becsület csorbítására alkalmas cselekmény. E bűncselekmény megállapításának nem volt akadálya azért sem, mert a sértett a Btk. 183. §-ának (1) bekezdése szerint előírt magánindítványt előterjesztette.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletének a cselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezését megváltoztatta, és a cselekményt becsületsértés vétségének minősítette.
A minősítés megváltoztatása a büntetés kiszabása szempontjából is új helyzetet teremtett, mivel a vádlott visszaeső (Btk. 137. § 12. pontja) és nem különös visszaeső.
Az elbírált esetben kezdeti, kifejezetten helyes viselkedése a sértett elítélhető magatartása következtében változott rossz irányba.
A Legfelsőbb Bíróság ezeket a tényezőket értékelve – az elsőfokú bíróság ítéletében helyesen felsorolt súlyosító körülményekkel szemben a vagylagosan előírt büntetési tételek közül a pénzbüntetést látta alkalmas büntetésnek.
Ennek napi tételét a cselekmény tárgyi súlyára és az elkövetés körülményeire tekintettel 60 napban állapította meg, és a vádlott vagyoni, jövedelmi viszonyaira figyelemmel az egynapi tétel összegét 100 forintban határozta meg. (Legf. Bír. Bf. III. 536/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás