BK BH 1985/91
BK BH 1985/91
1985.03.01.
I. Az igen enyhe fokú (0,5–0,8 ezrelék) alkoholos befolyásoltság ellenére is megállapítható az ittas járművezetés, ha az alkoholos befolyásoltság tényét akár a vezetés során tanúsított elkövetői magatartás, akár a klinikai tünetek tükrözik [Btk. 188. §].
II. A klinikai tünetek megítélése nem kizárólag az orvos szakértői értékelésbe tartozó szakkérdés, hanem olyan ténykérdés is, melyet a bíróság ténybeli következtetés útján is megállapíthat [Be. 68. § (1) bek.].
III. Ha a terhelt a gépkocsi vezetőülésében kiskorú gyermekét az ölébe véve megengedi, hogy a gyermek a járművet kormányozza, míg ő a pedálokat kezeli: kizárólag őt kell a jármű vezetőjének tekinteni [Btk. 188. § (2) bek. c) pont].
A járásbíróság a terheltet halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt fogházban végrehajtandó 1 év 6 hónapi szabadságvesztésre és 4 évre a járművezetéstől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A büntetlen előéletű, kifogástalan életvezetésű és közlekedési múltú terhelt munkahelyén többszörösen kitüntetett brigád tagja.
A vádbeli napon a terhelt reggel fél dl pálinkát, a délelőtt folyamán 4 dl bort ivott meg, majd egy üveg sört is elfogyasztott. Ezt követően gépkocsiba ült, majd a 11 éves leányát az ölébe vette, és megengedte neki, hogy ő fogja a volánt és kormányozza az autót. A terhelt kezelte továbbra is a sebességváltót és a pedálokat. A biztonsági övet – mivel erre reális lehetőség sem volt – nem kapcsolta be.
Így haladtak a község belterületén levő lakásuk felé. Egy éles kanyar után a gyermek rosszul kormányozott, és egy beton villanyoszlopnak vezette a járművet. A terhelt a kisebb 25-30 km/óra sebességgel bekövetkezett ütközést nem hárította el. A kormány küllője az ütközés folytán erősen megnyomta a kislány mellkasát, amihez hozzájárult az is, hogy a 105 kg testsúlyú terhelt az ütközéskor odanyomta őt a volánhoz.
A nyomban kihívott mentők a gyermeket már életveszélyes állapotban találták, s a kórházba szállítás közben meghalt.
A terhelt vérében a baleset idején 0,5–0,8 ezrelék alkoholkoncentráció volt. A szakértő álláspontja szerint a terhelt nem volt alkoholtól befolyásolt állapotban.
Az elsőfokú bíróság e tényállás alapján nem a Btk. 188. §-a (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének c) pontja szerint minősülő halált okozó ittas járművezetés bűntettében, hanem a Btk. 187. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerint minősülő halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében állapította meg a terhelt bűnösségét.
Érvelése szerint a terhelt a KRESZ 3. §-ának c) pontját szegte meg azzal, hogy a vezetőülésben helyet foglalva eltűrte, hogy a gyermek helytelenül kormányozzon, de egyúttal megszegte a KRESZ 4. §-a (1) bekezdésének a) pontját is, mert a jármű vezetését részben átengedte egy arra teljesen alkalmatlan gyermekkorú személynek.
A megyei bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta: a terhelt cselekményét halált okozó járművezetés tiltott átengedése bűntettének minősítette, és a büntetés-végrehajtási fokozatot börtönben határozta meg.
A cselekmény jogi értékelését illetően nem értett egyet az elsőfokú bírósággal, rámutatott arra, hogy bár az adott tényállás mellett az ittas járművezetésnek sem az alapesete, sem a minősített esete nem jöhet szóba, a szóban levő tevékenységet mégsem lehet pusztán gondatlan magatartásként értékelni.
Álláspontja szerint – utalva a BH 1982/9–365. számú eseti döntésre – az a személy, aki a gépkocsi kormányzását másnak adja át, fogalmilag akkor is “átengedi” a vezetést, ha – miként a terhelt – a sebességváltást és az egyéb vezetési teendőket továbbra is ő maga végzi.
Mivel pedig a Btk. 189. §-ához fűzött miniszteri indokolásból kitűnően a gyermekkorú személy közúton gépi meghajtású jármű vezetésére feltétlenül alkalmatlan, a terhelt már azzal, hogy az ismert módon a község belterületén a közúton haladva a 11 éves leányának engedte át a személygépkocsi vezetését, megvalósított egy szándékos bűncselekményt: nevezetesen a Btk. 189. §-ának (1) bekezdése szerinti vétség tényállását. Amennyiben a terhelt alkoholtól befolyásolt állapotban lett volna – az ezt követő saját tevékenységére és a bekövetkezett halálos eredményre tekintettel –, megvalósult volna a halált okozó ittas járművezetés bűntette, sőt ezzel a bűnhalmazatban a járművezetés tiltott átengedésének vétsége is megállapítható lett volna.
Ennek hiányában viszont a halálos eredmény a ténylegesen fennálló – másik – szándékos bűncselekmény, a Btk. 189. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének b) pontja szerint minősülő bűntett vonatkozásában nyerhet értékelést az e körben is kétségtelenül fennálló gondatlansági kapcsolatra figyelemmel.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen a terhelt cselekményét minősítő rendelkezései miatt, a terhelt terhére emelt törvényességi óvás alapos.
A töretlen ítélkezési gyakorlat szerint gépjárműnek 0,5–0,8 ezrelékes véralkoholszint értékek közötti befolyásoltsággal történt vezetés esetén az igen enyhe fokú alkoholos befolyásoltság ellenére is megállapítható az elkövető terhére az ittas járművezetés vétsége, ha az alkoholos befolyásoltság tényét a vezetés során tanúsított konkrét magatartása, illetve a korlátozott reagálóképességében kifejezésre jutó klinikai tünetek megalapozzák.
A klinikai tünetek megítélése nem kizárólag az orvos szakértői értékelés körébe tartozó szakkérdés. Az alkoholos befolyásoltságra utaló magatartásformák, illetve tünetek megítélése részben bírói hatáskörbe tartozó tevékenység, eredménye pedig a tény- és jogkérdésben elfoglalt álláspont alapja lehet.
Az ittas járművezetés megvalósulásának egyik törvényi feltétele az, hogy az elkövető szeszes italtól befolyásolt állapotban legyen az ott felsorolt járművek vezetése alkalmával.
Az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 5. számú módszertani levelében foglalt táblázatból kitűnően, ha a korábban szeszes italt fogyasztó és a közlekedésben részt vevő járművezető vérében 0,51-0,81 ezrelékes alkoholérték mutatható ki, az igen enyhe alkoholos befolyásoltság állapotában van. A klinikai tünetek és a véralkohol-koncentráció együttes értékelése alapján állapítható meg a továbbiakban az, hogy a járművezető koncentráló-, reagáló- és cselekvőképességének az alkoholfogyasztással összefüggő korlátozottsága vagy hiánya miatt a biztonságos vezetésre képes volt-e vagy sem.
A szakértő véleményéből kitűnően a terhelt vérében 0,5–0,8 ezrelék alkoholkoncentráció megléte volt megállapítható, tehát az alkoholos befolyásoltság megállapításánál szerepet játszó egyik biológiai feltétel bizonyított volt.
Ugyanakkor a vérvétel idején a korábban fennálló klinikai tünetek regisztrálására – a terhelt magatartása, “a ráivás” folytán – nem volt reális lehetőség.
A baleset létrejöttének előzményeit gondosabban elemezve nem lehet kétséges, hogy az alkoholos befolyásoltság viszonylag enyhébb foka ellenére ez az állapot a terheltet a biztonságos vezetésre való képességében értékelhetően károsította.
Az a tény, hogy az ölébe vett gyermeknek a kormány részleges kezelését engedélyezte, és egy önmagában is bonyolult közlekedési szituációban (emelkedő után 90 fokos kanyar bevétele) a szükséges intenzív beavatkozást elmulasztotta, továbbá, hogy az útról lehaladó gépkocsi megállítása, illetve a megfelelő iránytartás vagy iránykorrekció érdekében semmit sem tett, egyértelműen igazolja, hogy a biztonságos vezetésre való képességét ittassága károsan befolyásolta.
Az ítéletben helytállóan rögzített tények megfelelő értékelése esetén az eljárt bíróságoknak egyértelműen arra a jogi következtetésre kellett volna jutniuk, hogy a terhelt cselekménye a Btk. 188. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének c) pontja szerint minősülő halált okozó ittas járművezetés bűntettét valósítja meg.
Az adott esetben – a másodfokú bíróság álláspontjától eltérően a jármű vezetésének még részleges “átengedésére” sem került sor. A megyei bíróság által említett eseti döntés megállapításait ugyanis merőben eltérő ténybeli helyzet alapozta meg. Az adott esetben azonban a terhelt a vezetésre abszolút értelemben képtelen gyermeket az ölébe vette – egy ülésen foglaltak helyet –, és a sértettnek a gépkocsi kormányzása során kifejtett magatartása – a teljes ellenőrzöttség egyébként kézenfekvő lehetőségére tekintettel – még viszonylagosan és részlegesen sem tekinthető önálló vezetésnek, illetve a technikai teendők fogalmi körébe tartozó tevékenységnek, hanem csupán a járművezetés mechanizmusába történő indokolatlan és tilalmazott beavatkozásnak. Ehhez képest a terhelt terhére a Btk. 189. §-ának (1) bekezdésébe ütköző járművezetés tiltott átengedésének vétsége nem állapítható meg.
A Legfelsőbb Bíróság ezért megállapította, hogy az eljárt bíróságok határozatai a terhelt cselekményének minősítésére vonatkozó részében törvénysértők, azokat hatályon kívül helyezte, és a terhelt cselekményét halált okozó ittas járművezetés bűntettének minősítette. (B. törv. IV. 696/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás