BK BH 1985/93
BK BH 1985/93
1985.03.01.
I. Az állami szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettet valósítja meg a sörgyári kirendeltség telepvezetője, aki a sör elosztása során vagyoni előny fejében többletmennyiséget biztosít az ügyfelek részére [Btk. 252. § (2) bek.].
II. Vesztegetés esetén nem a jogtalan vagyoni előny juttatásainak, hanem a törvényellenes kapcsolatoknak a száma dönti el, hogy hány rendbeli bűncselekmény valósul meg [Btk. 12. § (1) bek., 252. §].
III. Vesztegetés esetén a jogtalan vagyoni előny értékének megfizetésére kötelezés nem mellőzhető [Btk. 258. § (2) bek., 77. § (3) bek., 252. §].
A városi bíróság a vádlott bűnösségét 2 rb. állami szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettében állapította meg, és ezért halmazati büntetésül 10 hónapi börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 10 159 forint, valamint az ezután esetleg felmerülő bűnügyi költség megfizetésére.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott a sörgyári kirendeltség telepének vezetője volt. Munkakörében többek között feladata volt a részére megadott értékesítési irányszámok alapján a sör és az üdítőitalok értékesítésének megszervezése, elosztása és ellenőrzése.
A vádlott ezzel a beosztásával visszaélve, munkaköri kötelességszegésért két személytől rendszeres pénzbeli juttatást kapott azért, hogy részükre a megállapított kereten felül többletsört biztosítson.
Így Sz. I. szerződéses üzletvezetőtől 4-5 alkalommal összesen 2000 forintot vett át;
Gy. I. szerződéses üzletvezetőtől pedig több esetben összesen 17 000 forintot fogadott el a vádlott.
A megalapozottan megállapított tényállás alapján az elsőfokú bíróság a vádlott cselekményeit törvényesen minősítette a Btk. 252. §-a (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő állami szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettének. Helyesen állapította meg, hogy a vádlott által megvalósított vesztegetés 2 rb. bűncselekménynek minősül, mivel a vesztegetés megállapítása esetén azt, hogy hány bűncselekmény valósul meg, nem a juttatások, illetve azok tárgya, száma határozza meg, hanem e körben az egység-többség kérdését a törvényellenes kapcsolatok száma dönti el.
Tévedett az elsőfokú bíróság azonban akkor, amikor a vádlott terhére megállapított 2 rb. vesztegetési cselekményt nem minősítette folytatólagosan elkövetettnek.
A Btk. 12. §-ának (2) bekezdése értelmében a folytatólagosság megállapíthatóságának egyik feltétele az azonos sértett sérelmére történő elkövetés. A kialakult állandó bírói gyakorlat szerint azonban olyan bűncselekmények elkövetésénél, ahol a sértett nem természetes személy, állami, társadalmi szerv vagy intézmény, a folytatólagosság alapjául szolgál az azonos jogvédte tárgy, jogviszony ismételt sérelme.
A BK 101. sz. állásfoglalás ezen elv alapján tartja megállapíthatónak a folytatólagosságot a magánokirat-hamisítás tekintetében. A zártörés elkövetése esetén a több lefoglalt tárgynak rövid időközben, azonos akarat-elhatározással történt eladása a cselekményt ugyancsak folytatólagosság törvényi egységébe foglalja [BH 1974/10–407. sz.]. Hasonló bírói gyakorlat alakult ki a devizagazdálkodás megsértésének elkövetésénél: a devizarendelkezések többszöri, azonos akaratelhatározásból, rövid időközönként történt megsértése esetén folytatólagosság állapítható meg [BH 1979/1–5. sz.].
A Btk. XV. fejezetének VII. címe alatt felsorolt bűncselekmények tekintetében a jogvédte tárgy a közélet tisztasága mind az állami, társadalmi szerveknél, mind a gazdasági életben, a pártatlan, törvényes, elfogulatlan működésbe vetett bizalom.
Az előbb kifejtettekre tekintettel a vádlott által elkövetett két cselekmény tekintetében az azonos jogvédte tárgy sérelme – mégpedig az azonos akaratelhatározásból, rövid időközben történt megsértése – megállapítható, a vesztegetési cselekményei a Btk. 12. §-ának (2) bekezdése értelmében folytatólagosnak minősülnek.
A másodfokú bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a 2 rb. vesztegetési cselekményt folytatólagosan elkövetettnek minősítette.
Az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket helyesen sorolta fel és súlyuknak megfelelően értékelte. Az így kiszabott fő- és mellékbüntetés törvényes.
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott által kapott vagyoni előny (készpénz) értékének megfelelő összeg megfizetésére nem kötelezte a vádlottat.
A Btk. 77. §-ának (3) bekezdése, valamint a 258. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében az elkobzás, illetőleg az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezés a vesztegetés elkövetése esetén kötelező, méltányosságnak helye nincs.
Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság nem is indokolta meg ítéletében, hogy az elkobzás alá eső érték megfizetésére való kötelezést milyen indokok alapján mellőzte.
A másodfokú bíróság a fentebb felhívott törvényhelyek alapján ezért kötelezte a vádlottat a 19 000 forint elkobzás alá eső érték megfizetésére.
Észlelte a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság a vádlottat az eljárás során felmerült összes bűnügyi költség megfizetésére kötelezte annak ellenére, hogy a bűnügyi költség egy része azzal az ítéleti tényállási résszel kapcsolatos, melynek tekintetében – a fellebbezéssel nem támadott ítéleti rendelkezés szerint – a vádlott bűnösségét nem állapította meg.
Ily módon a bűnügyi költségre vonatkozó ítéleti rendelkezést a másodfokú bíróság tévesnek találta, a Be. 217. §-ának (1) bekezdése, valamint a 218. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a vádlott a felmerült bűnügyi költségből – a terhére megállapított bűncselekményekkel arányban állóan – 5000 forintot köteles megfizetni, az ezt meghaladó bűnügyi költség pedig az államot terheli. (Baranya Megyei Bíróság Bf. 348/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás