PK BH 1985/98
PK BH 1985/98
1985.03.01.
Helye van sajtó-helyreigazításnak, ha a büntetőeljáráson, büntetőítéleten alapuló sajtóközlemény a büntetőeljárásban terheltként nem szereplő, bűncselekmény elkövetésével nem gyanúsított, el nem ítélt személyről állít valótlan tényt, illetőleg tüntet fel való tényt hamis színben [Ptk. 79. § (1) bek.; PK 434. sz.].
Az alperes napilapban “Sikkasztás a TÜZÉP-telepen” címmel megjelent cikk az E. S.-né ellen sikkasztás és más bűncselekmények miatt lefolytatott eljárásban hozott jogerős ítélet alapján ismertette az ügyet. Ennek során utalt arra, hogy a társadalmi tulajdon éveken át történt dézsmálására – az ellenőrzés hiánya mellett – a “személyi összefonódás” adott lehetőséget a vádlottnak. A telepen ugyanis kapusként dolgozott T. I.-né eladó testvére; előfordult, hogy T.-né adta ki az árut férjének – a felperesnek –, aki fuvaros, s T. I.-t feleségének a húga engedte ki a kapun. De az is megtörtént, hogy a feleség ellenőrizte a kapuban a férj rakományát.
T. I. felperes az alperes főszerkesztőjéhez címzett levelében helyreigazítás közzétételét kérte, mert álláspontja szerint a cikknek a személyét érintő része, különösen a hozzátartozói viszonyra és “személyi összefonódás”-ra utaló megállapítása valótlan, és alkalmas arra, hogy a felperest a más által elkövetett bűncselekményekkel összefüggésbe hozva azt sugallja, hogy neki is része van az ügyben.
Az alperes válaszában a helyreigazítást azzal indokolva tagadta meg, hogy a kifogásolt cikkben írtak csaknem szó szerint megegyeznek a jogerős büntetőítélet indokolásában foglaltakkal.
A felperes keresete arra irányult, hogy a bíróság kötelezze az alperest olyan tartalmú közlemény megjelentetésére, amelyből kitűnik a sérelmes cikk felperesre vonatkozó megállapításainak valótlansága. A felperes a keresetlevélhez csatolta azt a házassági anyakönyvi kivonatot, amelyből megállapítható: a felperes és K. Anna, a későbbi T. I.-né, 1982. október 2-án kötöttek házasságot, tehát a vád tárgyává tett cselekmények elkövetése után.
Az alperes a kereset elutasítását kérte a helyreigazítási kérelmet elutasító levelében kifejtett okokból. Azt is előadta, hogy T. I.-né a büntetőeljárás idején már a felperes házastársa volt.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Döntését a PK 434. számú állásfoglalás II. pontjában kifejtett azzal az elvvel indokolta, hogy nincs helye sajtó-helyreigazításnak, ha a sajtószerv valamely büntetőeljárás jogerős befejezése előtt a valóságnak megfelelően tájékoztatja olvasóit. Ilyen esetben a sajtószervet nem terheli a valóság bizonyítása. A sajtó-helyreigazítási perben nincs lehetőség annak vizsgálatára és megállapítására, hogy a büntetőbíróság milyen tényállásra alapította ítéletét. A jelen perben kifogásolt cikk jogerős ítéletet ismertetett tartalmilag teljesen hűségesen, így az alperest “még inkább megillette az a jogosultság, hogy az olvasókat a jogerősen befejezett ügy eredményeiről tájékoztassa”. Nincs olyan jogszabály, amely tiltaná a büntetőeljárás során hozott jogerős ítéletnek a közzétételét. Mindebből az következik, hogy “a büntetőügy kapcsán a felperes sajtó-helyreigazítást nem kérhet”.
Az első fokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, annak megváltoztatását és az alperesnek a kereseti kérelem szerinti elmarasztalását kérte. Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alapos.
Polgári Törvénykönyvünk (Ptk.) a személyiséget hatékony védelemben részesíti. A személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. Jogszabályaink a sajtóközlemény (a sajtó, a rádió, a televízió, a filmhíradó közlése) útján a személyiséget ért sérelem orvoslását sajátos anyagi és eljárásjogi szabályok megállapításával teszik lehetővé. A Ptk. 79. §-ában szabályozott sajtó-helyreigazítás intézménye a személyiségvédelem sajátos eszköze.
A sajtótájékoztatás széles körű nyilvánosságot jelent, az ilyen közléssel elért tömeghatás nagymértékben fokozza a sérelem súlyosságát. Ezért fokozott jogi védelmet tesz szükségessé annak a biztosítékául, hogy a közlés megfeleljen a társadalmi rendeltetésének. A valótlan vagy a valóságot hamis színben feltüntető tényállítás helyreigazítása a sajtónak is érdeke, mert ez egyúttal a valósághű tájékoztatás biztosítéka. A személyiségi jogok védelme mellett segít megőrizni a sajtó hitelét. Ezeknek a szempontoknak a maradéktalan érvényesítése végett jogunk objektív védelmet biztosít: a helyreigazítási kötelezettség független a sajtószerv vétkességétől (PK 432. számú állásfoglalás).
A Ptk. 79. §-ának (1) bekezdése értelmében: ha valakiről napilap, folyóirat (időszaki lap), rádió, televízió vagy filmhíradó valótlan tényt közöl vagy híresztel, illetőleg való tényeket hamis színben tüntet fel – a törvényben biztosított egyéb igényeken kívül –, követelheti olyan közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlemény mely tényállítása valótlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, illetőleg melyek a való tények (helyreigazítás).
A sajtó-helyreigazítási eljárásban a bizonyítás sajátos szabályai érvényesülnek. A sajtószerv már a peres eljárást megelőzően is csak akkor jogosult megtagadni a határidőben kért helyreigazítás közlését, ha a helyreigazítási kérelemben előadottak valósága nyomban megcáfolható [Pp. 342. §-ának (2) bekezdése]. A peres eljárásban pedig a törvény a Pp. 345. §-ának (2) bekezdésébe felvett rendelkezéssel hárítja az alperes sajtószervre a bizonyítás terhét: a sajtóközlemény kifogásolt tényállításainak valóságát tehát a sajtószerv köteles bizonyítani.
A sajtó-helyreigazítás rendeltetésének az érvényesülése: a valósághű tájékoztatás, a sajtó hitelének a megőrzése, illetve a közleménnyel érintett személy reális társadalmi értékelésének a biztosítása érdekében akkor is szükség van a valótlan tényállítás helyreigazítására, ha a közlés idegen forrásból származik. A jogszabály ezért nemcsak a közvetlen észleleteken alapuló közlés, hanem a mástól szerzett értesülések közlése, vagyis a híresztelés esetében is lehetővé teszi a helyreigazítást. Ennek tehát az olyan valótlan tartalmú, a való tényeket hamis színben feltüntető sajtóközlemény miatt is helye van, amely egyébként híven közli más személy (szerv) tényállítását, nyilatkozatát vagy átveszi más szerv (sajtószerv) közleményét (PK 434. számú állásfoglalás I. pontja).
A Legfelsőbb Bíróság töretlen gyakorlatát (így: Pf. I. 20 192/1975/3., Pf. IV. 20 427/1977.–BH 1978. évi 1. szám 31. sorsz.) foglalja össze a PK 434. számú állásfoglalás II. pontja, amikor kimondja: nem terheli a valóság bizonyításának kötelezettsége abban az esetben a sajtószervet, ha a valóságnak megfelelően közli a vádirat, illetőleg a büntetőbírósági tárgyalás, a nem jogerős büntetőbírósági ítélet tartalmát, közöttük a vádlott védekezését is. Ha a sajtóközlemény megfelel a vádirat, büntetőítélet tartalmának, azt valósághűen ismerteti, nem lehet sajtó-helyreigazítást kérni.
Az elsőfokú bíróság az ítéletének indokolásában helyesen idézte ezt a joggyakorlatot, illetőleg kollégiumi állásfoglalást, azt azonban tévesen értelmezve alkalmazta a perbeli jogvitára.
A bírósági gyakorlatból és a szóban levő kollégiumi állásfoglalás indokolásából ugyanis megállapítható: a valóság bizonyításának kötelezettségét a sajtószervre hárító általános szabály alóli kivételt jelentő esetcsoportba a büntetőeljárással kapcsolatosan csupán azok a közlések tartoznak, amelyek a terhelt (gyanúsított, vádlott vagy elítélt) személyére és ezzel összefüggésben a terhére rótt cselekményekre vonatkoznak.
A PK 434. számú állásfoglalás rámutat: a büntetőeljárásról történő sajtótájékoztatást jogszabály nem korlátozza a jogerős ítélet előtt (sem). Ennek célját abban ismeri fel, hogy az eljárás nevelő hatására tekintettel indokolt lehet a nyilvánosság kereteinek a bővítése az újságolvasók, rádióhallgatók, televíziónézők tájékoztatása érdekében. Nyilvánvaló, hogy a büntetőeljárás nevelő hatása a terhelt által elkövetett cselekmény felderítése, a bűnösség megállapítása és a büntetés kiszabása útján érvényesül. Ezért tekinti követelményként az állásfoglalás, hogy a tudósítás ne fejezzen ki előzetes ítéletmondást, ne jelölje meg kétségtelen, befejezett tényként a bűncselekmény elkövetőjének azt a személyt, akit ezzel még csupán vádolnak.
A sajtó-helyreigazítási perben nincs lehetőség annak vizsgálatára és megállapítására, hogy az érintett személy elkövette-e a terhére rótt cselekményt. Ebben a kérdésben a büntetőügyben eljáró bíróság hivatott dönteni. Ha a büntetőeljárás más módon fejeződik be, mint elmarasztalással, a sajtó erről is köteles – az érintett személy kívánságára – tudósítani.
Mindebből azonban az is következik, hogy amennyiben a büntetőeljáráson, büntetőítéleten alapuló sajtóközlemény a büntetőeljárásban terheltként nem szerepelt, bűncselekmény elkövetésével nem gyanúsított, el nem ítélt személyről állít vagy híresztel valótlan tényt, illetőleg tüntet fel való tényeket hamis színben, helye van a helyreigazításnak. Az elsőfokú bíróság eltérő – a fentiek szerint téves – jogi álláspontja folytán nem vizsgálta meg érdemben a felperes helyreigazítási igényét.
A felperes által sérelmezett újságcikk – a társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények bonyolultságára, valamint arra utaló bevezetés után, hogy a bíróság előtt csak a bizonyított tények számítanak – az E. S.-né ellen sikkasztás és más bűncselekmények miatt indított és a járásbíróságon befejezett bűnügyet ismertetve, a társadalmi tulajdon éveken keresztül való “dézsmálására” lehetőséget adó egyik körülménynek említi a “személyi összefonódást”. Ennek példájára hozza fel a fuvarosként dolgozó felperes és T. I.-né TÜZÉP-telepi eladó házastársi kapcsolatát, és azt, hogy T. I.-né testvére kapusként dolgozott a telepen.
A cikk egészéből és az idézett rész szövegkörnyezetéből, az egymással összetartozó részek összefüggéseiből (PK 432. számú állásfoglalás) megállapítható, hogy az említett személyek hozzátartozói viszonyát a sajtóközlemény azért állítja be egyértelműen pejoratív “személyi összefonódásnak”, mert ezt az E. S.-né által elkövetett bűncselekményeket lehetővé tevő egyik körülménynek tekinti.
A felperes helyreigazítási kérelmében – a cikk reá vonatkozó részeivel szemben – előadottak valóságát az alperes nyomban nem cáfolta meg, így már a peres eljárást megelőzően sem tagadhatta volna meg a helyreigazítást. A perben sem bizonyította a kifogásolt állítások valóságát, holott a fentebb kifejtett jogértelmezés szerint ez annak ellenére őt terhelte, hogy a cikk jogerős büntetőítéleten alapult. A felperes a büntetőeljárásban még tanúként sem szerepelt, s a jelen perben bizonyította, hogy T. I.-nével 1982. október 2-án kötött házasságot. A büntetőügy irataiból megállapítható volt, hogy a cikkben ismertetett bűncselekmény-sorozatot a vádlott 1982. május 27-e előtt követte el, mert eddig volt a TÜZÉP-telep pénztárosa. Ebből pedig az következik, hogy a cikk megírásakor valóban fennálló házastársi kapcsolat összefüggésbe hozása a házasságkötést megelőzően más által elkövetett bűncselekményekkel: a való tények hamis színben való feltüntetése.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a keresetet alaptalanul elutasító első fokú ítéletet megváltoztatta, és elrendelte a sajtó-helyreigazítást. (Legf. Bír. Pf. III. 20 747/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás