BK BH 1986/1
BK BH 1986/1
1986.01.01.
A szigorított őrizetnek az ideiglenes elbocsátás folytán még hátralevő része kizárólag akkor hajtható végre, ha az elsőfokú bíróság, illetőleg a bv. bíró a megszüntetés tárgyában az ideiglenes elbocsátás tartama alatt hozza meg a határozatát [Btk. 81. § (2) bek.; Bv. tvr. 12. § (1) bek.; 108/1979. (IK. 8.) IM sz. ut. 40. § (3) bek., 91-93. § ].
Az eljárt bíróságok a terhelt büntetőügyében az alábbi határozatokat hozták.
1. A járásbíróság 1977. december 14. napján jogerőre emelkedett ítéletében a terheltet visszaesőként elkövetett súlyos testi sértés bűntette miatt – amellyel összefüggésben garázdaságot is megvalósított – fegyházban végrehajtandó 1 év 8 hónapi szabadságvesztésre és a közügyektől 5 évi eltiltásra ítélte, egyben elrendelte a terhelt szigorított őrizetét.
A terhelt a szabadságvesztést 1979. április 11. napján kitöltötte, majd nyomban megkezdték a szigorított őrizet végrehajtását. A bíróság a terheltet 1981. április 11. napján a szigorított őrizetből ideiglenesen elbocsátotta, az elbocsátás 1984. április 10. napján telt le.
2. A megyei bíróság 1985. március 22. napján kelt ítéletében a terhelt bűnösségét az 1983. december 9. napján elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntettében állapította meg, és ezért a terheltet – mint többszörös visszaesőt – 5 évi fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 8 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte a terhelt kényszergyógyítását, végül az 1. alatt jelzett ügyben engedélyezett szigorított őrizettel kapcsolatos ideiglenes elbocsátást megszüntette.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság 1985. július 16. napján kelt végzésével az elsőfokú bíróság határozatát – ideértve a korábbi ügyben a szigorított őrizetből való ideiglenes elbocsátás megszüntetésére vonatkozó rendelkezést is – helybenhagyta.
A megyei bíróság, valamint a Legfelsőbb Bíróság határozatai ellen, a terhelt javára, a szigorított őrizetből való ideiglenes elbocsátás megszüntetésére vonatkozó ítéleti rendelkezések miatt emelt törvényességi óvást az Elnökségi Tanács alaposnak találta.
1. A Legfelsőbb Bíróságnak a Btk. 81. §-a (2) bekezdésének értelmezésével kapcsolatos következetes álláspontját tükrözi egyebek között a Bírósági Határozatok 1984. évi 12. számában 474. sorszám alatt közzétett eseti határozat is. Ennek lényege az, hogy a szigorított őrizetnek az ideiglenes elbocsátás folytán még hátralevő része kizárólag akkor hajtható végre, ha az elsőfokú bíróság, illetőleg a bv. bíró a megszüntetés tárgyában a határozatát az ideiglenes elbocsátás tartama alatt hozza meg.
Az ettől eltérő az az álláspont, amely a szabadságvesztés elévülésének a Btk. 67. §-a (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott idejét a szigorított őrizetből való ideiglenes elbocsátás esetére is alkalmazhatónak tartja, azért nem fogadható el, mivel az egyrészt a szabadságvesztés büntetést és a szóban levő intézkedést azonosítja, s ez elvileg is téves; másrészt pedig teljesen figyelmen kívül hagyja a Btk. 81 §-ának (2) bekezdésében foglalt különös rendelkezést. Ez utóbbi nem az intézkedés elévülésére vonatkozóan tartalmaz rendelkezést, hanem a szabadságvesztés befejezésétől számított 5 év elteltét, tehát magát az ilyen tartamú időmúlást tekinti olyan jelentőségűnek, amely a szabadságvesztéshez kapcsolódó járulékos jellegű intézkedés – a szigorított őrizet – végrehajthatóságát kizárja.
Az adott esetben igaz ugyan, hogy a terhelt a korábbi [1. alatti] ügyben elrendelt szigorított őrizetből történt ideiglenes elbocsátás tartama alatt – 1983. december 9. napján – követte el az újabb szándékos bűncselekményt, s ez a Btk. 80. §-ának (1) bekezdése folytán megalapozta volna az ideiglenes elbocsátás megszüntetését, de ehhez képest különös jogszabályi rendelkezés a Btk. 81. §-ának (2) bekezdése, amelynek értelmében a szigorított őrizet nem hajtható végre, ha a szabadságvesztés végrehajtásának befejezésétől – az adott esetben 1979. április 11. napjától – öt év már eltelt.
Minthogy az utóbb említett jogszabályi rendelkezés nem az elévülésre, illetőleg annak félbeszakadására vonatkozó rendelkezésként tekintendő: nincs jelentősége annak, hogy a terhelt által az ideiglenes elbocsátás tartama alatt elkövetett szándékos bűncselekmény miatt nyomban megindult a büntetőeljárás, illetőleg, hogy a vádirat – amely az említett 5 éven belül érkezett a bírósághoz – indítványi részében az ideiglenes elbocsátás megszüntetését tartalmazta.
Kizárólag az elsőfokú bírósági ítéletnek, illetőleg a bv. bíró által hozott határozatnak lehet olyan hatása, amely a szigorított őrizet további végrehajtását kimondhatja, de a végrehajthatóság feltétele, hogy a határozat meghozatala a szabadságvesztése végrehajtása befejezésétől számított 5 éven belül megtörténjék.
Az adott esetben a megyei bíróság 1985. március 22. napján – vagyis a szabadságvesztés befejezésétől számított 5 éven túl – határozott a szigorított őrizet további végrehajtása kérdésében, ezért a határozat törvénysértő volt, s ugyancsak törvénysértő volt a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ítélete is, amely az elsőfokú bíróságnak ezt a rendelkezését helybenhagyta.
2. Az Elnökségi Tanács nem értett egyet azzal az érveléssel sem, amely az előzőekben kifejtett jogértelmezést az egyéb jogszabályi rendelkezésekkel ellentétesnek véli.
A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. számú törvényerejű rendelet (Bv. tvr.) 12. §-ának (1) bekezdése a szigorított őrizetből való ideiglenes elbocsátás megszüntetésére vonatkozóan a 9. §-nak a feltételes szabadság megszüntetésére vonatkozó rendelkezései értelemszerű alkalmazását rendeli. Ez a jogszabály – amely a kérdést elsősorban eljárásjogi vonatkozásban rendezi – az „értelemszerűség” felhívásával nyilvánvalóan a Btk. 81. §-ának (2) bekezdésében írt anyagi jogi rendelkezések által megszabott lehetőségre utal. A Bv. tvr. 12. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés tehát nem áll ellentétben a Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlatában kialakult jogértelmezéssel.
Még kevésbé lehet ilyen ellentétet felfedezni a büntetőügyekben hozott határozatok végrehajtása során a bírósági büntetésvégrehajtási csoportra és a bírósági gazdasági hivatalra háruló feladatokról szóló 108/1979. (IK. 8.) IM sz. utasítás 40. §-ának (3) bekezdésében, továbbá a 91–93. §-aiban foglaltak tükrében. A feltételes szabadság megszüntetésére vonatkozó és a Btk. 48. §-ának (4) bekezdésében foglalt anyagi jogi rendelkezések ugyanis alapvetően eltérnek a szigorított őrizet végrehajthatóságára vonatkozó, az előbbiekben említett rendelkezésektől, a feltételes szabadságra bocsátás utólagos megszüntetésére vonatkozó rendelkezések értelemszerű alkalmazására vonatkozó hivatkozás pedig ugyanolyan értelmezést igényel, mint amelyet a Vb. tvr. 12. §-ának (1) bekezdésével kapcsolatban a fentiekben kifejtettek tartalmaznak.
Mindezekre tekintettel az Elnökségi Tanács a terhelt javára szóló törvényességi óvást alaposnak találta, és megállapította, hogy az eljárt bíróságok határozatai a terhelt szigorított őrizetből való ideiglenes elbocsátásának megszüntetésére vonatkozó részükben törvénysértők, ezért az említett rendelkezéseket hatályon kívül helyezte. (Eln. Tan. B. törv. 1360/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás