BK BH 1986/10
BK BH 1986/10
1986.01.01.
I. A kiszabott rendbírság igazolási kérelem alapján nem mérsékelhető [Be. 110., 111. §, 108. § (1) bek.].
II. Az elkésett igazolási kérelem fellebbezésként történő elbírálásának feltétele [Be. 270. §, 269. § (4) bek.].
Az elsőfokú bíróság a tanút, miután a március 12. napján megtartott tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, és a távolmaradását előzetesen nem mentette ki, 400 forint rendbírsággal sújtotta, s egyben az április 24. napjára kitűzött tárgyalásra megidézte.
A tanú a rendbírságot kiszabó végzést április 16. napján vette át, majd megjelenve az április 24. napján a tárgyaláson, a rendbírság elengedését kérte arra hivatkozással, hogy igazoltan volt távol. Becsatolt egy orvosi igazolást, mely szerint március 12. napján fogászati kezelés céljából orvosi kezelésen megjelent, egyúttal előadta, hogy 2700 forint nyugdíja van, melyből négyen élnek.
Az elsőfokú bíróság a tanú kérelmét elbírálva végzésében akként rendelkezett, hogy a tanú igazolási kérelmére tekintettel a rendbírságot kiszabó végzését megváltoztatta, a rendbírság összegét 100 forintra mérsékelte.
A tanú e végzés ellen fellebbezéssel élt, és kérte a rendbírság elengedését.
A Be. 110. §-ának (2) bekezdése szerint igazolási kérelmet az elmulasztott határnaptól számított 8 napon belül lehet előterjeszteni. Az adott esetben tehát, miután a tárgyalási határnap március 12-én volt, ettől a határnaptól számított 8 napon belül kellett volna a tanúnak az elmaradását alapos okkal kimentenie. Amennyiben tehát a kérelmét március 20. napjáig előterjesztette volna, az elsőfokú bíróság jogosult lett volna az igazolási kérelem tárgyában dönteni, s a rendbírságot elengedni. A tanú azonban törvényes határidőn belül igazolási kérelmet nem terjesztett elő, csupán azt igazolta, hogy a tárgyalás napján fogászati kezelésen jelent meg.
Téves az elsőfokú bíróság rendelkezése azért is, mert a tanú igazolási kérelmére tekintettel mérsékelte a rendbírság összegét, de azért is, mert a rendbírság összegének a mérséklésére az első fokú eljárásban törvényes lehetőség nincs.
A rendbírság kiszabása ellen jogorvoslatnak van helye, a végzés ellen az érdekelt 8 napon belül élhet fellebbezéssel. A tanú a rendbírságot kiszabó végzést április 16. napján átvette. A fellebbezési határidő utolsó napja április 24-e, amikor az elsőfokú bíróság újabb tárgyalást tartott. Ezen a tárgyaláson kérte a tanú a rendbírság elengedését. Kérelme – miután azt a fellebbezés előterjesztésére nyitva álló határidőn belül terjesztette elő – joghatályos. Téves tehát az elsőfokú bíróság azon indokolása, hogy a tanú 8 napon belül fellebbezéssel nem élt.
A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróságnak a rendbírság összegét mérséklő határozata törvénysértő. Az elsőfokú bíróságnak, amennyiben a tanú kérelmét igazolási kérelemnek tekintette, azt elkésettség okából el kellett volna utasítania. Törvénysértő azért is, mert a tanú kérelmét fellebbezésnek kellett volna tekintenie, s azt felülbírálás végett fel kellett volna terjesztenie a megyei bírósághoz mint másodfokú bírósághoz.
Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak a rendbírság összegét mérséklő végzését hatályon kívül helyezte.
Ugyanakkor a másodfokú bíróság a tanú kérelmét a 400 forint rendbírságot kiszabó végzés elleni, a jogorvoslatra nyitva álló határidőn belül előterjesztett fellebbezésnek tekintette, s most már a fellebbezésben foglaltakat elbírálva a következőkre utal.
A tanú a március 12. napjára kitűzött tárgyaláson fogászati kezelés miatt nem jelent meg. Arra nem merült fel adat, hogy betegsége a tárgyaláson történő megjelenésében akadályozta volna.
A rendbírság méltányosságból történő teljes elengedésére a fellebbezés kapcsán törvényi lehetőség nincs. Erre csak akkor kerülhetne sor, ha a rendbírságot kiszabó végzés egyéb alaki, eljárásjogi szempontból lenne a törvénysértő. Természetesen ez az okfejtés nem érinti az igazolási kérelem folytán hozott határozatot, amikor is lehetőség van a rendbírság teljes összegének elengedésére. Igaz viszont az is, hogy megalapozott ilyen kérelem esetén a rendbírság mérséklésére törvényes keretek között nem kerülhet sor.
Tény azonban az, hogy a tanú idős személy, nyugdíjas, havi nyugdíja 2700 forint, melyből négytagú család él. E vagyoni körülményeket értékelve a tanúval szemben a törvényi minimumban meghatározott rendbírság összege is alkalmas arra, hogy a jövőben a büntetőeljárásban előírt kötelezettségét teljesítse.
Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság rendbírságot kiszabó végzését a Be. 270. §-ára és a Be. 269. §-ának (4) bekezdésére figyelemmel annyiban változtatta meg, hogy a rendbírság összegét 100 forintra enyhítette. (Baranya Megyei Bíróság 2. Bf. 462/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás