PK BH 1986/100
PK BH 1986/100
1986.03.01.
A gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen nagykorú személy jognyilatkozatát cselekvőképtelenség miatt nem lehet semmisnek tekinteni, ha tartalmából és körülményeiből arra lehet következtetni, hogy a jognyilatkozata cselekvőképessége esetében is indokolt lett volna [Ptk. 18. § (3) bek.].
A felperesek jogelődje (az I. r. felperes és az I. r. alperes apja) 1981. november 20-án kelt adásvételi szerződéssel eladta házas ingatlanát a II. r. alperesnek 70 000 Ft vételárért. A szerződéskötéssel egyidejűleg a II. r. alperes a vételárat kifizette, és a szerződés alapján tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. A felperesek jogelődje (a továbbiakban örökhagyó) 1982. január 30-án meghalt.
A felperesek mint az örökhagyó örökösei keresetükben az adásvételi szerződés érvénytelenségének a megállapítását kérték. Előadták, hogy a szerződéskötés idején az örökhagyó ügyei önálló vitelére már nem volt képes, cselekvőképtelen volt, így érvényes szerződést nem köthetett.
Az alperesnek a kereset elutasítását kérték, tagadták hogy a szerződéskötés idején az örökhagyó cselekvőképtelen lett volna.
A II. r. alperes viszontkeresetet támasztott az ingatlan birtokba adása iránt.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az I. r. felperest arra kötelezte, hogy a perbeli ingatlant 15 nap alatt adja a II. r. alperes birtokába. A felpereseket egyetemlegesen kötelezte az I. r. alperes javára 2060 Ft, a II. r. alperes javára pedig 2360 Ft perköltség megfizetésére továbbá 4200 Ft illeték megtérítésére. Az ítélet indokolása szerint a perben beszerzett orvos szakértői vélemény alapján az volt megállapítható, hogy az adásvételi szerződés megkötésének időpontjában az örökhagyó szellemi képességének birtokában volt, így közte és a II. r. alperes között érvényes adásvételi szerződés jött létre.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, az I. r. felperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a II. r. alperesnek 15 nap alatt 15 000 Ft-ot és annak 1981. november 20. napjától járó évi 5%-os kamatát, az I. r. alperest pedig arra kötelezte, hogy fizessen meg a II. r. alperesnek 15 nap alatt 55 000 Ft-ot s annak 1981. november 20. napjától járó évi 5%-os kamatát. A fenti összeg kifizetésének igazolása esetére elrendelte – az örökhagyó ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonjogának feltüntetése mellett – a peres felek tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését. Az I. r. alperest kötelezte a felperesek javára 1740 Ft perköltség, 1250 Ft másodfokú eljárási költség megfizetésére, valamint 6300 Ft illeték térítésére.
A másodfokú bíróság az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságától a fellebbezési eljárás során beszerzett felülvélemény alapján azt állapította meg, hogy a szerződéskötés idején az örökhagyó súlyos agyi érelmeszesedésben szenvedett, központi idegrendszere károsodott, és nem volt képes a szerződés megkötésénél akaratának megfelelő magatartás tanúsítására. Ezért a szerződés érvénytelenségét állapította meg, és rendelkezett az eredeti állapot visszaállításáról. Miután a vevő II. r. alperes a 70 000 Ft vételárat kifizette az eladónak, s ebből az összegből 15 000 Ft az I. r. felpereshez, míg 55 000 Ft az I. r. alpereshez került, a másodfokú bíróság ennek megfelelően kötelezte a nevezetteket a vételár visszafizetésére.
A jogerős ítélet ellen emelt óvás alapos.
A felperesek – mint az eladó jogutódai – a szerződés érvénytelenségének a megállapítását kérték, hivatkoztak arra, hogy jogelődjük a szerződéskötés idején cselekvőképtelen volt, s ezért jognyilatkozata semmis [Ptk. 18. §-ának (1) bekezdése].
A másodfokú bíróság az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának felülvéleménye alapján azt állapította meg, hogy az örökhagyó belátási képessége az elmeállapota és súlyos fokú szellemi hanyatlása miatt nagymértékben csökkent, ezért 1981. november 20-án nem volt képes arra, hogy a szerződéskötéssel összefüggésben akaratának megfelelő magatartást tanúsítson: a szerződéskötéskor cselekvőképtelen s ezért jognyilatkozata semmis volt.
Figyelmen kívül hagyta azonban a megyei bíróság a jogerős döntés meghozatalánál a Ptk. 18. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat. Eszerint a gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképes nagykorú személy jognyilatkozatát cselekvőképtelenség miatt nem lehet semmisnek tekinteni, ha tartalmából és körülményeiből arra lehet következtetni, hogy a jognyilatkozat a fél cselekvőképessége esetén is indokolt lett volna.
A per adataiból egyértelműen megállapítható az, hogy az örökhagyó a feleségének 1977-ben bekövetkezett halála után már önmagát megfelelően ellátni nem tudta. Ezért nem sokkal felesége halála után addigi életvitelét feladta, nem tartózkodott az Ady Endre utcai ingatlanában, hanem váltakozva az I. r. felperesnél és az I. r. alperesnél lakott. Így az Ady Endre utcai házas ingatlan a vitatott adásvételi szerződés megkötésekor már évek óta üresen állt, és az idős, 80 év körüli örökhagyó nem is kívánt oda visszaköltözni. Adat merült fel arra, hogy már 1977. évtől kezdődően szóba került az ingatlan értékesítésének gondolata, az adásvételi szerződés megkötése előtt pedig az örökhagyó az Ingatlanközvetítő Vállalattól értékelést szerzett be, s ekkor került megállapításra annak 70 000 Ft-os forgalmi értéke.
A fenti peradatok – amelyeket az I. r. felperes és az I. r. alperes lényegében egyezően adtak elő – nem hagynak kétséget abban a vonatkozásban: az örökhagyó – felmérve azt, hogy idős korában egyedül nem lakhat, önmagát megfelelően ellátni nem tudja – a házból kiköltözött, és az üresen álló ingatlant értékesíteni kívánta.
Arra nem merült fel adat – és a felperesek maguk sem hivatkoztak rá –, hogy az örökhagyó már az ingatlan értékesítése elhatározásának idején szellemileg leépült volna. Az örökhagyó tehát már abban az időben elhatározta ingatlana értékesítését, amikor tudata még tiszta volt, s ez az ügylet érdekében is állott.
Amikor tehát az ingatlan jó karban tartására már nyilvánvalóan képtelen, mások támogatására szoruló örökhagyó a több éve üresen álló és az állagromlás veszélyének egyre inkább kitett házas ingatlanát az ingatlan forgalmi értékének megfelelő összegért eladta, akkor ennek a szerződésnek a megkötése az ő érdekét szolgálta, és jognyilatkozata cselekvőképessége esetében is indokolt lett volna.
Tévedett ezért a másodfokú bíróság, amikor az örökhagyó jognyilatkozatát semmisnek tekintette, és annak alapján a szerződés érvénytelenségét megállapította.
Figyelemmel arra, hogy a Ptk. 18. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint a szerződés érvénytelenségét megállapítani nem lehet, helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor a felperesek keresetét elutasította, és a II. r. alperes viszontkeresetének helyt adott.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság: a másodfokú bíróság jogszabálysértéssel rendelkezett úgy, hogy az I. r. alperest kötelezte a II. r. alperes javára fizetésre. A Polgári perrendtartás az állampolgárok közt két pólusú eljárást szabályoz. Ehhez képest a perben szemben álló felek érvényesíthetnek egymással szemben igényt. Nincs jogi lehetőség arra, hogy a bíróság az azonos perbeli pozícióban álló felek jogvitáját is rendezze, és az egyik alperest a másik javára marasztalja. (P. törv. III. 20. 408/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás