PK BH 1986/103
PK BH 1986/103
1986.03.01.
Baleseti kártérítési igény érvényesítése során nincs helye kármegosztásnak azon az alapon, hogy a megbetegedést ugyan a baleseti trauma váltotta ki, de az lappangó állapotban a baleset előtt is fennállott. Ilyen esetben a károkozó – a törvény által megkövetelt egyéb feltételek fennállása esetén – teljes kártérítésre kötelezhető [Ptk. 345. § (1) bek.].
A biztosított szövetkezet alkalmazottja 1981. november 30-án ittasan vezette a szövetkezet kistehergépkocsiját, és azzal három gyalogost elgázolt, közöttük a felperest is. A felperes a baleset következtében a bal oldali homloktájék hámhorzsolását, enyhébb agyrázkódást, bal oldali bordatöréseket, következményes vérmellkast és tüdőállomány bevérzést, bal oldali combnyaktörést szenvedett el.
A balesetet követő és 1981. december 17. napjáig tartó kórházi gyógykezelés során észlelték: a felperes cukorháztartása olyan mértékben felborult, hogy először inzulinos kezelést kellett nála alkalmazni, a későbbiekben pedig az csak gyógyszeres kezelés és szénhidrátszegény diéta mellett volt egyensúlyban tartható.
A felperes a keresetében – egyebek mellett – az alperes Állami Biztosító kötelezését kérte a diétás étkezés miatt felmerülő többletköltségeinek megfizetésére. A kereseti kérelmét azzal indokolta, hogy cukorbetegségét a baleset okozta, mivel az azt megelőzően – egyéb okból – végzett rendszeres orvosi vizsgálatok során ilyen megbetegedést soha nem állapítottak meg.
A bíróság által kirendelt orvos szakértő a 6. sorszámú, majd az azt kiegészítő 12. sorszámú véleményében kifejtette, hogy az alperesnél nem az elszenvedett sérülés hozta létre a cukorbetegséget, mivel a hasnyálmirÍgy területét, illetőleg az agyállományt nem érte olyan jelentős erőbehatás, amely azt eredményezhette volna. A felperesnél addig is meglevő „rejtett” cukorbetegség aktivizálódását, illetőleg a tüneteinek előrehozatalát azonban a baleset előidézhette.
A szakértőnek a tárgyaláson tett nyilatkozata szerint a rejtett cukorbetegség esetén a cukorbetegség felszínre kerülhet akár egy komolyabb megbetegedés, akár keringési rendellenesség, zavarok, akár trauma következtében. Az adott esetben a baleset volt az, amely előtérbe helyezte a felperes cukorbetegségét.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelése alapján azt állapította meg, hogy a felperesnél felmerült étkezési többletköltség legalább fele részben okozati összefüggésben van az elszenvedett balesettel. Ezért az alperest arra kötelezte, hogy 1981. december és 1983. január közötti időszakban napi 50 Ft, majd az állapotjavulásra tekintettel 1983. február 1-jétől kezdődően napi 20 Ft 50%-át fizesse meg a felperes részére.
Az elsőfokú ítélet fenti tartalmú rendelkezése ellen az alperes a kereset teljes egészében való elutasítása, a perben fellépett ügyész az alperes teljes összegben való marasztalása végett fellebbezett.
A másodfokú bíróság a fellebbezéseket az elsőfokú bíróság álláspontjában azonos okból alaptalannak találta, és az elsőfokú ítéletet ebben a részében is helybenhagyta.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint annak eldöntése, hogy a felperes cukorbetegségét a baleset idézte-e elő, orvosi szakkérdés. Ezt az orvos szakértő egyértelműen és határozottan kizárta. Az azonban a szakvélemény alapján megállapítható, hogy a felperes rejtett betegsége a baleseti trauma hatására került felszínre, ez aktiválta. Ennyiben a baleset és a cukorbetegség között az okozati összefüggés fennáll. Az összegszerűség tekintetében – amint azt a másodfokú ítélet indokolása kifejti – a bíróság mérlegelésen alapuló és a „bizonytalansági” tényezőket is értékelő helyes döntést hozott.
A jogerős ítéletnek a diétás étkezéssel kapcsolatos többletköltségre vonatkozó keresetet részben elutasító rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos.
Annak eldöntéséhez, hogy a felperes cukorbetegségét a baleset idézte-e elő, valóban orvos szakértői bizonyításra van szükség [Pp. 177. § (1) bek.]. A beszerzett szakértői vélemény kellő bizonyítékul szolgál arra, hogy a baleset kapcsán a felperest ért sérülések cukorbetegség létrehozására „nem alkalmasak”. Ezért tényként kell megállapítani azt, hogy a felperesnek a baleset előtt is meglevő „rejtett” cukorbetegsége volt. Bizonyított tény azonban az is, hogy a baleset megelőzően a felperes „rejtett cukorbetegsége” tünetmentes volt, így azzal okozati összefüggésben semmiféle kiadása nem merült fel. Az orvos szakértői véleményből egyértelműen kitűnik az is, hogy a felperes rejtett betegsége a baleset okozta trauma hatására került „előtérbe”, a balesete annak „aktiválódását”, tüneteinek „előrehozatalát” előidézhette, a felperes „cukorháztartásának állapotát átmenetileg rontotta”. Az a szakértő szerint sem állapítható meg, hogy egyébként a felperes cukorbetegsége mikor került volna „előtérbe”, tehát mikor jelentkeztek volna annak kezelést igénylő tünetei.
Ezeknek a tényeknek az együttes mérlegelésére tekintettel tévesen jutottak az eljáró bíróságok arra a következtetésre, hogy a felperes élelmezési többletköltsége csak fele részben van okozati összefüggésben az elszenvedett balesettel. A keresetben igényelt többletköltség felmerülte ugyanis teljes egészében a felperest ért balesetre vezethető vissza: amennyiben a baleset okozta trauma nem éri őt, és így ebből az okból a rejtett cukorbetegsége nem aktiválódik, a felperes nem szorult volna diétás étkezésre, így ezzel kapcsolatban költségei sem lettek volna (miként nem voltak a balesetet megelőzően sem). A perben egyetlen olyan adat sem merült fel, aminek alapján az lenne megállapítható, hogy a baleset nélkül is jelentkeztek volna a cukorbetegség tünetei, s az annak kezelésével járó költségek.
A perben azonban arra vonatkozó adatok is vannak, hogy míg a kórházi kezelés alatt a felperes a cukorháztartásának egyensúlyban tartásához a gyógyszeres kezelés mellett igen szigorú diétás kezelésre szorult, 1983. február 23-án a felperes – az őt vizsgáló igazságügyi szakértőnek – már úgy nyilatkozott, hogy „cukorbetegsége rendben van, csupán diétáznia kell”. A per anyaga szerint a felperes 1982. augusztus 17-től gyógyszert nem szed, sőt 1983. február 17-től csak a „kenyér diétát kell betartania, más mindent ehet”.
Mindezeknek a tényeknek a vizsgálata azért nem mellőzhető, mert nyilvánvalóan más költséggel jár a felperes diétás étkezése akkor, ha a cukorháztartása egyensúlyban tartásához szigorú diétára van szüksége, vagy ha elegendő az is, hogy a kenyér fogyasztásától tartózkodik. Ez utóbbiakat tehát értékelni kell a felperest megillető járadék összegének meghatározásánál. Ezért az alperes teljes kárfelelőssége megállapítása mellett is vizsgálni kell: nem túlzott-e a felperesnek a felemelt keresetében érvényesített 21 000 Ft költség és havi 600 Ft járadék megfizetése iránti követelése.
A megismétlendő eljárásban fel kell deríteni mindazokat a tényeket, amelyek alapján megalapozott döntés hozható a tekintetben, hogy a jogerős ítéletnek a törvényességi óvással nem támadott 10 500 Ft-os költség és a havi 300 Ft-os járadék megfizetésére kötelező rendelkezésen túlmenően a felperesnek van-e további megalapozott igénye az alperessel szemben. Ha pedig ez megállapítható, a felderítendő tények alapján kell dönteni abban a kérdésben, hogy a felperes milyen összegű további költségre és 1983. február 1. napjától milyen mértékű további járadékra tarthat igényt.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a törvényességi óvással támadott részében [Pp. 274. § (2) bek.] hatályon kívül helyezte, és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot utasította új eljárásra és új határozat hozatalára [Pp. 274. § (3) bek.]. (P. törv. III. 20 016/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás