PK BH 1986/104
PK BH 1986/104
1986.03.01.
Ha a termeltető a termékértékesítési szerződés alapján számára hizlalt állatoknak a szerződés szerinti időpontban történő átvételét elmulasztja, és ezért a termelő az állatokat felelős őrzésbe veszi, a továbbtartásért járó ellenszolgáltatást a termeltető köteles a termelőnek megtéríteni. Ha a termelő által indított perben a termelő által követelhető összegnél kisebb összegre jön létre a felek között egyezség, ezt a termelő tévedés címén jogszerűen támadhatja meg azon az alapon, hogy a termeltető a szóban levő többlettartás címén az egyezségi összegnél lényegesen nagyobb összeghez jutott, de ezt a termelő előtt elhallgatta [Ptk. 210. § (1) bek., 417. §; 14/1978. (III. 1.) MT sz. r. 11. §].
A felperesek 1981-ben broiler csirke hizlalására vállalkozva több évre szóló termékértékesítési szerződést kötöttek az alperessel. 1980 decemberében az alperes több évre szóló baromfiértékesítési szerződést kötött a Zala Megyei Baromfifeldolgozó és Értékesítő Közös Vállalattal. A felperesek 1983. január 12-én benyújtott kereseti kérelmükben az alperest 278 000 Ft kártérítés megfizetésére kérték kötelezni. Kárigényüket arra alapították, hogy 1982-ben az alperes a naposcsibe-állományt késve adta át részükre, majd pedig a csirkék felnevelése után nem gondoskodott kellő időben az állomány elszállításáról. Az alperes szerződésszegése a felperesek számára többletköltséget okozott.
A peres felek 1983. február 2-án kérték az eljárás szünetelésének megengedését, mert időközben, 1983. január 24-én peren kívül megállapodást kötöttek. E megállapodás szerint az alperes vállalta, hogy az 1981. november 25-én kötött szerződéssel kapcsolatban 120 000 Ft-ot a felpereseknek megfizet, és a felperesek ezt az összeget a perbeli követelésük teljes kiegyenlítésként elfogadják. A megállapodás alapján az alperes 120 000 Ft-ot a felperesnek kifizetett.
A felperesek 1983. szeptember 28-án benyújtott beadványukban az eljárás folytatását kérték. Az 1983. január 24-én kötött szerződést megtámadták, és az alperest további 123 684 Ft megfizetésére kérték kötelezni.
Előadták, hogy az 1983. január 24-i szerződés megkötésekor tévedésben voltak, és ezt a tévedésüket az alperes okozta. Nem volt ugyanis tudomásuk arról, hogy a felek közötti megállapodást megelőzően 1983. január 14-én az alperes korábban megállapodást kötött a Megyei Baromfifeldolgozó és Értékesítő Közös Vállalattal, mely szerint a közös vállalat megtéríti az alperesnek azt a kárát, mely annak következtében merült fel, hogy a termékértékesítési szerződés alapján az alperes a felpereseknek többlettartási stb. költségeket volt köteles térítni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a közte és a Baromfifeldolgozó Vállalt között 1983. január 14-én létrejött szerződés még nem volt érvényes január 24-én, a felek közötti megállapodás létrejöttekor, mert az csak a Baromfifeldolgozó Vállalat Igazgató Tanácsának jóváhagyásával vált érvényessé. Az igazgatótanács a jóváhagyásról 1983. február 15-én határozott.
Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy a felek által 1983. január 24-én megkötött egyezség érvénytelen. A közbenső ítélet indokolása szerint az alperes, valamint a Megyei Baromfifeldolgozó és Értékesítő Közös Vállalat között 1983. január 14-én egyeztető tárgyalásra került sor, és ennek során a Baromfifeldolgozó Vállalat kötelezettséget vállalt arra, hogy a túltartás költségeit megtéríti az alperesnek. Összegszerűleg nem határozták meg a kártérítést, mert szükség volt az igazgatótanács jóváhagyására.
Az igazgatótanács az egyezséget jóváhagyta, és ennek alapján a Baromfifeldolgozó Vállalat 213 369 Ft túltartási költséget térített az alperesnek. Erről az egyezségről az alperes nem tájékoztatta a felpereseket az 1983. január 24-i megállapodás megkötésekor. A felperesek emiatt nem tudták, hogy az alperes kára megtérül, e lényeges körülmény tekintetében tévedésben voltak, és ezt a tévedésüket az alperes okozta, de legalábbis felismerhette. A felperesek ezért a Ptk. 210. §-ának (1) bekezdése alapján sikerrel támadhattak meg szerződéses nyilatkozatukat.
Az alperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú közbenső ítéletet megváltoztatta, és a felperesek által szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt előterjesztett keresetet elutasította. Kiegészítő ítéletével arra kötelezte a felpereseket, hogy az államnak 25 020 Ft illetéket, az alperesnek pedig 6000 Ft perköltséget fizessen meg. A másodfokú bíróság álláspontja szerint nem szolgálhat a felek közötti szerződés megtámadására alapul az a tény, hogy a Baromfifeldolgozó Vállalat az alperes részére kártérítést fizetett. Ezt az összeget ugyanis az alperes a közte és a Baromfifeldolgozó Vállalat közti szerződés alapján kapta. A felperesek a perbeli igényüket a keresetlevélben eredetileg 278 000 Ft-ban jelölték meg, az 1984. január 24-i szerződés megkötésekor is tudták, hogy káruk meghaladja az egyezség szerinti 120 000 Ft-ot A felek között a kár összege minősül lényeges körülménynek, minthogy pedig a felperesek e kérdésben nem voltak tévedésben, a Ptk. 210. §-ának (1) bekezdése alapján jognyilatkozatukat nem támadhattak meg sikerrel.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A per adataiból megállapíthatóan a felek által megkötött mezőgazdasági termékértékesítési szerződés alapján az alperes késedelmesen vette át a felperesek által felnevelt csirkéket, és ezért a felpereseknek a túltartással költségük merült fel. A 14/1978. (III. 1.) MT számú rendelet 11. §-ának rendelkezései szerint ha a megrendelő a termelő telepén a termék átvételét elmulasztja a termelő a terméket felelős őrzésbe veszi, és követelheti az ellenszolgáltatás megfizetését, függetlenül attól, hogy a megrendelő a késedelmét kimentette. A felperesek kereseti kérelme ezen a jogszabályon alapul. Az alperes nem vitatta a szerződésszegésért fennálló felelősségét, és ezért 1983. január 24-én megállapodást kötött a felperesekkel a fizetendő ellenszolgáltatásra. A felperesek utóbb ezt a szerződési nyilatkozatukat támadták a Ptk. 210. §-ának (1) bekezdése utalással. Eszerint: aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, szerződési nyilatkozatát megtámadhatja, ha tévedését a másik fél okozta vagy felismerhette.
A szerződésnek nem csupán az összegszerűségre vonatkozó része lehet lényeges körülmény, számos olyan tény és adat merülhet fel, amely valamelyik fél szerződéskötési elhatározását befolyásolja.
A felperesek a személyes meghallgatásuk során is előadták, – és ezt az előadást a per egyéb adatai is alátámasztották –, hogy nem csupán eseti baromfinevelési szerződést kötöttek az alperessel, hanem rendszeresen foglalkoztak baromfineveléssel, és erre is figyelemmel az alperessel is jó üzleti kapcsolatot kívántak fenntartani. Miután nem volt tudomásunk arról hogy a részükre kifizetésre kerülő költségek összege az alperesnek megtérül, hajlandók voltak engedményt tenni, nem kívánták ugyanis az alperest anyagilag hátrányos helyzetbe hozni. Ajándékozási szándék azonban bizonyíthatóan nem vezette őket, harmadik személy által megtérítésre kerülő és lényegében az ő teljes követelésük fedezésére szolgáló összeget nem kívántak az alperesi termelőszövetkezetnek juttatni.
Annak ismerete, hogy az alperes részére harmadik személy megtéríti-e a felperesek felmerült költségét vagy sem, olyan lényeges körülmény volt, amelyről az alperesnek feltétlenül tájékoztatnia kellett volna a felpereseket. Az alperes alkalmazottainak perbeli nyilatkozataiból is az állapítható meg, hogy a felek közötti megállapodás megkötésekor a felpereseket nem tájékoztatták arról, hogy az őket illető költség végső fokon nem fogja az alperest terhelni, mert az a Baromfifeldolgozó Vállalat megtéríti. Nincs ügydöntő jelentősége annak, hogy az alperes és a Baromfifeldolgozó Vállalat közötti megállapodást az igazgatótanács csak 1983. február 15-én hagyta jóvá. A periratokhoz csatolt okiratokból kitűnően az alperes és a Baromfifeldolgozó Vállalat között a Megyei TESZÖV közbenjöttével folytak tárgyalások 1983. január 14-én, és ekkor kötötték meg az egyezséget. Nem vitás az sem, hogy 1983. január 17-én a Baromfifeldolgozó Vállalat már egyeztette az alperessel az egyes termékértékesítési szerződéseket, és azokra figyelemmel térítendő tényleges túltartási költséget meghatározták. Ennek az egyeztetésnek az alapján állapították meg, hogy a felperesek által felnevelt baromfi túltartása következtében az alperes 213 369 Ft költségtérítésre jogosult. Az alperesek az 1983. január 14-i megállapodás tartalmáról, valamint az 1983. január 17-i egyeztetés eredményéről akkor is köteles lett volna tájékoztatni a felpereseket, ha a Baromfifeldolgozó Vállalattal kötött egyezség jóváhagyása, az igazgatótanács hozzájárulása még hiányzott.
Helyesen állapította meg ezért az elsőfokú bíróság, hogy a felperesek a szerződés megkötésekor lényeges körülmény tekintetében tévedésben voltak, és hogy ezt a tévedésüket az alperes okozta, amikor a Baromfifeldolgozó Vállalattal kötött megállapodást elhallgatta.
Téves a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy miután a Baromfifeldolgozó Vállalat a közte és az alperes között fennállott szerződés alapján teljesített fizetést az alperes részére, ennek a körülménynek nincs jelentősége a peres felek közötti viszonylatban. Az igaz, hogy a termékértékesítési szerződést a peres felek kötötték, s a termékértékesítési szerződésre figyelemmel kötött az alperes megállapodást a Baromfifeldolgozó Vállalattal. A per adatai szerint azonban a Baromfifeldolgozó Vállalat nem a felek szerződésétől függetlenül állapította meg az alperest megillető és térítésre kerülő összegeket. A periratoknál 8. sorszám alatt van a Megyei Baromfifeldolgozó és Értékesítő Közös Vállalat levele, amelyből kitűnően az átutalást megelőzően – az egyes termék – értékesítési szerződések alapján állapították meg, hogy milyen fizetési kötelezettségek terhelik az alperest, illetve hogy milyen követelésük áll fenn az egyes termelőknek. Ebből kitűnően a Baromfifeldolgozó Vállalat kifejezetten a termelőket megillető túltartási díj megtérítése céljából utalta át a termelőszövetkezeteknek a megállapodásuk szerinti összeget, illetve annak egy részét. Az alperes és a Baromfifeldolgozó Vállalat közötti megállapodás nem volt független a felek szerződéses jogviszonyától, sőt kifejezetten azon alapult.
A kifejtettek alapján az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a peres felek között 1983. január 24-én létrejött egyezség megtámadásának jogszabályi feltételei megvalósultak, és ennek következtében a felperesek megalapozottan kérhették az egyezség érvénytelenségének megállapítását a Ptk. 235. §-ának (1) bekezdése szerint. A másodfokú bíróság ezzel ellentétes álláspontja téves, közbenső ítélete pedig törvénysértő. A Legfelsőbb Bíróság a fentiek alapján a megyei bíróság közbenső ítéletét, a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a városi bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (P. törv. I. 20 526/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás