PK BH 1986/108
PK BH 1986/108
1986.03.01.
Ha a bírósági meghagyásnak ellentmondó alperes az újabb határnapot is elmulasztja, a bíróság a korábbi meghagyást hatályában tartja; e meghagyás ellen sem ellentmondásnak, sem fellebbezésnek nincs helye. E szigorú jogkövetkezmények alkalmazására nem kerülhet sor, ha az alperes az újabb határnapon személyesen nem jelent meg, hanem olyan személlyel képviseltette magát, aki erre a törvénynél fogva nem jogosult. Ilyenkor újabb határnap kitűzése mellett, az alperest fel kell hívni a szabályszerű képviselet biztosítására [Pp. 136. § (2) bek., 136/A § (1) és (3) bek., 135. § (4) bek.].
A felek között 1974. október 4-én létrejött lakásbérleti szerződés alapján az alperes bérlőként lakik egy kétszobás komfortos tanácsi bérlakásban. A lakás havi bére 421 Ft.
Az alperes bérfizetési kötelezettségének rendszertelenül tett eleget, 1984. április 30-án bérhátraléka 819 Ft volt. A felperes 1984. május 2-án felhívta az alperest a bérhátralék megfizetésére, s figyelmeztette arra, hogy ennek elmulasztása esetén a bérleti jogviszony megszűnésére kerülhet sor. Miután az alperes felhívás ellenére sem rendezte tartozását, a felperes 1984. május 14-én kelt levelében a bérleti jogviszonyt 1984. május 30. napjára felmondta. Az alperes a felmondásra nem válaszolt, a felperes ezért keresetében a felmondás érvényességének a megállapítását és az alperesnek a bérlemény kiürítésére kötelezését kérte.
A per első érdemi tárgyalásán az alperes szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, írásbeli védekezést nem terjesztett elő. Ezért a városi bíróság – a felperes kérelmére – kibocsátott bírósági meghagyással megállapította a felmondás érvényességét, és kötelezte az alperest arra, hogy a perbeli lakást 30 nap alatt kiürítve bocsássa a felperes rendelkezésére. Kimondotta: az alperes az elhelyezéséről maga köteles gondoskodni. Kötelezte az alperest 600 Ft perköltség megfizetésére.
Az alperes a határidőben előterjesztett – tartalma szerint ellentmondásnak minősülő – beadványban ügye újabb érdemi tárgyalásnak elrendelését kérte. Előadta és igazolta: azért nem tudott a tárgyaláson megjelenni, mert 1984. szeptember 17-ig állami kórházban gyógykezelték. (A mulasztott tárgyalás határnapja 1984. szeptember 17. volt.)
A városi bíróság az ellentmondás folytán 1984. november 9. napjára tűzött tárgyalási határnapot. A felperes kérte a tárgyalás távollétében történő megtartását. Az alperes szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg. Megjelent helyette élettársa, s előadta, hogy ő kívánja az alperest képviselni. Az eljáró bíró kioktatta őt arra, hogy a Polgári Perrendtartás szerint erre nincs lehetőség.
Ezt követően a bíróság végzésével a támadott bírósági meghagyást hatályában fenntartotta. Egyben tájékoztatta az alperest arról, hogy e végzés ellen sem ellentmondásnak, sem fellebbezésnek nincs helye. A bíróság határozatát a Pp. 136/A. §-ának (3) bekezdésére alapította.
A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Polgári Perrendtartás 136. §-a szabályozza azt, hogy a tárgyalás elmulasztása esetén milyen eljárásnak van helye, s a félnek ez a mulasztása milyen következményekkel jár. A (2) bekezdés szerint ha az első tárgyalást az alperes mulasztja el, és írásbeli védekezést nem terjesztett elő, a bíróság a felperes kérelmére az alperest az idézéssel közölt kereseti kérelemnek megfelelően bírósági meghagyással kötelezi, egyben marasztalja a felperes költségeiben.
A Pp. 136/A. §-ának (1) bekezdése a bírósági meghagyás ellen ellentmondás benyújtását teszi lehetővé. A kellő időben benyújtott ellentmondás esetében a bíróság a per tárgyalására új határnapot tűz ki.
A Pp. 136/A. §-ának (3) bekezdése az újabb határnapot elmulasztó alperessel szemben szigorú következményeket alkalmaz. Ez esetben ugyanis a bíróság a korábbi meghagyást hatályában fenntartja. E meghagyás ellen pedig sem ellentmondásnak, sem fellebbezésnek nincs helye.
A szigorú jogkövetkezmények alkalmazására azonban csak az ismételten mulasztó féllel szemben kerülhet sor: azzal szemben, aki saját ügyeinek intézésében hanyag, nemtörődöm magatartást tanúsít. Tévedett viszont a városi bíróság, amikor az alperessel szemben az ismételt mulasztást megállapította, és ennek következményeit alkalmazta.
A per adataiból ugyanis egyértelműen kitűnik az, hogy az alperes – bár személyesen nem jelent meg a tárgyaláson – maga helyett élettársát küldte el, s őt bízta meg az ügyben történő eljárással. Az alperesnek ez az eljárása azt jelenti, hogy az alperes képviselő útján, meghatalmazott útján részt kíván venni a tárgyaláson.
A jogi képviselő nélkül eljárt alperestől nem volt elvárható annak ismerete, hogy a Polgári Perrendtartás szabályai szerint élettársa nem jogosult a perbeni képviseletre.
A bíróságnak ezért a Pp. 3. §-ának (1) bekezdésében írt jogkörének is megfelelő eljárás szerint kellett volna hívnia az alperest arra, hogy – miután élettársának eljárása nem fogadható el – vagy személyesen jelenjék meg a következő tárgyaláson, vagy pedig a törvénynek megfelelő meghatalmazott útján járjon el. E felhívásban tájékoztatni kellett volna az alperest arról, hogy élettársa nem láthatja el ugyan a perbeli képviseletet, a Pp. 13. §-ának (2) bekezdése szerint azonban hozzátartozójának meghatalmazást adhat a perbeni képviseletre, feltéve, hogy a Pp. 68. §-a értelmében ez nem kizárt.
A fent kifejtettek szerint nem volt ezért megállapítható, hogy az alperes az ellentmondás folytán kitűzött tárgyalást elmulasztotta. A személyesen eljáró félnek jogi tájékozatlansága folytán hiányos vagy téves joglépése ugyanis nem tekinthető mulasztásnak. Törvénysértő volt ezért a városi bíróságnak a bírósági meghagyást hatályában fenntartó végzése.
Az előadottakra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot további eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. III. 20 586/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás