MK BH 1986/120
MK BH 1986/120
1986.03.01.
I. Bedolgozói munkaviszonyt csak önállóan elvégezhető fizikai vagy nem fizikai munkára lehet létesíteni. Nem létesíthető bedolgozói munkaviszony olyan munkára, amelyet a dolgozónak a munkáltató telephelyén, a munkáltató más dolgozóival együttműködve kell végeznie [10/1981. (IX. 29.) MüM sz. r. 1. § (3) bek., 5. § (2) bek.].
II. Érvénytelen a munkaszerződésnek az a kikötése, amely szerint a dolgozót csak az általa elvégzett munkának a megrendelő által történt átvétele esetén illeti meg munkabér [1967. évi II. törvény 22. § (3) bek., 44. §, 45. § (1) bek.; 4/1981. (II. 26.) MÉM–MüM sz. r.].
A felek 1983. július 1-jén írásban munkaszerződést kötöttek, amely szerint az alperes határozatlan időre bedolgozóként alkalmazta felperest. A munkavégzés helyéül az alperes Budapest, XVII., K. u. 31. szám alatti műhelyét jelölték meg. A szerződés 4. pontja értelmében a felperest munkabér- és rezsiköltség-térítés a munkának a megrendelő által történt átvétele után illeti meg. A munkaviszony alig hat hónap elteltével 1984. január 23-án megszűnt. A felperes a munkaviszonyának fennállása alatt – kivéve azokat az időket, amelyek alatt keresőképtelen állományban volt – az alperes műhelyében rendszeres munkát végzett, munkabérben azonban nem részesült, mert azok a munkák, amelyeknek elkészítésében részt vett, anyaghiány miatt teljesen készre nem készültek el. A munkaviszony megszűnésekor az alperes a felperes MIL-lapján munkabérelőleg és rezsiköltség címén 14 730 forint tartozást tüntetett fel.
A felperes ezt sérelemnek tartotta, ezért kérelemmel fordult a döntőbizottsághoz. A MIL-lapján feltüntetett tartozás megfizetése alóli mentesítését kérte. Kérte továbbá az alperest a munkaviszonya fennállása alatt járó munkabér és költségtérítés megfizetésére, továbbá keresőképtelenség idejére táppénz fizetésére kötelezni.
Az alperes mellett működő szövetkezeti döntőbizottság a határozatával csak a felperes munkabér, költségtérítés és táppénz iránti igénye tárgyában rendelkezett, és a felperes kérelmét elutasította. Megállapította, hogy azoknak a munkáknak a megrendelője, amelyek elkészítésében a felperes részt vett, a munkák elhúzódása miatt a megrendelést visszavonta, ezért a felperest munkadíj és költségtérítés a szerződés 4. pontja értelmében nem illeti meg. Táppénzre pedig azért nem jogosult, mert a megbetegedését megelőző hónapokban munkabérben nem részesült.
A szövetkezeti döntőbizottság határozata ellen a felperes keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. A kereseti kérelme lényegében azonos volt a döntőbizottság előterjesztett kérelmével.
A munkaügyi bíróság eljárása során kirendelt műszaki szakértő szakvéleményében meghatározta azoknak a gépeknek és berendezéseknek a készültségi fokát, amelyek elkészítésében a felperes is részt vett. Annak meghatározása azonban, hogy abból mennyi a felperes munkájának értéke, a szakértő szerint olyan tetemes munkát igényelne, amely nincs arányban a perértékkel.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a döntőbizottság határozatát részben megváltoztatva kötelezte az alperest, hogy a felperesnek fizessen vissza 14 730 forintot. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A munkabérre vonatkozó elutasító ítéleti döntését azzal indokolta, hogy a felperes nem bizonyította az általa végzett munka mennyiségét. A rezsiköltség megtérítése, valamint a táppénz iránti keresetet elutasító döntést nem indokolta.
A jogerős ítéletnek a felperes keresetét elutasító része ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt arra utal, hogy a felperes foglalkoztatásának formája a bedolgozói jogviszonynak nem felelt meg.
A bedolgozók foglalkoztatásáról szóló 10/1981. (IX. 29.) MüM számú rendelet 1. §-ának (3) bekezdése szerint bedolgozói munkaviszony olyan önállóan végezhető fizikai vagy nem fizikai munkára létesíthető, amelyre a teljesítménykövetelmény munkanorma formájában, illetőleg más mennyiségi vagy minőségi mutatókkal meghatározható. A rendelet 5. §-ának (2) bekezdése szerint a munkavégzés helye a bedolgozó személyi igazolványában bejegyzett állandó, illetve ideiglenes lakása vagy a megállapodásban meghatározott telephely. Ez utóbbi nem lehet olyan munkahely, ahol a munkáltatóval munkaviszonyban, illetve tagsági viszonyban álló dolgozók végzik munkájukat.
A felperes olyan gépek és készülékek előállításában vett részt, amelyeket önállóan, egyedül nem, hanem csak a dolgozótársai közreműködésével lehetett elkészíteni. A munkáját a munkáltató olyan telephelyén végezte, ahol a munkáltatóval munkaviszonyban álló más dolgozók is végezték – a felperessel együttműködve – a munkájukat.
Ezért a felperes munkabérigényének elbírálásánál a bedolgozók foglalkoztatására vonatkozó jogszabályt nem lehet alkalmazni.
A felperes rendszeres munkát végzett az alperes telephelyén. A munkájáért díjazást nem kapott.
Az 1967. évi II. törvény 44. §-a szerint a végzett munkáért díjazás jár. Ez egyben azt is jelenti – amint erre az Mt. indokolása is rámutat –, hogy a munkaviszony keretében végzett díjazás nélküli munka tilos. Közömbös tehát, hogy a munkáltató számára gazdasági eredménnyel járt-e a dolgozó munkavégzése.
Mindezekre figyelemmel a felek munkaszerződésének 4. pontja, amelynek értelmében a felperest munkabér csak az általa elvégzett munkának a megrendelő által történt átvétele után illeti meg, az 1967. évi II. törvény 22. §-nak (3) bekezdése értelmében érvénytelen, mert a munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik.
A munkaszerződés részleges érvénytelensége esetén a szerződés tartalma a jogszabálynak megfelelően alakul. Az 1967. évi II. törvény 45. §-ának (1) bekezdése szerint a munkabér megállapításának alapjául szolgáló bérértékeket, az alkalmazható bérrendszereket a munkaviszonyra vonatkozó szabályok határozzák meg.
A mezőgazdasági termelőszövetkezettel munkaviszonyban álló dolgozók munkájának díjazásáról a felek munkaszerződésének hatálybanléte ideje alatt a 4/1981. (II. 26.) MÉM–MüM számú együttes rendelet rendelkezett. A munkaügyi bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha e rendelet szabályainak alapulvétele mellett meghatározza a felperesnek járó munkabér összegét, és az alperest kötelezi ennek megfizetésére a már kifizetett munkabérelőleg beszámításával.
A per adatai szerint a felperes a munkája végzésénél a saját gépeit és szerszámait használta. A felperes az ezek használatáért járó – a perben rezsiköltségnek nevezett – ellenérték iránti igényét is érvényesítette. A munkaügyi bíróság az ítéletben a felperes erre irányuló keresetét is elutasította, az idevonatkozó döntését azonban nem indokolta meg. Helyes álláspont mellett a gépek és szerszámok használatáért a felperest ellenérték illeti meg.
A táppénz iránti igénnyel kapcsolatban akkor járt volna el helytállóan a munkaügyi bíróság, ha a kereseti kérelem e tárgyában a pert megszünteti, mert a táppénz iránti igény a bíróság előtt nem érvényesíthető. A jogerős ítélet ezzel ellentétes álláspontja törvénysértő. (M. törv. I. 10 123/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás