MK BH 1986/122
MK BH 1986/122
1986.03.01.
A termelőszövetkezet tagjával szemben fegyelmi büntetésként kiszabott munkadíjcsökkentés legfeljebb a besorolás szerinti munkadíjtétel alsó határáig terjedhet [1967. évi III. tv. 75. § (1) bek. d) pont; 7/1977. (III. 12.) MT sz. r. 102. § (1) bek.].
A felperes 1960-tól 1970-ig az alperes termelőszövetkezet jogelődjének elnöke volt, ezt követően az állattenyésztési telep vezetője.
Az alperes főmezőgazdásza mint a fegyelmi jogkör gyakorlója az 1984. május 22-én hozott határozatával hat hónap időtartamra havi 500 forint munkadíjcsökkentés fegyelmi büntetéssel sújtotta. A határozat indokolása szerint:
– B. J.-né belső ellenőr jelentésében megállapította, hogy a juhoknak 1984. március 9-én történt számbavételekor a bárányok száma nem egyezett meg a felperes által feltüntetett adatokkal. A vizsgálat 122 bárányt talált 81 db helyett;
– a tejszállítási könyv szerint a juhászok 1984. május 8-án, 11-én, 12-én és 13-án este nem fejték meg a juhokat;
– 1984. május 13-án és 15-én a reggeli tejszállítmány fajsúlya alacsony volt, azt nem vették át. Ennek oka a tej vizezése volt. A kár 432 forint.
A felperes ezekkel a magatartásokkal egyrészt a számbavételi, másrészt az ellenőrzési kötelezettségét mulasztotta el, az elkövetett fegyelmi vétségekkel a munkadíj meghatározott idejű csökkentése áll arányban.
A felperesnek a szövetkezeti döntőbizottsághoz benyújtott kérelme a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezésére irányult. Elismerte, hogy a megszületett bárányokat nem vételezte be azonnal, de a bárányok létszáma hiánytalan volt, ezért nincs az alperesnek kára.
A juhászok munkáját nem tudta állandóan ellenőrizni, három juhtelepen nem végezhetett egyszerre munkát. A juhászok a várható gyapjúnyírás miatt nem hajtották ki esős időben az állományt a legelőre, a fejés ezért maradt el. A tej vizezéséért a juhászok a felelősek.
A szövetkezeti döntőbizottság a határozatával a fegyelmi büntetést kéthavi munkadíjcsökkentésre mérsékelte, amelynek megváltoztatására érdekében a felperes keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megváltoztatta a szövetkezeti döntőbizottság határozatát, és a munkadíjcsökkentés büntetést szigorú megrovás fegyelmi büntetésre mérsékelte.
Az ítélet indokolásának lényege szerint az alperes nem szegte meg ellenőrzési kötelezettségét. A három juhtelepen nem lehetett egy időben valamennyi fejésnél jelen, a lefejt tej tisztaságát nem volt módjában ellenőrizni. A felperest is megilletik szabadnapok, az alperes nem gondoskodott a felperes helyettesítéséről, ezért az ellenőrzés elmaradása nem róható a terhére.
A bárányok nyilvántartását nem megfelelően vezette, könyvelése valótlan adatokat tartalmazott, ezért fegyelmi felelősségre vonása megalapozott. Ennél a fegyelmi vétségnél azonban enyhítő körülményként kellett figyelembe venni korábbi jó munkáját és azt, hogy még nem részesült fegyelmi büntetésben. Az enyhébb fegyelmi büntetés is elegendő ahhoz, hogy a felperest a jövőben visszatartsa a hasonló kötelezettségszegéstől.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, és elutasította a felperes keresetét.
Álláspontja szerint a társadalmi tulajdon megóvása megköveteli, hogy a felperes naprakész elszámolást vezessen az állatállományról. Ez azért is kötelessége volt, mert ismerte a juhászok hanyag, nem megfelelő munkáját. Csak a valós, naprakész nyilvántartás vezetése mellett nyílik lehetősége az alperesnek a megfelelő felelősségre vonásra. Az a körülmény, hogy az állatszámláláskor többlet volt és nem hiány, nem menti a felperes felelősségét. A pontatlan nyilvántartás miatt a tényleges szaporulat sem volt megállapítható. Ezzel a fegyelmi vétséggel a döntőbizottság által alkalmazott fegyelmi büntetés áll arányban, enyhébb büntetés nem alkalmas a hasonló magatartás megelőzésére.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló, többször módosított 1967. évi III. törvény 75. §-a (1) bekezdésének d) pontja értelmében fegyelmi büntetést a munkadíj jogszabályban meghatározott mértékű csökkentése is alkalmazható.
E jogszabály a 70/1982. (XII. 10.) MT számú rendelettel módosított 7/1977. (III. 12.) MT sz. rendelet. E rendelet 102. §-ának (1) bekezdése szerint a munkadíj csökkentése határozatlan időre szólhat, és a besorolás szerinti munkadíjtétel alsó határáig terjedhet.
A Legfelsőbb Bíróság egy másik határozatával a felperest 1981. január 1-jei visszamenőleges hatállyal „Termelésirányító IV.” kategóriába sorolta be, és a munkadíját 1983. április 1-jétől 4000 Ft/hó munkadíjminimumra emelte fel.
A felperes 3800 Ft/hó munkadíja tehát a fegyelmi büntetés meghozatala időpontjában a munkakörére előírt minimumot sem érte el.
A másodfokú bíróság ehhez képest nem észlelte, hogy az alperes a szóban levő fegyelmi büntetést nem szabhatta volna ki. Minthogy a jogorvoslati szervek a kiszabott fegyelmi büntetéshez képest súlyosabb alkalmazására nem jogosultak, a bíróságok pedig a jogszabály rendelkezése folytán nem voltak abban a helyzetben, hogy a kiszabott fegyelmi büntetés körében határozatot hozzanak, az elsőfokú bíróság a felperes fegyelmi vétségként értékelt magatartására figyelemmel helytállóan döntött, amikor a felperest szigorú megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta. (M. törv. II. 10 134/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás