MK BH 1986/123
MK BH 1986/123
1986.03.01.
I. A tag üzemi balesete esetén a termelőszövetkezet felelősségét a vétkességre való tekintet nélküli felelősség szabályai szerint kell elbírálni [1967. évi III. tv. 89. §, 90. §].
II. A termelőszövetkezeti tag elmaradt jövedelmét a termelőszövetkezeti tag életének, egészségének vagy testi épségének a tagsági viszony keretében történt megsértése folytán fennálló felelősség esetén a munkajogi szabályok alapján kell meghatározni [1967. évi III. tv. 68. § (1) bek., 89. §, 90. § (1) bek.; 12/1977. (III. 12.) MÉM sz. r. 71. §, 99. §; 7/1967. (X. 8.) MüM sz. r. 8–10. §; 26/1980. (XII. 20.) MüM sz. r. 4. § (1) bek.; MK 30. sz.].
III. A betegségi segély folyósításának idejére kártérítést csökkentő tényezőként a segély összegét kell levonni [26/1980. (XII. 20.) MüM sz. r. 9. § b) pont].
A felperes 1979. február 6-a óta tagja az alperes termelőszövetkezetnek. 1982. május 8-án több munkatársával együtt rakodásban vett részt, melynek befejezése után a pótkocsi rakományának rögzítését végezte. A kötél meghúzása közben a lába a farakomány közé csúszott, emiatt a dereka megroppant, és a deréktájon jelentkező erős fájdalom miatt a munkát abba kellett hagynia. 1982. május 10-én a kezelőorvosa derékfájdalmai miatt betegállományba vette. Ezzel a panasszal 1984. június 10-ig több alkalommal keresőképtelen beteg volt.
Első felgyógyulását követően, 1982. július 10-én, amikor munkára jelentkezett, az alperes intézkedése alapján udvaros, majd éjjeliőr, ezt követően ismételten udvaros munkakörbe osztották be. Legutóbb 1984. május 2-től volt táppénzes állományban, keresőképessé válása után azonban a munkát felhívás ellenére sem vette fel, arra hivatkozva, hogy egészségi állapota miatt a részére biztosított könnyebb munkakörben sem tudja a munkát ellátni.
Az Országos Orvos szakértői Intézet I. fokú orvosi bizottsága a felperest 1983. augusztus 1-jén megvizsgálta, és megállapította, hogy munkaképesség-csökkenése 40%-os mértékű. A II. fokú orvosi bizottság a munkaképesség-csökkenés mértékét 50%-ban állapította meg azzal, hogy könnyebb fizikai munkát végezhet.
A rehabilitációs bizottság, valamint az igazságügyi orvos szakértő szakvéleménye szerint a felperes részére biztosított és az általa korábban elfogadott udvaros és éjjeliőr munkakör az egészségi állapotának megfelel.
Az alperes a termelőszövetkezet vezetőségéhez benyújtott kérelmében kérte, hogy az 1982. május 8-án elszenvedett üzemi balesete következtében keletkezett keresetveszteségét az alperes térítse meg. Kérelmét a vezetőség, majd a szövetkezeti döntőbizottság elutasította.
A felperes a szövetkezeti döntőbizottság határozata ellen keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Keresetlevelében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a balesetet megelőző munkakörben és az áthelyezése utáni munkakörben elért átlagkereset közötti különbözet megtérítésére.
A munkaügyi bíróság az ítéletében a felperes keresetének részben helyt adott. A szövetkezeti döntőbizottság határozatát megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek az 1982. július 1-jétől 1984. október 31-jéig terjedő időre 39 788 forintot, míg 1984. november 1. napjától kezdődően havonta 1421 forint baleseti járadékot.
Az ítélet indokolásában a munkaügyi bíróság utalt arra, hogy a felperes 1982. május 8-án munkavégzés közben üzemi balesetet szenvedett, emiatt keresőképtelen állapotba került. Az igazságügyi orvos szakértő véleménye szerint a felperesnél a baleset után kialakult és jelenleg is fennálló 50%-os munkaképesség-csökkenés csak részben áll okozati összefüggésben a munkavégzés közben bekövetkezett balesettel. A felperesnek a balesettel összefüggő károsodása a munkaképesség-csökkenését figyelembe véve 25%-ra tehető. A további egészségkárosodása gerincelfajulás megbetegedés következménye. Erre figyelemmel a munkaügyi bíróság megállapította az alperes felelősségét olyan arányban, amely arányban a munkaképesség-csökkenés összefüggésbe hozható a munkavégzés közben elszenvedett balesettel.
A munkaügyi bíróság a balesetet megelőző négy naptári negyedévben elért átlagkereseti adatok figyelembevételével megállapította, hogy a felperes balesete előtti átlagjövedelme havi 5400 forint volt, az áthelyezés utáni munkakörben a havi átlagkeresete 2557 forint. A két kereset között tehát 2843 forint különbözet van, és mivel a felperesnek a balesetével összefüggő munkaképesség-csökkenése 25%-os mértékű, így az összmunkaképesség-csökkenésének 50%-át figyelembe véve, havi 1421 forint baleseti járadékra jogosult.
A megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, a baleseti járadék összegét 1985. február 1-jétől havi 658 forintra leszállította. Az alperest az 1982. július 1-jétől 1985. január 21-ig terjedő időre 20 398 forint megfizetésére kötelezte.
A megyei bíróságnak az ítélete indokolásában kifejtett álláspontja szerint a felperest 1982. április 1-ével növénytermesztői munkakörbe helyezte át az alperes. Ez az áthelyezés tartósnak bizonyult volna, ezért a megyei bíróság nem a balesetet megelőző egyévi átlagkeresetet vette alapul, hanem a növénytermesztésben elért keresetet a módosított 1967. évi III. törvény (Tv.) 89. §-ának (4) bekezdése és a Ptk. 357. §-ának (1) bekezdése alapján. Ezt alapul véve a megyei bíróság megállapította, hogy a felperes keresetkiesése csupán havi 396 forint lenne. Az alperes fellebbezési elismerésére figyelemmel a keresetkiesés havi összegét azonban havi 658 forintban állapította meg. Utalt arra a megyei bíróság, hogy a keresetveszteség folytán felmerült kár megosztására a bíróság nem talált indokot. Alkalmazta az MK 30. számú állásfoglalást, és így az alperest a teljes keresetveszteség megtérítésére kötelezte.
A megyei bíróság az ítélete indokolásában rámutatott arra is, hogy a jogalapot a másodfokú eljárásban már nem lehetett vizsgálat tárgyává tenni, mivel fellebbezése erre vonatkozóan nem volt.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A megyei bíróság az ítéletét a TV. 89. §-ának (4) bekezdésére alapította. A TV. 89. §-ának (1) bekezdése szerint a termelőszövetkezet a tagsági viszonnyal kapcsolatban a tagjának jogellenesen okozott kárt köteles megtéríteni. A (4) bekezdés pedig előírja, hogy a kártérítés más kérdéseire a Polgári Törvénykönyvnek a kártérítésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni. Mivel a felperes a per adataiból egyértelműen megállapíthatóan üzemi balesetet szenvedett, a bíróságnak nem a TV. 89. §-a, hanem a TV. 90. §-a alapján kellett volna az alperes felelősségét megállapítania.
A TV. 90. §-ának (1) bekezdése szerint a termelőszövetkezet vétkességére való tekintet nélkül köteles megtéríteni tagjának, a tag halála esetén hozzátartozójának azt a kárt, amely a tagot a tagsági viszonyból eredő munkavégzési kötelezettség teljesítése közben érte. Az alperes felelőssége tehát nem vétkességi felelősség, melyet a TV. 89. §-a szabályoz, hanem tárgyi felelősség. Ebből következően a kártérítés más kérdéseire nem a TV. 89. §-ának (4) bekezdése alapján a Polgári Törvénykönyv vonatkozó rendelkezését, hanem a 12/1977. (III. 12.) MÉM számú rendelet (Vhr.) 99. §-a alapján a munkaviszonyban álló dolgozókra érvényes rendelkezéseket kellett volna megfelelően alkalmazni. Tekintettel arra, hogy sem a Tv., sem a 7/1977. (III. 12.) MT számú rendelete (R.) és a Vhr. nem rendelkezik arról, hogy miként kell a jövedelemkiesést megállapítani, a Vhr. 99. §-a utolsó szabályára figyelemmel a felperes átlagkeresetét [átlagrészesedését, TV. 68. § (1) bek., Vhr. 71. §] a munkajogi szabályok szerint kell kiszámítani, a 26/1980 (XII. 20.) MÉM számú rendelet 4. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a 7/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 8–10. §-aiban foglaltak alapján. Nevezetesen a 30 napot meghaladó időtartamra végzett átlagkereset-számítás esetén az utolsó négy negyedévben kifizetett összeget kell alapul venni. Erre figyelemmel helyesen járt el a munkaügyi bíróság, amikor a balesetet megelőző utolsó négy negyedévben elért jövedelem alapján állapította meg a felperes jövedelem-kiesését.
A megyei bíróság helyesen alkalmazta a perbeli jogvita elbírálásánál az MK 30. számú állásfoglalást, amikor megállapította, hogy az alperest a munkaképesség-csökkenés mérvétől függetlenül teljes kártérítési kötelezettség terheli. A kár összegét azonban tévesen számította ki. E vonatkozásban a munkaügyi bíróság számítását kell alapul venni a felperesnek a baleset előtti átlagjövedelme megállapításánál.
A kártérítés kiszámításánál azonban a felperes baleset előtti átlagkeresetéből azokra az időszakokra vonatkozóan, amelyek alatt betegségi segélyben részesült, nem a baleset utáni munkakörben elérhető átlagkeresetet, hanem a segély összegét kell levonni kártérítést csökkentő tényezőként [26/1980. (XII. 20.) MüM számú rendelet 9. § b) pont].
Az alperesnek a törvényességi óvásra adott észrevételeiből kitűnően a társadalombiztosítási szerv 1984. október 11-jétől kezdődően rokkantsági nyugdíjat állapított meg a felperes részére. A nyugdíjazással kezdődött időszak tekintetében az előzőekben kifejtettekkel összhangban úgy kell eljárni, hogy kártérítést csökkentő tényezőként a nyugdíjjárulékkal csökkentett összegű, baleset előtti átlagkeresetből a nyugdíj összegét kell levonni. (M. törv. I. 10 101/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás