BK BH 1986/128
BK BH 1986/128
1986.04.01.
A lakótelepi kaputelefonok üzletszerű fosztogatása társadalomra veszélyességének értékelése [Btk. 83. §, 78. §, 316. § (2) bek. c) és d) pont, (5) bek. b) pont].
A városi bíróság a terheltet folytatólagosan elkövetett lopás bűntettében, sikkasztás vétségében és csalás vétségében mondotta ki bűnösnek. Ezért halmazati büntetésül 1 év 6 hónapi szabadságvesztésre, valamint a közügyek gyakorlásától 3 évi eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte letölteni. Végül a szigorított őrizetből történő ideiglenes elbocsátást megszüntette.
A megállapított tényállás szerint a terhelt már több esetben volt bűntetve, mégpedig: lopás bűntette miatt 4 hónapi felfüggesztett szabadságvesztésre; ugyancsak lopás bűntette miatt 6 hónapi; csalás és lopás bűntette miatt 2 év 4 hónapi szabadságvesztésre; sikkasztás bűntette és egyéb bűncselekmények miatt 2 évi szabadságvesztésre; folytatólagosan elkövetett csalás bűntette miatt 1 év 6 hónapi szabadságvesztésre ítélték.
A későbbiek során a bíróság a terheltet többszörös visszaesőként elkövetett sikkasztás bűntette és egyéb bűncselekmények miatt 1 évi szabadságvesztésre, majd zárfeltörés útján elkövetett lopás bűntette és más bűncselekmények miatt 1 év 6 hónapi szabadságvesztésre, valamint közügyek gyakorlásától 2 évi eltiltásra ítélte, egyben elrendelte a szigorított őrizetét.
A terhelt a büntetés kiállását követő szigorított őrizetből ideiglenes elbocsátást nyert, amely 1984. február 5. napján járt volna le.
A terhelt az ingatlankezelő vállalatnál dolgozott, majd ezt követően a vállalat kezelésében levő bérházakban a kaputelefonok és tűzjelző berendezések ellenőrzésére hivatkozással a házfelügyelőktől elkérte a berendezések, illetve tárolóhelyiségek kulcsát. Itt a szerkezetekből a vészvilágító-paneleket, kaputelefon-erősítőket, valamint világításkapcsoló-automatákat szerelt ki, és azokat értékesítette.
A terhelt az eltulajdonított tárgyak értékesítéséből szerzett pénzből fedezte megélhetését.
A fentieken túlmenően a terhelt még munkaviszonyával összefüggésben a rábízott műszerek közül egy 4500 forint értékű mérőműszert, valamint egy 1100 forint értékű forrasztópákát is eltulajdonított, amelyet ismerősei körében értékesített. Az ilyen módon okozott 5600 forint kárból 4500 forint a mérőműszer lefoglalásával megtérült.
Végezetül egy kaputelefon javításáért 315 forint munkadíjat vett fel, bár a javításért a lakónak nem kellett volna fizetnie. Az összeget saját céljaira fordította. A kárt később a terhelt megtérítette.
A kölcsönös fellebbezések folytán az ügyet felülbírálva a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a terhelt sikkasztást megvalósító cselekményét kisebb értékre elkövetett sikkasztás vétségének minősítette [Btk. 317. § (3) bek.], továbbá a szabadságvesztés végrehajtását – figyelemmel a terhelt személyének kiemelkedő veszélyességére – a Btk. 45. §-ának (2) bekezdése alapján fegyházban rendelte el.
A városi és a megyei bíróság ítélete ellen a cselekmények részben téves minősítése, ehhez képest a büntetés eltúlzottan enyhe volta, valamint a szigorított őrizet ismételt elrendelésének mellőzése miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Az iratokból egyértelműen megállapítható az is, hogy a mérőműszert és a forrasztópákát a terhelt két különböző alkalommal tulajdonította el és értékesítette. Ezek az eltulajdonítások is részben arra az időre estek, amikor a terhelt saját nyilatkozata szerint megélhetésének biztosítása érdekében sorozatosan követett el lopásokat.
Az említett tények alapulvétele mellett az állapítható meg, hogy a vagyon elleni bűncselekményeket immár évtizedek óta elkövető terhelt olyan élősdi életvitelt folytatott, amellyel megélhetését biztosította, illetve többletkeresetre tett szert. Mindezekre tekintettel egyértelműen megállapítható, hogy esetében a Btk. 137. §-ának 7. pontjában írt üzletszerű elkövetés törvényi ismérvei maradéktalanul megvalósultak. Ehhez képest a terheltnek a bűncselekményeit az eljárt bíróságok tévesen értékelték, mert a lopási cselekmények helyesen folytatólagosan, nagyobb értékre és üzletszerűen elkövetett lopás bűntettének [Btk. 316. § (5) bek. b) pont], míg sikkasztási cselekményei folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett sikkasztás bűntettének [317. § (4) bek. b) pont] a tényállását valósítják meg.
A helyes minősítésnek megfelelően pedig a legsúlyosabban értékelendő lopási cselekmény bűntetési tétele a Btk. 97. §-ának (1) bekezdése és a (3) bekezdésének b) pontjára figyelemmel 1 év 6 hónaptól 7 év 6 hónapig terjedő szabadságvesztés. Az eljárt bíróságok által kiszabott szabadságvesztés mértéke tehát a felemelt törvényi minimummal azonos, ennélfogva eltúlzottan enyhe.
Az első és másodfokú ítéletekben egyébként helyesen felsorolt súlyosító körülményeken túlmenően az elítélt terhére kell értékelni azt is, hogy fondorlatos módon a házfelügyelőket megtévesztve, korábbi munkaköri beosztása során szerzett tapasztalatokkal visszaélve követte el a cselekményeinek túlnyomó részét.
További – rendkívül nyomatékos – súlyosító körülmény, hogy a terhelt a többemeletes épületekben lakók élet- és testi épségét, valamint vagyoni biztonságát szolgáló vészvilágítópanelek kiszerelésével a biztonsági berendezést üzemképtelenné tette, illetve a kaputelefonok erősítőjének eltulajdonításával egy-egy nagyszámú lakóközösség megfelelő kommunikációs lehetőségét nehezítette, illetve gátolta meg.
Nyilvánvaló, hogy ilyen esetben a cselekmény társadalomra veszélyességének megítélésénél nem kizárólag az okozott kár nagysága a meghatározó jellegű, hanem azok a károsításhoz szorosan tapadó hátrányos következmények, amelyek a közösségi érdekek jelentős sérelmét eredményezik.
A minősítés változására, valamint a súlyosító körülmények fentiekben kifejtett változására is figyelemmel a szabadságvesztés mértékét a megemelt törvényi minimumnál lényegesen magasabb tartamban szükséges megállapítani.
A szabadságvesztéshez igazodóan szükséges a törvényekkel és társadalmi elvárásokkal konokul szembe helyezkedő terhelt esetében a közügyektől eltiltás mellékbüntetés időtartamának az emelése is.
A terhelt évtizedek óta bűnöző életmódot folytat, és a jelen cselekménysorozatot is a szigorított őrizetből történt ideiglenes elbocsátás tartama alatt követte el. Mindezekből következően, minthogy a szigorított őrizet alkalmazásának a feltételei is adva vannak, ennek az intézkedésnek az alkalmazása sem lett volna mellőzhető. Az adott körülmények között annak mellőzésére kizárólag azért, mert a bíróság a korábbi – más bűncselekmény miatt elrendelt – szigorított őrizetből engedélyezett ideiglenes elbocsátást megszüntette, nincs törvényes lehetőség [Btk. 78. §, 80. § (6) bek.].
Mindezekből következik, hogy az eljárt bíróságok határozatainak a vádlott által elkövetett lopásként és sikkasztásként értékelt cselekményét minősítő, a fő- és mellékbüntetést kiszabó rendelkezés törvénysértő. A Legfelsőbb Bíróság ezért a törvénysértést megállapította, az említett rendelkezéseket hatályon kívül helyezte. A terhelt cselekményeit egy rendbeli folytatólagosan, nagyobb értékre, és üzletszerűen elkövetett lopás bűntettének, továbbá egy rendbeli folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett sikkasztás bűntettének minősítette.
A terheltet ezért a megváltozott minősítésnek és a fentiekben kiemelt súlyosító és enyhítő körülményeknek megfelelően 3 évi szabadságvesztésre mint főbüntetésre, valamint mellékbüntetésül a közügyek gyakorlásától 4 évi eltiltásra ítélte, egyben elrendelte a szigorított őrizetét. (B. törv. IV. 674/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás