BK BH 1986/129
BK BH 1986/129
1986.04.01.
Az összbüntetési ítéletben megállapított téves büntetésvégrehajtási fokozat a törvényességi eljárásban akkor is megváltoztatható, ha azt a törvényességi óvás kifejezetten nem érintette [Btk. 94. § (1) bek.; Be. 287. § (2) bek.].
Az eljárt bíróságok a terheltet a következő büntetésekkel sújtották:
1. A járásbíróság a terheltet kifosztás bűntette és könnyű testi sértés vétsége miatt halmazati büntetésül, mint különös visszaesőt, 3 évi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre ítélte.
2. A kerületi bíróság a terheltet sikkasztás vétsége miatt – mint többszörös visszaesőt – 8 hónapi, börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte.
A terheltet az 1. pont alatt megjelölt büntetésből 1982. február 6. napján feltételes szabadságra bocsátották, s ezt követően a feltételes szabadság ideje alatt követte el a 2. pont alatt megjelölt bűncselekményt.
3. A kerületi bíróság a többszörös visszaeső terhelttel szemben az 1. és 2. alatt jelezett ítéletekben kiszabott szabadságvesztéseket összbüntetésbe foglalta, s a Btk. 93. §-ának (2) bekezdése alapján az összbüntetés mértékét börtönben végrehajtandó 3 év 3 hónap 10 napi szabaságvesztésben határozta meg.
A terhelt terhére az összbüntetést kiszabó ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az iratokból megállapítható, hogy a kerületi bíróság a szabadságvesztések összbüntetésbe foglalása során a 2. pont alatt megjelölt szabadságvesztés mértékét tévesen 5 hónapként jelölte meg, és ezt alapul véve határozta meg az összbüntetés tartamát, holott a terheltet valójában 8 hónapi szabadságvesztésre ítélték.
Ebből eredően az összbüntetés mértéke valóban törvénysértően enyhe. A 3 évi, valamint a 8 hónapi szabadságvesztés összbüntetésbe foglalása során nyilvánvalóan hosszabb tartamú szabadságvesztést kellett volna kiszabni, már csak azért is, mert az 1. pont alatt megjelölt szabadságvesztésből a feltételes szabadság folytán ténylegesen ki nem töltött rész 9 hónap.
A Legfelsőbb Bíróság ezért megállapította, hogy a megtámadott ítéleti rendelkezés törvénysértő, s azt hatályon kívül helyezve az összbüntetés mértékét 3 év 5 hónapi szabadságvesztésben állapította meg.
Ennek során kiküszöbölte az összbüntetés végrehajtási fokozatának meghatározásakor megvalósított törvénysértést is annak ellenére, hogy ezt a törvényességi óvás kifejezetten nem érintette.
A többszörös visszaeső terhelttel szemben a kerületi bíróság összbüntetésül 2 évet meghaladó tartamú összbüntetést szabott ki, és a végrehajtási fokozatot börtönnek jelölte meg, holott a Btk. 94. §-ának (1) bekezdése értelmében a fokozat ilyen esetben fegyház. Ez a végrehajtási fokozat az adott esetben a terhelt számára nem jelent méltánytalan hátrányt, a Btk. 94. §-ának (2) bekezdése alkalmazására tehát nincs lehetőség.
A Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a Be. XVIII. fejezetében foglalt különleges eljárásokra tartozó kérdésekben történő döntés nem jelenti a törvényességi óvás keretén túlterjeszkedést, ezért az adott esetben az összbüntetésként megállapított szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani. (B. törv. III. 1393/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás