BK BH 1986/134
BK BH 1986/134
1986.04.01.
A hamis tanúzás miatt a büntetőeljárás megindításának csupán időleges akadálya az alapügyben eljáró bíróság részéről a feljelentés hiánya [Btk. 283. §. (2) bek. c) pont, (5) bek., 240. §; Be. 137. § (1) bek. b) pont, 169. § (1) bek.].
A járásbíróság a terheltet csalás bűntettének kísérlete és magánokirat-hamisítás vétsége miatt 90 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 110 forintban állapította meg.
A tényállás szerint a terhelt a lakás központi fűtésének vízvezeték szerelési munkálatait egy kisiparossal végeztette el. A terhelt a vállalkozói díjból 15 000 forintot nem fizetett meg, és emiatt a kisiparos a terhelt ellen polgári pert indított. A terhelt a perben azzal védekezett, hogy a kisiparos 15 000 forintos követelése jogtalan, mert ilyen összeg erejéig nem a kisiparos, hanem ő vásárolt anyagot, és azt a munkavégzés során a kisiparos felhasználta.
A terhelt kiskereskedelmi vállalat botjában az általa közölt – kimutatáson feltüntetett – mennyiségű és fajtájú vasanyagokról az 1980-ban érvényben levő árak alapulvételével számlát kért a bolt egyik eladójától, Sz. I.-tól. A terhelt azt közölte vele, hogy a számlát sehol nem fogja felhasználni, arra csupán az 1980-as anyagárak megismerése végett van szükség.
Sz. I. a terhelt által kért számlát 14 445,35 forint végösszeggel kiállította, és a terheltnek átadta, a „fizetve” jelzésű bélyegzővel azonban nem látta el.
A terhelt a számlán feltüntetett anyagokat azonban nem vásárolta meg, ennek ellenére a fiktív számlát megküldte a polgári perben kirendelt igazságügyi szakértőnek, aki azt a szakvéleménye alapjául elfogadta.
Sz. I. a számla átadásakor felhívta a terhelt figyelmét arra, hogy ne használja fel, mert nem szabályos, és amikor néhány nappal később visszakérte azt a terhelttől, a terhelt közölte vele, hogy a számlát már elküldte a polgári perben kirendelt szakértőnek.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a terhelt ellen a polgári ügyben elkövetett hamis tanúzás bűntette miatt indított eljárást megszüntette.
A másodfokú bíróság végzésének indokolásában a lényeget tekintve a következőkre mutatott rá:
Az ügyészi fellebbezés, a megyei főügyészség indítványa megalapozottan utal arra, hogy a Btk. hatálybalépése óta a terhelttel szemben vád tárgyává tett cselekmény igazságszolgáltatás elleni bűncselekményt, polgári ügyben elkövetett hamis tanúzás bűntettét valósítja meg. Az eljárás megindításakor azonban az ügyészség, illetve az ítélet meghozatalakor az elsőfokú bíróság ettől eltérő jogi álláspontra helyezkedett, és ennek megfelelően csalás bűntettének kísérletét, valamint magánokirat-hamisítás vétségét látták megállapíthatónak.
Az eltérő jogi álláspont következtében nem vizsgálták, hogy az alapügyben eljáró hatóság kíván-e feljelentést tenni. A Btk. 240. §-ában foglaltak szerint ugyanis hamis tanúzás miatt mindaddig, amíg az az ügy, amelyben a hamis tanúzást elkövették (alapügy) nem fejeződik be, büntetőeljárás csak az alapügyben eljáró hatóság feljelentése alapján indítható.
Erre tekintettel a másodfokú bíróság az általa felvett bizonyítás alapján tisztázta, hogy az alapügy folyamatban van, és az abban eljáró bíróság nem kíván feljelentést tenni a terhelt ellen.
A másodfokú bíróság az előzőekre figyelemmel megállapította, hogy a terhelttel szemben vád tárgyává tett, illetve az elsőfokú bíróság által nem jogerősen megállapított cselekménynek helyes minősítése csalás bűntettének kísérlete, valamint magánokirat-hamisítás vétsége helyett a Btk. 238. §-a (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott polgári ügyben elkövetett hamis tanúzás bűntette, amely miatt a büntetőeljárás a Btk. 240. §-ában foglalt rendelkezés értelmében, amíg az alapügy folyamatban van, csak az alapügyben eljáró hatóság feljelentése alapján indítható, és mivel a feljelentést ez a hatóság nem kívánta megtenni, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 261. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a büntetőeljárást pedig a Be. 213. §-a (1) bekezdésének b) pontjára figyelemmel megszüntette.
A terhelt terhére emelt törvényességi óvás alapos.
Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a terhelt magatartása nem a csalás bűntettének kísérletét és a magánokirat-hamisítás vétségét, hanem a polgári ügyben elkövetett hamis tanúzás bűntettét valósítja meg, tévedett azonban, amikor az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az eljárást megszüntette.
A Be. 213. §-a (1) bekezdése b) pontjának második fordulata alkalmazására csupán büntethetőséget kizáró ok fennállása esetén kerülhet sor.
A Btk. 240. §-ában foglalt rendelkezés azonban nem sorolható a Btk. 22. §-ának i) pontjában jelzett, a törvényben meghatározott büntethetőséget kizáró egyéb okok közé, az ehhez a törvényhelyhez fűzött indokolás kimerítő felsorolása sem utal a Btk. 240. §-ára. A Btk. 240. §-ában foglalt rendelkezés csupán a büntetőeljárás megindításának időleges akadálya, amely megszűnik az alapügy jogerős befejezésekor.
Abban az esetben viszont, amikor téves jogértelmezés miatt a büntetőeljárást más bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt indították meg, a helyes minősítés felmerülésekor – ha az alapügyben eljáró hatóság nem tesz feljelentést – az eljárást a Be. 169. §-ának (1) bekezdése alapján, a Be. 137. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltakra figyelemmel fel kell függeszteni az alapügy jogerős befejezéséig. (B. törv. I. 436/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás