PK BH 1986/143
PK BH 1986/143
1986.04.01.
Ha a Balaton partjának rendezése következtében valamely partmenti ingatlan a közvetlen parti jellegét elveszti, a tulajdonost a külön jogszabályban meghatározott mértékű kártalanítás illeti meg. Az ingatlan forgalmai értékének a 10%-át a tulajdonos akkor is igényelheti, ha az ingatlan egyéb, a forgalmi értéket befolyásoló adottságai kedvezőbbé váltak. A kártalanítás iránti igény akkor nyílik meg, amikor az ingatlan elveszti a közvetlen parti jellegét. [Ptk. 108. § (1) bek.; 1031/1969. (VIII. 31.) Korm. sz. hat. V. fej.; 21/1970. (XI. 13.) ÉVM–IM–PM sz. r. 13. § (2) bek.].
A Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság az 1979. június 14-én hozott határozatával elrendelte B-n a Balaton partjának szabályozását, parti védőmű kialakítását és a part rendezését. A pártszabályozással egyidejűleg sor került a meder egy részének feltöltésére, víz, gázvezeték kiépítésére, csatornázásra, távbeszélő hálózat létesítésére, valamint portalanított utak és járdák kialakítására.
A partvonal rendezése érintette a b.-i 2947. számú tulajdoni lapon 3101. hrsz. alatt nyilvántartott ingatlant is, amely a felperesek tulajdona volt. A partrendezés következtében ez az ingatlan elvesztette a vízparti jellegét. A meder egy részének feltöltésével a part mentén kb. 40–50 méter széles területet alakítottak ki parti sétány és fürdési lehetőség biztosítására.
A partrendezés elrendelésekor a VIZITERV értékbecslést szerzett be a K.-i Ingatlankezelő és Közvetítő Vállalattól, amely 1978. január 19-én végzett értékelés szerint az ingatlanon levő felépítményeket 437 000 forintra becsülte.
A felperesek a partrendezés befejezése előtt az alperestől kártalanítást igényeltek a 21/1970. (XI. 13.) ÉVM–IM–PM számú együttes rendelet 13. §-a alapján. Az alperes az 1982. november 3-án kelt levelében azzal az indokkal utasította el a kártalanítás iránti igényt, hogy a beszerzett szakértői vélemény szerint az ingatlan forgalmi értéke nem csökkent, hanem emelkedett.
A felperesek 1982. július 12-én eladták az ingatlant lakott állapotban 1 000 000 Ft-ért. Az 1982. október 25-én kelt levelükben az alperestől 150 000 Ft kártalanítás kifizetését kérték, majd 1983. december 29-én benyújtott keresetlevelükben érvényesítették igényüket.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a partrendezés következtében az ingatlan forgalmi értéke nem csökkent, hanem emelkedett, a közművek létesítése növelte az ingatlan értékét.
A bíróság által kirendelt szakértő az ingatlant beköltözhető állapotban 1 500 000 Ft-ra, lakottan 1 000 000 Ft-ra értékelte. A megyei illetékhivatal közlése szerint a vagyonátruházási illeték alapján 1 530 000 Ft-ban állapították meg.
A városi bíróság az ítéletével elutasította a felperesek keresetét; azt állapította meg, hogy a partrendezésre fordított 96 millió forintos nagyságú állami beruházás általános értéknövelő hatása folytán az ingatlan forgalmi értékében nincs változás, ezért a kártalanítás megállapítására nincs jogalap.
Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek. A megyei bíróság az ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek 150 000 forintot, az összeg után 1981. július 1. napjától járó évi 5% kamatot és 24 000 forint perköltséget. A megyei bíróság az ítélete indokolásában azt fejtette ki, hogy a partrendezéssel egyidejűleg megvalósult beruházások folytán az ingatlan forgalmi értékében bekövetkezett értékemelkedés nem számítható be az ingatlan parti jellegének elvesztése miatt járó, a jogszabályban az ingatlan forgalmi értékének 10%-ában meghatározott kártalanításba, ezért az alperes az illetékhivatal által az illeték alapjául meghatározott érték 10%-ának megfelelő kártalanítást köteles a felpereseknek megfizetni.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás idézi a Balaton-parti földrészletekre vonatkozó 21/1970. (XI. 13.) ÉVM–IM–PM számú együttes rendeletnek a kártalanítással kapcsolatos szabályait, és azt fejtik ki, hogy ezekből a rendelkezésekből okszerűen és értelemszerűen az következik, hogy a tulajdonost az ingatlan parti jellegének elvesztése miatt csak akkor illeti meg kártalanítás, ha az ingatlan forgalmi értéke ténylegesen csökken, másrészt az e címen járó kártalanítás felső határa az ingatlan forgalmi értékének a 10%-a. Önmagában a parti jelleg elvesztése nem alapozza meg a kártalanításra való jogosultságot és a kártalanítás felső határának megfelelő értékcsökkenést sem. A jogalkotó nem utalta volna a kártalanítással kapcsolatos viták eldöntését bírósági hatáskörbe, ha sem a kártalanításra való jogosultság, sem a kártalanítás mértéke tekintetében a felek között vita nem is keletkezhetne. Nem mellőzhette volna ezért a bíróság annak vizsgálatát, hogy a közművesítés és egyéb beruházás eredményeként kialakult forgalmi értéknél is van-e csökkenés az ingatlan parti jellegének elvesztése miatt. A törvényességi óvás a jogszabály értelmezésével kapcsolatban azt is kifejti, hogy a jogrendünk alapvető kártalanítási alapelve, hogy kártalanítás csak azt illeti meg, aki más intézkedése vagy közrehatása folytán károsodik. Enélkül, vagyis az ingatlan forgalmi értékében bekövetkezett tényleges csökkenés nélkül, önmagában az ingatlan parti jellegének megszűnése miatt, nincs jogszerű igény kártalanításra.
Azért is megalapozatlan a jogerős ítélet, mert a bíróságok nem vizsgálták, hogy mikor fejeződtek be a partvonal rendezésével kapcsolatos munkák, melyik időpont az irányadó a forgalmi értékben bekövetkezett változásnál. Az ingatlan értékében bekövetkezett változások megállapításához szükséges tényeket a bíróságok nem tárták fel, és tévesen döntöttek a kamatfizetés kezdő időpontjának meghatározásánál is. Végül arra is utal a törvényességi óvás, hogy a bíróságoknak észlelniök kellett volna, hogy a felperesek a per megindításakor már nem voltak az ingatlan tulajdonosai, és így nem voltak jogosultak a kártalanítás iránti igényt előterjeszteni, a szerződésben sem kötötték ki, hogy fenntartják a maguk számára ezt a jogot.
A törvényességi óvás részben, az alábbiak szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet a törvényességi óvásnak a jogszabály értelmezésével kapcsolatos, a kártérítés általános szabályaiból levezetett álláspontjával.
A Ptk. 108. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az ingatlan tulajdonosa köteles tűrni, hogy az erre külön jogszabályban feljogosított szervek – a szakfeladataik ellátásához szükséges mértékben: – az ingatlant időlegesen használják, arra használati jogot szerezzenek, vagy a tulajdonjogát egyébként korlátozzák. Ebben az esetben az ingatlan tulajdonosát – ha jogszabály másképpen nem rendelkezik – az akadályoztatás mértékének megfelelő kártalanítás illeti meg. Ez a rendelkezés ad lehetőséget arra, hogy külön jogszabály a kártalanítás módjáról és mértékéről az általános szabályoktól eltérően rendelkezzék. A Balaton-parti ingatlanokkal kapcsolatban ilyen külön rendelkezéseket tartalmaz a 1031/1969. (VIII. 31.) Korm. sz. határozat V. fejezete, amely a területileg illetékes vízügyi igazgatóságot feljogosítja a partvonal megállapítására és ezzel összefüggésben a partvonal rendezésére. A kormányhatározat 16. pontja szerint ha valamely eredetileg és jelenleg is vízparti fekvésű ingatlan elvesztette a vízparti jellegét, emiatt a tulajdonos a jogszabályban megállapított mértékű kártalanítást igényelhet. A kártalanítás mértékét a 21/1970. (XI. 13.) ÉVM–IM–PM számú együttes rendelet 13. §-ának (2) bekezdése határozza meg oly módon, hogy a kártalanítás a földrészlet forgalmi árának 10%-a. A jogszabály valamennyi ingatlannál egységesen határozza meg a közvetlen vízparti jelleg elvesztésével összefüggésben az értékcsökkenés mértékét és annak érvényesítéséhez más feltételt nem ír elő. A jogszabály szóhasználataiból sem lehet olyan következtetést levonni, hogy az idézett jogszabályok alapján a tulajdonost megillető kártalanítás igénylésére a kártérítés általános szabályai alapján lenne csak lehetőség. Az együttes rendelet A Balaton partrendezésével összefüggésben egyéb olyan szabályt is tartalmaz, amely eltér a kártérítés általános szabályaitól. A 4. § (1) és (2) bekezdése értelmében nem jár kártalanítás az ingatlan tulajdonosának, ha a partvonal megállapítása folytán az ingatlan területe csökken.
Mindezekből az következik, hogy a Balaton partjának rendezése során a partmenti ingatlanok tulajdonosainak jogát az arra felhatalmazott szerv a jogszabályban meghatározott jogkörében eljárva korlátozta, és ezzel összefüggésben a tulajdonost a külön jogszabályban előírt mértékű kártalanítás illeti meg. Az ingatlan forgalmi értékének a 10%-át a tulajdonos akkor is igényelheti, ha az ingatlan egyéb, a forgalmi értéket befolyásoló adottságai kedvezőbbé váltak.
Alapos viszont a törvényességi óvás abban a részben, hogy a megyei bíróság téves forgalmi értéket vett alapul az értékcsökkenés kiszámításánál. Az ingatlan tulajdonosának a kártalanítás iránti igénye akkor nyílt meg, amikor az ingatlan elvesztette a közvetlen parti jellegét [Ptk. 360. §-ának (1) bekezdése]. Az értékcsökkenés kiszámításához ezért azt kellett volna megállapítani, hogy az ingatlan előtt mikor végezték el a partrendezési munkákat, és akkor mennyi volt az ingatlan forgalmi értéke. Egyik adat sem áll rendelkezésre. Az iratoknál levő átirat szerint a beruházás folyamatos volt 1978. és 1983. év között. Azt nem közölte a beruházó, hogy a perbeli ingatlan előtt mikor töltötték fel a medret. Az ingatlan értékére 1978-ból áll rendelkezésre egy egyébként is hiányos becslés, a szakértő pedig későbbi időpontban végezte el az értékelést.
Tévedett a megyei bíróság, amikor az illetékkiszabás alapjául szolgáló érték után számította ki a kártalanítást.
A forgalmi érték téves meghatározása kihat a kamat alapjának kiszámítására is. A másodfokú bíróságnak nem álltak olyan adatok a rendelkezésére, amelyeknek alapján az 1981. július l. napjától megítélt kamat alapját meghatározta.
Amikor a perbeli ingatlan előtt a tó medrét feltöltötték, az ingatlannak a felperesek voltak a tulajdonosai, ezért a jogszabályban meghatározott mértékű kártalanítás őket illeti meg. Nem ért egyet a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvásnak azzal az álláspontjával, hogy a felperesek nem érvényesíthették a tulajdonost megillető kártalanítást azért, mert a per megindítása előtt eladták az ingatlant. A felperesek a kártalanítást az ingatlan eladása előtt igényelték, eladásra már a parti jelleget elvesztő ingatlan került, nincs az adásvételi szerződésben kikötve, hogy az ingatlant mint partmenti telket adták volna el, és annak elvesztése miatt a vevőkre ruházzák át az igényérvényesítés folytatásának jogát. Ezért a felperesek jogosultak voltak az ingatlan eladása előtt keletkezett igényüket a perben is érvényesíteni. (P. törv. I. 20 496/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás