PK BH 1986/145
PK BH 1986/145
1986.04.01.
A rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználó – amennyiben az elhelyezéséről önmaga nem gondoskodik – nem tarthat igényt arra, hogy a helyette lakást biztosító személy végleges megoldást jelentő lakhatási lehetőséget ajánljon fel részére. Ezért a karhatalmi kihelyezés elrendelésének nem akadálya, hogy a felajánlott lakás csak korlátozott időre, illetőleg feltételtől függően biztosít elhelyezést [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 123. § (1) bek.].
A felek 1982. július 16-án előszerződést kötöttek, amely szerint a kötelezettek 2 000 000 Ft vételárért meg fogják vásárolni a végrehajtást kérő tulajdonában levő házingatlant. A kötelezettek beköltöztek az ingatlanba, adásvételi szerződés kötésére azonban nem került sor, mert a kötelezettek a vételár tekintetében nem voltak teljesítőképesek. A végrehajtást kérő keresete alapján a bíróság a kötelezetteket az ingatlan 15 nap alatti kiürítésére kötelezte. Az ítélet 1984. augusztus 1-jén jogerős lett.
Az adósok a jogerős ítélet rendelkezésének nem tettek eleget, és a bíróság a végrehajtást kérelem alapján elrendelte. A végrehajtási eljárás során velük szemben két ízben bírság kiszabására került sor.
A végrehajtást kérő 1984. szeptember 4-én kérelmet nyújtott be, amelyben előadta, hogy az adósok elhelyezésére rendelkezésre áll Gy.-ben a Bálint M. utca 70 szám alatt egy szoba-konyhás lakás. Kérte ezért a kötelezetteknek karhatalommal történő kihelyezését. A kérelemhez csatolta az ingatlan haszonélvezőjének befogadó nyilatkozatát.
Az elsőfokú bíróság meghallgatta az ingatlan tulajdonosait, akik úgy nyilatkoztak, hogy az ingatlant maguk nem kívánják használni. A bíróság megtekintette a felajánlott lakást, és megállapította, hogy a szoba padlós, a konyha kövezett, vízzel, villannyal rendelkezik, és a lakáshoz az udvaron levő WC-helyiség tartozik. Ezek után akként rendelkezett, hogy az adósokat karhatalom igénybevételével költöztessék át ebbe a lakásba.
Fellebbezés folytán a másodfokú bíróság az első fokú végzést megváltoztatta, és a végrehajtást kérő kérelmét elutasította. A végzés indokolása szerint az adósok befogadására csupán az ingatlan haszonélvezője adott nyilatkozatot, ami azt jelenti, hogy a haszonélvezet megszűntével az adósok lakáshasználata is megszűnne. Ekkor ugyanis már a tulajdonosok jogosultak rendelkezni az ingatlannal. A tulajdonosok pedig az ingatlan albérlet útján történő hasznosításához nem járultak hozzá. A felajánlott lakás tehát a kötelezettek elhelyezését nem biztosítja, mert lakáshasználatuk feltételhez kötött lenne.
A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A nem vitás tényállás szerint a bíróság jogerős ítéletében kötelezte az adósokat a perbeli lakás kiürítésére azzal, hogy elhelyezésükről maguk kötelesek gondoskodni. Miután pedig az adósok e kötelezettséget nem teljesítették, az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 123. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint arra is kötelezhetők, hogy költözzenek a számukra biztosított szükséglakásba, albérleti lakószobába, ágybérletbe vagy munkásszállásra. A felsorolt elhelyezési módokból következik, hogy az e rendelkezés alapján biztosított elhelyezésnek nem célja a kötelezett lakásproblémájának végleges megoldása. A c) pontban írt elhelyezési lehetőségek nem jelentenek ugyanis feltétlenül végleges lakhatási lehetőséget. Az ágybérlet a dologbérlet szabályai szerint megszüntethető, a munkásszálláson történő elhelyezés sem jelent állandó és végleges lakhatási lehetőséget.
A rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználó – amennyiben az elhelyezéséről önmaga nem gondoskodik – nem tarthat igényt arra, hogy a helyette lakást biztosító személy végleges megoldást jelentő lakhatási lehetőséget biztosítson részére. Tévedett ezért a másodfokú bíróság, amikor a karhatalmi kihelyezés elrendelésére az okból nem látott lehetőséget, hogy a felajánlott lakás csak korlátozott időre, illetőleg feltételtől függően biztosít elhelyezést az adósoknak.
A Ptk. 157. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezés szerint haszonélvezeti jogánál fogva a jogosult a más személy tulajdonában álló dolgot birtokában tarthatja, használhatja és hasznait szedheti. A haszonélvezet fennállása alatt ezért a haszonélvező jogosult a lakás egy részének albérletbe adására is. Az ingatlan tulajdonosai meghallgatásuk során úgy nyilatkoztak, hogy maguk a perbeli lakrészt nem kívánják használni. Ehhez képest nem volt akadálya annak, hogy a haszonélvező az albérletbe adás felől rendelkezzék. E megállapodáshoz a tulajdonosok hozzájáruló nyilatkozata szükséges.
A másodfokú bíróság tehát akkor járt volna el helyesen, ha a fellebbezési eljárás során meghallgatja a végrehajtást kérőt arra vonatkozóan, hogy az általa felajánlott perbeli lakás változatlanul rendelkezésre áll-e, s amennyiben ez megállapítható, úgy nincs akadálya az adósok karhatalommal történő kihelyezésének.
Az előadottakra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 274. §-ának (3) bekezdése]. (P. törv. III. 20 639/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás