PK BH 1986/149
PK BH 1986/149
1986.04.01.
Ha a bíróság az egyezséget jóváhagyó végzésében a perköltség tárgyában akként rendelkezik, hogy mindegyik fél maga viseli a saját költségét, a felek a le nem rótt illetéket, valamint az állam által előlegezett költséget egyenlő arányban kötelesek megfizetni [Pp. 81. § (1) bek.; 16/1976. (XII. 31.) IM sz. r. 19. § (1) bek.].
A peres felek házasságát a bíróság felbontotta, a közös tulajdonukban levő házingatlan az alperes birtokában maradt.
A felperes a kerestében a házastársi közös vagyon megszüntetését kérte akként, hogy az ingatlanban lakó alperes az ő tulajdoni hányadát 150 000 forint megfizetése ellenében váltsa magához. A bíróság a felperes részére teljes személyes költségmentességet engedélyezett.
Az alperes a kereset teljesítését nem ellenezte, vitatta azonban a felperesi illetőség értékét, és csak részletekben való teljesítésre vállalkozott.
Az 1984. június 7-én tartott tárgyaláson a felek között egyezség jött létre, amelynek értelmében a lakóházas ingatlanon fennálló tulajdonközösségüket megszüntették oly módon, hogy az ingatlanban levő 1/2 felperesi tulajdoni illetőséget az alperes váltotta magához. Megváltási ár címén az alperes 124 000 forint megfizetésére kötelezte magát azzal, hogy 10 000 forintot egy összegben, míg a fennmaradó részt 1984. július 1-jétől kezdődően havi 3000 forintos részletekben tartozik teljesíteni.
A bíróság a felek egyezségét a Pp. 148. §-ának (2) bekezdése alapján jóváhagyta, és a perben felmerült költségekkel kapcsolatban úgy rendelkezett, hogy a felek a költségeiket maguk kötelesek viselni, a le nem rótt illeték az állam terhén marad. A felek a végzés elleni fellebbezési jogukról lemondottak, így az nyomban jogerőre emelkedett.
Az egyezséget jóváhagyó végzésnek az illeték viselésével kapcsolatos rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A közös tulajdon megszüntetése iránt indított perek dologi perek, ezért a per tárgya értékének a megállapításánál a Pp. 24. § (2) bekezdésének e) pontja értelmében a vitás dolog(rész), illetőleg a dologi jog értéke az irányadó. Ez a közös tulajdon megszüntetése iránti perben a PK 10. számú állásfoglalás IV. f) pontja szerint közös tulajdon magához váltása esetén a megváltandó tulajdoni hányad értéke. A peres felek ezt egyezségileg 124 000 forintban határozták meg, így az eljárási illeték alapjául ezt az értéket kell tekinteni. Ez után a kereseti illeték 7440 forintot tett ki.
A felperes a perben teljes személyes költségmentességben részesült, őt tehát a reá eső eljárási illeték megfizetésére nem lehetett kötelezni. Az alperesnél azonban a költségmentességhez szükséges feltételek nem állapíthatók meg, és ő ilyen kedvezményben nem is részesült.
A 16/1976. (XII. 31.) IM számú rendelet (R.) 18–22. §-ai rendelkeznek a peres eljárásban le nem rótt illeték és az állam által előlegezett költség viselése felől. E szerint a le nem rótt illeték és az állam által előlegezett költség megfizetésére a feleket kell kötelezni abban az arányban, amelyben a perköltség viselésére is kötelesek lennének. Ez alól kivétel, ha a fél költségmentességben részesült.
A R. 19. §-ának (1) bekezdése értelmében egyezség esetén az egyezség arányában, ha pedig ez az arány nem állapítható meg, vagy ha a bíróság határozata szerint mindegyik fél maga viseli a költségét, a felek a le nem rótt illetéket, valamint az állam által előlegezett költséget egyenlő arányban tartoznak megfizetni.
Az ügyben hozott egyezséget jóváhagyó végzés szerint mindegyik fél maga viseli a felmerült költségeit, tehát a le nem rótt illetéket is egyenlő arányban kellene megfizetniük. A felperes teljes személyes költségmentessége folytán őt a reá eső 3720 forint összegű eljárási illeték megfizetésére nem lehetett kötelezni, az alperest azonban az eljárási illeték másik felének a megfizetése alól a bíróság nem mentesíthette volna. A bíróság tehát akkor határozott volna helyesen, ha a felperest terhelő 3720 forint eljárási illetékre vonatkozóan rendelkezik úgy, hogy az állam terhén marad, míg az alperest kötelezi a további 3720 forint eljárási illeték megfizetésére.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre tekintettel a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a városi bíróság végzését részben hatályon kívül helyezte, és az alperest 3720 forint kereseti illeték megfizetésére kötelezte. (P. törv. II. 20 292/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás