PK BH 1986/152
PK BH 1986/152
1986.04.01.
Ha a végrehajtás meghatározott cselekmény elvégzésére irányul, és vitás a felek között, hogy megtörtént-e az önkéntes teljesítés, nem mellőzhető a teljesítés helyszíni ellenőrzése, és a végrehajtást kérő egyoldalú állítása alapján nem lehet pénzbírságot kiszabni az adóssal szemben [1979. évi 18. tvr. 30. § (2) bek., 94. § (1) bek., 95. § (1) bek., 114. §; Pp. 44. §].
A V.-i Járásbíróság jogerős ítéletében az adóst kötelezte arra, hogy az ingatlanukon a végrehajtást kérők ingatlanával határos részen levő borókafenyősort rendszeresen nyírja olyképpen, hogy annak magassága 1,7 m-t nem haladhatja meg. Az ítélet 1982. október 14-én jogerős lett. A végrehajtást kérők az 1984. augusztus 17-én benyújtott beadványukkal kérték a végrehajtás megindítását. A bíróság végrehajtási lapot állított ki az adós ellen az ítéleti rendelkezés teljesítésére, és ezt kiadta a B.-i Bírósági Végrehajtói Irodának. Az adós 1984. november 22-én a végrehajtási lapot kiállító bírósághoz benyújtott beadványában bejelentette, hogy az ítéletnek eleget tett, és erre tanúnyilatkozatot csatolt. A bíróság felhívta a végrehajtót, hogy a helyszínen állapítsa meg, hogy a teljesítés megtörtént-e. A B.-i Végrehajtói Iroda keretében működő végrehajtó azt közölte, hogy a kötelezett nem tett eleget az önkéntes teljesítésre irányuló felhívásnak, de a b.-i végrehajtó nem mehet ki az illetékességi területén kívül fekvő községbe ellenőrizni. Ezután 1984. december 10-én a V.-i Városi Bíróság újra felhívta a végrehajtót a helyszíni ellenőrzésre. Felhívását 1985. február 7-én megismételte. Válasz nem érkezett.
A B.-i Bírósági Végrehajtói Iroda a végrehajtási lap másolatát kiadta az adósnak. Majd 1984. október 25-én az adóssal szemben kiállított végrehajtási lap másolatát a következő szövegű jelentéssel terjesztette be a P.-i Bírósághoz: „Meghatározott cselekmény végrehajtása során a kötelezett nem tett eleget az önkéntes teljesítésre irányuló felhívásnak, ezért a végrehajtást kérő közlését beterjesztem a Vht. 95. §-a értelmében”. A P.-i Bíróság meghallgatta a feleket, majd végzésével kimondotta, hogy a kötelezettet 2000 forint pénzbírság terhével kényszeríti a végrehajtási kötelezettség teljesítésére. Az indoklás szerint abban a kérdésben, hogy a kötelezett eleget tett-e az ítéleti rendelkezésnek, a végrehajtást kérők nyilatkozata a döntő. A kötelezett végrehajtás-megszüntetési perben bizonyíthatja, hogy kötelezettségét teljesítette. A kötelezett fellebbezett az első fokú végzés ellen, fellebbezéséhez tanúnyilatkozatokat és fényképeket csatolt. A másodfokú bíróság „indokai alapján” helybenhagyta az első fokú végzést.
A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
1. A végrehajtási ügyben eljáró bíróságnak észlelnie kellett volna, hogy a bírósági végrehajtó eljárása szabálytalan volt, és minden alap nélkül jelentette, hogy a kötelezett nem tett eleget az önkéntes teljesítésre irányuló felhívásnak.
Meghatározott cselekmény végrehajtása során a Vht. 94. §-ának (1) bekezdése értelmében az adóst (kötelezettet) – megfelelő határidő tűzésével – fel kell hívni az önkéntes teljesítésre a végrehajtói okiratban a (2) bekezdés alapján pedig a végrehajtást kérőt kell felhívni arra, hogy a teljesítést vagy elmaradását közölje. A Vht. 95. §-ának (1) bekezdése szerint azonban, ha a végrehajtást kérő azt közli, hogy az önkéntes teljesítés nem történt meg, a végrehajtó ezt szükség esetén a helyszínen ellenőrzi.
Az adott esetben a helyszíni ellenőrzésre szükség lett volna, erre a végrehajtási lapot kiállító bíróság a végrehajtót külön felhívta. A b.-i végrehajtó nem volt jogosult a helyszíni ellenőrzés megtagadására azzal az indokkal, hogy az ellenőrzés teljesítésének a helye illetékességi területén kívül van. A Vht. 30. §-a (2) bekezdésének az értelemszerű alkalmazásával a végrehajtási lapot az önkéntes teljesítés ellenőrzése végett a kötelezettség teljesítésének a helye szerint illetékes bírósági végrehajtóhoz kellett volna eljuttatni. Ezért a B.-i Bírósági Végrehajtói Iroda akkor járt volna el helyesen, ha a Vht. 114. §-ára tekintettel a végrehajtási ügyben a Pp. 44. §-ának értelemszerű alkalmazásával jár el.
2. Tévesen hivatkozott az elsőfokú bíróság arra, hogy vita esetén a bíróság számára a végrehajtást kérő közlése az irányadó. Ez ellentétes a jogszabály előírásaival. Ha vitás a felek között, hogy megtörtént-e az önkéntes teljesítés, nem lehet a végrehajtást kérő egyoldalú állítása alapján pénzbírságot kiszabni. A bíróság a feleket meghallgatta, észlelnie kellett volna, hogy a felek közlései között ellentét van, ezért szükséges a teljesítés helyszíni ellenőrzése. Ennek a pótlása érdekében a bíróság kiszabása ügyében eljáró bíróságnak kellett volna megfelelően intézkednie. A jogpolitikai elvekkel is ellentétes, hogy ilyen esetben a bíróság a kötelezettet végrehajtás megszüntetése iránti per indítására kényszerítse.
3. Törvény sértett a másodfokú bíróság, amikor indokai alapján hagyta helyben az első fokú végzést, és nem indokolta meg, miért mellőzte a kötelezett fellebbezésében előadottak vizsgálatát.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mindkét fokú bíróság végzését hatályon kívül helyzete, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 293/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás