PK BH 1986/153
PK BH 1986/153
1986.04.01.
A hagyatékátadó végzés jogerejének alaki voltára tekintettel a jogszerző az örökléssel kapcsolatos illetékfizetési eljárásban is hivatkozhat a hagyatékátadó végzés tartalmától függetlenül már korábban fennálló és az ingatlan-nyilvántartáson kívül szerzett tulajdonjogára. Következésképpen igényét érvényesítheti akár a hagyatékátadó végzés elleni fellebbezésében, akár pedig az illetékfizetési kötelezettséget megállapító államigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata útján [6/1958. (VII. 4.) IM sz. r. 52. § (3) bek., 64. § (3) bek.; 63/1981. (XII. 6.) MT sz. r. 1. § (1) bek. 8. pont; Csjt. 27. §].
Az 1982. szeptember 11-én végrendelet hátrahagyása mellett elhunyt örökhagyó hagyatékát a közjegyző a végrendelet alapján 1/2 részben az örökhagyó túlélő házastársának, a felperesnek, 1/2 részben gyermekének adta át. Ez utóbbit a felperes özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten. A hagyatéki eljárás során az örökösök fellebbezési jogukról lemondtak.
Az illetékhivatal – hagyaték tárgyát képező ingatlan 350 000 forintban megállapított forgalmi értékére figyelemmel – a felperessel szemben 6900 forint öröklési és 3500 forint hagyatéki eljárási illetéket szabott ki.
A másodfokú pénzügyi hatóság a felperes fellebbezését – melyben az illeték törlését arra hivatkozással kérte, hogy a hagyaték házassági vagyonközösség címén illeti meg őt – elutasította.
A felperes a városi bírósághoz benyújtott keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát s annak eredményeként annak hatályok kívül helyezését kérte. A keresetében arra hivatkozott, hogy a végrendelet tartalmából kitűnően a hagyaték tárgyaként megjelölt, az ingatlan-nyilvántartás adatai szerint az elhunyt házastársa nevén álló ingatlan felújítására az ő különvagyonát és közös keresetüket használták fel, ezért az ingatlan fele illetősége házastársi vagyonközösség címén illeti meg őt. Előadta a felperes azt is, hogy az eljáró közjegyző a végrendeletet említett tartalma ellenére nem tájékoztatta őt a tulajdonjogának más címén való érvényesítésére.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a pénzügyi szervek a közjegyző megállapításaitól érvényesen nem térhetnek el. A felperes pedig a közjegyző végzése ellen jogorvoslattal nem élt.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A megyei bíróság álláspontja is az volt, hogy az öröklési illetéket a jogerős hagyatékátadó végzés alapján kell kiszabni. Nem kétséges ugyanis, hogy a hagyatéki eljárás során jelen levő örökösök a végrendeletet elfogadták, és a hagyaték átadását annak alapján kérték.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes a peres eljárás során a bíróságtól annak érdemi vizsgálatát, illetve annak megállapítását kért, hogy a hagyatéki leltárban felvett és a házastársa nevén álló ingatlan fele illetősége a végrendeletből is kitűnően nem tartozott a hagyatékba, következésképpen annak tulajdonjogát nem mint a végrendeleti örökös szerezte meg, így öröklési illeték fizetésére nem kötelezhető.
A felperes keresetét a javára szóló végrendeleti rendelkezés indokolásával kívánta bizonyítani. A végrendelet hivatkozott 2. pontja ugyanis az örökhagyó felperest illető rendelkezésének indokaként, a következőket tartalmazza: „...bár a fenti (a K. Tomorai u. 86. szám alatti) ház teljes egészében az én nevemen áll, annak fejújítására teljes mértékben felhasználtuk a férjem (a felperes) különvagyonát és túlnyomó mértékben közös keresetünket is”.
A hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM. számú rendelet (He.) 52. §-ának (3) bekezdésében foglaltak értelmében a közjegyző köteles a feleknek a felmerülő jogi kérdésekben útbaigazítást adni és gondoskodni arról, hogy a felek a tárgyaláson nyilatkozataikat azok jogkövetkezményeinek teljes ismeretében tegyék meg.
Az eljáró közjegyző kötelessége ennek megfelelően az lett volna, hogy a He. 64. §-ának (3) bekezdésére felhívja a felek figyelmét. E szerint ugyanis, ha az ingatlan-nyilvántartásban az örökhagyó tulajdonaként bejegyzett ingatlanra vagy annak egy részére a túlélő házastárs vagyonközösség jogcímén igényt tart, és igényét az örökösök elismerik, vagy az igény jogossága egyéb körülményekből valószínűnek mutatkozik, az igényelt ingatlant vagy ingatlanrészt a hagyatékból ki kell hagyni. Ebben az esetben meg kell állapítani, hogy az igényelt ingatlan vagy ingatlanrész vagyonközösség jogcímén a túlélő házastársat illeti meg, és a tulajdonjognak a javára történő bejegyzése iránt a hagyatékátadó végzésben intézkedni kell.
Tény, hogy a felperes erre vonatkozóan tájékoztatást nem kapott, ezért nincs jelentősége annak, hogy mind ő, mind a leszármazó törvényes örökös a hagyatéki tárgyaláson a végrendeletet érvényesnek ismerte el, s annak alapján kérte a hagyaték átadását. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a fentiek figyelmen kívül hagyása miatt a felperes olyan ingatlanilletőség után kényszerülne öröklési illeték lerovására, amely nem örökség címén illeti meg, hanem amelynek már a hagyaték megnyílta előtt tulajdonosa volt. A hagyatéki eljárás során tett nyilatkozata tehát jogos érdekével ellentétben állt, s egyben a nem megfelelő illetékjogi rendelkezés alkalmazását eredményezte.
A hagyatékátadó végzés jogereje csak alaki, ehhez képest a jogszerző az örökléssel kapcsolatos illetékfizetési eljárásban is hivatkozhat a hagyatékátadó végzés tartalmától függetlenül már korábban fennálló és az ingatlan-nyilvántartáson kívül szerzett tulajdonjogára. Ennek megfelelően az érdekelt fél akár a hagyatékátadó végzés, akár az illetékfizetési kötelezettséget megállapító államigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata útján érvényesítheti a Csjt. 27. §-án alapuló igényét.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján minkét fokú bírósági ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalra utasította. (P. törv. II. 20 620/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás