GK BH 1986/155
GK BH 1986/155
1986.04.01.
I. Megalapozatlan az elévülés hiányának megállapítására alapított bírósági határozat, ha annak az indokolása csak általánosságban utal az elévülés megszakadására, és nem tartalmazza a megszakító jogcselekmények időrendi adatait és azoknak összevetését [Ptk. 327. § (1) és (2) bek.].
II. A bíróság nem kötelezheti a felperest a keresetének módosítására [Pp. 146. § (3) bek.].
A felperes eredetileg 3 504 127 Ft kártérítés és kamatainak a megfizetése iránt indított keresetet az I. r. alperes ellen, mert az I. r. alperes a lakótelep beruházásának lebonyolítására kötött megbízási szerződésből eredő kötelezettségeit elmulasztotta, s ezzel neki kárt okozott. A perben módosította a keresetét 5 272 576 Ft-ra.
Az I. r. alperes keresetet indított a II. r. alperes ellen, és kérte kötelezni arra, hogy az térítse meg a felperes kárát.
Az elsőfokú bíróság a pereket egyesítette, és igazságügyi szakértőt rendelt ki. A szakvélemény alapján meghozott ítéletében a kereseti követelés 6., 7., és 8. tétele tekintetében az eljárást felfüggesztette, a 9. tétel tekintetében pedig elkülönítette, egyebekben a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet ellen a felperes által benyújtott fellebbezés folytán a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az eljárt bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat meghozatalára utasította. A végzés indokolása szerint az első fokú eljárás során a bizonyítás nem volt teljes körű, továbbá nem terjedt ki az elévülés vizsgálatára. Ezen túlmenően a Legfelsőbb Bíróság útmutatást adott az új eljárásban folytatandó bizonyításra vonatkozóan.
A megismételt első fokú eljárás során az elsőfokú bíróság a feleket a szakértő bevonásával megtartandó egyeztetésre kötelezte, majd közbenső ítéletet hozott.
A közbenső ítélet szerint az elsőfokú bíróság a kereseti követelésnek jogalap szempontjából helyt adott, majd a kereseti követelés egyes pontjai tekintetében a további bizonyításra vonatkozóan rendelkezett. Ez utóbbi keretében a kereseti követelés 5. pontjára vonatkozóan a felperest költségvetés és tervdokumentáció szolgáltatására, a kereseti követelés 6., 7. és 8. pontja tekintetében pedig a kereset módosítására kötelezte. Kötelezte a bíróság az I. r. alperest arra vonatkozó nyilatkozat megtételére, hogy a II. r. alperessel szemben milyen követelést kíván érvényesíteni, és kötelezte a kereseti követelésének jogalapját bizonyító okiratok becsatolására. Végül kötelezte a felperest arra vonatkozó nyilatkozat megtételére, hogy eláll-e a keresetének 9. pontjában foglalt követelésétől.
A közbenső ítélet indokolása szerint az eljárt szakértő szakvéleményében megállapította, hogy az I. r. alperes a perbeli kivitelezés lebonyolítása során nem járt el minden tekintetben úgy, ahogy az tőle elvárható lett volna, ezért a bíróság megállapította a kereseti követelés jogalapját. Az indokolás kitér arra, hogy a felperes által becsatolt nagytömegű levelezésből egyértelműen megállapítható, hogy a felperes „folyamatosan megtette azokat a felhívásokat írásban, amelyek az elévülést félbeszakították”. Ennek alapján „önmagában a kereseti követelés egészének elévüléséről nem lehet beszélni”. Az elévülést félbeszakító nyilatkozatok tekintetében az indokolásban a bíróság „hivatkozik a felperes 1984. augusztus 24-én becsatolt észrevételeiben feltüntetett és időrendi adatokra, valamint a becsatolt mellékletekre, továbbá a szakértői vélemény e tárgyban tett megállapításaira”.
A közbenső ítélet ellen az I. r. alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben kérte annak a hatályon kívül helyezésével újabb eljárás lefolytatásának és újabb határozat meghozatalának az elrendelését. Arra hivatkozott, hogy a felperes által becsatolt iratokat nem tartja alkalmasnak az elévülés megszakítására. Hivatkozott arra is, hogy 1979. augusztus 23-ától 1982. február 9-ig nem kapott a felperestől felszólítást kárigény érvényesítésére. Előadta, hogy a késedelmi kötbér tekintetében hozott legfelsőbb bírósági ítélet 1980. június 31-én kelt, ezt követően a felperes kárigényt nem jelentett be. Álláspontja szerint helytelen az elsőfokú bíróságnak a szakvéleményre való hivatkozása abban a tekintetben, hogy az I. r. alperes a kivitelezés során a lebonyolítási tevékenységet nem úgy végezte, mint ahogy az tőle elvárható lett volna. A szakértő ugyanis azt is megállapította, hogy a vizsgálat alapján mind a törvényesség, mind a pénzkezelés, mind pedig a kitűzött cél elérése érdekében a tevékenysége megfelel az elvárhatóság kritériumának. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság arra az államtitkári levélre alapította közbenső ítéletét, amelynek tartalmát az eljárt szakértő is megalapozatlannak tartotta, és a szakértői eljárás során figyelmen kívül hagyta. Végül sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta a felperessel kötött megbízási szerződés 3. és 10. pontjában foglaltakat, amely szerint a szerződésszegésből eredő igényeket pedig a műszaki átadás-átvételt követő egy éven belül volt köteles érvényesíteni.
A fellebbezés a következő értelemben alapos.
Az elsőfokú bíróságnak a megismételt eljárás során elsősorban az elévülés kérdésében kellett bizonyítást lefolytatnia. A közbenső ítélet indokolásából azonban nem állapítható meg, hogy az elévülést megszakító, illetőleg a felperes által ekként megjelölt jogcselekmények konkrét vizsgálatára sor került volna. Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének indokolásában általánosságban állapítja meg, hogy a felperes folyamatosan megtette az elévülést félbeszakító intézkedéseket. Ennek kapcsán az indokolás hivatkozik – utalásszerűen – a felperes által megjelölt adatokra, továbbá a szakvélemény megállapításaira, konkrétan azonban nem tér ki a jogcselekmények megtörténtének időrendi összevetésére. A kereseti követelés 1. pontjában szereplő nem vagyoni károk tekintetében az indokolás ki is tér arra, hogy a perben eddig nem merült fel olyan adat, amely bizonyítaná, hogy e követelés érvényesítésére a felperes az I. r. alperest felszólította volna [Ptk. 327. § (1)–(2) bek.].
A közbenső ítélet a „kereseti követelés”-nek a jogalap szempontjából helyt ad. Ez a rendelkezés azonban nem egyértelmű, mivel a perben két különböző kereseti követelés tekintetében kell határozni. A felperes keresete mellett az I. r. alperes is keresetet indított a II. r. alperes ellen. Ez utóbbi tekintetében azonban éppen a jogalap szempontjából állnak fenn bizonytalanságok, amint az a közbenső ítélet rendelkező részéből is kitűnik.
A fentieken túlmenően a felperes kereseti követelésének egyes tételei tekintetében a jogalapot is érintő bizonytalanságok tapasztalhatók. A már előbb is említett 1. pont vonatkozásában az igény érvényesítésének elkésettsége még nem bizonyított, a 9. pontban szereplő tételre vonatkozóan pedig az is kérdéses, hogy a felperes fenntartja-e keresetét.
Megjegyzendő, hogy az elsőfokú bíróság a 6., 7. és 8. pontban szereplő kereseti követelésre vonatkozóan „kötelezte” a felperest a kereset módosítására. Ilyen perbeli cselekményre azonban a fél nem kötelezhető, a bíróság csupán ajánló jellegű felhívást intézhet a félhez keresetének fenntartása vagy megváltoztatása tekintetében [Pp. 146. § (3) bek.].
Mindezek alapján az újabb eljárás során szükséges az elévülés kérdésében az egyes jogcselekmények konkrét vizsgálatára kiterjedően a bizonyítást lefolytatni és ennek alapján döntést hozni. A továbbiakban sem lehet akadálya annak, hogy az elsőfokú bíróság a kereseti követelés jogalapja kérdésében közbenső ítélettel határozzon, szükséges azonban a kereseti követelés pontos rögzítése és a különböző kereseti követelések megkülönböztetése.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét a Pp. 252. §-ának (2) bekezdésében foglaltak értelmében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. V. 30 056/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás