GK BH 1986/158
GK BH 1986/158
1986.04.01.
Vemhes élő állat átadására szerződés teljesítéseként ellésre alkalmatlan állat átadása hibás teljesítésnek minősül, és a szállításra való gondatlan kiválasztás miatt a szállítót kártérítési kötelezettség terheli [Ptk. 305. § (1) bek., 306. §, 310. §; 14/1978. (III. 1.) MT sz. r. 17. §].
Az alperes 1983. június 16. napján, illetve 1983. november 11. napján 28 000 Ft és 27 000 Ft ellenérték fejében 2 db vemhes üszőt adott el a felperesnek, aki a 92/1. sz. állatot P. L. magántenyésztőnél, a 830 666 számú állatot pedig K. I. magántenyésztőnél helyezte el. Itt az előbbi állat kényszervágásra került, az utóbbi pedig elhullott.
A felperes a keresetében szavatosság és kártérítés címén összesen 58 745 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy az alperes hibásan teljesített, mert az állatok átadás előtti okból nem feleltek meg a törvényes és a szerződésben foglalt követelményeknek.
Az alperes vitatta a hibás teljesítés tényét, illetve a teljesítés és a kifogás között fennálló okozati összefüggést, egyben a nevelőgazdaságokat pernyertességének előmozdítása érdekében perbe hívta, amelyek közül az egyik a perbe beavatkozott.
Az elsőfokú bíróság a becsatolt állatorvosi igazolások és a bevezetett szakértő véleménye alapján megállapította, hogy a 830 666 számú állat tekintetében előterjesztett kereset alapos, ezért az alperest 27 000 Ft ellenérték visszafizetésére, 1474 Ft tartási költség és ezen összegek késedelmi kamata megfizetésére kötelezte, az ezt meghaladó keresetet pedig bizonyíték hiányában elutasította. Az ítélet indokolása szerint a per anyaga kellő alapot nyújt annak megállapítására, hogy az alperes a 830 666 számú állat tekintetében – megszegve a szerződést – hibásan teljesített. A szóban levő, ellés közben elhullott állat ugyanis átadás előtti okból, szűk csontos medencéje miatt továbbtenyésztésre alkalmatlannak bizonyult.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezést nyújtott be, és abban az ítélet részbeni megváltoztatásával a keresetnek teljes egészében történő elutasítását kérte. Szerinte az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan. Tisztázatlan ugyanis, hogy milyen számú állatról van szó. Az ítéletben 830 666 fülszámú állat szerepel, a felperes pedig az 1983. december 27-én kelt levelében a 824 404 számú tehénre nézve közölt szavatossági igényt. Vizsgálni kellett volna azt is, hogy miért nem került az állat – állatorvosi javaslat ellenére – kórházba. Egyébként K. I. magántenyésztőt az Állami Biztosító kártalanította. Végül megjegyezte, hogy a magzat méreteihez viszonyított szűk medence nem minősül szavatossági hibának.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 206. §-a (1) bekezdésének megfelelően rögzített tényállás adatainak, különösen pedig a kirendelt állat-egészségügyi szekértő véleményének alapulvételével, jogszabálysértés nélkül hozta meg az alperest részben marasztaló határozatát.
A felek a Ptk. XXXVI. fejezetével, illetőleg a 14/1978. (III. 1.) MT számú rendelettel (R.) szabályozott, vemhesüsző-előállítási megállapodásnak nevezett mezőgazdasági termékértékesítési szerződést kötöttek. A felek e jogviszonyára is irányadó a Ptk. 305. §-a (1) bekezdésének az a rendelkezése, amely szerint a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog (állat, növény, termény stb.) a teljesítéskor nem felel meg a törvényes vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. A kötelezett felel (szavatol) azért, hogy a teljesítéskor a szolgáltatott dologban meg vannak a törvényben és a szerződésben meghatározott tulajdonságok (kellékszavatosság). A hibás teljesítés jogkövetkezményeire (szavatossági, kártérítési igényekre) nézve a Ptk. 306. és 310. §-aiban, valamint a R. 17. §-ában foglalt rendelkezések az irányadók. Nemcsak szerződési feltétel, hanem törvényes követelmény az is, hogy az állatok mentesek legyenek minden olyan betegségtől vagy – mint a jelen esetben – anatómiai állapottól, amely a nevelésre való alkalmasságukat hátrányosan befolyásolja, vagy éppenséggel lehetetlenné teszi. Ezért kellékhibásnak minősül az olyan állat, amely a szerződéskötéssel elérni kívánt célnak az átadáskor már fennállott betegség, állapot folytán nem vagy csak korlátozott mértékben felel meg. Ez a megállapodás természetszerűen irányadó a továbbszaporításra átadott, de arra anatómiai okból alkalmatlan üszőre nézve is.
A jelen perbeli esetben a körzeti állatorvos igazolása és az állat-egészségügyi szakértőnek ezzel összhangban levő szakvéleménye valóban kellő alapot nyújt annak megállapítására, hogy az alperes által átadott, és K. I. magántenyésztőhöz 1983. november 11. napján kihelyezett 830 666 fülszámú vemhesüsző – ellésre alkalmatlan szűk csontos medencéje miatt nem felelt meg a szerződésben elérni kívánt célnak. Ugyanakkor a borjú és az anyaállat elpusztulásáért a felperest, illetve a magántenyésztőt mulasztás nem terheli.
A fentiekből kiindulóan nem fogadható el az alperesnek az a fellebbezési érvelése, amely szerint a magzat méreteihez viszonyított szűk anyai medence nem minősül szavatossági hibának. Ez az álláspont azért téves, mert – amint azt az állatorvos szakértő kifejtette – „az állat esetleges sikeres császármetszési műtét után sem felelt volna meg egy tehéntől várható rendeltetésszerű használat követelményének, mivel ezután is minden ellés alkalmával komplikálhatta volna azt a szűk medence”. Az állat kiválasztása, vemhesítése az alperes, illetőleg közreműködőjének érdekkörébe tartozott. Kellő gondosság mellett elkerülhető lett volna a rendeltetési célnak meg nem felelő állat tenyésztésbe állítása, a magzat és az anyaállat elpusztulása.
Az alperesnek a kárenyhítés elmulasztására történt hivatkozásával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az ügyben eljáró körzeti állatorvos 1983. december 21. napján először valóban javasolta az állat kórházba szállítását, később azonban, mivel az ellés megindult, és a borjú elülső lábai, valamint a feje viszonylag könnyen, kis segítséggel előjöttek, már szükségtelennek találta a kórházi beavatkozást. A nevezett szakállatorvos egyébként szakmailag mindent megtett az anyaállat életének megmentése érdekében. Az ellés levezetése során végül igazolódott az anyai medencének szűk méretére vonatkozó megállapítása. Az is kétségtelen, hogy a körzeti állatorvos először javasolta az anyaállat kényszervágásra küldését, minthogy azonban ezt a közbejött ünnepek akadályozták, az állatnál tapasztalható felfekvések miatt pedig a hús közfogyasztásra nem lett volna alkalmas, a tervezett kényszervágást nem lehetett, illetve már nem volt célszerű végrehajtani. Mindezek alapján a felperes és a vele jogviszonyban levő magántenyésztő közrehatása valóban kizárható.
A fellebbezési eljárás során kellőképpen tisztázódott – amit különben már az alperes sem tett vitássá a tárgyaláson –, hogy a felperes 1984. február 8. napján a 830 666 fülszámú állat tekintetében is kellő időben közölte – a keresetbe vett összeggel azonos – szavatossági és kártérítési igényét.
Az alperes alaptalanul hivatkozott a fellebbezésében arra, hogy az Állami Biztosító kártérítést fizetett a magántenyésztő részére. Ennek ugyanis csak a felperes és a magántenyésztő jogviszonya szempontjából lehet jelentősége, és nem érinti az alperesnek a hibás teljesítés folytán fennálló helytállási kötelezettségét.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az alperest részben marasztaló, fellebbezéssel támadott első fokú ítéletet helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 31 079/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás