PK BH 1986/16
PK BH 1986/16
1986.01.01.
Annak elbírálásánál, hogy a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között fennáll-e a feltűnően nagy értékkülönbség, figyelemmel kell lenni a piaci viszonyokra, a kereslet és kínálat alakulására és az értékelés nehézségeire is [Ptk. 201. § (2) bek.].
Az 1983. április 21-én kötött adásvételi szerződéssel az alperes a Peugeot 504 D1 típusú használt személygépkocsiját 160 000 Ft vételárért eladta a felperesnek. Az adásvételi szerződésben a felek megállapították, hogy a gépjármű kilenc éves, 100 000 km-t futott, és állapota ennek megfelelő. Kikötötték, hogy a második félévre esedékes adót a vevő fizeti meg.
A felperes a gépkocsit 1983. május 9-én saját nevére íratta. Megbízásából P. E. igazságügyi gépjármű szakértő 1983. május 13-án megvizsgálta a gépkocsit, és olyan véleményt adott, amely szerint annak forgalmi értéke 96 000 Ft. A felperes ezt megelőzően már május 6-án bizonyos kifogásokat közölt az alperessel, aki felajánlotta, hogy a vételár egyidejű visszafizetése mellett visszaveszi a gépkocsit. Ezt követően a felek többször tárgyaltak telefonon, illetőleg az alperes levélben is közölte több esetben a már említett ajánlatát azzal, hogy a felperestől a használat idejére használati díjat igényel.
A felperes az általa beszerzett szakvéleményt már 1983. május 15-én eljuttatta az alpereshez, majd 1983. június 20-án jogi képviselője útján fordult az alpereshez. Az alperes a szakértői véleményében kifejtett forgalmi értékelést elfogadhatatlannak tekintette, és 1983. június 23-án írt válaszában kifejtette: „arról tehát nem lehetett és nem is lehet szó, hogy ő e kalkuláció alapján felperesnek pénzt fizessen.”
A felperes – ugyancsak ügyvéd útján – 1983. július 14-én olyan tartalmú ajánlatot tett az alperesnek, hogy „beruházott költségei” és a teljes vételár visszafizetése mellett vegye vissza a gépkocsit. Az alperes augusztus 1-i válaszában kijelentette: méltányosságból kész megtéríteni azokat a számlával igazolt tételeket, amelyek nem esztétikai jellegűek, hanem funkcionálisak voltak.
A felperes az 1983. október 25-én benyújtott keresetlevelében előadta, hogy a gépkocsi adásvételkori értéke 96 000 Ft volt, ezért 64 000 Ft, ennek kamatai, valamint perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az 1984. február 8-án megtartott első tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy kereseti követelését feltűnő értékaránytalanságra alapítja.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Kifogásolta a felperes által beszerzett szakvélemény helyességét: hivatkozott arra, hogy a felperes az eredeti állapot visszaállítására vonatkozó többszöri ajánlatát elutasította, s hogy a felperes a Ptk. 236. §-ának (1) bekezdésében írt, haladéktalan perlésre vonatkozó határidőt is elmulasztotta. Egyben viszontkeresetet emelt 5400 Ft megfizetése iránt, mert a gépkocsi 1983. II. félévi adóját ilyen összegben a felperes helyett megfizette.
A felperes a viszontkeresetet elismerte.
Az elsőfokú bíróság igazságügyi gépjárműszakértőt rendelt ki. L. S. szakértő véleményében arra az álláspontra helyezkedett, hogy a gépkocsi 1983. áprilisára vonatkozó reális forgalmi értéke 120 000 Ft.
Az elsőfokú bíróság ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen alperesnek 34 600 Ft-ot, valamint ennek 1983. május 1. napjától járó évi 5%-os kamatát, továbbá 4500 Ft részperköltséget.
Az elsőfokú bíróság az általa kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleményét elfogadta, és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felek adásvételi szerződésében kikötött vételár és a forgalmi érték között fennállt 40 000 Ft eltérés a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése szerinti feltűnően nagy értékkülönbséget jelent, amely a szerződés megtámadására alapot adott. Megállapította, hogy a felperes és az alperes között a jogvita peren kívüli rendezése érdekében 1983. július végéig folytak tárgyalások. Bár a felperes a keresetet csupán 1982. október 25-én nyújtotta be, e „késedelmeskedéséhez a jogszabály jogvesztés következményét azonban nem fűzi”. A Ptk. 237. §-ának (2) bekezdésére hivatkozva kifejtette, hogy a szolgáltatások feltűnő aránytalanságát a vételár 40 000 Ft-os leszállítása mellett szüntette meg. Ebből az összegből azonban le kellett vonni az alapos – és a felperes által is elismert – 5400 Ft viszontkereseti követelést.
A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletet helybenhagyta, és az alperest 600 Ft fellebbezési részperköltség megfizetésére kötelezte.
Az ítélet indokolásában a másodfokú bíróság kifejtette, hogy az alperes alaptalanul kifogásolja a szakértői értékmeghatározást, de annak sincs jelentősége, hogy a szerződés megtámadása előtt a felek milyen jellegű és tartalmú tárgyalásokat folytattak. Alaptalannak találta a csatlakozó fellebbezést is.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség, a sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja.
Az említett jogszabályi rendelkezésen alapuló megtámadási jogot tehát csak a szolgáltatások között fennálló feltűnően nagy értékkülönbség teszi lehetővé. Annak vizsgálatánál, hogy az értékkülönbség feltűnően nagy-e, a bíróságnak figyelemmel kell lenni a piaci viszonyokra, a kereslet és kínálat alakulására, az értékelés nehézségeire stb.
A peradatok szerint az adásvétel tárgya olyan gépkocsi volt, amely hazánkban üzleti forgalomban nem kapható, de amely iránt éppen ritkasága, kedvelt típusa és a Diesel-üzemeltetés előnyei miatt fokozott kereslet mutatkozik. Éppen a gépkocsi ritkasága miatt a reális érték megállapítása is nehézségbe ütközik. Erre utal egyebek mellett az is, hogy a gépkocsit megvizsgáló két szakértő lényegesen eltérő értéket adott meg. Még a perben eljáró igazságügyi szakértő is két értéket munkált ki, és a műszaki értéket 152 000 Ft-ra, a forgalmi értéket pedig 120 000 Ft-ra tette. A MERKUR Személygépkocsi Értékesítő Vállalattól beszerzett adatok is eltérő értékeket mutatnak. Az 1983. évi értékesítés között 1975-ös évjáratú Peugeot 504 D típusú gépkocsinál 141 000 Ft-os eladási ár is szerepel, 1976-os évjáratú nem Diesel-üzemű hasonló típusú gépkocsi eladási ára pedig 130 000 Ft volt. Mindebből pedig az következik, hogy a perbeli gépkocsi értéke nemcsak elérte, de meg is haladta a szakértő által kimunkált 120 000 Ft-ot: ilyen körülmények között pedig a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között feltűnően nagy értékkülönbség nem mutatható ki.
Erre annál kevésbé van lehetőség, mert ha a szolgáltatás jellege miatt a piaci forgalom értékbefolyásoló hatása jelentősebb, s ezért az érték nehezen határozható meg, a feltűnő értékkülönbség vizsgálatánál fokozottabb jelentőséget kell tulajdonítani a piaci forgalomban kialkudott vételárnak.
Tévedtek tehát az eljárt bíróságok, amikor arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között feltűnően nagy az értékkülönbség. A bíróságok akkor jártak volna el helyesen, ha a kimutatható értékkülönbség feltűnő nagyságának hiányában a felperes keresetét elutasítják.
Csupán megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felek között hónapokon keresztül folyó tárgyalásokra figyelemmel a felperes keresetindítása elkésettnek nem tekinthető. Helyesen jártak el tehát a bíróságok, amikor a felperes keresete alapján a megtámadási igénnyel érdemben foglalkoztak.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokon eljáró bíróság ítéletét a Pp. 273. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a Legfelsőbb Bíróság a felperest az általa sem vitatott 5400 Ft megfizetésére. (P. törv. III. 20 505/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás