GK BH 1986/162
GK BH 1986/162
1986.04.01.
Nincs helye a per megszüntetésének a főkövetelést illetően azon az alapon, hogy a felperes a keresetét a kamatokra leszállítja [Pp. 4. §, 146. § (1) bek.].
A felperes kérésére az elsőfokú bíróság 411 817 Ft és késedelmi kamatai erejéig fizetési meghagyást bocsátott ki az alperessel szemben. A kötelezett ellentmondással élt, melyben előadta, hogy tartozását a fizetési meghagyás kibocsátása előtt kiegyenlítette. A felperes – 1984. november 28-án a bírósághoz érkezett beadványában – keresetét a Pp. 146. §-ának (1) bekezdésére való hivatkozással a késedelmi kamatokra leszállította. Az 1984. december 4-én tartott tárgyalásról készült jegyzőkönyv tartalma szerint az alperes – a főkövetelés vonatkozásában – az elállást tudomásul vette, és a kamatkövetelést elismerte.
Ezek után az elsőfokú bíróság ítéletével a főkövetelés tekintetében a pert megszüntette, az alperest 5174 Ft késedelmi kamat, valamint 6179 Ft eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Fellebbezésében az ítélet permegszüntető részének hatályon kívül helyezését és a fizetendő illeték 3089 Ft-ra történő leszállítását kérte. Indokolásként előadta, hogy a főkövetelés tekintetében a per megszüntetésének feltételei hiányoztak, mivel a felperes keresetétől nem állt el, hanem azt a késedelmi kamatokra leszállította. A kereset elszállítása, valamint a követelésnek az alperes részéről történő elismerése esetén a fizetendő eljárási illeték összegét a 11/1966. (VI. 29.) PM számú rendelet 119/A. §-ának (5) bekezdésében, illetve a 119/B. § (1) bekezdésének b) pontjában foglaltak szerint kellett volna megállapítani.
A fellebbezés alapos.
A Pp. 4. §-a értelmében a bíróság a felek által előterjesztett kérelmekhez és nyilatkozatokhoz kötve van. A felperes beadványából nyilvánvaló, hogy a Pp. 146. §-ának (1) bekezdésében biztosított jogával kívánt élni, amikor keresetét leszállította. A felperes ilyen módon történt keresetváltoztatását tévesen értékelte az elsőfokú bíróság a főkövetelés tekintetében elállásnak, figyelmen kívül hagyva a két eljárási cselekmény megkülönböztetésének fontosságát.
A keresetváltoztatás és az elállás egyaránt a fél eljárásjogi rendelkező cselekményei közé tartozik, gyakorlásuk részben anyagi jogi, részben eljárásjogi természetű, törvényi feltételei, valamint következményei azonban eltérőek.
A keresetváltoztatás, melynek fogalmi köre felöleli a keresetleszállítását is, adott esetben a kereseti követelés mennyiségi csökkentését jelenti. A keresettől való elállással viszont a felperes az érdemi döntés mellőzését kéri, a bíróság pedig a törvény által meghatározott feltételek fennállása esetén köteles a pert megszüntetni. A per megszüntetésével a keresetlevél beadásához és a perindításához fűződő anyagi és eljárásjogi joghatások megszűnnek. A megszüntető végzéshez azonban – szemben a leszállított keresetet elbíráló ítélettel – anyagi jogerő nem fűződik. Az anyagi jogi következmények szempontjából sem közömbös tehát, hogy a bíróság miként minősíti a fél eljárásjogi cselekményeit.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, a főkövetelés tekintetében a per megszüntetésére vonatkozó rendelkezését mellőzte.
Alapos az alperes fellebbezése az illetékkövetkezmények tekintetében is.
Az 5/1980. (VII. 10.) IM számú rendelettel módosított 16/1976. (XII. 31.) IM számú rendelet 24. §-ának (2) bekezdése értelmében – amennyiben az ott írt kivételek nem állnak fenn – a keresettől való elállás esetén az illetéket a felperes viseli. A többször módosított 11/1966. (VI. 29.) PM számú rendelet 119/B. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a felperes elállása esetén az illeték mértéke a 119/A. §-ban meghatározott illeték fele.
Más rendelkezések irányadók viszont abban az esetben, ha a felperes a keresetét leszállítja. Ilyenkor a bíróság a 16/1976. (XII. 31.) IM számú rendelet 23. §-ának (1) bekezdése értelmében az illeték viseléséről a pernyertesség, pervesztesség arányában határoz. Eltérően alakul a fizetendő illeték összege is. A már felhívott illetékrendelet 119/A. §-ának (5) bekezdése értelmében, ha a felperes keresetét a jogszabályban meghatározott időben leszállítja, az illeték alapja a leszállított kereset értéke, de legalább a keresetleszállítás előtti értéknek a fele. Ehhez képest az illeték alapja a perbeli esetben 205 909 Ft. A 119/B. § (1) bekezdésének b) pontja szerint pedig 119/A. §-ban megállapított illeték felét kell fizetni, amennyiben az alperes a jogszabályban megjelölt időn belül a kereseti követelést elismeri. E jogszabályi rendelkezésekre tekintettel az alperes által fizetendő illeték összegét a Legfelsőbb Bíróság – az elsőfokú bíróság ítéletének a PP. 253. §-ának (2) bekezdése alapján történő megváltoztatásával – 3089 Ft-ra leszállította. (Legf. Bír. Gf. I. 30 108/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás