MK BH 1986/168
MK BH 1986/168
1986.04.01.
Ha a fél a nem vagyoni kárpótlás iránti igényét irreálisan alacsony mértékben határozta meg, a munkaügyi bíróságnak a felet a kereseti kérelem megváltoztatásának lehetőségéről abban az esetben is tájékoztatnia kell, ha a félnek jogi képviselője van [Pp. 3. §, 4. §, 146. § (3) bek., 215. §, 247. § (1) bek. b) pont; 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 83. § (5) bek.; PK 398. sz.].
A felperes darukötöző volt az alperes alkalmazásában. 1982. január 29-én üzemi balesetet szenvedett: a daruval felemelt betonacél köteg a daru horgáról leesett, és rádőlt a közelben tartózkodó felperesre. A felperes jobb oldalon sorozat-bordatörést, a bal oldali szeméremcsont felső és alsó szárának elmozdulással járó törését szenvedte el, amelyhez vesezúzódás és agyrázkódás járult.
A felperes baleseti kárigényét az alperes elutasította. E határozat ellen a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult, amely a határozatában a költségei és kiadásai megtérítése fejében 7100 forintot ítélt meg a részére, az ezt meghaladó kérelmét elutasította.
A felperes ezt követően a munkaügyi bírósághoz fordult. A keresetlevelében havi 1000 forint járadék fizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetét a per során felemelte és – egyebek között – 30 000 forint nem vagyoni kárpótlást is kért.
A munkaügyi bíróság az ítéletével 47 540 forint vagyoni kártérítés, 1984. június 1-jétől kezdődően havi 1968 forint járadék, 30 000 forint nem vagyoni kárpótlás és 1500 forint első fokú perköltség fizetésére kötelezte az alperest.
A munkaügyi bíróság a nem vagyoni kárpótlásra vonatkozó döntését azzal indokolta, hogy a felperes sérülései maradandó károsodással gyógyultak. A baleset által okozott elváltozások jelentős mozgáskorlátozottsággal járnak. A felperes állóképessége annyira csökkent, hogy a saját maga ellátására alig képes. Állapota végleges, javulás nem várható. Mindezek következtében a társadalmi életben való részvétele súlyosan nehezítetté vált.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett a marasztalás összegének csökkentését kérve.
A megyei bíróság részítéletével a vagyoni kártérítés összegét 33 272 forintra, a járadék összegét pedig havi 1084 forintra szállította le, az utóbbinak kezdő időpontját 1984. november 1. napjában állapította meg. A nem vagyoni kárpótlásra vonatkozó marasztaló rendelkezést helybenhagyta. A rokkantsági nyugdíjjal meg nem térült keresetveszteséggel kapcsolatos kártérítési igény tekintetében a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és e körben a munkaügyi bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A másodfokú bíróság a nem vagyoni kárpótlásra vonatkozó ítéleti döntése indokolásában utalt arra, hogy a felperes járóképessége jelentősen romlott, és segítség nélkül csak néhány méter távolság megtételére képes. A munkaügyi bíróság által megállapított 30 000 forint nem vagyoni kárpótlás összege nem túlzott, sőt inkább alacsony, figyelemmel a felperes egészségi állapotára.
A jogerős részítéletnek a nem vagyoni kártérítésre vonatkozó része ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. V. 83. §-ának (5) bekezdése értelmében a munkáltató köteles megtéríteni a dolgozó nem vagyoni kárát, ha a károkozás a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként életét tartósan vagy súlyosan megnehezíti. A nem vagyoni kárpótlás célja, hogy enyhítse azokat a sérelmeket, amelyek a károsult érdekkörében nem vagyoni hátrányként jelentkeznek.
A jogerős ítéletben nem vagyoni kártérítésként megállapított összeg ennek a célnak az elérésére nem alkalmas.
Az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága a felülvéleményében megállapította, hogy a felperes sérülései maradandó károsodással gyógyultak, ami elsősorban a bal alsó végtag károsodásában nyilvánul meg: a bal oldali nevrus obturatorius és nevrus femoralis részleges sérülésén kívül a szeméremcsont területében tapadó izmok is károsodtak. Ezek az elváltozások jelentős mozgáskorlátozottsággal járnak, és hosszabb út megtételét megakadályozzák.
Mindezekkel összefüggésben – amint erre a megyei bíróság is helytállóan rámutatott az ítélete indokolásában – annak folytán, hogy nagymértékben járóképtelen, a felperes magánélete és a társadalmi életben való részvétele tartósan és súlyosan nehezült. Kísérő nélkül csak kis távolságot tud megtenni. Ennek következtében az élettere beszűkült, otthonát nem tudja elhagyni, nem képes sétálni, szórakozni menni, kis távolság megtétele is fájdalommal jár.
Ezekre a körülményekre figyelemmel a nem vagyoni kárpótlás összegének 30 000 forintban történt meghatározása irreálisan alacsony.
Kétségtelen, hogy a jogi képviselővel rendelkező felperes a keresetmódosítást tartalmazó beadványában maga jelölte meg 30 000 forintban a nem vagyoni kárpótlás iránti igényének összegét, a bíróság pedig a kereseti kérelemhez kötve van (Pp. 4. §), a döntése nem terjedhet túl a kereseti kérelmen (Pp. 215. §). A felperes a keresetét e körben – a fellebbezés vagy csatlakozó fellebbezés előterjesztése esetén – még a másodfokú eljárásban is felemelhette volna [Pp. 247. § (1) bek. b) pont] ezzel a lehetőséggel azonban nem élt.
Annak kiküszöbölése végett, hogy az érdemi döntés helyességét ne befolyásolja az a körülmény, hogy a felperes a kereseti kérelme meghatározásánál helytállóan gyakorolta-e jogait, a Pp. 146. §-ának (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a bíróság megítélése szerint a kereseti kérelem nem meríti ki a felperest megillető jogokat, erre a felperest figyelmeztetni kell, illetőleg magyarázatot kell tőle kérni. A felperest arról is tájékoztatni kell, hogy a kereseti kérelmét jogában áll megfelelően megváltoztatni.
A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának – a munkaügyi vitával kapcsolatos perekben is irányadó – 398. számú állásfoglalása szerint azokban az esetekben, amikor a bíróság tájékoztatási kötelezettsége nem a Pp. 3. §-ában foglalt rendelkezésen alapul, hanem azt a törvény egyéb rendelkezései írják elő, ez a kötelezettség a bíróságot akkor is terheli, ha a félnek jogi képviselője van.
Mindezekre figyelemmel az eljárt bíróságok akkor jártak volna el helytállóan, ha a nem vagyoni kárpótlás iránti, az Mt. V. 83. §-ának (5) bekezdésén alapuló igényével kapcsolatban a felperest tájékoztatják a keresetmódosítás – a kereset felemelésének – lehetőségéről.
Mivel ezt mind a munkaügyi bíróság, mind a megyei bíróság elmulasztotta, a jogerős ítéletnek a nem vagyoni kártérítésre vonatkozó része törvénysértő. (M. törv. I. 10 124/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás