BK BH 1986/169
BK BH 1986/169
1986.05.01.
A jogos védelem körében a szükségesség és az arányosság fogalmának értelmezése [Btk. 29. § (3) bek., 170. § (5) bek. I. ford.].
A megyei bíróság a fk. terhelt bűnösségét életveszélyt okozó testi sértés bűntettében állapította meg. Ezért – mint visszaesőt – 2 év 7 hónapi – a fiatalkorúak börtönében végrehajtandó – szabadságvesztésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A korábbi ügyében alkalmazott feltételes szabadságot megszüntette.
A tényállás a következő.
A vagyon elleni bűncselekmények elkövetése miatt több esetben büntetett fk. terhelt a vádbeli napon a vendéglőben italozott. A sértett is itt tartózkodott, és arra kérte a fiatalkorú vádlottat, hogy a vendéglőből való távozás után menjenek az ő lakására, ahol valamennyien közösülhetnek T. E.-vel. A vádlott erre azt válaszolta, hogy amennyiben a lány ebbe belegyezik, nincs kifogása ellene. Ilyen előzmények után indultak el este 1/2 10 órakor a vendéglőből. A sértett is hozzájuk csatlakozott, és amikor észlelte, hogy a társaság T. E. lakására indul – nem az ő lakása felé vette az útját – méregbe jött. A lánynak szemrehányást tett, amiért olyan „gyerekkel” foglalkozik, mint a vádlott, majd a vállánál fogva meg is lökte. Ettől, valamint ittassága miatt T. E. elesett. Ezt látva a terhelt rászólt a sértettre, az pedig ököllel állon ütötte a vádlottat, aki a földre került.
A terhelt felkelt, mire a sértett ismét megütötte őt. A vádlott tartva az újabb támadástól elővette zsebkését, dulakodni kezdtek, a sértettel egymást lökdösték. Eközben a vádlott – hogy a sértettet magától távol tartsa – a nyitott pengéjű zsebkésével maga előtt hadonászott, vízszintes irányú kaszáló, de függőleges mozdulatokat is tett. Ennek egyike során a bal mellbimbó alatt mintegy 4 harántujjú ferde lefutású kb. 10 cm-es bőrsérülést, majd annak alsó végénél a mellkasba hatoló, a mellüreget megnyitó szúrt sérülést okozott. A szúrást a sértett csak később észlelte, ezt követően ismét a vádlottra támadt, a kezében levő – borosüveget is tartalmazó – táskával feléje ütött, de a mellette lévő T. E.-t találta el. Végül is a sértettet kórházba szállították.
A keletkezett sérülés a kialakult légmell következtében életveszélyes volt, melynek létrejöttét az orvosi beavatkozás hárította el. Annak tényleges gyógytartama 6 hétre tehető.
Tévedett a megyei bíróság, amikor a jogos védelmi helyzet teljes hiányát állapította meg.
Álláspontjának alátámasztásánál azzal érvelt, hogy a sértettnél az eset alkalmával jelentősebb sérülés okozására alkalmas eszköz nem volt, puszta kézzel támadott. Márpedig a megengedett védekezésre alkalmas cselekménynek – a szükségességen túlmenően – a támadással arányosnak kell lennie. A vádlottnak viszont olyan súlyos sérüléstől semmiképpen nem kellett tartania, mint amilyen ő a kés használatával okozott. Ugyanakkor megállapította a megyei bíróság, hogy a cselekmény kiprovokálója, sőt tényleges kezdeményezője kétségtelenül a sértett volt, aki ennek során „a jogtalanság talaján” állt.
A megyei bíróság fenti okfejtése téves, ugyanis helytelenül értékelte jogos védelem intézménye körében a szükségesség és arányosság fogalmát, és nem ismerte fel a két – eltérő – fogalom lényegét.
Nem vitás, hogy az eseménysorozat elindítója a garázda módon fellépő sértett volt. A megalapozott tényállás szerint először T. E.-t sértegette, majd úgy meglökte, hogy az a földre esett. A lány védelmére kelő, a sértettet csupán szóban figyelmeztető vádlottat ököllel állon ütötte, aki szintén a földre került. A felálló fk. terheltre ismételten ütést is mért.
Nem kétséges, hogy a sértettnek T. E., majd azt követően pedig a vádlott ellen intézet sorozatos támadása egyértelműen jogellenes volt.
A jogos védelmi helyzet fennállásának eldöntésénél mindenekelőtt az vizsgálandó, hogy volt-e támadó-fenyegető magatartás valaki részéről, s ennek tükrében ítélhető meg, hogy a vádlott védekező-elhárító magatartása szükséges volt-e.
Az irányadó tényállásból kitűnik, hogy fk. terhelt az őt ért ütések után – jogosan tartva a nála jóval idősebb és lényegesen erősebb fizikumú sértett újabb támadásától – vette elő a zsebkését, hogy támadóját ily módon magától távol tartsa. Következésképpen a vádlottnak a jogtalan támadás elleni védekezése szükséges volt.
A Legfelsőbb Bíróság számos eseti döntésében mutatott rá arra, hogy a jogos védelem megállapítását – kifejezetten a szükségesség vonatkozásában – nem zárja ki az, hogy a vádlott az ellene a puszta kézzel intézett támadást eszköz, akár kés használatával hárította el.
A testi épség ellen irányuló támadással szemben a vádlott a támadás elhárításához szükséges mértékig védekezhetett.
A vádlott tehát jogos védelmi helyzetben cselekedett, amikor az őt folyamatosan bántalmazó, támadó sértettet megszúrta.
A jogos védelem körében azonban a szükségességen túl a másik követelmény még az arányosság. E követelmény sérelme valósult meg a jelen esetben, amikor a vádlott a puszta kézzel nem különösebben durva módon támadó sértettel szemben a kését használta, és ennélfogva az egyébként megengedett elhárítás indokolt mértékét túllépte.
A túllépés azonban az adott helyzetben menthető ijedtségből származott, amely korlátozta őt a védekezés megengedett mértékének – vagyis az elhárítás arányosságának – helyes felismerésében.
Ezért a jogos védelmi helyzet fennállásának megállapítása mellett a Btk. 29. §-a (3) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásának volt helye [BH 1973/7-251 szám].
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság eltúlzottnak találta a megyei bíróság által a vádlottra kiszabott szabadságvesztés tartalmát, és ezért az 1 évi szabadságvesztésre enyhítette, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazását pedig mellőzte. (Legf. Bír. Bf. IV. 1065/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás