BK BH 1986/170
BK BH 1986/170
1986.05.01.
I. Külföldről behozott (bejuttatott) árucikkel elkövetett üzérkedés esetén a társadalomra veszélyesség csekéllyé válására hivatkozással a büntetőeljárás téves megszüntetése [Btk. 36. §, 299. § (1) bek. a) pont I. ford., (2) bek. a), b) pont].
II. A csempészet vámszempontból lényeges körülmények tekintetében a vámhatóság előtt a valótlan nyilatkozat megtételével akkor valósul meg, ha a tévedésbe ejtés a vámérdekek tényleges sérelmével jár [Btk. 312. § (1) bek. a) pont; 39/1976. (XI. 10.) PM–KkM sz. r. 70. § (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság az I. r. és a II. r. terheltekkel szemben a társtettesként elkövetett üzérkedés bűntette és felbujtóként elkövetett csempészet bűntette miatt indított büntetőeljárást megszüntette, és a terhelteket megrovásban részesítette. Egyben kötelezte őket 15 000-15 000 forint elkobzás alá eső érték megfizetésére.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az I. r. és a II. r. terheltek 1981. áprilistól az év végéig az NDK-ban az egyik étteremben mint zenészek dolgoztak munkavállalási engedéllyel. Különböző külföldi állampolgárságú személyektől 400-500 NDK márkáért sorozatosan, összesen 22 számológépet vásároltak, azzal az elhatározással, hogy azokat Magyarországra juttatják és értékesítik.
Rokonaikat és ismerőseiket – az ügy III–IV. r. terheltjeit – utazási költségük és szállásuk kifizetése mellett megkérték, hogy a számológépeket vigyék haza Magyarországra, vámoltassák el, és adják el a BÁV-nál, a kapott összegeket pedig adják át a magyarországi hozzátartozóiknak. A számológépek Magyarországra hozatala és értékesítése ennek megfelelően megtörtént.
A 22 db számológép belföldi forgalmi értéke összesen 359 390 forint, a két terhelt haszna mintegy 185 000 forint volt. Ezt az összeget Magyarországon levő családtagjaik felhasználták.
Az üzérkedés bűntette vonatkozásában az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a cselekmények társadalomra veszélyessége az elbírálás időpontjában már csekély volt (Btk. 36. §). Ezért a kiszabható legalacsonyabb büntetést is szükségtelennek tartotta, a Be 213. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján az eljárást megszüntette, és a terhelteket a Btk. 71. §-ának (1) bekezdése alapján megrovásban részesítette.
A csempészet vonatkozásában az ügyész végindítványában a vádat elejtette, ezért a bíróság határozatában a Be. 213. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján szüntette meg az ezzel kapcsolatos eljárást.
A másodfokú bíróság a terheltek és védőik által bejelentett fellebbezés alapján bírálta felül az elsőfokú bíróság végzését, és az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyta azzal, hogy a határozatnak a terheltek terhére történő megváltoztatását a Be. 241. §-ának (1) bekezdésében foglalt súlyosítási tilalom akadályozta.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen az I. r. és a II. r. terhelt terhére, az eljárás megszüntetése és a megrovás alkalmazása miatt emelt törvényességi óvás alapos.
1. A megalapozott tényállás alapján az elsőfokú bíróság tévesen mellőzte az említett terheltek bűnösségének az üzérkedés bűntettében való megállapítását. A terheltek mintegy 360 000 forint értékű árura nézve, szervezetten követték el az üzérkedést, s a további eladási célzattal megvásárolt számológépeknek az értékesítése útján mintegy 185 000 forint összegű jogtalan haszonra tettek szert. Még arra is jutott az általuk elért haszonból, hogy a rokonságukhoz tartozó személyek részére Budapestről Berlinbe, majd onnan vissza a repülőgéppel utazás, a kinn tartózkodás és elszállásolás költségén felül az ún. „költőpénzzel” ellátást is biztosítsák. A beszerzési és értékesítési ár közötti nagy mérvű árkülönbözeten alapult a haszonnak ilyen mérvű elérése. Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy a terheltek tevékenysége kifejezetten harácsoló jellegű volt, a két országban kialakult árviszonyok önző célokra történő kihasználása volt a magatartásukra jellemző, ezért az ilyen eredménnyel járó méltányos elbírálásnak nincsen semmiféle alapja, az a körülmény pedig, hogy a terheltek külföldről behozott árucikkekre nézve követték el az üzérkedést, nem eredményezhet számukra kedvezőbb elbírálást.
Törvénysértéssel járt el tehát az elsőfokú bíróság, amikor arra a megállapításra jutott, hogy a cselekmény társadalomra veszélyességének a foka a cselekmény elbírálása idején nem teszi szükségessé a terheltekkel szemben a bűnösség megállapítását és a büntetés kiszabását. A Btk. 36. §-án alapuló eljárás megszüntetésére és a terhelteknek a Btk. 71. §-ának (1) bekezdése szerinti megrovás alkalmazása tehát az anyagi jogi rendelkezések sérelmével történt.
A másodfokon eljárt bíróság pedig a terheltek terhére bejelentett ügyészi fellebbezés hiányában nem volt abban a helyzetben, hogy az elsőfokú bíróság végzését megváltoztathassa, a terheltek bűnösségét üzérkedés bűntettében megállapítsa, és velük szemben büntetést szabhasson ki, határozata ez okból vált törvénysértővé.
A Legfelsőbb Bíróság ezért megállapította, hogy az eljárt bíróságok határozatai törvénysértők, ezért azokat hatályon kívül helyezte, az I. r. és a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett üzérkedés bűntettében [Btk. 299. § (1) bek. a) pont I. fordulata, (2) bek. a) és b) pontja], és ezért őket pénzbüntetésre ítélte.
2. Az ügyészség megalapozottan emelt vádat a terheltekkel szemben a felbujtóként elkövetett csempészet bűntette miatt is. Téves az ügyészi vádelejtést eredményező álláspont, amely szerint a csempészet bűntettének megállapítására azért nincs törvényes alap, mivel a terheltek által hozzátartozóik és a rokonaik által bejuttatott számológépek végül is vámeljárás alá kerültek, vagyis ezekért a vám összegét megfizették.
A másodfokú bíróság határozatának indokolásában helyesen utalt arra, hogy az a tény, mely szerint az utas a vámeljárás alá bocsátott áru tulajdona tekintetében a vámhatóságot félrevezeti, egymagában nem feltétlenül minősül a vámeljárástól szóló 39/1976. (XI. 10.) PM–KkM sz. rendelet (Vámkódex) 70. §-ának (3) bekezdésében írt „vámszempontból lényeges körülmény”-nek, következésképpen ez a magatartás minden további feltétel vizsgálata nélkül nem valósít meg vámbűncselekményt, illetőleg vámszabálysértést. Erről csak abban az esetben lehet szó, ha a tévedésbe ejtés a vámérdekek tényleges sérelmével jár. Ilyennek tekinthető az, ha az utas külföldről, harmadik személytől ajándékot hoz más belföldi személy részére, ez a vámárura ugyanis az Ajándék Vámtarifa rendelkezési alá esik, amely rendelkezések lényegesen eltérnek az Utas Vámtarifa szabályaitól, mind a vámmentesség köre, mind pedig a fizetendő vám összege tekintetében. Ilyennek tekintendő az utasforgalomban (postán küldés során) előforduló, a jogszabályban említett minden olyan tevékenység is, amely bármely módon az Utas Vámtarifa előírásainak, minőségi és mennyiségi korlátozásainak az áthágását eredményezi, illetőleg kiiktatja a devizahatóságnak az utólagos vámkezelési engedélyezésre vonatkozó eljárását (pl. valamely vámmentesség vagy vámkedvezmény kihasználása ilyennel nem rendelkező személy javára; kereskedelmi mennyiségű vagy 25 000 forintot meghaladó értékű – és így engedélyhez kötött – áru beküldése több személy között szétosztva stb.).
Az adott ügyben a II–XVI. r. terheltként szereplő hozzátartozók és egyéb rokonok a vámhatóságot úgy tévesztették meg, hogy a személyenként 5000 forint egyedi értéket meghaladó vámárut hoztak be, és bocsátották vámeljárás alá, a Vámkódex 2. számú mellékletében szereplő Utas Vámtarifa végrehajtási szabályai 3. pontjának 7. alpontja szerint ugyanis az elkövetés idején a magasabb értékű vámáruból egy személy fajtánként csak 1 db behozatalára volt jogosult. Az I. r. és a II. r. terheltek tehát személyesen semmiképpen sem vámkezeltethették volna a 22 db. számológépet, mivel az mennyiségénél és jellegénél fogva kereskedelmi áru. Az azonban, hogy a szóban levő műszaki cikkeket hozzátartozóik és rokonaik útján küldték be az ország területére, akik elhallgatták, hogy az áru az I. r. és a II. r. terheltek – mint tulajdonosok – megbízása alapján került be az országba, olyan magatartás volt, amely alkalmas a Btk. 312. §-a (1) bekezdése a) pontjának II. fordulata szerinti csempészet elkövetésére vonatkozó felbujtói bűnrészesség megállapítására.
Tekintettel azonban arra, hogy a tárgyaláson részt vevő ügyész a Be. 209. §-ának (1) bekezdése alapján a tárgyaláson a csempészet bűncselekményével kapcsolatos vádat elejtette: az elsőfokú bíróság nem sértette meg az eljárásjogi rendelkezéseket, amikor ezzel kapcsolatban a büntetőeljárást a Be. 213. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján megszüntette. (B. törv. III. 223/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás