PK BH 1986/183
PK BH 1986/183
1986.05.01.
A síremlék létesítője – halála után örököse – a temető (temetőrész, sír) kiürítése esetén rendelkezhet a síremlékkel. A sírhely megszűnése nélkül is kérhető annak bírósági megállapítása, hogy a sír kiürítése esetén jogosult a síremlék felett rendelkezni. [Ptk. 85. § (3) bek.; 10/1970. (IV. 17.) ÉVM–EüM sz. r. 32. § (4) bek.; Pp. 123. §].
V. P. 1937-ben halt meg, és a d.-i temetőben temették el, majd a sírján elhelyeztek egy fekete svéd gránit síremléket. Utóbb ide temették az 1948-ban elhunyt feleségét, B. M.-t is. E sír mellett közvetlenül van egy másik sír, amelyben V. P. szülei nyugszanak. A két sír vaskerítéssel van körülvéve. 1982-ben, illetve 1983-ban V. P. és B. M. sírjába temették – rátemetés útján – V. K.-t és feleségét, V. M.-et, az alperesek szüleit. Utóbb a nevüket is rávésették V. P. és B. M. síremlékére.
A felperes előadása szerint az értékes síremléket V. P.-né B. M. állította – anyja, és féltestvére segítségével. Előadása szerint V. P.-né B. M. örököse Ny. P. volt, akinek pedig ő az örököse. Ezért keresetében kérte megállapítani, hogy a síremlék a felperes tulajdona. Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Az indokolás szerint D. Nagyközség Tanácsának 1977. évi 4. számú rendelete szerint a síremlék nem lehet öröklés tárgya. Ezzel ellentétes rendelkezést a 10/1970. (IV. 17.) ÉVM–EüM számú rendelet sem tartalmaz. Ezért a sírkőre vonatkozó tulajdonjog megállapítására nincs lehetőség.
A felperes fellebbezésében előadta, hogy a tulajdonjog megállapítását azért kérte, mert a 10/1970. (IV. 17.) ÉVM–EüM számú rendelet szerint a temető vagy temetőrész kiürítésekor a sírkővel a létesítő örököse rendelkezhet, és ezt a jogát a felperes a temetőrész esetleges kiürítése esetén gyakorolni kívánja.
A másodfokú bíróság helybenhagyta az első fokú ítéletet. Az indokolás szerint a sírkővel kapcsolatos vitát a Ptk. 85. §-ában szabályozott személyhez fűződő jog és a kegyeleti szempontok figyelembevételével kell megoldani. A kegyeleti szempontok kizárják, hogy a síremlék tulajdonjogát mindaddig vitatni lehessen, amíg a síremlék rendeltetésszerűen fennáll. A síremlék kegyeleti célt szolgál, erre nézve a jogutódok tulajdonjogát nem lehet megállapítani.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A síremlék rendeltetése a kegyelet gyakorlása, az elhalt emlékének a védelme, amit polgári jogunk abszolút hatályú jogként véd § [Ptk. 85. § (3) bekezdése]. Mindaddig, amíg a sír meg nem szűnik, a temetőt, temetőrészt, sírt ki nem ürítik, erre a jogvédelemre szükség van. Ezért eddig az időpontig a sírt nem lehet a síremléktől megfosztani.
A temetőkről és a temetési tevékenységről szóló – a 7/1983. (V. 12.) ÉVM–EüM számú rendelettel módosított – 10/1970. (IV. 17.) ÉVM–EüM számú rendelet 32. §-ának a (4) bekezdése értelmében a síremlék létesítője – halála után örököse – a temető (temetőrész) kiürítése esetén rendelkezhet a síremlékkel. Ezt megelőzően a síremlék kegyeleti jellege folytán ilyen rendelkezésre nem kerülhet sor. Ezzel összhangban helyes értelmezés szerint az elsőfokú bíróság által említett tanácsi rendelet csak addig az időpontig zárja ki a síremlék öröklését, amíg a sír (temető, temetőrész) meg nem szűnik, illetőleg amíg a síremlék kegyeleti rendeltetésének megfelelően fennáll – ahogyan arra a másodfokú bíróság helyesen utalt. Ha a síremléket a sírról kegyeleti rendeltetésének a megsértésével eltávolítják, a síremlék létesítőjének az örököse felléphet, és követelheti az eredeti állapot helyreállítását.
Az adott esetben a temetőt (temetőrészt), illetve a sírt nem ürítették ki, a síremlék rendeltetésének megfelelően fennáll. Azt a tényt, hogy a síremlékén feltüntették a sírba utólag betemetett személyek nevét is, nem lehet a síremlék kegyeleti rendeltetése megsértésének tekinteni.
Törvénysértéssel hagyta azonban figyelmen kívül az ügyben eljáró bíróság a felperesnek azt az előadását, amely szerint a keresetindítással valójában a sírhely esetleges megszűnése esetére kívánta előre biztosítani a síremlék felett gyakorolható rendelkezés lehetőségét.
A Pp. 123. §-a alapján megállapításra irányuló keresetet lehet előterjeszteni, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és a felperes valamilyen okból teljesítést nem követelhet.
A perben mindkét feltétel megvalósulása megállapítható. A fent kifejtettek szerint a felperes jelenleg tulajdoni, öröklési igényt nem érvényesíthet. A felperes jogainak a megóvása végett azonban szükség van annak a megállapítására, hogy a temető (temetőrész), illetve a sír kiürítése esetén rendelkezhet-e a síremlékkel, mert az alperesek kétségbe vonták, hogy a felperes a síremlék létesítőjének a jogutóda, és az idő múlása egyre nehezebbé teszi a bizonyítást. A felperes nyilatkozataira figyelemmel a Pp 3. §-ának az alkalmazásával a felperes keresete lényegét tekintve ilyen megállapításra irányul.
Szükség lett volna ezért a rendelkezésre álló adatok alapján megvizsgálni, hogy valóban a felperes tekinthető-e a síremléket létesítő személy jogutódának, és ennek folytán a sír (temető, temetőrész) kiürítése esetén jogosult-e a síremlék felett rendelkezni.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és ugyanezt a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 870/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás