PK BH 1986/193
PK BH 1986/193
1986.05.01.
A gyermektartásdíj fizetési kötelezettség körében a bíróságnak hivatalból is kötelessége mindenkor annak vizsgálata, vajon megfelelően biztosítva van-e a kiskorú gyermek tartása. A bíróság nem hagyhatja jóvá a felek a munkaviszonyban nem álló, jövedelemmel még nem rendelkező 15 éves gyermek tartása végett terhelő fizetési kötelezettség megszüntetésére kötött egyezséget [Pp. 148. § (2) bek., 3. § (1) bek.; Csjt. 60. § (1) bek.].
A bíróság által jóváhagyott egyezségben a felperes arra vállalt kötelezettséget, hogy az 1968. február 28-án született Tünde és az 1970. február 6-án született Brigitta nevű gyermekei tartására megfizet az alperesnek gyermekenként havi 770 forintot, valamint a részesedési alap terhére pénzbeli részesedésként, hűségjutalomként, céljutalomként és más hasonló címen kifizetésre kerülő összegek 20%-át. Tünde vonatkozásában a felperes fizetési kötelezettségét a bíróság 1984. január 2-án megszüntette.
A felperes keresetében a Brigitta gyermeke tartása fejében őt terhelő gyermektartásdíj fizetési kötelezettség megszüntetését arra hivatkozással kérte, hogy a gyermek általános iskolai tanulmányait befejezte és munkaviszonyt létesített.
Az alperes a kereset teljesítését nem ellenezte. Előadta, hogy Brigitta 1984 szeptemberében általános iskolai tanulmányait félbeszakította annak reményében, hogy elhelyezkedik és munkát vállal. Jelenleg a dolgozók esti iskolájában folytatja általános iskolai tanulmányait. Munkaviszonyt még nem létesített, mert nem találtak részére megfelelő állást, de „elhelyezkedése jelenleg folyamatban van”.
A felek ezt követően egyezséget kötöttek, amelynek értelmében a felperest Brigitta után terhelő gyermektartásdíj fizetési kötelezettséget 1985. június 1-jétől kezdődően megszüntették.
A bíróság az egyezséget a Pp. 148. §-ának (2) bekezdése alapján jóváhagyta, és megkereste a felperes munkáltatóját arra, hogy a továbbiakban a gyermektartásdíjat a felperes munkabéréből ne vonja le.
A felek a fellebbezési jogukról lemondtak, ezért a végzés első fokon jogerőre emelkedett.
A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felek az egyezség tartalmát – a rendelkezési jogukból következően – általában szabadon határozzák meg, a Pp. 148. §-ának (2) bekezdése szerint azonban a bíróság az egyezséget csak akkor hagyhatja jóvá, ha az megfelel a jogszabályoknak és a felek méltányos érdekeinek. A Pp. 3. §-ának (1) bekezdésében meghatározott tájékoztatási kötelezettség fokozottan terheli a bíróságot, ha a feleknek nincs jogi képviselője.
A Csjt. rendszerében a kiskorú gyermek tartása mint kiemelkedő társadalmi érdek különleges védelemmel került biztosításra. A bíróságnak tehát hivatalból is kötelessége mindenkor annak vizsgálata, vajon megfelelően biztosítva van-e a kiskorú gyermek tartása. Jogszabályt sértett ezért a bíróság, amikor elmulasztotta a felek és a gyermek körülményeinek alapos felderítését, s az egyezséget enélkül hagyta jóvá.
A Csjt. 60. §-ának (1) bekezdése szerint rokonaival szemben az jogosult tartásra, aki magát eltartani nem tudja, és akinek tartásra kötelezhető házastársa sincs.
Nem lett volna tehát törvényi lehetőség a felperest a munkaviszonyban nem álló jövedelemmel még nem rendelkező 15 éves gyermek tartása végett terhelő fizetési kötelezettség megszüntetésére.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az egyezséget jóváhagyó végzést a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a városi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 848/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás