PK BH 1986/194
PK BH 1986/194
1986.05.01.
I. Ha az örökösök között öröklési vita nincs, a haszonélvezeti jog megváltása tárgyában azonban egyezség nem jött létre közöttük, a közjegyző a megváltás kérdésében külön végzéssel dönt, és a hagyatékot a végzés jogerőre emelkedése után – a végzésben foglaltakra is figyelemmel – adja át teljes hatállyal az érdekelteknek. Ha az érdekeltek a megváltás kérdésében a bíróság előtt igényt nem érvényesítenek, a közjegyző külön végzése végrehajthatóvá válik, a megváltáshoz fűződő jogok pedig elenyésznek [6/1985. (VII. 4.) IM sz. r. 72/C. § (2) bek.].
II. A házastárs által lakott lakásra, az általa használt berendezési és felszerelési tárgyakra fennálló haszonélvezet megváltását nemcsak az örökös, hanem a túlélő házastárs sem kérheti a közjegyző vagy a bíróság előtt [Ptk. 616. § (3) bek.].
Az örökhagyó 1983. november 18-án végintézkedés hátrahagyása nélkül meghalt. Törvényes örököse első házasságából származó egyetlen gyermeke, míg az örökhagyó második házastársát özvegyi haszonélvezeti jog illeti meg.
Az örökhagyó hagyatékához tartozott – egyebek mellett – a 966 nm területű, „Lakóház, udvar, és kert” megjelölésű ingatlan 1/2 része. Az ingatlan másik 1/2 része a túlélő házastárs tulajdona. Az egész ingatlanon a túlélő házastárs anyját holtig tartó haszonélvezeti jog illeti meg. Az ingatlanban a túlélő házastárs és anyja lakik.
A hagyatéki eljárásban a túlélő házastárs – egyebek mellett – a hagyatéki ingatlanilletőség vonatkozásában is kérte az özvegyi haszonélvezeti joga megváltását oly módon, hogy a közjegyző megváltás fejében a hagyatéki ingatlan felét – vagyis az egészhez viszonyított 1/4 részét – adja a tulajdonába.
Az örökös törvényes képviselője a haszonélvezeti jog ilyen módon való megváltásához abban az esetben járult hozzá, ha egyben a közös tulajdont is megszüntetik, és a túlélő házastárs a kk. örökös tulajdoni illetőségét magához váltja. E vonatkozásban azonban az érdekeltek között egyezség nem jött létre.
A közjegyző az egyéb hagyatékra vonatkozóan létrejött egyezség után a következőket rögzítette: „Az örökhagyó túlélő második házastársa által lakott ingatlan-illetőségre vonatkozóan az özvegyi haszonélvezeti jog megváltása tekintetében az érdekeltek között egyezség nem jött létre, de még ha létrejött volna is, a közjegyzőnek az egyezség jóváhagyását a kiskorú örökös érdekében meg kellett volna tagadnia, mert ez semmiben nem szolgálta volna a kiskorú anyagi érdekét, mivel a túlélő házastárs özvegyi haszonélvezeti jogát is megelőzi anyjának a hagyaték tárgyát képező egész ingatlanra bejegyzett holtig tartó haszonélvezeti joga”. Ezt követően a közjegyző az érdekeltek között létrejött egyezséget jóváhagyta, majd a hagyatékot törvényes öröklés és egyezség jogcímén adta át az érdekelteknek. Ennek során a hagyatéki ingatlanilletőséget törvényes öröklés jogcímén a kiskorú törvényes örökösnek adta át a túlélő házastárs özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten.
A másodfokú bíróság a közjegyző hagyatékátadó végzését helybenhagyta. A végzés indokolása kiemeli: az özvegyi haszonélvezeti jog megváltása csak lehetőség: a törvény „nem teszi azonban kötelezővé, hogy a haszonélvezeti jog megváltása iránti kérelemnek mérlegelés nélkül, a másik fél jogos érdekeire tekintet nélkül is helyt kellene adni”.
A jogerős hagyatékátadó végzésnek a fenti ingatlanilletőségre vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A megváltás iránti kérelem elbírálásával kapcsolatban a közjegyző eljárási szabályt sértett.
A haszonélvezeti jog megváltásával kapcsolatban a közjegyző eljárására a hagyatéki eljárásról szóló módosított 6/1958. (VII. 4.) IM sz. rendelet (He.) 72/A–D. §-ai az irányadók.
A He. 72/C. §-ának (2) bekezdése értelmében, ha az örökösök között öröklési jogi vita nincs, a megváltás kérdésében azonban egyezség nem jön létre közöttük, a közjegyző a megváltás kérdésében külön végzéssel dönt. A közjegyző a hagyatékos csak a külön végzés jogerőre emelkedése után – a külön végzésben foglaltakra is figyelemmel – adja át teljes hatállyal az érdekelteknek. A külön végzés jogerőre emelkedésétől számított 3 napon belül pedig a megváltás kérdésében bármelyik érdekelt érvényesítheti igényét a bíróság előtt. Ha ilyen igényt egyik érdekelt sem érvényesít, a közjegyző külön végzése végrehajthatóvá válik, a megváltáshoz fűződő jogok pedig elenyésznek.
Az adott esetben tehát a közjegyzőnek az ingatlan-illetőségen fennálló haszonélvezeti jog megváltása kérdésében külön végzéssel kellett volna határoznia, egyben figyelmeztetnie kellett volna az érdekelteket arra, hogy igényüket 3 napon belül bíróság előtt érvényesíthetik, ellenkező esetben a megváltáshoz fűződő jog elenyészik. Az ingatlanilletőség vonatkozásában a hagyaték átadására pedig csak a külön végzés jogerőre emelkedése után lett volna jogi lehetőség.
Helyes volt a megyei bíróság álláspontja abban a kérdésben, hogy a Ptk. 616. §-ának (3) bekezdéséből következően a haszonélvezet megváltása csak lehetőség, az erre irányuló egyoldalú kérelem a közjegyző vagy a bíróság számára nem kötelező (PK 427. sz. állásfoglalás I. pontja).
Az adott esetben azonban úgy tűnik, hogy az özvegyi haszonélvezeti jog megváltásának jogszabályi akadálya van. A Ptk. 616. §-a (3) bekezdésének utolsó fordulata szerint ugyanis a házastárs által lakott lakásra, az általa használt berendezési és felszerelési tárgyakra fennálló haszonélvezet megváltását nem lehet kérni. Bár ezzel a tilalommal a jogszabály elsősorban a túlélő házastárs érdekeit kívánta védeni az örökösök igényével szemben, nem ad lehetőséget arra sem, hogy maga a túlélő házastárs kérje az általa lakott lakásra a haszonélvezeti jog megváltását. A fent említett tilalom ugyanis általános jellegű.
Annak természetesen nincs akadálya, hogy az érdekeltek megállapodással rendezzék a fenti tilalom alá eső vagyontárgyakon fennálló haszonélvezet megváltását is. Ez a megállapodás azonban tartalmát tekintve már az érdekeltek szerződése lesz, amelyre a szerződésekre vonatkozó általános szabályok az irányadók (PK 427. sz. állásfoglalás II. pontja).
Az adott esetben tehát elsősorban azt kellett volna tisztázni, hogy a hagyatéki ingatlanilletőség nagyságát tekintve meghaladja-e lakásingatlanhoz tartozó, a helyben szokásos méretű udvart, és így egy lakásingatlan egységnek minősül-e, vagy esetleg mód van az ingatlanilletőségből önálló telekingatlan kialakítására. Ez utóbbi esetben az önállóan kialakítható telekingatlan vonatkozásában való megváltásának az elvi lehetősége fennáll. Ha azonban a hagyatéki ingatlanilletőség nem haladja meg a lakásingatlan mértékét, a haszonélvezeti jog megváltása iránt előterjesztett egyoldalú kérelmet a Ptk. 616. §-a (3) bekezdésének utolsó fordulata alapján kell elutasítani.
A közjegyző azonban a szükséges tényállás tisztázása nélkül eljárási szabályt sértve adta át a hagyatékot, a jogerős hagyatékátadó végzésnek az ingatlanilletőségre vonatkozó rendelkezése tehát törvénysértő.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzés hatályon kívül helyezése mellett a közjegyzőt új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 563/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás