GK BH 1986/196
GK BH 1986/196
1986.05.01.
I. A kutatási-fejlesztési szerződés tárgyát képező szolgáltatást oszthatatlannak kell tekinteni, ha csak a szerződésben elvállalt részfeladatok együttes teljesítése alkalmas a kutatási-fejlesztési cél megvalósítására. Ehhez képest egyetlen részfeladat teljesítésének elmaradása is megalapozhatja érdekmúlás címén a megrendelőnek az egész szerződéstől való állását [Ptk. 300. § (1) bek., 317. § (2) bek., 319. § (3) bek., 320. § (1) bek., 412. §; 7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 94. § ].
II. Kutatási-fejlesztési szerződés megszegése miatt kötbér csak akkor követelhető, ha a felek a szerződésben a kötbérfizetési kötelezettséget kikötötték [Ptk. 413. § (4) bek.].
A felperes az alperes szakcsoportjával 1982. szeptember 29-én kutatási-fejlesztési szerződést kötött. Az alperes vállalta, hogy az Országos Találmányi Hivatalnál bejelentett találmány alapján gyártásra alkalmas módon és kivitelben elvégzi az utcai parkolóórák műszaki kifejlesztését, és 1982. december 15-ig 10 db parkolóórát elkészít, és azokat átadja a felperesnek, aki a gyártáshoz, illetve a forgalomba hozatalhoz szükséges engedélyeket beszerzi. A felperes kötelezte magát, hogy a hatósági vizsgálatok lefolytatása után megrendeli az alperestől a parkolóóra sorozatgyártásának kiviteli tervdokumentációját, és vállalta, hogy a prototípusok elkészítése és a gyártási kiviteli tervdokumentáció ellenértékeként 830 000 Ft-ot – meghatározott részletekben – megfizet az alperesnek. Végül megállapodtak a felek abban is, hogy a prototípusok előállításával kapcsolatban szorosan együttműködnek, ennek keretében a felperes vállalta, hogy biztosítja az alperes részére és költségére a prototípusok burkolatának elkészítéséhez szükséges munka kapacitását. A felperes 1982. november 18-án a szerződésnek megfelelően 200 000 Ft-ot megfizetett az alperesnek.
A szerződésben kikötött – 1982. december 15-i – teljesítési határidő eredménytelenül telt el, mert a parkolóóra burkolatának elkészítése nehézségekbe ütközött. Többszöri levélváltás után a felperes 1983. április 28-án oly módon vállalta a burkolat elkészítését, hogy biztosítja az alperes részére a munkaerőt és a munkaeszközöket, a gyártás pedig munkaidő után az alperes megbízása és a felperes engedélye alapján történik. A prototípusok átadásának újabb határidejét 1983. május 16-ában állapították meg. Az alperes azonban 1983 júniusában import beszerzési gondokra hivatkozással haladékot kért a teljesítésre, majd a felperes felhívására 1984. január 13-án bejelentette, hogy 2 db parkolóóra-prototípus elkészítése előreláthatólag 1984. április 20-ig várható. A felperes 1984. január 24-én érdekmúlás címén elállt a szerződéstől. Az alperes az elállást nem fogadta el.
A felperes a keresetében 200 000 Ft és ennek 1982. december 10. napjától járó késedelmi kamata, valamint 96 000 Ft meghiúsulási kötbér megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes a kereset elutasítását kérte; előadta, hogy a felperes által kifizetett 200 000 Ft az általa készített előterv ellenértéke volt. A fejlesztés elhúzódásának az volt az oka, hogy a felperes nem tett eleget együttműködési kötelezettségének, az óraházak szállítását csak 1983. szeptember 7-én kezdte meg, de azokat is a kiviteli tervtől eltérően készítette el.
Az első fokon eljárt megyei bíróság a keresetnek megfelelően marasztalta az alperest. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes szerződésszegése következtében a felek között létrejött szerződés meghiúsult, ezért köteles az alperes az előleget visszafizetni, és mivel felelőssége a szerződésszegésért fennáll, meghiúsulási kötbért is fizetnie kell.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Előadta, hogy a felperes nem jogosult a 200 000 Ft visszakövetelésére, mivel ezt lényegesen meghaladó fejlesztési ellenértéket kapott. Változatlanul állította, hogy a felperes nem tett eleget együttműködési kötelezettségének. Vitatta kötbérfizetési kötelezettségét is arra hivatkozva, hogy a Ptk. 413. §-ának (4) bekezdése értelmében kötbérfizetésre csak annak kikötése esetében lenne köteles.
Az alperes fellebbezése a kötbérfizetésre való kötelezés miatt alapos, egyébként alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és jogszerűen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes köteles a felperesnek 200 000 Ft-ot kamataival együtt megfizetni.
A felek között a Ptk. 412. §-ában és a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 94. §-ában szabályozott kutatási-fejlesztési szerződés jött létre, amely magában foglalta a kutatási fejlesztési munkát, az engedélyek beszerzéséhez szükséges prototípusok elkészítését és a gyártási kiviteli tervdokumentáció szolgáltatását. Az alperes szolgáltatása csak valamennyi részfeladat elvégzésével teljes, hiszen önmagában egyik sem alkalmas a szerződés céljának elérésére, ezért az alperes szolgáltatása oszthatatlan. Az alperes a vállalt kötelezettségekből mindössze az előtervet szolgáltatta, a parkolóórák prototípusának átadásával késedelembe esett, és ezzel szerződésszegést követett el. A Ptk. 300. §-ának (1) bekezdése értelmében a felperes jogosan állt el a szerződéstől, hiszen a vállalt teljesítési határidőtől az elállásig több mint egy év telt el eredménytelenül anélkül, hogy az alperes a teljesítésre határozott időpontot jelölt volna meg. Ilyen körülmények között a felperes nem számolhat a sorozatgyártás tervszerű beindításával, a termelés feltételeinek és a piaci viszonyoknak időközben változására tekintettel, érdekmúlása nyilvánvaló.
Alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy a felperes együttműködési kötelezettségének elmulasztása az ő szerződésszegését kizárta. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes – az 1982. szeptember 29-i szerződésből és az 1983. április 28-i megállapodásból kitűnően – a parkolóóraházak gyártására nem vállalkozott. Mindössze annak lehetőségét biztosította, hogy az alperes a gyártást elvégeztethesse. Ezért a szerződéses vállalás hiányában szerződésszegést sem követhetett el. Együttműködési kötelezettségének pedig a kapacitás biztosítása tekintetében eleget tett. Rámutat azonban a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy még a felperes esetleges mulasztása sem mentené az alperes felelősségét, mivel az óraházak elkészülte után még hónapok múlva sem tudott a teljesítésre biztos határidőt megjelölni.
Az alperes szolgáltatása oszthatatlan volt, így a késedelem következményei a Ptk. 317. §-ának (2) bekezdése alapján az egész szerződésre nézve beálltak. A felperes elállása a Ptk. 320. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződést felbontotta, ezért a Ptk. 319. §-ának (3) bekezdése szerint a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. Alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy a felperes által kifizetett 200 000 Ft az előterv ellenértéke volt. A szerződést megelőző tárgyalások során a felperes az előterv ellenértékének megfizetését csak arra az esetre vállalta, ha azt a felhasználó vállalat jóváhagyja, ilyen jóváhagyásra azonban nem került sor. Ettől függetlenül az előtervnek önmagában – a szerződésben vállalt szolgáltatások nélkül – a felperes részére nincs jelentősége. Az eredeti állapot helyreállítására tekintettel a felperes az előtervet nem hasznosíthatja, azt tulajdonképpen vissza kell szolgáltatnia.
Nem értett egyet a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságnak az alperes kötbérfizetési kötelezettségével kapcsolatos jogi álláspontjával. A Ptk. 413. §-ának (4) bekezdése értelmében a kutatási-fejlesztési szerződést törvényes kötbér nem biztosítja. Kötbér fizetésére csak abban az esetben kerülhet sor, ha a felek abban megállapodtak. Ilyen megállapodás hiányában nem lehetett volna az alperest kötbérben marasztalni. Ezért a Legfelsőbb Bíróság ebben a vonatkozásban az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes ez irányú keresetét elutasította. Egyebekben az elsőfokú bíróság helyes döntését helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 30 308/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás