GK BH 1986/197
GK BH 1986/197
1986.05.01.
A balesetek megelőzése végett a vállalkozó a feszültségmentesítésre vonatkozó előírások végrehajtása során különös gondossággal és fokozott előrelátással köteles eljárni. Ennek körében a feszültség alatt álló és a mentesített munkaterületet félreérthetetlen módon kell megjelölni. Az e kötelezettségek megszegése miatt keletkezett kárt a mulasztó köteles megtéríteni [Ptk. 339. § (1) bek., 393. § (1) bek.; MSz 1585 sz. szabályzat 7.11, 7.32, 11.216 és 11.221 pont].
A peres felek között 1980. június 17-én létrejött szerződés értelmében a felperes vállalta, hogy az alperes telepein levő 10 és 20 kV névleges feszültségű EIB megszakítók karbantartását évenként kétszer elvégzi. A szerződés értelmében a karbantartás idejére a megrendelő köteles biztosítani a zavartalan munkavégzés feltételeit, így a feszültségmentes állapotot is. A feszültségmentes munkaterületet el kell határolnia a feszültség alatt levőktől, és azt feltűnő módon meg kell jelölni. A szerződésnek megfelelően került sor a 10 kV feszültségű kapcsolóberendezés megszakítóinak karbantartására. A kapcsolócellák kiiktatását és feszültségmentesítését az alperes Zs. P. nevű dolgozója végezte. A cellák feszültségmentesítése hármasával történt. A 10., 11. és 12. számú kapcsolócella karbantartási munkáinak elvégzése után Zs. P. kikapcsolta és feszültségmentesítette a 4., 6. és 7. számú cellákat. Az 5. számú cella áramtalanítása azért nem történt meg, mert ez biztosította az alperes üzeme valamennyi berendezésének energiaellátását. Ennek a cellának a kisfeszültségű 0,4 kV-os oldalán elhelyezett egy „kikapcsolni tilos!” figyelmeztető táblát. A munkavégzés a cellák 10 kV-os felén folyt. Miután a felperes dolgozóinak megmutatta, hogy melyik cella áll feszültség alatt és melyikben dolgozhatnak, elhagyta a kapcsolótermet. A felperes 3 fős karbantartó brigádja a munkát megkezdte, és mivel a feszültségmentesítésnél elhelyezett földelő-rövidrezáró vezetékek akadályozták a munkát, azokat félrehúzták és kiakasztották a tőlük jobbra levő cella lemezburkolatára. A felperes alkalmazottai mintegy szalagrendszerben dolgoztak. Egyikük végezte az előkészítést és a lemezburkolat leszerelését, és a munka során a feszültség alatt levő 5. számú cella lemezburkolóját is levette. Az így szabaddá tett cellába a felperes P. Z. nevű dolgozója belenyúlt, és ívhúzás következtében áramütéses balesetet szenvedett. Részére kártérítés címén a felperes 6880 Ft-ot kifizetett.
A felperes keresetében az alperesi közrehatást 50%-osnak jelölve meg, 3440 Ft megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Tagadta, hogy a baleset bekövetkeztéért felelősség terhelné.
Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott, és 3440 Ft megfizetésére kötelezte az alperest. A per során lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy mindkét vállalat dolgozói megszegték a munkavédelmi óvórendszabályokat, a baleset a szabályszegésekkel okozati összefüggésben következett be. A baleset közvetlen okaként értékelte, hogy az alperes nem teljesítette a szerződésben vállalt kötelezettségét, és megszegte az MSz 1585. szabályzatát (a továbbiakban: Szabályzat) 7.11, valamint 7.3.2. pontját. Mindezekből arra a következtetésre jutott, hogy a balesetért, illetve a bekövetkezett kárért a peres felek 50-50%-os arányban felelősek.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, és megalapozatlanság miatt annak a hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az ítéleti tényállás hiányos, mivel az elsőfokú bíróság az ügy elbírálása szempontjából jelentős körülményeket nem vett figyelembe, és nem volt bírói mérlegelése körébe. Ilyen körülményként kérte értékelni a felperes dolgozóinak részéről a földelők szabálytalan áthelyezését, mert véleménye szerint ez okozta abbeli tévedésüket, hogy az 5. számú cella is áramtalanítva van, amely közvetlenül a baleset bekövetkezéséhez vezetett. Álláspontja szerint az alperes dolgozója mulasztást nem követett el, a feszültségmentesítést az előírásoknak megfelelően elvégezte, a feszültség alatt álló cellát figyelmeztető táblával is megjelölte. Végül kifogásolta, hogy az első fokú ítélet a felelősség kérdésében csupán általános megállapításokat tartalmaz, és nem jelöli meg konkrétan, hogy a peres felek milyen munkavédelmi előírásokat sértettek meg.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és a Legfelsőbb Bíróság egyetértett az abból levont jogi következtetéssel is. A fellebbezés elbírálása azonban szükségessé teszi, hogy a Legfelsőbb Bíróság az ügy megítélése szempontjából döntő egyéb tényekre és körülményekre is rámutasson.
A peres felek között a Ptk. 389. §-ában szabályozott vállalkozási szerződés jött létre. A Ptk. 393. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkahelyet a megrendelő köteles alkalmas állapotban a vállalkozó rendelkezésére bocsátani. A felek szerződése ennek megfelelően az alperes feladatává teszi, hogy a feszültségmentesítésről gondoskodjék, a feszültségmentes területet elhatárolja, feltűnő módon megjelölje, és annak megtörténtét a munkanaplóba bevezesse. Ezzel a kikötéssel a felek a Szabályzat 7. pontját, mely a feszültségmentesítésre tartalmaz részletes előírásokat, a szerződés részévé tették. A perben azt a kérdést kellett eldönteni, hogy megszegte-e az alperes a szerződést, és ennek következtében a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazhatók-e a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében írtak, melyek értelmében aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni, kivéve ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes megszegte a szerződéses kötelezettségét azzal, hogy a feszültségmentesítésre vonatkozó előírások egy részének teljesítését elmulasztotta, illetve nem megfelelően hajtotta végre. Az alperes, bár közölte a felperes dolgozóival, hogy melyik cellákat feszültségmentesítette, és azokat meg is mutatta, a Szabályzat 7.32 pontjában írtak ellenére ezt a munkanaplóba nem jegyezte be, és az alperes dolgozójával nem íratta alá. Ez a mulasztása súlyos megítélés alá esik. Olyan körülmények között ugyanis, amikor a szokásos eljárástól eltérően nem három egymást követő cella kerül feszültségmentesítésre, fokozott gondossággal kell eljárni, mivel nagyobb a tévedés lehetősége. Az alperes ezen túlmenően elmulasztotta a feszültségmentes rész határainak a Szabályzatban előírt feltűnő módon való megjelölését is (Szabályzat 11.216. és 11.221. pontja). Az alperes azzal védekezett, hogy e kötelezettségének eleget tett, mivel a „Kikapcsolni tilos!” táblát az 5. számú cellán elhelyezte. A Legfelsőbb Bíróság nem fogadta el az alperesnek ezt az érvelését. A Szabályzat 11.216. pontja értelmében a feszültség alatt álló fülkéket úgy kell elzárni, hogy az azokba való téves behatolás, a véletlen érintés vagy kapcsolás meg legyen gátolva. Idegen vállalat által végzett munka esetén a szomszédos fülkék elzárása mellett figyelmeztető táblákat is kell alkalmazni: „Vigyázz! Nagyfeszültség! Életveszélyes!”. A „Kikapcsolni tilos!” tábla elhelyezése tulajdonképpen nem minősül óvóintézkedésnek, hiszen az a folyamatos üzemvitel biztosítását szolgálta, és azért tiltotta a kikapcsolást, mert ez a cella biztosította az állomás energiaellátását. Kétségtelen, hogy ebből következtetni lehet arra, hogy a kérdéses cella feszültség alatt áll, ezt azonban megnehezítette, hogy a táblát az alperes nem a munkavégzési oldalon helyezte el. A feszültségmentesítésre vonatkozó előírások különös gondosságot és fokozott előrelátást írnak elő arra az esetre, ha a munkavégzés olyan feltételek között folyik, amikor nem lehet az egész berendezést feszültségmentesíteni. Az alperes azonban nem a szakvállalattól elvárható gondossággal járt el, sőt az előírások egy részét megsértette, magatartása okozati összefüggésben van a balesettel, ezért az okozott kárért felelősséggel tartozik.
A Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése értelmében nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból adódik, hogy a károsult a kár elhárítása érdekében nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható. A szakértői véleményből megállapíthatóan a felperes dolgozóinak nagyfokú szakmai hozzá nem értése és figyelmetlensége is jelentős mértékben közrejátszott a baleset bekövetkeztében. Különösen súlyos gondatlanságot tanúsítottak azzal, hogy a földelő vezetékeket átdobták a szomszédos (nem feszültségmentesített) cellára, és elmulasztották a megszakító kézikapcsolójának ellenőrzését. A felperesnek a munka megkezdése előtt meg kellett volna győződnie arról, hogy az alperes eleget tett-e a feszültségmentesítéssel kapcsolatos valamennyi kötelezettségének, aminek elmulasztása esetén a munka megkezdését meg kellett volna tagadnia. Ilyen körülmények között a Legfelsőbb Bíróság – az elsőfokú bíróság álláspontjával egyezően – a felperes közrehatását 5%-os arányban tartotta megállapíthatónak, amiből az következik, hogy a kár fele részét kell az alperesnek megtérítenie.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 30 993/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás