1986. évi 2. törvényerejű rendelet
1986. évi 2. törvényerejű rendelet
a Bernben az 1980. évi május hó 9. napján kelt Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény (COTIF) kihirdetéséről1
2017.07.01.
(A Magyar Népköztársaság2 megerősítő okiratának letétbe helyezése a Svájci Államszövetség Kormányánál, Bernben, az 1982. évi január hó 14. napján megtörtént.)
1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa3 e törvényerejű rendelettel kihirdeti
– a Bernben 1980. évi május hó 9. napján kelt Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezményt (COTIF);
– a Nemzetközi Vasúti Fuvarozásügyi Államközi Szervezet (OTIF) előjogairól és mentességeiről szóló Jegyzőkönyvet;
– a Nemzetközi Vasúti Személy- és Poggyászfuvarozási Egyezményre (CIV) vonatkozó, az Egyezmény (COTIF) A Függelékét képező egységes Szabályokat (CIV Egységes Szabályok);
– a Nemzetközi Vasúti Árufuvarozási Egyezményre (CIM) vonatkozó, az Egyezmény (COTIF) B Függelékét képező Egységes Szabályokat (CIM Egységes Szabályok).
2. § Az Egyezmény, a Jegyzőkönyv, a CIV és CIM Egységes Szabályok hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:
Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény (COTIF)
A szerződő felek
az 1970. február 7-én Bernben aláírt és a Vasúti Árufuvarozásról szóló Nemzetközi Egyezmény (CIM) 69. cikk 1. § és a Vasúti Személy- és Poggyászfuvarozásról szóló Nemzetközi Egyezmény (CIV) 64. cikk 1. §, valamint az 1966. február 26-án aláírt és a vasútnak az utasok halála vagy megsérülése esetén fennálló felelősségéről szóló (CIV) Pótegyezmény 27. cikke alkalmazásaként egybegyűltek és
– meggyőződve egy nemzetközi szervezet hasznosságáról és
– felismerve annak szükségességét, hogy a fuvarjogi szabályok a gazdasági és műszaki követelményekhez képest alakuljanak,
megállapodtak a következőkben:
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1. cikk
Államközi szervezet
1. § Ennek az Egyezménynek a részesei, mint Tagállamok alkotják a Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Államközi Szervezetet (OTIF), a következőkben „Szervezet”-et.
A Szervezet székhelye Bernben van.
2. § A Szervezet jogi személy. Különösen szerződéseket köthet, ingó és ingatlan vagyont szerezhet és elidegeníthet, valamint perelhet és perelhető.
A Szervezet, személyzetének tagjai, az általa meghívott szakértők és a Tagállamok képviselői élvezik mindazt az előjogot és mentességet, ami feladataik teljesítéséhez szükséges, éspedig azon feltételek mellett, amelyeket az Egyezményhez csatolt és annak szoros alkotórészét képező Jegyzőkönyv határoz meg.
A Szervezet és a Székhely Állama közötti viszonyt székhely-megállapodás szabályozza.
3. § A Szervezet munkanyelve a francia és a német.
2. cikk
A Szervezet célja
1. § A Szervezet célja mindenekelőtt egységes jogrendszer biztosítása személyeknek, poggyászoknak és áruknak közvetlen nemzetközi forgalomban a Tagállamok vasúti vonalain végzett fuvarozásaira, valamint a jogrendszer alkalmazásának és továbbfejlesztésének megkönnyítése.
2. §4 Az 1. §-ban előirányzott jogrendszert olyan közvetlen nemzetközi fuvarozásokra is lehet alkalmazni, melyeket a vasútvonalakon kívül szárazföldi, tengeri és belvízi utakon is végeznek.A jelen bekezdés értelmében egy vonalon teljesített fuvarozásoknak minősülnek az egyéb, a vasúti fuvarozás kiegészítéseként a vasút felelősségére végzett belső fuvarozások
3. cikk
Egységes CIV és CIM Szabályok
1. § A közvetlen nemzetközi fuvarozásokra érvényesek:
– a „Nemzetközi Vasúti Személy- és Poggyászfuvarozási Egyezmény Egységes Szabályai (CIV)”, (Az Egyezmény A. Függeléke),
– a „Nemzetközi Vasúti Árufuvarozási Egyezmény Egységes szabályai (CIM)”, (Az Egyezmény B. függeléke).
2. §5 A 2. Cikk 1. és 2. §-ában szereplő vonalakat, amelyeken ezeket a fuvarozásokat végrehajtják, két jegyzék tartalmazza: a CIV vonalak jegyzéke és a CIM vonalak jegyzéke.
3. §6 Azoknak a vállalatoknak, amelyekhez a 2. Cikk 2. §-ában megjelölt és ezekbe a jegyzékekbe bejegyzett vonalak tartoznak, ugyanazok a jogaik és kötelességeik, mint amelyeket a CIV és a CIM Egységes Szabályok a vasutakra előírnak, azon eltérések fenntartása mellett, amelyek az egyes fuvarozási módok különleges üzemi feltételeiből adódnak, és amelyeket úgy kell kihirdetni, mint a díjszabásokat.
Ezek az eltérések azonban nem vonatkozhatnak a felelősségi szabályokra.
4. § A CIV és CIM Egységes Szabályok mellékleteikkel együtt az Egyezmény szoros alkotó részei.
4. cikk7
Az „Egyezmény” fogalmi meghatározása
Az alábbiakban az ,,Egyezmény'' kifejezés a tulajdonképpeni Egyezményt, az 1. Cikk 2. §-ának második mondatában megjelölt Jegyzőkönyvet, a számvizsgálatra vonatkozó kiegészítő megbízást, valamint a 3. Cikk 1. és 4. §-ában megnevezett A) és B) Függeléket, valamint azok mellékleteit jelöli.
FELÉPÍTÉS ÉS TEVÉKENYSÉG
5. cikk
Szervek
A Szervezet működését a következő szervek útján biztosítják:
– Közgyűlés,
– Intéző Bizottság,
– Felülvizsgáló Bizottság,
– Veszélyes Áruk Fuvarozási Szakértő Bizottsága,
– Nemzetközi Vasúti Fuvarozásügyi Központi Hivatal (OCTI).
6. cikk
Közgyűlés
1. § A Közgyűlés a Tagállamok képviselőiből áll.
2. § A Közgyűlés
a) megállapítja saját ügyrendjét;
b) a 7. cikk 1. §-ának megfelelően meghatározza az Intéző Bizottság összetételét;
c) irányelveket ad ki az Intéző Bizottság és a Központi Hivatal működésére;
d) ötéves időszakra megállapítja azt a legmagasabb összeget, amit a Szervezet évi kiadásai elérhetnek, vagy irányelveket állapít meg ezen költségek korlátozására;
e) a 19. cikk 2. §-a értelmében dönt az Egyezmény módosítására vonatkozó javaslatok felett;
f) határoz a 23. cikk 2. §-a értelmében eléje terjesztett csatlakozási kérelmek felett;
g) dönt a 3. § szerinti napirendre tűzött egyéb kérdésekben.
4. § A Közgyűlés határozatképes, ha a Tagállamok többsége képviselve van.
Bármely Tagállam egy másik Tagállammal képviseltetheti magát; egy Tagállam azonban kettőnél több Tagállamot nem képviselhet.
5. § A Közgyűlés határozatait a szavazásban résztvevő Tagállamok többségével hozza.
A 2. § d) és e) pontjai esetében, valamint, ha a javaslat az Egyezmény vagy a Jegyzőkönyv módosítására irányul, kétharmados többség szükséges.
6. § A Központi Hivatal, a Tagállamok többségével egyetértésben nem Tagállamokat is meghív a Közgyűlésen tanácskozási joggal való részvételre.
A Központi Hivatal, a Tagállamok többségével egyetértésben, a Közgyűlésen tanácskozási joggal való részvételre meghív fuvarozási kérdésekben illetékes nemzetközi szervezeteket vagy olyanokat, amelyek a napirenden szereplő kérdésekkel foglalkoznak.
7. cikk
Intéző Bizottság
1. §8 Az Intéző Bizottság tizenkét Tagállam képviselőiből áll. A Svájci Államszövetség egy állandó hellyel rendelkezik. A többi Tagállamot öt évre jelölik ki.
A Bizottság összetételét – figyelemmel különösen a méltányos földrajzi elosztásra – minden ötéves időszakra meghatározzák. Egyetlen Tagállam sem tartozhat a Bizottsághoz, több mint két egymást követő ötéves időszak alatt.
Ha a Bizottságban megürül egy hely, a Bizottság az ötéves időszak hátralevő részére egy másik Tagállamot jelöl ki.
Mindegyik Tagállam, amelyik a Bizottsághoz tartozik egy képviselőt jelöl ki; kijelölhet egy helyettes képviselőt is.
2. § Az Intéző Bizottság
a)9 megállapítja saját ügyrendjét, és kétharmados többséggel kijelöli azt a Tagállamot, amely a következő ötéves időszak alatt ellátja az elnöki tisztet.
b) megköti a székhely-megállapodást;
c) kiadja a Központi Hivatal szervezetére, tevékenységére és személyzetének jogállására vonatkozó előírásokat;
d)10 a jelöltek alkalmassága és a méltányos földrajzi elosztás figyelembevételével kinevezi a Központi Hivatal vezérigazgatóját, helyettes vezérigazgatóját, tanácsosait és tanácsoshelyetteseit; a Központi Hivatal kellő időben értesíti a Tagállamokat, ha ezeknek a helyeknek valamelyike megürül; a vezérigazgatói és helyettes-vezérigazgatói állásra a Svájci Kormány jelöl; a vezérigazgatót és vezérigazgató-helyettest ötéves időtartamra nevezik ki és újraválaszthatók;
e) ellenőrzi a Központi Hivatal igazgatási és pénzügyi ügyvitelét;
f) őrködik afelett, hogy az Egyezményt és más szervek által hozott határozatokat a Központi Hivatal szakszerűen alkalmazza; adott esetben intézkedéseket ajánl, amelyek az Egyezmény és e határozatok alkalmazásának megkönnyítésére alkalmasak;
g) véleményt mond olyan kérdésekben, amelyek a Központi Hivatal tevékenységét érinthetik és amelyeket valamely tagállam vagy a Központi Hivatal vezérigazgatója terjeszt a Bizottság elé;
h) jóváhagyja a Központi Hivatal évi munkaprogramját;
i) jóváhagyja a Szervezet költségvetését, üzletjelentését és az évi zárszámadást;
j) közli a Tagállamokkal az üzletjelentést, az évi zárszámadást, valamint saját határozatait és ajánlásait;
k) beszámolót készít tevékenységéről és javaslatot tesz új összetételéről és ezeket megküldi a Tagállamoknak legkésőbb a Közgyűlés megnyitása előtt két hónappal, ez utóbbi köteles az új összetételről határozni.
3. § A Bizottság a Szervezet székhelyén tartja üléseit, ha csak másként nem határozott.
Minden évben két ülést tart; összeül továbbá, ha a Bizottság elnöke így határoz, vagy ha tagjai közül négyen ezt kérik.
Az ülések jegyzőkönyveit minden Tagállamnak megküldik.
8. cikk
Bizottságok
1. § A Felülvizsgáló Bizottság és a Veszélyes Áruk Fuvarozási Szakértő Bizottsága, a továbbiakban: „Szakértő Bizottság”, a Tagállamok képviselőiből áll.
A Központi Hivatal vezérigazgatója vagy képviselője tanácskozási joggal részt vesz az üléseken.
2. § A Felülvizsgáló Bizottság:
a) határoz a 19. cikk 3. §-a szerint az Egyezmény módosítására vonatkozó javaslatokról;
b) megvizsgálja a 6. cikk 7. §-a szerint azokat a javaslatokat, amelyeket a Közgyűlés elé terjesztenek.
3. § A Szakértő Bizottság:
határoz a 19. cikk 4. §-a szerint az Egyezmény módosítására vonatkozó javaslatokról.
A Bizottságokat a Központi Hivatal hívja össze, vagy saját kezdeményezésére, vagy öt Tagállam kérésére, valamint a 6. cikk 7. §-ában jelzett esetekben; a napirend tervezetét legkésőbb az ülés megnyitása előtt két hónappal megküldi a Tagállamoknak.
4. § A Felülvizsgáló Bizottság határozatképes, ha a Tagállamok többsége képviselve van; a Szakértő Bizottság határozatképes, ha a Tagállamok egyharmada képviselve van.
Bármelyik Tagállam egy másik tagállammal képviseltetheti magát; egy Állam azonban kettőnél több másik Államot nem képviselhet.
5. § Mindegyik képviselt Tagállamnak egy szavazata van; a szavazás kézfelemeléssel, vagy – kérésre – név szerinti felszólítással történik.
A javaslatot elfogadták, ha az „igen” szavazatok száma:
a) a szavazásban képviselt Tagállamok egyharmadával egyenlő és
b) nagyobb mint a „nem” szavazatok száma.
6. § A Központi Hivatal – a Tagállamok többségével egyetértésben – nem Tagállamokat és fuvarozási kérdésekben illetékes vagy a napirenden szereplő kérdésekkel foglalkozó nemzetközi szervezeteket meghív a Bizottságok ülésére, hogy azokon tanácskozási joggal vegyenek részt. A Szakértő Bizottság üléseire ugyanilyen feltételekkel független szakértőket lehet meghívni.
7. § A Bizottságok minden ülésen elnököt és egy vagy két alelnököt választanak.
8. § A tanácskozások a munkanyelven folynak. Az üléseken az egyik munkanyelven tartott felszólalásokat lényeges tartalmukban lefordítják a másik munkanyelvre; a javaslatokat és a határozatokat teljes szövegükkel fordítják le.
9. § A jegyzőkönyvek a tárgyalások rövid összefoglalását tartalmazzák. A javaslatokat és a határozatokat teljes szövegükkel veszik fel. A határozatok tekintetében a francia nyelvű szöveg a mértékadó. A jegyzőkönyveket a Tagállamoknak megküldik.
10. § A Bizottságok meghatározott kérdések tárgyalására munkacsoportokat állíthatnak fel.
11. § A Bizottságok saját maguk részére ügyrendet állapíthatnak meg.
9. cikk
Központi Hivatal
1. § Nemzetközi Vasúti Fuvarozásügyi Központi Hivatal ellátja a Szervezet titkársági ügyeit.
2. § A Központi Hivatal különösen:
a) ellátja azokat a feladatokat, amelyekkel a Szervezet más szervei megbízzák;
b) tárgyalásra előkészíti az Egyezmény módosítására vonatkozó javaslatokat – adott esetben szakértők bevonásával;
c) összehívja a Bizottságokat;
d) kellő időben megküldi a Tagállamoknak a különböző szervek üléseihez szükséges okmányokat;
e) vezeti és közzéteszi a 3. cikk 2. §-ában előirányzott vonaljegyzékeket;
f) átveszi a Tagállamok és a fuvarozó vállalatok közleményeit és azokról szükség esetén értesíti a többi Tagállamot és fuvarozási vállalatot;
g) vezeti és közzéteszi a bírósági ítéleteket;
h) folyóiratot ad ki;
i) képviseli a Szervezettel más nemzetközi szervezeteknél a Szervezet céljaival összefüggő kérdésekben;
j) kidolgozza a Szervezet éves költségvetését, és azt az Intéző Bizottságnak jóváhagyásra előterjeszti;
k) vezeti a Szervezet pénzügyeit a jóváhagyott költségvetés keretében;
l) jószolgálatának felajánlásával megkísérli valamely Tagállam vagy fuvarozási vállalat kérésére, hogy az Egyezmény magyarázatára vagy alkalmazására nézve felmerült vitákat az illető államok vagy vállalatok között rendezze;
m) véleményt nyilvánít az érdekelt felek – Tagállamok, fuvarozási vállalatok vagy fuvaroztatók – kérelmére az Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos vitákban;
n) közreműködik a vitáknak döntőbírósági rendezésében a III. címben foglaltak szerint;
o) megkönnyíti a fuvarozási vállalatok között a nemzetközi forgalomból eredő pénzügyi kapcsolatokat, valamint a fizetetlen követelések behajtását.
3. § A folyóirat tartalmazza az Egyezmény alkalmazásához szükséges közleményeket, valamint tartalmaz tanulmányokat, bírói ítéleteket és információkat, amelyek a vasúti fuvarjog magyarázatára, alkalmazására és továbbfejlesztésére nézve jelentősek, a folyóirat a munkanyelveken jelenik meg.
10. cikk
Vonaljegyzékek
A 2. cikk 2. §-ában említett vonalakat, amennyiben azok Tagállamokat kötnek össze, csak ezen Tagállamok egyetértésével vezetik be; ilyen vonal törléséhez elegendő ezen Államok egyikének közlése is.
A Központi Hivatal minden Tagállamot értesít valamely vonal bevezetéséről vagy törléséről.
2. § A vonal attól a naptól számított egy hónap eltelte után kerül az Egyezmény hatálya alá, amikor a Központi Hivatal annak bevezetését közölte.
3. § A vonal a Központi Hivatalnak a törlésről szóló közlése napjától számított egy hónap elteltével szűnik meg az Egyezmény hatálya alá tartozni, kivéve a még folyamatban levő fuvarozásokat, amelyeket be kell fejezni.
11. cikk
Pénzügyek
1. § A Szervezet kiadásainak összegét a Központi Hivatal javaslatára minden gazdasági évre az Intéző Bizottság állapítja meg.
A Szervezet kiadásait a Tagállamok bejegyzett vonalaik hosszának arányában viselik. A belvízi és tengeri vonalaknál azonban a vonalak hosszának csak a felét veszik számításba; különleges feltételek mellett üzemeltetett egyéb vonalak esetében ez az összeg az érintett Kormány és a Központi Hivatal között kötött megállapodás alapján, az Intéző Bizottság jóváhagyásának fenntartásával, legfeljebb a felére mérsékelhető.
2. § Az üzletjelentés és az évi zárszámadás elküldésével a Központi Hivatal felkéri a Tagállamokat, hogy kiadáshoz hozzájárulásukat lehetőleg rövid időn belül, legkésőbb azonban a felszólítás évének december 31-ig utalják át.
Ez után az időpont után a még esedékes összegeket évenkénti ötszázalékos kamat terheli.
Ha valamely Tagállam ennek az időpontnak eltelte után még két éven belül nem fizeti meg hozzájárulását, szavazati jogát mindaddig felfüggesztik, amíg fizetési kötelezettségének eleget nem tesz.
További kétévi határidő eltelte után a Közgyűlés megvizsgálja, hogy ennek a Tagállamnak magatartása tekinthető-e az Egyezmény hallgatólagos felmondásának és adott esetben meghatározza azt az időpontot is, amelyben a felmondás hatályossá válik.
4. § A ki nem fizetett összegeket lehetőleg a Szervezet saját pénzeszközeiből kell fedezni; azok négy gazdasági évre eloszthatók. A még fennmaradó hiányzó összeget külön számlán a többi Tagállam terhére kell nyilvánítani, amennyiben ezek a Tagállamok a nem fizetés időtartama alatt az Egyezmény szerződő felei voltak; a Tagállamok megterhelése a külön számla megnyitásának időpontjában bejegyzett vonalaik hosszának arányában történik.
5. § Az a Tagállam, amelyik az Egyezményt felmondta, ha tartozását megfizeti, csatlakozás útján ismét az Egyezmény Szerződő Fele lehet.
6. § A Szervezet térítést szed be azoknak a külön költségeknek fedezésére, melyek a 9. cikk 2. § l)-n) pontjaiban jelzett tevékenységekből származnak. A 9. cikk 2. § l)-m) pontjaiban említett esetekben a térítés összegét a Központi Hivatal javaslatára az Intéző Bizottság állapítja meg: a 9. cikk 2. § n) pontja esetében a 15. cikk 2. §-át kell alkalmazni.
7. §11A számviteli vizsgálatot a Svájci Kormány végzi az Egyezményhez csatolt kiegészítő meghatalmazás előírásai szerint és az Intéző Bizottság különleges utasításainak fenntartásával, a Szervezet Pénzügyi és Könyvelési Szabályzata rendelkezéseinek megfelelően.
DÖNTŐBÍRÁSKODÁS
12. cikk
Illetékesség
1. § A Tagállamok között az Egyezmény magyarázatára és alkalmazására, továbbá a Tagállamok és a Szervezet között az előjogokról és mentességekről szóló Jegyzőkönyv magyarázatára és alkalmazására vonatkozó vitákat valamelyik fél kérésére a döntőbíróság elé terjeszthetik. A döntőbíróság összetételét és a döntőbírósági eljárást a felek szabadon határozzák meg.
2. § A viták
a) a fuvarozó vállalatok között,
b) a fuvarozó vállalatok és fuvaroztató között,
c) a fuvaroztatók között
a CIV és a CIM Egységes Szabályok alkalmazásával összefüggésben, ha azokat megegyezéssel elintézni vagy rendes bíróság elé döntésre terjeszteni nem lehetett, az érintett felek hozzájárulásával döntőbíróság elé terjeszthetők. A döntőbíróság összetételére és a döntőbírósági eljárásra a 13-16. cikk rendelkezései érvényesek.
3. § Bármelyik Tagállam az Egyezmény aláírásakor, vagy a megerősítő-, elfogadó-, jóváhagyó-, vagy csatlakozóokmányok letételekor fenntarthatja magának a jogot, hogy az 1. és 2. § rendelkezéseit egészben vagy részben nem alkalmazza.
13. cikk
Döntőbíráskodási szerződés. Döntőbírósági Iroda
Felek döntőbíráskodási szerződést kötnek, amely különösen tartalmazza:
a) a vita tárgyát;
b) a döntőbíróság összetételét és a döntőbíró vagy a döntőbírák kijelölésére megállapított határidőt;
c) a bíróság székhelyeként meghatározott helységet.
A döntőbíráskodásra vonatkozó szerződést közölni kell a Központi Hivatallal, amely ellátja a bírósági iroda teendőit.
14. cikk
Döntőbírák
1. § A Központi Hivatal elkészíti a döntőbírák jegyzékét és azt folyamatosan vezeti. Minden Tagállam a döntőbírák jegyzékébe két állampolgárát bejegyeztetheti, akik a nemzetközi fuvarjog szakértői.
2. § A döntőbíróság a döntőbíráskodási szerződés szerint egy, három vagy öt döntőbíróból áll.
A döntőbírákat azok közül a személyek közül választják ki, akiket az 1. §-ban említett jegyzékbe felvettek. Ha azonban a döntőbíráskodási szerződés öt döntőbírót ír elő, mindegyik fél választhat egy a jegyzékben nem szereplő döntőbírót.
Ha a döntőbíráskodási szerződés egyetlen döntőbírót ír elő, ezt a döntőbírót a felek kölcsönös egyetértésével választják meg.
Ha a döntőbíráskodási szerződés három vagy öt döntőbírót ír elő, mindegyik fél egy vagy két döntőbírót választ, akik kölcsönös megértéssel jelölik ki a harmadik vagy az ötödik döntőbírót, aki a döntőbíróság elnöke lesz.
Ha a felek az egyetlen döntőbíró kiválasztásában, vagy ha a felek által megválasztott döntőbírák a harmadik, illetve az ötödik döntőbíró megválasztásában nem tudnak megegyezni, akkor ezt a Központi Hivatal vezérigazgatója jelöli ki.
3. § Ha a felek állampolgársága nem azonos, az egyetlen, a harmadik, illetőleg az ötödik döntőbírónak más állampolgárságúnak kell lennie, mint a felek.
Harmadik félnek a vitában való részvétele a döntőbíróság összetételére nincs hatással.
15. cikk
Eljárás. Költségek
1. § A döntőbíróság az eljárási szabályokat különösen a következő rendelkezések figyelembevételével állapítja meg:
a) a döntőbíróság a vitás ügyet a felek által előadottak alapján vizsgálja meg és bírálja el anélkül, hogy jogi kérdésekben a felek magyarázatához kötve lenne;
b) a döntőbíróság nem ítélhet meg többet vagy mást, mint amit a felperes követel és kevesebbet sem, mint amit az alperes tartozásként elismert;
c) a döntőbíróság a kellőképpen indokolt ítéletet írásba foglalja és a Központi Hivatal útján a feleknek megküldi;
d) ha a döntőbíróság székhelyén más kényszerítő jogszabály és a felek között ellentétes megállapodás nincs, a döntőbíróság ítélete végleges.
A döntőbíró tiszteletdíját a Központi Hivatal vezérigazgatója állapítja meg.
2. § A döntőbíróság ítélete megállapítja a költségeket és kiadásokat, és meghatározza, milyen arányban kell azokat és a döntőbírák tiszteletdíját a felek között megosztani.
16. cikk
Elévülés. Végrehajthatóság
1. § A döntőbírósági eljárás megindításának az elévülés megszakítása tekintetében ugyanaz a hatása, mint amit az alkalmazandó anyagi jog a rendes bíróság előtti keresetindításra előír.
2. § A döntőbíróság ítélete a fuvarozó vállalatokkal és a fuvaroztatókkal szemben bármely Tagállamban végrehajtható, ha abban az Államban, ahol azt végrehajtják, az előírt alakiságokat teljesítették. Az ítélet tartalma érdemben nem vizsgálható felül.
EGYÉB RENDELKEZÉSEK
17. cikk
Ki nem egyenlített követelések behajtása
fuvarozó vállalatok között
fuvarozó vállalatok között
1. § Az Egységes Szabályok hatálya alá tartozó fuvarozásokból eredő és ki nem egyenlített követeléseket a behajtás megkönnyítése érdekében, a hitelező fuvarozó vállalat bejelentheti a Központi Hivatalnak; ebből a célból, a Központi Hivatal felszólítja az adós fuvarozó vállalatot, hogy a tartozás összegét fizesse meg vagy a fizetés megtagadásának okait közölje.
3. § Ha a Központi Hivatal úgy véli, hogy az összeg egészében vagy részben a hitelezőnek jár, szakértő esetleges meghallgatása után kijelentheti, hogy az adós fuvarozó vállalat a tartozás összegét részben vagy egészben a Központi Hivatalnál fizesse be; a befizetett összeg mindaddig letétben marad, amíg az illetékes bíróság vagy a döntőbíróság az ügyben véglegesen nem határozott.
4. § Ha a vállalat a Központi Hivatal által megállapított összeget két héten belül nem fizeti be, a Központi Hivatal utalással a megtagadás következményeire ismételten felszólítja a vállalatot a fizetésre.
5. § Ha két hónapon belül ennek a második felszólításnak sem tesznek eleget, a Központi Hivatal indokolt kéréssel fordul ahhoz a Tagállamhoz, amelyhez a fuvarozó vállalat tartozik, hogy tegye meg a szükséges intézkedést és különösen vizsgálja meg, hogy az adós fuvarozó vállalat vonalai továbbra is maradjanak-e jegyzékben.
6. § Ha a Tagállam a fizetés megtagadása ellenére úgy nyilatkozik, hogy ennek a vállalatnak vonalait a jegyzékben fenn kell tartani, vagy ha a Központi Hivatal megkeresésére hat héten belül nem válaszol, érvényesül az a jogi vélelem, hogy az illető Tagállam az adós fuvarozó vállalat valamennyi olyan fuvarozásokból eredő tartozásaiért, amelyek az Egységes Szabályok hatálya alá esnek, kezességet vállal.
18. cikk
Ítéletek. Foglalás és zálogba vétel. Biztosíték
1. § Ha az Egyezmény rendelkezése értelmében az illetékes bíróság által tárgyaláson vagy mulasztás folytán hozott ítélet, az ítéletet hozó bíróságra érvényes törvények szerint végrehajthatóvá vált, végrehajtható lesz minden más Tagállamban, ha abban az Államban, ahol a végrehajtást foganatosítani kellene, az előírt alakiságokat teljesítették. Az ítélet tartalma érdemben nem vizsgálható felül.
Ez a rendelkezés nem érvényes a csak ideiglenesen végrehajtható ítéletekre és az olyan ítéletekre, amelyekben a felperest pervesztesége esetében a költségeken felül kártérítésben is marasztalják.
Az első bekezdés rendelkezése vonatkozik a bírósági egyezségekre is.
2. § Ha valamely fuvarozó vállalatnak az Egységes Szabályok hatálya alá eső fuvarozásból keletkezett követelése másik olyan fuvarozó vállalattal szemben áll fenn, amely nem ugyanahhoz a Tagállamhoz tartozik, ezen követelése csak annak az Államnak a bírósága által hozott ítélet alapján foglalható le vagy terhelhető záloggal, amelyhez az elzálogosítandó követelést hitelező fuvarozó vállalat tartozik.
3. § A vasúti gördülőanyag, valamint a vasúti fuvarozáshoz szükséges és a vasút tulajdonát képező tárgyak, mint konténerek, rakodó eszközök, ponyvák más Tagállamban, mint amelyhez a tulajdonos vasút tartozik, csak ennek a Tagállamnak bírósága által hozott ítélet alapján foglalhatók le vagy terhelhetők záloggal.
Magánkocsi, valamint a benne található fuvarozáshoz szükséges és a magánkocsi tulajdonosához tartozó minden tárgy más Tagállamban, mint amelyben a magánkocsi tulajdonosának székhelye van, csak ennek a Tagállamnak bírósága által hozott ítélet alapján foglalható le vagy terhelhető záloggal.
4. § Az Egyezményen alapuló bírósági kereseteknél a jogvita költségeire biztosíték letétele nem követelhető.
AZ EGYEZMÉNY MÓDOSÍTÁSA
19. cikk
Illetékesség
1. § A Tagállamok az Egyezmény módosítására irányuló javaslataikat a Központi Hivatalhoz intézik, amely azokat késedelem nélkül a Tagállamok tudomására hozza.
2. § A Közgyűlés határoz az Egyezmény rendelkezéseinek módosítására irányuló javaslatok felett, a 3. és 4. §-ban meghatározott esetek kivételével.
Módosító javaslat csak a Tagállamok egyharmadának hozzájárulásával vehető fel a Közgyűlés ülésének napirendjére.
Ha egy módosító javaslatot a Közgyűlés elé terjesztettek, akkor az a 6. cikk 5. §-ában előírt többséggel megállapíthatja, hogy a javaslat nincs-e közvetlen összefüggésben egy vagy több olyan rendelkezéssel, amelynek módosítására a 3. § szerint a Felülvizsgáló Bizottság az illetékes. Ebben az esetben a Közgyűlés ennek a rendelkezésnek vagy ezeknek a rendelkezéseknek módosítása feletti döntésre is illetékes.
a)12 számvizsgálatra vonatkozó kiegészítő meghatalmazás;
b) CIV Egységes Szabályok:
– a 30., 31., 38., 40. és 41. cikkekben elszámolási egységekben meghatározott összegek, amennyiben a módosítás ezen összegek emelésére irányul;
c) CIM Egységes Szabályok:
– 1. cikk 2. §, 3. cikk 2-5. §, a 4. és az 5., a 6. cikk (a 3. § nélkül), a 7., a 8., a 11-13. cikkek, a 14. cikk (a 7. § nélkül), a 15-17. cikkek, a 19. cikk (a 4. § nélkül), a 20. cikk (a 3. § nélkül), a 21-24. cikkek, a 25. cikk (a 3. § nélkül), a 26. cikk (a 2. § nélkül), a 27. cikk, a 28. cikk 3. és 6. §, a 29. cikk, a 30. cikk (a 3. § nélkül), 31. cikk, 32. cikk (3. § nélkül), a 33. cikk (az 5. § nélkül), a 34. cikk, a 38. cikk, a 39. cikk, a 41., a 45., a 46. cikk, a 47. cikk (a 3. § nélkül), a 48. – amennyiben a nemzetközi tengeri fuvarjoghoz való alkalmazás megvalósul – az 52., az 53., az 59-61. cikkek, a 64. cikk, a 65. cikk.
– a 40. cikkben elszámolási egységben meghatározott összeg, amennyiben a módosítás ezen összeg emeléséhez vezet,
– a Magánkocsik Nemzetközi Vasúti fuvarozásáról szóló Szabályzat (RIP), II. Melléklet,
– a Szállítótartályok Nemzetközi Vasúti fuvarozásáról szóló Szabályzat (RICO), III. Melléklet,
– az Expresszáruk Nemzetközi Vasúti Fuvarozásáról szóló Szabályzat (RIEX), IV. Melléklet.
4. § A Szakértői Bizottság dönt a Veszélyes Áruk Nemzetközi Vasúti Fuvarozásáról szóló Szabályzat (RID), a CIM Egységes Szabályok I. Melléklete rendelkezéseinek módosítására irányuló javaslatokról.
20. cikk
A Közgyűlés határozatai
1. § A Közgyűlés által elhatározott módosításokat jegyzőkönyvbe foglalják, amelyet a Tagállamok képviselői aláírnak. Ezt a jegyzőkönyvet meg kell erősíteni, jóvá kell hagyni vagy el kell fogadni; a megerősítésről, az elfogadásról vagy a jóváhagyásról szóló okmányt a lehető legrövidebb időn belül letétbe kell helyezni a letéteményes kormánynál.
2. § Ha a jegyzőkönyvet a Tagállamoknak több mint kétharmada megerősítette, elfogadta vagy jóváhagyta, annak rendelkezései a Közgyűlés által meghatározott határidő elteltével lépnek hatályba.
3. § A CIV és a CIM Egységes Szabályok alkalmazása a határozatok hatálybalépésétől kezdődően függőben marad azokkal a Tagállamokkal és azon Tagállamok közötti forgalomban, amelyek a hatálybalépést megelőző egy hónapon belül még nem helyezték letétbe a megerősítésről, az elfogadásról vagy a jóváhagyásról szóló okmányukat. Erről a felfüggesztésről a Központi Hivatal értesíti a Tagállamokat; a felfüggesztés megszűnik attól a naptól számított egy hónap elteltével, amikor a Központi Hivatal értesítette a többi Tagállamot arról, hogy az illető Tagállam az említett határozatokat megerősítette, elfogadta vagy jóváhagyta.
A felfüggesztésnek nincs joghatálya azokra a Tagállamokra nézve, amelyek – anélkül, hogy a megerősítésről, az elfogadásról vagy a jóváhagyásról szóló okmányukat letétbe helyezték volna –, a Központi Hivatallal közlik, hogy a Közgyűlés által elhatározott módosításokat alkalmazzák.
21. cikk
A Bizottságok határozatai
1. § A Bizottságok által elhatározott módosításokat a Központi Hivatal közli a Tagállamokkal.
2. § Ezek a határozatok valamennyi Tagállamra nézve azt a hónapot követő tizenkettedik hónap első napján lépnek hatályba, amelyben a Központi Hivatal a határozatokat a Tagállamokkal közölte, kivéve, ha a Tagállamok egyharmada a közlés napjától számított négy hónapon belül kifogást tett a határozat ellen.
Ha azonban valamelyik Tagállam a négy hónapi határidőn belül ellenvetést tesz a Felülvizsgáló Bizottság valamely határozata ellen és az Egyezményt legkésőbb két hónappal ennek a határozatnak hatálybalépése időpontja előtt felmondja, ez a határozat csak abban az időpontban lép hatályba, amikor az érdekelt Állam felmondása hatályossá vált.
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
22. cikk
Az Egyezmény aláírása, megerősítése,
elfogadása és jóváhagyása
elfogadása és jóváhagyása
1. § Ez az Egyezmény 1980. július 31-ig Bernben, a svájci kormánynál aláírásra nyitva áll azon Államok részére, amelyek meghívást kaptak a CIM és CIV Egyezmények nyolcadik rendes felülvizsgálati értekezletére.
2. § Az Egyezményt meg kell erősíteni, el kell fogadni vagy jóvá kell hagyni; a megerősítésről, az elfogadásról vagy a jóváhagyásról szóló okmányokat letétbe kell helyezni a letéteményes svájci kormánynál.
23. cikk
Csatlakozás az Egyezményhez
1. § Azok az államok, amelyeket meghívtak a CIM és CIV Egyezmények nyolcadik rendes felülvizsgálati értekezletére, és az Egyezményt a 22. cikk 1. §-ában előírt határidőn belül nem írták alá, közölhetik az Egyezményhez való csatlakozásukat annak hatálybalépése előtt. A csatlakozási okmányt a letéteményes kormánynál kell letétbe helyezni.
2. § Minden Állam, amelyik az Egyezményhez annak hatályba lépése után csatlakozni kíván, javaslatot intéz a letéteményes kormányhoz és jelentést tesz vasútjának a nemzetközi fuvarozásokkal kapcsolatos helyzetéről. A letéteményes kormány közli ezeket a Tagállamokkal és a Központi Hivatallal.
Ha öt Tagállam nem emelt kifogást a letéteményes kormánynál, a javaslatot hat hónappal az előbb említett közlést követően jogerősnek kell elfogadni. A letéteményes kormány közli ezt a javaslattevő állammal és a Tagállamokkal, valamint a Központi Hivatallal. Az új Tagállam haladéktalanul teljesíti a 10. cikk rendelkezéseit.
Kifogás emelés esetében a letéteményes kormány a csatlakozási kérelmet döntésre a Közgyűlés elé terjeszti.
A csatlakozási okmány letétbe helyezése után a csatlakozás azt a hónapot követő második hónap első napján válik hatályossá, amelyben a Központi Hivatal közölte a Tagállamokkal az új Tagállam vonalainak jegyzékét.
3. § Minden csatlakozás az Egyezményhez csakis az Egyezmény mindenkor hatályban levő szövegére vonatkozhat.
24. cikk
Az Egyezmény hatályba léptetése
1. § Ha a megerősítésről, az elfogadásról vagy a jóváhagyásról szóló okmányokat tizenöt állam letétbe helyezte, a letéteményes kormány érintkezésbe lép a részes kormányokkal az Egyezmény hatályba léptetése tekintetében.
2. § Az Egyezmény hatályba lépésével az 1970. február hó 7-én aláírt, a Vasúti Árufuvarozásról szóló Nemzetközi Egyezmény (CIM) és a Vasúti Személy-, és Poggyászfuvarozásról szóló Nemzetközi Egyezmény (CIV), valamint a CIV-hez 1966. február 26-án aláírt, a Vasútnak az utasok haláláért vagy megsérüléséért fennálló felelősségéről szóló Pótegyezmény rendelkezései hatályukat vesztik.
25. cikk
Az Egyezmény felmondása
Ha egy Tagállam az Egyezményt fel akarja mondani, közli ezt a letéteményes kormánnyal. A felmondás az ezt követő év december 31-ével válik hatályossá.
26. cikk
A letéteményes kormány feladatai
A letéteményes kormány értesíti azokat az államokat, amelyek meghívást kaptak a CIM és CIV Egyezmények nyolcadik rendes felülvizsgálati értekezletére, azokat az államokat, amelyek az Egyezményhez csatlakoztak, valamint a Központi Hivatalt:
a) az Egyezmény elfogadásáról, a megerősítésről, az elfogadásról vagy a jóváhagyásról szóló okmányok letétbe helyezéséről és a felmondás közléséről,
b) arról a napról, amelyen az Egyezmény a 24. cikk rendelkezései értelmében hatályba lép,
c) a 20. cikkben meghatározott jegyzőkönyv megerősítéséről, elfogadásáról vagy jóváhagyásáról szóló okmányok letétbe helyezéséről.
27. cikk
Fenntartások az Egyezménnyel szemben
Az Egyezménnyel szemben fenntartások csak annyiban tehetők, amennyiben ezt az Egyezmény megengedi.
28. cikk
Az Egyezmény nyelve
Az Egyezményt francia nyelven kötötték és írták alá.
Az Egyezmény francia szövegéhez német, angol, arab, olasz és holland nyelvű hivatalos fordítást csatoltak.
Csak a francia nyelvű szöveg tekinthető hitelesnek.
Aminek hiteléül az aláírók, akik kormányuktól megfelelő felhatalmazással rendelkeznek ezt az Egyezményt aláírták.
Bernben, 1980. május 9-én francia nyelvű eredeti okmányon, amelyet a Svájci Államszövetség irattárában helyeznek el. Egy hitelesített másolatot minden Tagállamnak megküldenek.
Jegyzőkönyv
a Nemzetközi Vasúti Fuvarozásügyi Államközi Szervezet
(OTIF) előjogairól és mentességéről
(OTIF) előjogairól és mentességéről
1. cikk
1. § A Szervezet hivatalos tevékenységének keretén belül mentességet élvez bírói ítéletek és azok végrehajtása alól, kivéve a következő eseteket:
a) amennyiben a Szervezet egyes esetekben erről kifejezetten lemond;
b) harmadik személy által olyan baleset alapján indított polgári kártérítési eljárás esetében, amelyet a Szervezet tulajdonát képező vagy általa üzemben tartott gépkocsi vagy egyéb jármű okozott, vagy a közlekedési szabályok megsértése esetében, amelyben az előbb említett járművek vettek részt;
c) olyan viszontkereset esetében, mely a Szervezet által benyújtott fő keresettel közvetlenül összefügg;
d) bérek, illetmények és egyéb juttatások bírói határozattal elrendelt lefoglalása esetében, amellyel a Szervezet személyzetének valamely tagjával szemben tartozik.
2. § A Szervezet követelései és egyéb javai függetlenül attól, hogy hol találhatók, mentességet élveznek a lefoglalás, vagyonelkobzás, kisajátítás és bírói zárlat minden formája alól, amennyiben ezek olyan balesetek megakadályozására vagy kivizsgálására átmenetileg szükségesek, melyekben a Szervezet tulajdonát képező vagy általa üzemben tartott gépkocsi vett részt.
Amennyiben közérdekből kisajátítás válik szükségessé, minden megfelelő intézkedést meg kell tenni annak megakadályozására, hogy a Szervezet tevékenységének gyakorlását korlátozzák és előre és haladéktalanul megfelelő kártérítést kell fizetni.
3. § Minden Tagállam mentesíti a Szervezetet, annak vagyonát és bevételeit, hivatalos tevékenységének keretén belül a közvetlen adózás alól. Ha a Szervezet által vagy a Szervezet részére jelentős értékben vásárlások történnek, vagy jelentős értékű szolgáltatásokat vesznek igénybe, amelyek hivatalos tevékenységéhez feltétlenül szükségesek, és ezeknél a vásárlásoknál vagy szolgáltatásoknál adók vagy egyéb illetékek az árba be vannak számítva, a Tagállamok – amennyire lehetséges – megfelelő intézkedéseket tesznek ezek alól az adók vagy egyéb illetékek alóli mentesítés vagy azok visszatérítése érdekében.
Nem áll fenn mentesség azokra az adókra és illetékekre, amelyeket az igénybe vett szolgáltatások ellenértéke tartalmaz.
A Szervezet által vagy a Szervezet részére behozott vagy kivitt áruk, amelyek hivatalos tevékenységének folytatásához feltétlenül szükségesek, mentesek minden behozatalnál és kivitelnél szedett vámok és illetékek alól.
Olyan áruk és szolgáltatások, amelyeket a Szervezet személyzetének tagjai saját szükségletükre vásárolnak, behoznak, illetve beszereznek, e cikk rendelkezései alapján semmiféle mentességet nem élveznek.
5. § E Jegyzőkönyv értelmében a Szervezet hivatalos tevékenységei azok a tevékenységek, amelyek az Egyezmény 2. cikkében megfogalmazott céloknak megfelelnek.
2. cikk
1. § A Szervezet elfogadhat és birtokában tarthat mindenféle pénzeszközt, devizát vagy értékpapírt; a Szervezet ezek felett az Egyezményben jelzett bármilyen célra szabadon rendelkezhet és kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges mértékben bármilyen valutában számlát vezethet.
2. § Hivatalos hírközlési forgalmában és mindenféle okmányai elküldésében legalább olyan kedvező elbánásra van igénye, mint amelyben az egyes Tagállamok egyéb, hasonló nemzetközi szervezeteket részesítenek.
3. cikk
A Tagállamok képviselői mindegyik Tagállam területén feladataik teljesítése során és szolgálati utazásaik alatt a következő előjogokat és mentességeket élvezik:
a) Mentesség a bírói eljárás alól még megbízatásuk megszűnése után is, feladataik teljesítése körébe tartozó cselekedeteiért, beleértve szóbeli és írásbeli megnyilatkozásaikat; ez a mentesség azonban nem érvényesül olyan balesetek alapján keletkező károk esetében, amelyeket valamely Állam képviselője tulajdonát képező vagy általa vezetett gépjármű vagy egyéb jármű okozott, vagy a közlekedésrendészeti szabályok megsértése esetében, amelyben az előbb említett jármű részt vett;
b) mentesség letartóztatás és vizsgálati fogság alól, kivéve a tettenérés esetét;
c) mentesség személyi poggyászainak lefoglalása alól, kivéve a tettenérés esetét;
d) valamennyi hivatalos iratainak és okmányainak sérthetetlensége;
e) személyének és házastársának mentesítése mindenféle beutazási korlátozás és a külföldieket terhelő jelentkezési kötelezettség alól;
f) ugyanolyan könnyítések a valuta- és devizaelőírások tekintetében, amilyenek a külföldi kormányok képviselőit ideiglenes hivatalos megbízatásuk alatt megilletik.
4. cikk
A Szervezet személyzetének tagjai mindegyik Tagállam területén feladataik teljesítése során a következő előjogokat és mentességeket élvezik:
a) a mentesség bírói eljárás alól hivatali tevékenységének gyakorlása közben végzett cselekedeteire vonatkozóan, beleértve szóbeli és írásbeli megnyilatkozásait, éspedig a Szervezet szolgálatából kilépése után is; ez a mentesség nem érvényesül azonban olyan baleseteken alapuló károk esetében, amelyeket a Szervezet személyzetének valamelyik tagjai tulajdonát képező vagy általa vezetett gépjármű vagy egyéb jármű okozott vagy a közlekedésrendészeti szabályok olyan megsértése esetében, amelyben az említett jármű részt vett;
b) valamennyi hivatalos iratainak, okmányainak sérthetetlensége;
c) ugyanolyan mentesség a bevándorlási korlátozások és a külföldiek jelentkezési kötelezettsége alól, mint amit általában a nemzetközi szervezetek személyzetének tagjai élveznek; családtagok, akik háztartásban élnek, ugyanezeket a könnyítéseket élvezik;
d) mentesség az állami jövedelmi adó alól, feltéve, hogy a Szervezet által fizetett bérek, illetmények és egyéb juttatások a Szervezet javára belső adózás alá esnek; a Tagállamoknak azonban megvan a joguk arra, hogy ezeket a béreket, illetményeket vagy egyéb juttatásokat más forrásból eredő jövedelmet terhelő adóösszegek megállapításánál tekintetbe vegyék; a Tagállamok nem kötelesek adómentességet biztosítani kártérítések, nyugdíjak és özvegyi nyugdíjak után, aminek a Szervezet személyzetének volt tagjai vagy ezek utáni igényjogosultak részére fizet;
e) a devizaelőírások tekintetében ugyanazok az előjogok, mint amilyenekben a nemzetközi szervezetek személyzetének tagjait részesítik;
f) nemzetközi válság esetén hazájukba történő visszaszállításuk érdekében ugyanazokat a könnyítéseket, amilyeneket a nemzetközi szervezetek személyzete tagjainak általában nyújtanak; ugyanez érvényes a háztartásukban levő családtagjaikra.
5. cikk
A Szervezet által igénybe vett Szakértők a Szervezettel összefüggő szolgálati tevékenységük alatt vagy a Szervezet részére szóló megbízások végrehajtásánál, beleértve az ilyen tevékenységgel vagy ilyen megbízással kapcsolatos utazásokat, a következő előjogokat és mentességeket élvezik, amennyiben ezek feladataik teljesítéséhez szükségesek:
a) mentesség a bírói eljárás alól, feladataik teljesítésével kapcsolatos cselekedeteire vonatkozóan beleértve szóbeli és írásbeli megnyilatkozásaikat; ez a mentesség nem érvényes azonban olyan balesetekkel összefüggő károk esetében, amelyeket a szakértő tulajdonát képező vagy általa vezetett gépjármű vagy egyéb jármű okozott, vagy a közlekedésrendészeti szabályok olyan megsértése esetében, amelyben az említett jármű is részt vett; a Szakértők ezt a mentességet a Szervezetnél folytatott tevékenységük befejezése után is élvezik;
b) valamennyi hivatalos irataik és okmányaik sértetlensége;
c) könnyítések a devizajogi előírások alól, amelyre szükség van az illetményeik átutalásához;
d) személyi poggyászaik tekintetében ugyanazok a könnyítések, amilyeneket külföldi kormányok alkalmazottai ideiglenes hivatali megbízatásuk alatt élveznek.
6. cikk
1. § Ebben a Jegyzőkönyvben előirányzott előjogokat és mentességeket kizárólag azért nyújtják, hogy a Szervezet tevékenységének akadálytalan folytatását és az ezeket élvező személyek teljes függetlenségét minden körülmények között biztosítani lehessen. Az illetékes hatóságok felfüggesztik a mentességet, amennyiben az akadályozná, hogy az igazságosságnak eleget tegyenek, és amennyiben anélkül felfüggeszthető, hogy ezzel azokat a célkitűzéseket megsértenék, melyek érdekében a mentességet nyújtották.
– a Tagállamok saját képviselőikre vonatkozóan;
– az Intéző Bizottság a vezérigazgatóra nézve;
– a vezérigazgató a személyzet egyéb tagjaira és a Szervezet által igénybe vett szakértőkre nézve.
7. cikk
1. § Ez a Jegyzőkönyv nem érinti valamely Tagállamnak azt a jogát, hogy a saját közbiztonsága érdekében minden óvintézkedést megtegyen.
2. § A Szervezet mindenkor együttműködik a Tagállamok illetékes hatóságaival annak érdekében, hogy az igazságszolgáltatást megkönnyítsék, az adott Tagállam törvényei és rendeletei megtartását biztosítsák és mindenféle visszaélést megakadályozzanak, amelyek ebben a Jegyzőkönyvben előirányzott előjogokból és mentességekből származhatnak.
8. cikk
Egyetlen Tagállam sem köteles, hogy saját állampolgárainak vagy területén állandó lakhellyel rendelkező személyeknek ezen Jegyzőkönyv alábbi cikkeiben foglalt előjogokat és mentességeket biztosítsa:
– 3. cikk a d) pont kivételével,
– 4. cikk az a) és d) pontok kivételével,
– 5. cikk az a) és b) pontok kivételével.
9. cikk
A Szervezet egy vagy több Tagállammal e Jegyzőkönyv végrehajtására ezen tagállam vagy tagállamok vonatkozásában kiegészítő egyezményeket vagy egyéb megállapodásokat köthet, hogy a Szervezet hatékony működését biztosítsa.
Kiegészítő meghatalmazás a számvizsgálatra13
1. A számvizsgáló ellenőrzi a Szervezet számláit, beleértve minden treuhand/bizalmi alapot és külön számlát, amennyiben szükségesnek tartja, hogy meggyőződjék az alábbiakról:
a) a pénzügyi bizonylatok megfelelnek-e a Szervezet könyveinek és iratainak;
b) a pénzügyi műveleteket, amelyekre a bizonylatok vonatkoznak, a szabályoknak és az előírásoknak, valamint a költségvetés rendelkezéseinek, s más alkalmazott irányelveknek megfelelően hajtották-e végre;
c) a bankban vagy a pénztárban letétbe helyezett értékeket és készpénzt a letéteményesektől kapott közvetlen bizonylatok alapján megvizsgálták és ténylegesen megszámolták;
d) a belső ellenőrzés, beleértve a belső számviteli vizsgálatot, rendben van;
e) az aktívák és a passzívák minden elemét, valamint minden többletet és hiányt olyan eljárás szerint könyvelnek, amelyet kielégítőnek tart.
2. Csak a számvizsgáló jogosult a vezérigazgató által szolgáltatott igazolásokat és bizonylatokat egészben vagy részben megerősíteni. Amennyiben célszerűnek tartja, a pénzügyi műveletekre vagy szállításokra és az anyagra vonatkozó minden bizonylatot behatóan megvizsgálhat és ellenőrizhet.
3. A számvizsgáló mindenkor szabadon hozzájuthat minden könyvhöz, irathoz, könyvelési bizonylathoz és egyéb információhoz, amelyekre véleménye szerint szüksége van.
4. A számvizsgáló nem jogosult a számlák rovatainak egyikét vagy másikát elutasítani, ellenben késedelem nélkül felhívja a vezérigazgató figyelmét minden olyan műveletre, amelynek helyessége vagy célszerűsége számára vitathatónak tűnik, hogy így az a szükséges intézkedéseket megtehesse.
5. A számvizsgáló a pénzügyi bizonylatokat a következő szavakkal erősíti meg és írja alá: ,,A szervezet pénzügyi bizonylatait az ...... december 31-ével végződő üzleti évre megvizsgáltam. A vizsgálat magában foglalta a könyvelési módszerek általános elemzését és a könyvelési bizonylatok és más igazolások ellenőrzését, amelyeket a körülmények szükségessé tettek.''
Adott esetben ez a megerősítés kiterjed arra, hogy
a) a pénzügyi bizonylatok a számításba jövő időszak végén a pénzügyi helyzetet, valamint az ezen időszak folyamán végrehajtott műveletek eredményét kielégítő módon tükrözik-e;
b) a pénzügyi bizonylatokat az említett könyvelési elveknek megfelelően készítették-e el;
c) a pénzügyi alapelveket a megelőző üzleti évben érvényben volt módozatoknak megfelelően alkalmazták-e;
d) a pénzügyi műveleteket a szabályokkal és előírásokkal, valamint a költségvetési rendelkezésekkel és más alkalmazható irányelvekkel összhangban hajtották-e végre.
6. A számvizsgáló a pénzügyi műveletekről készített jelentésében kitér
a) az általa végzett vizsgálat természetére és mértékére;
b) a számlák teljességére és pontosságára vonatkozó elemekre, szükség esetén beleértve
– a számlák helyes értelmezéséhez és értékeléséhez szükséges tájékoztatást,
– minden összeget, amelyet be kellett volna szedni, amely azonban a számlában nem szerepel,
– minden összeget, amely egy rendes vagy feltételes kiadási kötelezettség tárgya volt, és amelyet nem könyveltek, vagy amelyet a pénzügyi bizonylatoknál nem vettek figyelembe,
– azokat a kiadásokat, amelyekre nem mutattak be elegendő bizonylatot,
– nyilatkozatot, hogy a könyveket megfelelően vezetik-e; azokat az eseteket, amikor a pénzügyi kimutatások vezetése az általánosságban elismert és állandóan alkalmazott könyvelési elvektől eltér, ki kell emelni;
c) más kérdésekre, amelyekre az Intéző Bizottság figyelmét fel kell hívni, mint például:
– csalási vagy feltételezett csalási esetek,
– a Szervezet pénzalapjának vagy más kötelezettségeinek pazarlása vagy megengedhetetlen felhasználása (akkor is, ha az ilyen műveletekre vonatkozó számlákat rendben vezetik),
– az olyan kiadások, amelyeknél fennáll a veszély, hogy azok a Szervezetre utóbb jelentős költségeket róhatnak,
– a bevételek és kiadások vagy a szállítások és anyagok ellenőrzési rendszerének általános vagy sajátos hiányosságai,
– azok a kiadások, amelyek az Intéző Bizottság szándékainak nem felelnek meg, figyelembe véve a költségvetésen belül természetszerűen előforduló átcsoportosításokat,
– hiteltúllépések, figyelembe véve a költségvetésen belül természetszerűen előforduló átcsoportosításokat,
– azon kiadások, amelyek a meglévő engedélyeknek nem felelnek meg;
d) a szállításokra és az anyagra vonatkozó azoknak a számláknak a pontosságára vagy pontatlanságára, amelyeket a leltárfelvétel és a könyvek vizsgálata után állítottak ki.
Ezen túlmenően a jelentés olyan műveletekre is rámutathat, amelyeket egy megelőző üzleti évben könyveltek, és amelyekre vonatkozóan új információk állnak rendelkezésre, vagy olyan műveletekre, amelyekre egy későbbi üzleti év során kerül sor, és amelyekre vonatkozóan az Intéző Bizottság tájékoztatása előzetesen is kívánatos.
7. A számvizsgálónak semmi körülmények között sem szabad jelentésében kritikát gyakorolni anélkül, hogy a vezérigazgató előzetesen megfelelő lehetőséget ne kapna állásfoglalásra.
8. A számvizsgáló az Intéző Bizottsággal és a vezérigazgatóval közli a számvizsgálattal összefüggő megállapításait. Ezenkívül minden olyan észrevételt megtehet, amelyet a vezérigazgató pénzügyi jelentésével kapcsolatosan helyénvalónak tart.
9. Amennyiben a számvizsgáló csak egy összefoglaló vizsgálatot végzett, vagy nem kaphatott elegendő igazolást, köteles ezt megerősítésében és jelentésében megjegyezni, és e megjegyzés okait, valamint a pénzügyi helyzetre és a könyvelt pénzügyi műveletekre gyakorolt következményeket egyenként kifejteni
A Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény
(COTIF) A) Függeléke
(COTIF) A) Függeléke
A NEMZETKÖZI VASÚTI SZEMÉLY-
ÉS POGGYÁSZFUVAROZÁSI EGYEZMÉNYRE
VONATKOZÓ EGYSÉGES SZABÁLYOK
(CIV)
ÉS POGGYÁSZFUVAROZÁSI EGYEZMÉNYRE
VONATKOZÓ EGYSÉGES SZABÁLYOK
(CIV)
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1. cikk
Alkalmazási terület
1. §14 A 2., 3. és 33. Cikkekben megállapított kivételek fenntartásával az Egységes Szabályokat kell alkalmazni minden olyan nemzetközi fuvarokmánnyal végzett személy- és poggyászfuvarozásra, beleértve a személygépkocsit is, amely legalább két Állam területét érintő útvonalon érvényes és kizárólag olyan vonalakat foglal magába, amelyeket az Egyezmény 3. és 10. Cikkeinek megfelelően összeállított jegyzékbe felvettek, valamint adott esetben az Egyezmény 2. Cikk 2. § szerinti azonos elbírálás alá eső fuvarozásokra.
Az Egységes Szabályokat kell alkalmazni a vasút felelősségére az utasok halála és sérülése esetében azokra a személyekre is, akik egy, a Nemzetközi Vasúti Árufuvarozási Szerződésre vonatkozó Egységes Szabályok (CIM) hatálya alá tartozó szerződés alapján fuvarozott küldeményt kísérnek.
2. § Nemzetközi díjszabások határozzák meg azokat a viszonylatokat, amelyekre nemzetközi utazási igazolványokat adnak ki.
3. § Az Egységes Szabályokban „állomás” kifejezésen a vasúti pályaudvarokon kívül a hajózási vonalak kikötőit és a fuvarozó vállalatoknak a fuvarozási szerződés végrehajtása céljából a közönség részére megnyitott más létesítményeit is érteni kell.
2. cikk
Kivétel az alkalmazás alól
1. § Azok a fuvarozások, amelyeknek kiindulási és célállomása ugyanannak az Államnak a területén fekszik és amelyek egy másik Állam területét csak átmenetben érintik, nem esnek az Egységes Szabályok hatálya alá:
a) ha az átmenetben érintett vonalakat kizárólag a kiindulási Állam valamelyik vasútja tartja üzemben, vagy
b) ha az érdekelt Államok vagy vasutak megegyeztek abban, hogy ezeket a fuvarozásokat nem tekintik nemzetközi fuvarozásnak.
2. § Két szomszédos Állam állomásai között, valamint a két Állam állomásai között egy harmadik Állam területén át lebonyolított fuvarozásokra, ha a fuvarozás által igénybe vett vonalakat kizárólag a három Állam egyikének vasútja tartja üzemben, ennek a vasútnak belföldi forgalmára érvényes előírásokat kell alkalmazni, ha ez nem ütközik közülük egyik Államnak törvényeibe vagy szabályzataiba sem.
3. cikk
A vasút felelősségének terjedelme utasok halála
és megsérülése esetében
és megsérülése esetében
1. § Minden Állam az Egyezmény aláírásakor vagy a megerősítő, elfogadó-, jóváhagyó, vagy a csatlakozási okmányának letétele alkalmával fenntarthatja magának azt a jogot, hogy nem alkalmazza mindazokat a rendelkezéseket, amelyek az utasok halála vagy sérülése esetében a vasút felelősségére vonatkoznak, ha a baleset az ő területén történt és az utas ebben az Államban honos vagy ebben az Államban van állandó lakhelye.
2. § Minden Állam, amely a fenti fenntartással élt, a letéteményes Kormányhoz intézett közléssel erről lemondhat. A fenntartásról lemondás azt a napot követő egy hónap elteltével válik hatályossá, amelyen a letéteményes Kormány az Államokat erről értesítette.
4. cikk
Fuvarozási kötelezettség
1. § A vasút köteles személyeket és poggyászokat az Egységes Szabályok feltételei szerint fuvarozni, feltéve, hogy:
a) az utas megtartja az Egységes Szabályokat, a Kiegészítő határozmányokat és a nemzetközi díjszabásokat;
b) a fuvarozás a rendszeres forgalmi igényeket kielégítő, rendes fuvarozási eszközökkel és személyzettel lehetséges;
c) a fuvarozást nem akadályozzák olyan körülmények, amelyeket a vasút el nem kerülhet és amelyeknek elhárítása tőle nem függ.
2. § Ha az illetékes hatóság elrendelte, hogy az üzemet egészben vagy részben szüntessék meg, vagy szüneteltessék, ezeket az intézkedéseket a közönségnek és a vasutaknak haladéktalanul tudomására kell hozni; ezek a vasutak kötelesek ezekről az intézkedésekről kihirdetés céljából, a többi Állam vasútjait tájékoztatni.
3. § Ha a vasút ennek a cikknek rendelkezéseit bármiképpen megszegi, az abból eredő kár megtérítésére kereset indítható ellene.
5. cikk
Díjszabások. Külön megállapodások
1. § A nemzetközi díjszabásoknak tartalmazniok kell a fuvarozásra érvényes összes különleges feltételeket, különösen a menet-, és egyéb díjak kiszámításához szükséges adatokat és – adott esetben – a valuták átszámítási feltételeit.
A nemzetközi díjszabások feltételei csak akkor térhetnek el az Egységes Szabályoktól, ha ezek azt kifejezetten előirányozzák.
2. § A nemzetközi díjszabásokat mindenkivel szemben egyenlő feltételek mellett kell alkalmazni.
3. § A vasutak díjmérsékléseket vagy egyéb kedvezményeket nyújtó külön megállapodásokat köthetnek, feltéve, hogy hasonló helyzetben levő más utasoknak is hasonló feltételeket biztosítanak.
A vasúti szolgálatra, államigazgatási célokra, jótékonysági célokra, vagy nevelési és oktatási célokra díjmérséklések vagy egyéb kedvezmények nyújthatók.
Az első és második bekezdés szerinti intézkedéseket nem kell kihirdetni.
4. § A nemzetközi díjszabásokat csak azokban az Államokban kell kihirdetni, amelyeknek vasutai az illető díjszabásban, mint kiindulási vagy rendeltetési vasút részesek. Ezek a díjszabások és módosítások a kihirdetésükben megjelölt napon lépnek hatályba. Díjemelések és más olyan határozmányok, amelyek ezekben a díjszabásokban megállapított fuvarozási feltételeket szigorítják, legkorábban csak a kihirdetések után hat nappal lépnek hatályba.
A nemzetközi díjszabásokban megállapított menet-, valamint mellékdíjaknak árfolyamváltozás miatt végrehajtott módosításai, valamint nyilvánvaló tévedések helyesbítései a kihirdetésüket követő napon lépnek hatályba.
5. § A nemzetközi forgalomra megnyitott minden állomáson az utas betekinthet a nemzetközi díjszabásokba vagy azoknak az ott váltható nemzetközi menetjegyek árait és a megfelelő útipoggyász-viteldíjakat tartalmazó kivonataiba.
6. cikk
Elszámolási egység. Pénznemek átszámítási
és elfogadási árfolyamai
és elfogadási árfolyamai
1. § Az Egységes Szabályokban előírt elszámolási egység a különleges lehívási jog, amint azt a Nemzetközi Valuta Alap meghatározza.
A Nemzetközi Valuta Alap Tagállama hazai pénznemének a különleges lehívási jogban kifejezett értékét a Nemzetközi Valuta Alap a saját műveleteire és ügyleteire alkalmazott számítási módszerrel állapítja meg.
2. § Olyan Tagállam hazai pénznemének a különleges lehívási jogban kifejezett értékét, amely nem tagja a Nemzetközi Valuta Alapnak, ez által az Állam által meghatározott módon számítják ki.
Ennek a számításnak, a hazai pénznemben lehetőség szerint ugyanazon reálértékhez kell vezetnie, mint ami az 1. § alkalmazásából adódna.
Az aranyfrankot 10/31 gramm tömegű és 0,900 finomságú arany határozza meg.
Az aranyfrank hazai pénznemre történő átszámításának lehetőség szerint ugyanazon reálértékhez kell vezetnie, mint ami az 1. § alkalmazásából adódna.
4. § Az Egyezmény hatályba lépését követő három hónapon belül és ezt követően minden esetben, amikor a számítási módszerekben vagy a hazai pénznemben az elszámolási egységhez viszonyítva változás áll be, az Államok közlik a Központi Hivatallal a 2. § szerinti számítási módszerük vagy a 3. § szerinti átszámítás eredményét.
A Központi Hivatal ezeket a közléseket az Államok tudomására hozza.
5. § A vasút köteles kihirdetni azokat az árfolyamokat:
a) amelyeken a külföldi pénznemben kifejezett összegeket átszámíthatja, ha ezeket az összegeket belföldi fizetőeszközökben kell kifizetni (átszámítási árfolyamok);
b) amelyeken a külföldi pénznemeket elfogad (elfogadási árfolyam).
7. cikk
Kiegészítő határozmányok
1. § Két vagy több Állam, vagy két vagy több vasút az Egységes Szabályok végrehajtása céljából Kiegészítő Határozmányokat állapíthat meg. Ezek csak akkor térhetnek el az Egységes Szabályoktól, ha ezt az Egységes Szabályok kifejezetten előirányozzák.
2. § A Kiegészítő Határozmányokat az egyes Államok törvényei és szabályzatai által meghatározott alakban kell kihirdetni és hatályba léptetni. A Kiegészítő Határozmányokat és hatályba lépésüket a Központi Hivatallal közölni kell.
8. cikk
Belföldi jog
1. § Ha az Egységes Szabályok, a Kiegészítő Határozmányok és a nemzetközi díjszabások rendelkezéseket nem tartalmaznak, a belföldi jog érvényes.
2. § Belföldi jogon annak az Államnak a jogát kell érteni, ahol az igényjogosult jogait érvényesíti, beleértve a kollíziós szabályokat is.
3. § A vasútnak az utasok halála és megsérülése esetében fennálló felelősségére vonatkozó rendelkezések alkalmazásánál belföldi jogként annak az államnak a joga érvényes, amelynek területén az utas balesete bekövetkezett, beleértve a kollíziós szabályokat is.
FUVAROZÁSI SZERZŐDÉS
Utasok fuvarozása
9. cikk
Menetrendek és vonatok használata
1. § A vasutaknak alkalmas módon a közönség tudomására kell hozniok a vonatok menetrendjét.
2. § A menetrendekben vagy a díjszabásokban kell feltüntetni bizonyos vonatok vagy kocsiosztályok használatának korlátozásait.
10. cikk
Kizárás az utazásból. Feltételes fuvarozás
1. § A fuvarozásból ki vannak zárva vagy útközben kizárhatók:
a) a részeg személyek vagy olyanok, akik botrányosan viselkednek vagy az egyes Államokban mindenkor érvényes előírásokat nem tartják meg; ilyen személyek sem a menetdíj, sem az útipoggyász-viteldíj visszatérítését nem igényelhetik,
b) olyan személy, aki valamely betegség vagy más ok miatt útitársainak nyilvánvalóan terhére lenne, ha számára előre nem béreltek külön szakaszt, vagy ilyen szakasz díjfizetés ellenében nem bocsátható rendelkezésére. Az útközben megbetegedett utast azonban a legközelebbi olyan állomásig, ahol a szükséges ápolásban részesülhet, tovább kell fuvarozni, a kifizetett menetdíjat, a 25. cikkben megállapított feltételek mellett, a már megtett útra eső rész levonásával, vissza kell téríteni, ugyanez érvényes adott esetben az útipoggyász-viteldíjra is.
2. § Fertőző betegségben szenvedő utas fuvarozására a nemzetközi egyezmények és előírások vagy ilyen hiányában az egyes Államokban érvényes törvények és előírások az irányadók.
11. cikk
Menetjegyek
1. § A nemzetközi fuvarozásra az Egységes Szabályok szerint kiadott menetjegyen a CIV rövidítésnek rajta kell lennie. Átmenetileg a C jel használata megengedett.
2. § A nemzetközi díjszabások vagy a vasutak közötti megállapodások határozzák meg a menetjegy alakját és tartalmát, valamint azt a nyelvet és írást, amelyet a menetjegy nyomtatásánál és kitöltésénél használni kell.
3. § A menetjegyeknek, ha nemzetközi díjszabások kivételt nem állapítanak meg, a következő adatokat kell tartalmazniok:
a) a kiindulási és célállomás nevét;
b) az útirányt, ha különböző útirányok, vagy közlekedési eszközök használata engedélyezett, ezt fel kell tüntetni;
c) a vonatnemet és a kocsiosztályt;
d) a menetdíjat;
e) az érvényesség első napját;
f) az érvényesség időtartamát.
4. § Valamely nemzetközi díjszabás alapján kiadott menetjegyfüzet az Egységes Szabályok értelmében egyetlen utazási igazolványnak minősül.
5. § A menetjegy, ha nemzetközi díjszabások kivételt nem állapítanak meg, csak abban az esetben ruházható át, ha nem névre szóló, és ha az utazást még nem kezdték meg.
6. § Az utasnak a menetjegy átvétele alkalmával meg kell győződnie arról, hogy az megegyezik-e az általa közölt adatokkal.
7. § A menetjegy érvénytartamát és az utazás megszakítását a nemzetközi díjszabások állapítják meg.
12. cikk
Utazásra jogosultság. Érvényes menetjeggyel
nem rendelkező utas
nem rendelkező utas
1. § Az utasnak az utazás megkezdésétől érvényes menetjeggyel kell rendelkeznie, amelyet az utazás egész tartama alatt meg kell őriznie, az ellenőrzéssel megbízott vasúti alkalmazott felszólítására fel kell mutatnia és az utazás befejeztével le kell adnia. Nemzetközi díjszabások kivételeket állapíthatnak meg.
2. § A jogtalanul megváltoztatott menetjegy érvénytelen és azt az ellenőrzéssel megbízott vasúti alkalmazott bevonja.
3. § Az az utas, aki nem tud érvényes menetjegyet felmutatni, a menetdíjon felül pótdíjat köteles fizetni, ezt a pótdíjat annak a vasútnak előírásai szerint kell számítani, amely a pótdíj fizetését követeli.
4. § Az az utas, aki a menetdíj vagy a pótdíj azonnali megfizetését megtagadja, az utazásból kizárható. Az utazásból kizárt utas nem követelheti, hogy útipoggyászát a vasút a rendeltetési állomástól eltérő más állomáson bocsássa rendelkezésre.
13. cikk
Gyermekek utazási kedvezménye
1. § Gyermekek ötödik életévük betöltéséig, ha részükre külön ülőhelyet nem igényelnek, menetjegy nélkül díjtalanul utaznak.
2. § Öt évnél idősebb gyermekeket tizedik évük betöltéséig és az öt évnél fiatalabb olyan gyermekeket, akiknek a részére külön ülőhelyet igényelnek, mérsékelt menetdíjért kell fuvarozni. Ez a menetdíj bizonyos kocsik vagy bizonyos vonatok használatáért fizetett pótdíjak kivételével, a felnőttek menetjegye menetdíjának felét nem haladhatja meg, figyelemmel a menetjegyet kiadó vasút szabályai szerinti érvényes felkerekítésre.
Ezt a mérséklést az olyan menetjegyekre, amely az egyszeri útra érvényes teljes árú menetdíjjal szemben már egyébként is mérséklést nyújt, nem lehet érvényesíteni.
3. § A nemzetközi díjszabások az 1. és 2. §-ban megjelöltektől eltérő korhatárokat is megállapíthatnak, az 1. §-ban a díjtalan utazásra megállapított korhatár azonban a betöltött negyedik évnél, a 2. §-ban a mérsékelt menetdíjú utazásra megállapított korhatár pedig a betöltött tizedik évnél alacsonyabb nem lehet.
14. cikk
Ülőhelyek használata
1. §15 A vonaton levő helyek elfoglalására, kijelölésére és a helybiztosításra a vasútra az érvényes előírásokat kell alkalmazni. Személygépkocsik fuvarozásánál a vasút előírhatja, hogy az utasok a fuvarozás alatt a személygépkocsiban maradjanak.
2. § Az utas – a nemzetközi díjszabásokban meghatározott feltételek mellett – menetjegyén feltüntetettnél drágább menetdíjú kocsiosztályban vagy gyorsabb vonatnemen is helyet foglalhat, vagy az útirányt is megváltoztathatja.
15. cikk
Kézipoggyász és állatok bevitele személykocsikba
1. § Az utas könnyen hordozható tárgyakat (kézipoggyászt) díjtalanul magával vihet a személykocsiba.
Minden utasnak, a kézipoggyásza részére csak az általa elfoglalt ülőhely fölött és alatt levő tér áll rendelkezésére, vagy megfelelő más terület, ha különleges építésű, különösen poggyászfülkével rendelkező kocsiról van szó.
2. § A személykocsiba nem vihetők be:
a) a 18. cikk e) pontja értelmében az útipoggyász-fuvarozásból kizárt anyagok és tárgyak, amennyiben a Kiegészítő Határozmányok vagy díjszabások kivételeket nem állapítanak meg;
b) olyan tárgyak, amelyek az utasoknak kényelmetlenséget, vagy kárt okozhatnak;
c) olyan tárgyak, amelyeknek bevitelét vám- és más államigazgatási hatósági szabályok nem engedélyezik;
d) élőállatok, amennyiben a Kiegészítő Határozmányok vagy díjszabások kivételt nem állapítanak meg.
3. § A nemzetközi díjszabások előírhatják, hogy a személykocsiba az 1. § és a 2. § b) pontja ellenére mégis bevitt tárgyak, kézipoggyászként vagy útipoggyászként milyen feltételek mellett fuvarozhatók tovább.
4. § A vasút jogosult a személykocsiba bevitt tárgyak minőségéről az utas jelenlétében meggyőződni, ha indokolt gyanú merül fel arra nézve, hogy a 2. § a), b) és d) pontjainak rendelkezéseit megsértették. Ha nem állapítható meg az a személy, aki a vizsgálat alá vetett tárgyat magával hozta, a vasút a vizsgálatot két, vasúttól idegen tanú jelenlétében végzi el.
6. § Az utas felelős minden kárért, amelyet a személykocsiba magával vitt tárgy vagy állat okozott, hacsak nem bizonyítja, hogy a kár a vasút vagy egy harmadik személy hibájából keletkezett, vagy olyan körülményre vezethető vissza, amelyet az utas nem kerülhetett el és amelynek következményeit nem háríthatta el.
Ez a rendelkezés nem érinti a vasútnak a 26. cikkben meghatározott felelősségét.
16. cikk
Csatlakozásmulasztás. Vonatelmaradás
1. § Ha a vonat késése következtében a másik vonathoz a csatlakozást elmulasztják, vagy ha valamely vonat az egész útvonalon vagy annak egy részén nem közlekedik és az utas az utazást folytatni kívánja, köteles őt a vasút kézi- és útipoggyászával együtt lehetőség szerint és ráfizetés nélkül a célállomás felé olyan vonattal továbbfuvarozni, amely ugyanazon, vagy az eredeti útvonalon történő fuvarozásban részes vasutak másik útvonalán közlekedik és amely lehetővé teszi, hogy az utas a célállomására a legkevesebb késéssel eljusson.
2. § A vasút adott esetben köteles a csatlakozásmulasztást, illetőleg a vonatelmaradást a menetjegyen igazolni, a menetjegy érvénytartamát a szükséghez képest meghosszabbítani és a menetjegyet az új útvonalra, drágább kocsiosztályra, vagy magasabb menetdíjjal igénybe vehető vonatra érvényesíteni. A díjszabások vagy menetrendek meghatározott vonatok használatát azonban kizárhatják.
Útipoggyász fuvarozás
17. cikk
Útipoggyászként fuvarozható tárgyak
1. § Útipoggyászként fuvarozhatók azok az utazás célját szolgáló tárgyak, amelyek bőröndbe, kosárba, útitáskába, útizsákba és más hasonló göngyölegbe vannak csomagolva, valamint maguk a göngyölegek.
A személygépkocsik fuvarozási feltételei külön tartalmazzák a fuvarozásra történő felvétel, elszámolás, berakás és elfuvarozás feltételeit, a fuvarokmány alakját és tartalmát, amelyen fel kell tüntetni a CIV rövidítést, a kirakási és kiszolgáltatási feltételeket, valamint a gépkocsivezetőnek a járműve berakásával és kirakásával kapcsolatos kötelezettségeit
3. § A díjszabások vagy menetrendek útipoggyászok fuvarozását bizonyos vonatokon vagy vonatnemeken kizárhatják vagy korlátozhatják.
18. cikk
Az útipoggyász fuvarozásból kizárt tárgyak
Útipoggyászként nem fuvarozhatók:
a) azok a tárgyak, amelyeknek fuvarozása, az útipoggyász fuvarozásban részt vevő Államoknak csak egyikén is tilos;
b) azok a tárgyak, amelyeknek fuvarozására az útipoggyász fuvarozásban részt vevő Államoknak csak egyikén is kizárólag a posta jogosult;
c) kereskedelmi áruk;
d) terjedelmes vagy nagy tömegű tárgyak;
e) veszélyes anyagok és tárgyak, különösen a töltött lőfegyverek, robbanó és gyúlékony anyagok és tárgyak, gyújtó hatású, mérgező, radioaktív, maró és undort keltő vagy fertőző anyagok; nemzetközi díjszabások megengedhetik, hogy ezek közül az anyagok és tárgyak közül egyeseket meghatározott feltételek mellett útipoggyászként fuvarozzanak.
19. cikk17
Az útipoggyász feladása és fuvarozása
1. § Amennyiben a nemzetközi díjszabások nem állapítanak meg kivételt, útipoggyászt csak a legalább az útipoggyász rendeltetési állomásáig érvényes menetjegy felmutatása mellett lehet feladni.
Ha a díjszabások megengedik az útipoggyásznak a menetjegy felmutatása nélkül történő felvételét, az Egységes Szabályoknak azok a rendelkezései, amelyek az utas útipoggyászára vonatkozó jogokat és kötelezettségeket tartalmazzák, értelemszerűen érvényesek az útipoggyász feladójára is.
2. § A vasút fenntartja magának azt a lehetőséget, hogy az útipoggyászt az utas által igénybevett útiránytól eltérő útirányon át fuvarozza.
A feladási állomáson, valamint azokon a csatlakozási állomásokon, amelyeken az útipoggyászt át kell rakni, az útipoggyászt a legelső, útipoggyász rendszeres fuvarozására szolgáló vonattal kell továbbfuvarozni.
Útipoggyász az előbbiekben megjelölt feltételek mellett csak akkor fuvarozható, ha azt vám- vagy más államigazgatási hatósági előírás teljesítése a feladási állomáson vagy útközben nem akadályozza.
3. § Ha a nemzetközi díjszabások nem állapítanak meg kivételt, az útipoggyász viteldíját a feladásnál kell megfizetni.
4. § A díjszabások és a menetrendek az útipoggyász fuvarozását meghatározott vonatokban vagy vonatnemekkel vagy meghatározott állomásokra és állomásokról kizárhatják vagy korlátozhatják.
5. § Amennyiben az útipoggyász feladását ez a Cikk nem szabályozza, arra a feladási állomásra érvényes előírások az irányadók.
20. cikk
Poggyászvevény
1. § Az útipoggyász feladása alkalmával az utasnak poggyászvevényt kell átadni.
2. § Nemzetközi fuvarozásra kiadott poggyászvevényen rajta kell lennie a CIV rövidítésnek. Átmenetileg megengedett a C-jel használata is.
3. § A nemzetközi díjszabások vagy a vasutak közötti megállapodások határozzák meg a poggyászvevény alakját és tartalmát, valamint azt a nyelvet és írást, amelyet a poggyászvevény kinyomtatásánál és kitöltésénél használni kell.
4. § Amennyiben a nemzetközi díjszabások kivételeket nem állapítanak meg, a poggyászvevénynek a következő adatokat kell tartalmaznia:
a) a feladási és rendeltetési állomás nevét;
b) az útirányt;
c)18 a feladás napját és óráját;
d) az utasok számát;
e) a poggyászdarabok számát és tömegét;
f) a poggyász viteldíját és egyéb költségeket.
5. § Az utasnak a poggyászvevény átvétele alkalmával meg kell győződnie arról, hogy azt az általa közölt adatoknak megfelelően állították-e ki.
21. cikk
Az útipoggyász állapota, minősége,
csomagolása és megjelölése
csomagolása és megjelölése
1. § A vasút visszautasíthatja az olyan útipoggyászt, amelynek állapota vagy minősége hiányos, vagy csomagolása elégtelen, vagy amelyen sérülésnek nyilvánvaló jelei láthatók. A vasút, ha ilyen útipoggyászt fuvarozásra mégis felvesz, a poggyászvevényre megfelelő megjegyzést vezethet rá. Ha az utas az ilyen megjegyzéssel ellátott poggyászvevényt elfogadja, ez bizonyíték arra, hogy az utas a megjegyzés helyességét elismerte.
2. § Az utas köteles minden egyes poggyászdarabon jól látható helyen, elég tartós módon, világosan, kitörölhetetlenül és minden félreértést kizáróan megjelölni:
a) nevét és lakcímét,
b) a rendeltetési állomást és a rendeltetési országot.
Az utas köteles a már nem érvényes megjelöléseket eltávolítani, vagy olvashatatlanná tenni.
A vasútnak joga van visszautasítani az olyan poggyászdarabot, amelyen az előírt megjelölések hiányoznak.
22. cikk
Az utas felelőssége. Utólagos vizsgálat.
Pótdíj
Pótdíj
2. § E rendelkezések megszegésének alapos gyanúja esetében a vasút jogosult megvizsgálni, hogy az útipoggyász tartalma megfelel-e az előírásoknak, ha ezt annak az államnak törvényei és szabályai nem tiltják, ahol a vizsgálatnak történnie kell. Az utast meg kell hívni a vizsgálathoz. Ha nem jelenik meg, vagy nem érhető el, a vizsgálatot két, vasúttól idegen tanú jelenlétében kell megtartani.
3. § Ha a szabályok megsértését állapították meg, a vizsgálat költségeit az utasnak kell megfizetnie.
A 17. és 18. cikk rendelkezéseinek megszegése esetében a vasút a viteldíjkülönbözet utólagos megfizetésén és az esetleges károk megtérítésén felül, nemzetközi díjszabásokban megállapított pótdíjat szedhet.
23. cikk
Kiszolgáltatás
1. § Az útipoggyászt a vasút a poggyászvevény visszaadása és a küldeményt esetleg terhelő költségek megfizetése ellenében szolgáltatja ki. A vasút jogosult, de nem köteles vizsgálni, hogy a poggyászvevény birtokosa jogosult-e az útipoggyász átvételére.
2. § Az útipoggyásznak a poggyászvevény birtokosa részére történő kiszolgáltatásával egyenlő, ha a kiszolgáltatást végző állomáson érvényes rendelkezéseknek megfelelően:
a) az útipoggyászt a vám- vagy adóhivatalnak, a vasút őrizetében nem álló, kiadási helyiségében vagy raktárában adják át;
b) élőállatokat gondozásra harmadik személynek adnak át.
3. § A poggyászvevény birtokosa a rendeltetési állomás poggyászkiadó helyén követelheti az útipoggyász kiszolgáltatását, mihelyt annak a vonatnak megérkezése után, amellyel az útipoggyászt fuvarozni kellett, a kiszolgáltatás előkészítéséhez és az esetleges vám- és más államigazgatási hatósági kezeléshez szükséges idő eltelt.
4. § Ha a poggyászvevényt nem adják vissza, a vasút csak annak a személynek köteles az útipoggyászt kiszolgáltatni, aki jogosultságát igazolja; az igazolás elégtelensége esetén a vasút biztosítékot követelhet.
5. § Az útipoggyászt azon az állomáson kell kiszolgáltatni, amelyre azt feladták. A poggyászvevény birtokosának kellő időben nyilvánított kívánságára azonban, ha ezt a körülmények megengedik és vám- vagy más államigazgatási hatósági szabályok nem tiltják, az útipoggyász, a poggyászvevény visszaadása és ha a díjszabás előírja, a menetjegy felmutatása ellenében, a feladási állomáson visszaadható vagy egy közbeeső állomáson kiszolgáltatható.
7. § A poggyászvevény birtokosának kívánságára a vasút köteles az ő jelenlétében az útipoggyászt az általa állított kár megállapítása céljából megvizsgálni. A poggyászvevény birtokosa az útipoggyász átvételét megtagadhatja, ha a kívánságát a vasút nem teljesíti.
8. § Az útipoggyász kiszolgáltatása egyébként a kiszolgáltatási állomásra érvényes előírásoknak megfelelően történik.
Közös rendelkezések a személy-
és poggyászfuvarozásra
és poggyászfuvarozásra
24. cikk
Államigazgatási előírások teljesítése
Az utas köteles mind személye, mind úti- és kézipoggyásza, valamint a magával vitt állatok tekintetében a vám- és más államigazgatási hatósági előírásokat teljesíteni. Köteles kézipoggyászainak vizsgálatánál jelen lenni, hacsak az egyes Államok törvényei és szabályai kivételeket nem állapítanak meg. A vasutat nem terheli felelősség azokért a károkért, amelyek abból erednek, hogy az utas ezeknek a kötelezettségeknek nem tett eleget.
25. cikk
Visszatérítések és utánfizetések
1. § A menetdíjat vagy a poggyászviteldíjat teljesen vagy részben vissza kell téríteni, ha
a) a menetjegyet nem, vagy csak részben használták fel;
b) a menetjegyet helyhiány miatt alacsonyabb menetdíjú kocsiosztályban vagy vonatnemen használták fel, mint amelyre a menetjegy érvényes volt;
c) az útipoggyászt a feladási állomáson visszavették, vagy valamely közbenső állomáson szolgáltatták ki.
2. § A nemzetközi díjszabások határozzák meg, hogy a visszatérítési igény indokolásához milyen bizonyító iratokat és igazolásokat kell csatolni, valamint a visszatérítés összegét és a levonandó összegeket.
Ezek a díjszabások azonban meghatározott esetekben a visszatérítést kizárhatják vagy feltételekhez köthetik.
3. § Az előző §-oknak, valamint a 10. cikk 1. §-a b) pontjának a rendelkezéseire alapított bármely visszatérítési igény elévül, ha azt hat hónapi határidőn belül a vasútnál nem érvényesítették. Ez a határidő menetjegy esetében a menetjegy érvénytartamának lejártát követő napon és poggyászvevénynél a kiállítás napján kezdődik.
4. §19 A díjszabás helytelen alkalmazása vagy a menet- ill. viteldíj és egyéb díjak megállapításával vagy beszedésével elkövetett hibák esetében a többletet a vasútnak vissza kell fizetnie és a hiányt be kell szednie, ha annak összege menetjegyenként a 2 elszámolási egységet meghaladja.
5. § A többlet vagy a hiány kiszámításánál annak a napnak hivatalos átszámítási árfolyamát kell alkalmazni, amelyen a menet- vagy viteldíjat beszedték. Ha a fizetés más pénznemben történik, mint amelyben a menet- vagy viteldíjat beszedték, annak a napnak árfolyamát kell alkalmazni, amelyiken ez a fizetés történik.
6. § E cikk által nem szabályozott esetekben és a vasutak közötti megállapodások hiányában az indulási Államban érvényes előírásokat kell alkalmazni.
FELELŐSSÉG
A vasút felelőssége az utasok halála
és megsérülése esetében
és megsérülése esetében
26. cikk
A felelősség alapja
1. § A vasút felelős azért a kárért, amely abból keletkezik, hogy az utas a vasúti üzemmel összefüggő baleset folytán a járművön tartózkodás közben vagy a be- vagy kiszállás alkalmával meghal, megsérül, vagy egyébként testi vagy szellemi épségében károsodást szenved.
A vasút felelős továbbá azért a kárért, amely olyan dolgoknak teljes vagy részleges elveszése vagy megsérülése révén keletkezik, amelyeket ilyen balesetet szenvedő utas magán hord vagy kézipoggyászként magával visz, ez vonatkozik azokra az állatokra is, amelyeket az utas magával visz.
2. § A vasút mentesül a felelősség alól:
a) ha a balesetet üzemen kívül eső körülmények okozták és a vasút az eset körülményei által megkívánt gondosság ellenére sem kerülhette el azt és nem háríthatta el annak következményeit;
b) teljesen vagy részben, éspedig olyan mértékben, amilyen mértékben a baleset az utas vétkességére vagy olyan magatartására vezethető vissza, amely nem felel meg az utasok rendes magatartásának;
c) ha a baleset harmadik személy magatartására vezethető vissza és a vasút ezt a magatartást az eset körülményei által megkövetelt gondosság ellenére sem kerülhette el és annak következményeit nem háríthatta el; ha a vasút felelőssége ennek értelmében sincs kizárva, úgy az Egységes Szabályok korlátai között felel az egész kárért, fenntartva a harmadik személlyel szemben esetleg fennálló visszkereseti jogát.
4. § Ennek a fejezetnek értelmében felelős az a vasút, amelyik az Egyezmény 3. és 10. cikkében említett vonaljegyzék szerint azt a vonalat üzemelteti, amelyen a baleset történt. Ha a vonalak jegyzéke szerint a két vasút közös üzeméről van szó, mindegyik vasút felelős.
27. cikk
Kártérítés az utas halála esetében
1. § Az utas halála esetében a kártérítés magába foglalja:
a) az utas halála folytán keletkezett szükséges költségeket, különösen hullafuvarozási, a temetési és hamvasztási költségeket;
b) ha a halál nem azonnal következik be, a 28. cikkben megállapított kártérítést.
2. § Ha az utas halála folytán oly személyek, akikkel szemben az utas a törvény szerint ellátásra kötelezett volt vagy a jövőben ellátásra kötelezett lett volna, ellátásukat veszítették el, akkor ezért az elvesztésért is kártérítést kell fizetni. Olyan személyek kártérítési igényére nézve, akiknek az utas törvényes kötelezettség nélkül ellátást nyújtott, a belföldi jog irányadó.
28. cikk
Kártérítés az utas megsérülése esetében
Az utas megsérülése, testi vagy szellemi épségének egyéb megkárosodása esetében a kártérítés magába foglalja:
a) a szükséges költségeket, különösen a gyógyítási és ápolási költségeket, valamint a fuvarozási költségeket;
b) azt a vagyoni hátrányt, amelyet az utas teljes vagy részleges munkaképtelensége vagy szükségletei megnövekedése folytán elszenved.
29. cikk
Egyéb károk megtérítése
A belföldi jog az irányadó arra nézve, hogy a vasút köteles-e és milyen mértékben a 27. és 28. cikkekben előirányzott károkon kívül más károkért kártérítést nyújtani, így különösen a testi és lelki fájdalmakért (pretium doloris) és az esztétikai hátrányokért.
30. cikk
Az utas halála és megsérülése esetében
a kártérítés alakja és korlátozása
a kártérítés alakja és korlátozása
1. § A 27. cikk 2. §-ában és a 28. cikk b) pontjában megállapított kártérítést tőkeösszeg alakjában kell teljesíteni. Ha azonban a belföldi jog szerint járadék megállapítása lehetséges, a kártérítést ilyen formában teljesítik, ha a megsértett utas vagy a 27. cikk 2. §-ában megállapított igényjogosultak járadék fizetését kívánják.
2. § Az 1. § szerint teljesítendő kártérítés mértékét a belföldi jog állapítja meg. Az Egységes Szabályok alkalmazása esetében azonban minden utas után 70 000 elszámolási egység felső határú tőkeösszeg, vagy ennek az összegnek megfelelő évjáradék jár, ha a belföldi jog ennél alacsonyabb felső határt állapít meg.
31. cikk
Kártérítés korlátozása dolgok elvesztése
vagy sérülése esetében
vagy sérülése esetében
Ha a vasút a 26. cikk 1. §-ának 2. bekezdése szerint felelős, utasonként 700 elszámolási egység felső határig tartozik kártérítést fizetni.
32. cikk
Felelősség korlátozásának tilalma
Azok a díjszabási rendelkezések, a vasút, valamint az utas között kötött külön megállapodások, amelyek a vasutaknak az utasok halála és megsérülése esetében fennálló felelősségét előre teljesen vagy részben kizárnák, a vasútra háruló bizonyítási terhet megfordítanák vagy a kártérítésnek a 30. cikk 2. §-ában és a 31. cikkben előírt felső határánál alacsonyabb összeget állapítanának meg, semmisek. Ebből a semmisségből azonban nem következik a fuvarozási szerződés semmissége.
33. cikk
Vegyes fuvarozások
2. § Ha azonban vasúti kocsit komphajón továbbítanak, a vasútnak az utas haláláért és megsérüléséért való felelősségére vonatkozó rendelkezések érvényesek a 26. cikk 1. §-ában említett olyan károkra, amelyeket az utas a vasúti üzemmel kapcsolatos baleset folytán ezekben a kocsikban tartózkodása alatt, vagy a kocsiba beszállás vagy onnan kiszállás alkalmával elszenved.
Az előző § alkalmazásánál az „állam, amelynek területén az utas balesete bekövetkezett”, az az Állam, amelynek lobogóját a komphajó viseli.
3. § Ha a vasút rendkívüli körülmények folytán kénytelen üzemét ideiglenesen megszakítani és az utasokat más fuvareszközzel fuvarozni vagy fuvaroztatni, erre a fuvareszközre az érvényes jog szerint felel. Az Egyezmény 18. cikke, valamint az Egységes Szabályok 8., 48-53. és 55. cikke azonban továbbra is érvényben maradnak.
Vasút felelőssége az útipoggyászért
34. cikk
Vasutak egyetemleges felelőssége
1. § Az a vasút, amelyik az útipoggyászt poggyászvevény kiadása ellenében fuvarozásra átvette, felelős a fuvarozás végrehajtásáért az egész útvonalon a kiszolgáltatásig.
35. cikk
A felelősség terjedelme
1. § A vasút felelős azért a kárért, amely az útipoggyász teljes vagy részleges elveszése vagy megsérülése folytán a fuvarozásra történt átvételtől a kiszolgáltatásig keletkezik, valamint felelős késedelmes kiszolgáltatásért.
2. § A vasút mentesül ez alól a felelősség alól, ha az elveszést, megsérülést vagy a késedelmes kiszolgáltatást az utas vétkessége, az utasnak a vasút vétkességére vissza nem vezethető intézkedése, az útipoggyász sajátos hibája vagy olyan körülmény okozta, amelyet a vasút el nem kerülhetett és amelynek következményeit el nem háríthatta.
3. § A vasút mentesül ez alól a felelősség alól, ha az elveszés vagy megsérülés a következő tények egyikével vagy ezek közül többel összefüggésben levő különleges veszélyből keletkezett:
a) a csomagolás hiánya vagy hiányossága;
b) az útipoggyász különleges természete;
c) abból a tényből, hogy a fuvarozásból kizárt tárgyat útipoggyászként mégis feladták.
36. cikk
Bizonyítási teher
2. § Ha a vasút állítja, hogy az elveszés vagy megsérülés az eset körülményeihez képest a 35. cikk 3. §-ában felsorolt különös veszélyek valamelyikéből vagy azok közül többől keletkezhetett, azt kell vélelmezni, hogy a kár abból keletkezett. A jogosult azonban bizonyíthatja, hogy a kár oka sem részben, sem teljesen nem lehetett ezeknek a veszélyeknek egyike se.
37. cikk
Vélelem az útipoggyász elveszésére vonatkozóan
2. § Ha az elveszettnek tekintett poggyászdarab a kiszolgáltatás követelése után egy éven belül megkerül, a vasút köteles erről a jogosultat értesíteni, ha címe ismeretes vagy felkutatható.
3. § Az értesítés vételét követő harminc napon belül a jogosult követelheti, hogy a vasút a poggyászdarabot neki a fuvarozási útvonal valamelyik állomásán szolgáltassa ki. Ebben az esetben tartozik megfizetni a poggyászdarabnak a feladási állomástól a kiszolgáltatási állomásig történt fuvarozásért járó költségeket és tartozik a kapott kártérítést, az esetleg abban foglalt költségek levonásával visszafizetni. A 40. cikk szerint a késedelmes kiszolgáltatás miatti kártérítésre vonatkozó igényjogosultsága továbbra is fennmarad.
38. cikk
Kártérítés elveszés esetében
1. § Az útipoggyász teljes vagy részleges elveszéséért a vasút – minden további kár megtérítése nélkül – a következő kártérítést fizeti:
a)20ha a kár összegét bebizonyítják, ezt az összeget, amely azonban a hiányzó össztömeg minden egyes kilogrammja után 40 elszámolási egységnél vagy poggyászdarabonként 600 elszámolási egységnél több nem lehet ;
b) ha a kár összegét nem bizonyították be, a hiányzó elegysúly minden kilogrammja után 10 elszámolási egység vagy poggyászdarabonként 150 elszámolási egység átalányösszeget.
A kilogrammonkénti vagy poggyászdarabonkénti kártérítés módját a nemzetközi díjszabások állapítják meg.
2. § Ezenfelül a vasút tartozik visszatéríteni a viteldíjat, a vámokat és egyéb olyan költségeket, amelyeket az elveszett poggyász fuvarozásánál kifizettek.
39. cikk
Kártérítés megsérülés esetében
Az útipoggyász megsérülése esetében a vasút – minden további kártérítés kizárásával – az útipoggyász bekövetkezett értékcsökkenésének összegét köteles megtéríteni.
A kártérítés azonban nem haladhatja meg:
a) azt az összeget, amit teljes elveszés esetében kellene fizetni, ha a megsérülés folytán az egész útipoggyász értéktelenné válik;
b) azt az összeget, amit az értékcsökkenést szenvedett rész elveszése esetében kellene fizetni, ha a megsérülés folytán az útipoggyásznak csak egy része szenvedett értékcsökkenést.
40. cikk
Kártérítés késedelmes kiszolgáltatás esetében
1. § Késedelmes kiszolgáltatás esetében a vasút a kiszolgáltatás követelésétől számított minden megkezdett 24 órára, legfeljebb azonban 14 napra a következő kártérítést tartozik fizetni:
a) ha a jogosult bizonyítja, hogy a késedelemből kára származott, beleértve a poggyász megsérülését, ennek a kárnak összegét, amelynek felső határa 0,40 elszámolási egység elegysúly kilogrammonként vagy 7 elszámolási egység a késedelmesen kiszolgáltatott poggyászdarabonként;
b) ha a jogosult nem bizonyítja, hogy a késedelemből kára származott, a késedelmesen kiszolgáltatott útipoggyász elegysúlyának minden kilogrammja után 0,07 elszámolási egység vagy poggyászdarabonként 1,40 elszámolási egység átalányösszeget.
A kilogrammonként vagy poggyászdarabonkénti kártérítés módját a nemzetközi díjszabályok állapítják meg.
41. cikk
Személygépkocsik
1. §21 Ha a személygépkocsit a vasútnak felróható okból késedelmesen rakják be, vagy késedelmesen szolgáltatják ki, a vasút abban az esetben köteles kártérítést fizetni, ha a jogosult bizonyítja, hogy abból kára származott, ennek összege azonban nem haladhatja meg a gépkocsi fuvardíját.
2. § Ha a jogosult a vasútnak felróható okból származott berakási késedelem miatt lemond a fuvarozási szerződés végrehajtásáról, ebben az esetben visszatérítik neki a gépkocsi fuvardíját és az utasok menetdíját. Ha bebizonyítja, hogy ebből a késedelemből kára származott, ezenkívül kártérítést is követelhet, amelynek összege azonban a gépkocsi fuvardíját nem haladhatja meg.
3. §22 A gépkocsi teljes vagy részleges elveszése esetében az igényjogosult bizonyított káráért fizetendő kártérítést a gépkocsi mindenkori értéke szerint számítják, és ez a 8000 elszámolási egységet nem haladhatja meg
4. §23 A gépkocsiban elhelyezett tárgyakban bekövetkezett kárért a vasút csak annyiban felel, amennyiben az a vétkességére visszavezethető. A kártérítés teljes összege az 1000 elszámolási egységet nem haladhatja meg.
A gépkocsin kívül elhelyezett tárgyakért a vasút csak szándékosság esetén felel.
5. §24 Pótkocsi, rakománnyal vagy a nélkül egy gépkocsinak számít.
6. § Egyebekben a személygépkocsik fuvarozására az útipoggyászra megállapított felelősségi szabályokat kell alkalmazni.
Felelősségre vonatkozó közös rendelkezések
42. cikk25
A felelősség korlátozására vonatkozó jog megszűnése
Az Egységes Szabályok 30., 31. és 38–41. Cikkeiben foglalt felelősségkorlátozások, valamint a belföldi jog rendelkezései, amelyek a kártérítést meghatározott összegre korlátozzák, nem alkalmazhatók, ha a kár bizonyíthatóan olyan cselekményből vagy mulasztásból származik, amelyet a vasút követett el, akár szándékosan, akár gondatlanságból vagy annak tudatában, hogy ilyen kár valószínűleg bekövetkezik.
43. cikk
A kártérítési összeg átszámítása és kamatozása26
1. §27 Amennyiben a kártérítési összeg kiszámításánál külföldi pénznemben kifejezett összeget kell átszámítani, az átszámítást a kártérítési összeg kifizetésének napján és helyén érvényes árfolyamon kell végezni. 2. § A jogosult a kártérítési összeg után évi ötszázalékos kamatot követelhet, éspedig a 49. cikk szerinti perenkívüli felszólamlás napjától, ha felszólamlás nem volt, a keresetindítás napjától számítva.
3. § A 27. és 28. cikkekben megállapított kártérítések után a kamat csak attól a naptól kezdve jár, amelyen a kártérítésre okot adó körülmények bekövetkeztek, ha ez a nap későbbi, mint a felszólamlás vagy keresetindítás napja.
4. § Útipoggyász-fuvarozásnál kamatot csak akkor lehet követelni, ha a kártérítés poggyászvevényenként 4 elszámolási egységet meghalad.
5. § Ha a jogosult a felszólamlás végleges elintézéséhez szükséges igazoló iratokat a számára megszabott megfelelő határidőn belül a vasútnak nem adja át, a kamatozás a meghatározott határidő eltelte és az iratok tényleges átadása közötti időben szünetel.
44. cikk
Felelősség nukleáris károk esetében
A vasút mentesül az Egységes Szabályok alapján az őt terhelő felelősség alól, ha a kárt nukleáris baleset okozta és ezért a kárért valamely Államban a nukleáris energia területén fennálló felelősségre vonatkozó törvények és rendeletek szerint az atomenergia-berendezés üzembentartója, vagy annak helyébe lépő más személy felelős.
45. cikk
A vasút felelőssége alkalmazottaiért
A vasút felelős alkalmazottaiért és más személyekért, akiket a fuvarozás végrehajtására alkalmaz.
Ha azonban az utas kívánságára az alkalmazottak és más személyek neki olyan szolgálatokat teljesítenek, amelyeknek ellátása nem a vasút kötelessége, ezeket azon utas megbízottainak kell tekinteni, akinek a számára a szolgálatokat végzik.
46. cikk
Egyéb igények
Minden esetben, amikor az Egységes Szabályokat alkalmazzák a vasúttal szemben, kártérítési igény bármilyen jogcímen csak az abban foglalt feltételek és korlátozások szerint érvényesíthető.
Ugyanez érvényes mindazokra az igényekre is, amelyeket azokkal a személyekkel szemben érvényesítenek, akikért a vasút a 45. cikk értelmében felelős.
47. cikk
Külön rendelkezések
1. § A 41. cikk fenntartása mellett, a vasút felelősségére vonatelmaradás vagy csatlakozásmulasztás által okozott károkért, annak az Államnak törvényei és szabályzatai mérvadók, ahol a kárt okozó esemény bekövetkezett.
3. § A III. címnek és a IV. címnek egyéb cikkei az 1. § és a 2. § eseteire nem érvényesek.
IGÉNYEK ÉRVÉNYESÍTÉSE
48. cikk
Útipoggyász részleges elveszésének
vagy megsérülésének megállapítása
vagy megsérülésének megállapítása
1. § Ha a vasút az útipoggyász részleges elvesztését, vagy sérülését fedezi fel vagy gyanítja, vagy ilyennek a létezését a jogosult állítja, a vasút köteles késedelem nélkül és ha lehetséges, a jogosult jelenlétében jegyzőkönyvben rögzíteni – a kár természetéhez képest – az útipoggyász állapotát, tömegét és amennyiben lehet a kár terjedelmét és okát, valamint keletkezésének időpontját.
A jegyzőkönyv egy másolatát díjtalanul át kell adni a jogosultnak.
2. § Ha a jogosult a jegyzőkönyvben foglalt megállapításokat nem ismeri el, követelheti, hogy az útipoggyász állapotát és tömegét, valamint a kár okát és összegét a felek által vagy bírói úton kijelölt szakértő állapítsa meg. Az eljárásra annak az Államnak a törvényei és jogszabályai az irányadók, ahol a megállapítás történik.
49. cikk
Felszólamlások
1. § Az utasok halála és megsérülése esetében a vasút felelősségére vonatkozó felszólamlásokat az alább felsorolt vasutak egyikénél kell írásban benyújtani:
a) a felelős vasútnál, ha a 26. cikk 4. §-a szerint két vasút felelős, közülük az egyiknél;
b) a kiindulási vasútnál;
c) a rendeltetési vasútnál;
d) az utas lakóhelyén vagy állandó tartózkodási helyén levő vasútnál, amennyiben ennek a vasútnak a székhelye az egyik Tagállam területén van.
2. § A fuvarozási szerződésen alapuló egyéb peren kívüli felszólamlásokat írásban kell az 51. cikk 2. és 3. §-aiban megjelölt vasúthoz intézni.
A felszólamlás végleges elintézésénél a vasút a menetjegy, vagy a poggyászvevény visszaadását követelheti.
3. § A felszólamlás benyújtására azok a személyek jogosultak, akiknek az 50. cikk alapján joguk van a vasutat perrel megtámadni.
4. § A menetjegyet, a poggyászvevényt és egyéb okmányokat, amelyeknek a felszólamláshoz történő csatolását a jogosult szükségesnek tartja, akár eredetiben, akár másolatban kell benyújtani, a vasút kívánságára, szabályszerűen hitelesített alakban.
50. cikk
Vasúttal szemben keresetindításra
jogosult személyek
jogosult személyek
A vasúttal szemben keresetet az indíthat, aki az esetnek megfelelően a menetjegyet, illetőleg a poggyászvevényt felmutatja, vagy azok hiányában jogosultságát másképpen igazolja.
51. cikk
Keresettel megtámadható vasutak
2. § A fuvarozási szerződés alapján fizetett valamely összeg visszatérítése iránti kereset az ellen a vasút ellen indítható, amelyik ezt az összeget beszedte, vagy az ellen a vasút ellen, amelyiknek a javára az összeget beszedték.
3. § A fuvarozási szerződésből eredő egyéb keresetet kizárólag a kiindulási vasút, a rendeltetési vasút vagy az ellen a vasút ellen lehet indítani, amelyiknek a vonalán a keresetre okot adó tény bekövetkezett.
A rendeltetési vasutat azonban keresettel akkor is meg lehet támadni, ha az útipoggyászt át sem vette.
4. § Ha a felperes több vasút között választhat, választási joga megszűnik, mihelyt azok valamelyike ellen a keresetet megindította.
52. cikk
Illetékesség
1. § Ha államszerződésekben vagy engedélyiratokban más rendelkezés nincs, az utasok halála és megsérülése tekintetében fennálló felelősségére alapított igény csak annak az Államnak bíróságai előtt érvényesíthető, amelynek területén az utas balesete történt.
2. § Ha az államszerződésekben vagy engedélyokiratokban más rendelkezés nincs, az Egységes Szabályok alapján érvényesített keresetet csak annak az Államnak illetékes bírósága előtt lehet indítani, amelyikhez a perrel megtámadott vasút tartozik.
Ha valamely vasút különböző államokban több önálló hálózatot üzemeltet, ennek a §-nak az alkalmazása szempontjából ezeknek a hálózatoknak mindegyikét külön vasútnak kell tekinteni.
53. cikk
Utasok halála és megsérülése esetében fennálló
felelősségre támasztott igény megszűnése
felelősségre támasztott igény megszűnése
1. §28 A jogosult elveszti a vasútnak az utasok halála és megsérülése esetében fennálló felelősségén alapuló minden igényét, ha a balesetet legkésőbb hat hónappal azt követően, hogy a kárról tudomást szerzett, valamelyik vasútnál, amelynél a 49. Cikk 1. § értelmében a felszólamlás benyújtható, be nem jelenti.
2. § Az igény azonban nem szűnik meg:
c) ha olyan körülmények folytán, amelyek a jogosultnak nem róhatók fel, a baleset bejelentése nem vagy nem kellő időben történt meg;
d) ha a jogosult bizonyítja, hogy a baleset a vasút hibájából következett be.
54. cikk
Útipoggyász-fuvarozási szerződésből eredő
igények megszűnése
igények megszűnése
1. § Amint a jogosult az útipoggyászt átvette, a vasúttal szemben a részleges elveszésért, a megsérülésért vagy a késedelmes kiszolgáltatásért a fuvarozási szerződésből eredő minden igénye megszűnik.
2. § Nem szűnik meg azonban az igény:
a) részleges elveszésnél vagy megsérülésnél;
1. ha az elveszést vagy megsérülést a 48. cikknek megfelelően azt megelőzően állapították meg, hogy az útipoggyászt a jogosult átvette;
2. ha a megállapítás, amelynek a 48. cikk értelmében meg kellett volna történnie, csak a vasút hibájából marad el;
b) külsőleg fel nem ismerhető olyan kárért, amelyet a jogosult csak az útipoggyász átvétele után vett észre;
1. ha a megállapítást a 48. cikknek megfelelően a kár felfedezése után azonnal, de legkésőbb az útipoggyász átvételét követő három napon belül kéri és
2. ha ezenkívül bizonyítja, hogy a kár a fuvarozásra felvétel és a kiszolgáltatás között keletkezett.
c) ha a késedelmes kiszolgáltatás esetében a jogosult 21 napi határidőn belül az 51. cikk 3. §-ában megjelölt vasutak valamelyikénél jogát érvényesíti;
d) ha a jogosult bizonyítja, hogy a kárt a vasút szándékossága vagy súlyos gondatlansága okozta.
55. cikk
Igények elévülése
1. § A vasútnak az utasok halála és megsérülése tekintetében fennálló felelősségére alapított kártérítési igények elévülnek:
a) az utas igénye a baleset napjától számított három év alatt;
b) más jogosultak igényei az utas halálát követő naptól számított három év alatt, legkésőbb azonban a baleset utáni naptól számított öt év alatt.
2. §29 A fuvarozási szerződésből eredő egyéb igények egy év alatt évülnek el.Az elévülési idő azonban két év olyan kár megtérítésére irányuló igény esetében, amely bizonyíthatóan akár a károkozás szándékával, akár gondatlanul és ilyen kár valószínű bekövetkezésének tudatában elkövetett cselekményre vagy hanyagságra vezethető vissza.
a) a teljes elveszés miatt emelt igények a 23. cikk 3. §-ában megállapított határidő lejártát követő tizennegyedik nappal;
b) részleges elveszés, megsérülés, vagy késedelmes kiszolgáltatás miatt emelt kártérítési igények a kiszolgáltatás napjával;
c) a fuvardíj és egyéb költségek vagy pótdíjak megfizetésére vagy visszafizetésére, illetve a díjszabás helytelen alkalmazása, téves számítás vagy beszedés helyesbítésére irányuló igények a fizetés napjával, vagy ha fizetés nem történt, azzal a nappal, amelyiken a fizetésnek történnie kellett volna;
d) a vám- vagy más államigazgatási szerv által követelt utánfizetésre irányuló igény, azzal a nappal, amelyiken az illető hatóság az utánfizetést követelte;
e) az utasok fuvarozására vonatkozó minden más igény a menetjegy érvénytartama lejártának napjával.
Az elévülési idő kezdőpontjául megjelölt nap az elévülési időbe nem számít be.
4. § A 49. cikknek megfelelően a szükséges mellékletek csatolásával a vasúthoz intézett perenkívüli felszólamlás esetében az elévülés szünetel addig a napig, amikor a vasút a felszólamlást írásban elutasítja és a mellékleteket visszaadja. Ha a vasút a felszólamlásnak részben helyt ad, az elévülés csak a felszólamlás el nem fogadott része tekintetében folyik tovább. A felszólamlás benyújtásának vagy az elutasítás átvételének, valamint a mellékletek visszaadásának a bizonyítása azt a felet terheli, aki erre a tényre hivatkozik.
Ugyanarra a követelésre vonatkozó további felszólamlás az elévülést nem szünetelteti.
5. § Elévült igény még visszkereset vagy kifogás útján sem érvényesíthető.
6. § Az előbbi rendelkezések fenntartásával az elévülés szüneteltetésére és megszakítására a belföldi jog szabályai érvényesek.
VASUTAK EGYMÁS KÖZÖTTI KAPCSOLATAI
56. cikk
Leszámolás a vasutak között
Minden vasút köteles az érdekelt vasutaknak azokból a menet- és viteldíjakból, amelyeket beszedett vagy amelyeket be kellett volna szednie, az őket megillető részt kifizetni.
57. cikk
Visszkereset elveszés vagy megsérülés esetében
1. § Azt a vasutat, amely az Egységes Szabályok rendelkezései értelmében a teljes vagy részleges elveszésért vagy az útipoggyász megsérüléséért kártérítést fizetett, a következő rendelkezések szerint visszkereseti jog illeti meg a fuvarozásban részt vett vasutakkal szemben:
a) az a vasút, amelyik a kárt okozta, azért egyedül felelős;
b) ha a kárt több vasút okozta, mindegyik az általa okozott kárért felelős; ha a megkülönböztetés nem lehetséges, a kártérítés a vasutak között a c) pont alapján oszlik meg;
c) ha nem bizonyítható, hogy a kárt egy vagy több vasút okozta-e, a kártérítés a fuvarozásban részt vett összes vasút között oszlik meg, kivéve azokat, amelyek bizonyítják, hogy a kár nem az ő vonalaikon keletkezett, a felosztás a díjszabási kilométertávolságok arányában történik.
2. § Valamelyik vasút fizetésképtelensége esetében az őt terhelő, de az általa meg nem fizetett részlet a fuvarozásban részt vett összes többi vasút között díjszabási kilométerek arányában oszlik meg.
58. cikk
Visszkereset késedelmes kiszolgáltatás esetében
Az 57. cikk rendelkezéseit a késedelmes kiszolgáltatás miatt fizetett kártérítés esetében is alkalmazni kell. Ha a késedelmet több vasút okozta, a kártérítést ezek között a vasutak között a vonalaikon keletkezett késedelem tartalmának arányában kell felosztani.
59. cikk
Visszkereseti eljárás
1. § Az 57. és az 58. cikkek szerinti visszkeresetek egyikével megtámadott vasút nem vonhatja kétségbe a visszkeresettel élő vasút által teljesített fizetés jogszerűségét, ha a kártérítést bírói úton állapították meg, miután az illető vasútnak szabályszerű perbehívás útján lehetővé tették, hogy a perbe beavatkozzék. A perbehívás és a perbeavatkozás határidejét az alapper bírósága állapítja meg.
2. § Annak a vasútnak, amelyik visszkereseti jogával kíván élni, ugyanazzal a keresettel kell megtámadnia mindazokat az érdekelt vasutakat, amelyekkel nem egyezett meg, különben elveszti visszkereseti jogát azokkal a vasutakkal szemben, amelyeket perrel nem támadott meg.
3. § A bíróságnak ugyanabban az ítéletben kell határoznia az elébe terjesztett összes visszkereseti követelés tekintetében.
4. § Az alperes vasutaknak további visszkereseti joguk nincs.
5. § A visszkereseti eljárást nem szabad összekapcsolni azzal a kártérítési eljárással, amelyet a jogosult a fuvarozási szerződés alapján indított.
60. cikk
Illetékesség a visszkeresetek tekintetében
1. § Minden visszkeresetre kizárólag a visszkeresettel megtámadott vasút székhelyének a bírósága illetékes.
61. cikk
Megállapodások a visszkeresetek tárgyában
A vasutak megállapodás útján az ebben a címben a kölcsönös visszkeresetekre megállapított szabályoktól eltérhetnek, kivéve az 59. cikk 5. §-ának rendelkezéseit.
KIVÉTELES RENDELKEZÉSEK
62. cikk
Eltérések
Az Egységes Szabályok rendelkezései nem élveznek elsőbbséget azokkal a rendelkezésekkel szemben, amelyeket bizonyos Államok kölcsönös forgalmukra, különleges szerződések, mint például az Európai Szén- és Acélközösségről és az Európai Gazdasági Közösségről szóló szerződések alkalmazásaként hoztak.
A Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény (COTIF) B) Függeléke
NEMZETKÖZI VASÚTI ÁRUFUVAROZÁSI
EGYEZMÉNYRE VONATKOZÓ EGYSÉGES
SZABÁLYOK
(CIM)
EGYEZMÉNYRE VONATKOZÓ EGYSÉGES
SZABÁLYOK
(CIM)
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1. cikk
Alkalmazási terület
1. §30 A 2. Cikkben megállapított kivételek fenntartásával az Egységes Szabályokat kell alkalmazni mindazokra az áruküldeményekre, amelyeket közvetlenül fuvarlevéllel olyan útvonalra adnak fel fuvarozásra, amely legalább két Tagállam területét érinti és kizárólag olyan vonalakat foglal magában, amelyeket az Egyezmény 3. és 10. Cikkeinek megfelelő jegyzékbe felvettek, valamint adott esetben az Egyezmény 2. Cikk 2. § második bekezdés szerinti, azonos elbírálás alá eső fuvarozásokra.
2. § Az Egységes Szabályokban az „állomás” kifejezésen a vasúti pályaudvarokat, a hajózási vonalak kikötőit és a fuvarozó vállalatoknak a fuvarozási szerződés végrehajtására megnyitott minden egyéb helyét kell érteni.
2. cikk
Kivételek az alkalmazási terület alól
1. § Olyan küldeményekre, amelyeknek feladási és rendeltetési állomása ugyanazon Állam területén fekszik és amelyek egy másik Állam területét csak átmenetben érintik, az Egységes Szabályok nem alkalmazhatók:
a) ha az átmenő vonalakat kizárólag a feladási Állam valamely vasútja tartja üzemben vagy
b) ha az érdekelt Államok vagy vasutak megegyeztek abban, hogy ezeket a küldeményeket nem tekintik nemzetközi küldeményeknek.
2. § Két szomszédos Állam állomásai között és két Állam állomásai között egy harmadik Állam területén át fuvarozott küldeményekre, ha a fuvarozásra használt vonalakat kizárólag e három Állam egyikének valamelyik vasútja tartja üzemben, ennek a vasútnak a belföldi forgalomra érvényes előírásait kell alkalmazni, ha a feladó a megfelelő fuvarlevél használatával ezt igényli és ezzel a részes Államok egyikének a törvényei és előírásai sem ellentétesek.
3. cikk
Fuvarozási kötelezettség
1. § A vasút köteles minden kocsirakományként feladott árut az Egységes Szabályok szerint fuvarozni, feltéve, hogy:
a) a feladó megtartja az Egységes Szabályokat a Kiegészítő Határozmányokat és a díjszabásokat;
b) a fuvarozás a forgalom rendszeres szükségleteit kielégítő személyzettel és rendes fuvarozási eszközökkel lehetséges;
c) a fuvarozást nem akadályozzák olyan körülmények, amelyeket a vasút el nem kerülhet és amelyek elhárítása tőle nem függ.
2. § A vasút olyan árukat, amelyek berakásához, átrakásához, vagy kirakásához különleges eszközök szükségesek, csak abban az esetben köteles fuvarozásra felvenni, ha a figyelembejövő állomások ilyen berendezésekkel rendelkeznek.
3. § A vasút csak olyan árukat köteles fuvarozásra felvenni, amelyek késedelem nélkül fuvarozhatók: a feladási állomásra érvényes előírások határozzák meg, hogy mely esetekben kell ideiglenes megőrzésre átvenni az olyan árukat, amelyek ennek a feltételnek nem felelnek meg.
4. § Ha az illetékes hatóság elrendelte, hogy:
a) az üzemet átmenetileg vagy tartósan, részben vagy egészben szüneteltessék,
b) bizonyos küldeményeket zárjanak ki vagy csak feltételesen fuvarozzanak,
c)31 meghatározott árukat előnyben részesítve vegyenek fel fuvarozásra,
akkor ezeket az intézkedéseket haladéktalanul a közönség és a vasutak tudomására kell hozni, ezek meghirdetése céljából közlik azokat a többi Állam vasutaival.
5. § A vasutak kölcsönös egyetértéssel az áruk fuvarozását bizonyos viszonylatokban meghatározott határátmenetekre és átmeneti országokra összpontosíthatják.
Ezeket az intézkedéseket a Központi Hivatallal közlik. Az intézkedéseket a vasutak külön jegyzékbe foglalják, nemzetközi díjszabásokként kihirdetik és azok a Központi Hivatalnak szóló közlés keltétől számított egy hónap elteltével lépnek hatályba.
6. § A vasút által e cikk rendelkezései ellen elkövetett bármilyen szabálysértés alapul szolgál az ebből eredő kár megtérítésére irányuló kereset benyújtására.
4. cikk
Fuvarozásból kizárt tárgyak
A fuvarozásból ki vannak zárva:
a) azok a tárgyak, amelyek fuvarozása az útvonal által érintett országok akár csak egyikében is tilos;
b) azok a tárgyak, amelyek fuvarozására a fuvarozásban érintett országoknak akár csak egyikében is kizárólag a posta jogosult;
c) azok a tárgyak, amelyek terjedelmük, tömegük vagy tulajdonságuk miatt a fuvarozásban részes vasutak bármelyikének berendezéseire vagy üzemi eszközeire tekintettel nem alkalmasak a fuvarozásra;
d) azok az anyagok és tárgyak, amelyeket az Egységes Szabályok I. melléklete, a Veszélyes Áruk Nemzetközi Vasúti Fuvarozására vonatkozó Szabályzat (RID) szerint a fuvarozásból kizártak az 5. cikk 2. §-ában foglalt eltérések fenntartásával.
5. cikk
Feltételesen fuvarozható tárgyak
1. § Feltételesen fuvarozhatók:
a) olyan anyagok és tárgyak, amelyek a RID vagy a 2. §-ban említett megállapodások és díjszabási határozmányok feltételei szerint fuvarozhatók;
b) hullaküldemények, saját kerekeiken futó vasúti járművek, élő állatok, valamint olyan tárgyak, amelyek fuvarozása térfogatuk, tömegük vagy tulajdonságuk miatt különös nehézségeket okoz, a Kiegészítő Határozmányok feltételei szerint; ezek az Egységes Szabályoktól eltérhetnek. Élő állatokhoz a feladónak kísérőt kell adnia. Nem kell azonban kísérő, ha ez a nemzetközi díjszabásokban így van előírva, vagy ha a fuvarozásban részes vasutak a feladó kívánságára a kíséretről lemondanak, ebben az esetben a vasút ellenkező megegyezés fenntartásával mentesül a felelősség alól olyan veszélyből eredő kárért, vagy sérülésért, amelyet a kíséretnek kellett volna elhárítania.
2. § Két vagy több Állam megállapodással, vagy két vagy több vasút díjszabási rendelkezésekkel megegyezhet olyan feltételekben, amelyek alapján bizonyos anyagok vagy bizonyos tárgyak, amelyeket a RID a fuvarozásból kizár, mégis fuvarozhatók.
Az Államok és a vasutak hasonlóképpen enyhíthetik a RID-ben előírt fuvarozási feltételeket.
Ezeket a megállapodásokat és díjszabási rendelkezéseket ki kell hirdetni és a Központi Hivatallal közölni kell; a Központi Hivatal ezeket az Államok tudomására hozza.
6. cikk
Díjszabások. Külön megállapodások
1. § A fuvardíjat és a mellékdíjakat az egyes Államokban hatályos és kellően kihirdetett, a fuvarozási szerződés megkötésének időpontjában érvényes díjszabások szerint kell számítani, még akkor is, ha a fuvardíjat a különböző részszakaszokra külön-külön számítják.
2. § A díjszabásoknak tartalmazniok kell a fuvarozásra mérvadó minden különleges feltételt, különösen a fuvardíj és a mellékdíjak kiszámításához szükséges adatokat, és adott esetben a valuták átszámítására vonatkozó feltételeket.
A díjszabások feltételei az Egységes Szabályoktól csak akkor térhetnek el, ha ezek ezt kifejezetten előirányozzák.
3. § A díjszabásokat mindenkivel szemben azonos feltételek mellett kell alkalmazni.
4. § A vasutak külön megállapodásokat köthetnek, amelyekkel díjmérsékléseket vagy egyéb kedvezményeket nyújtanak, amennyiben a hasonló helyzetben levő fuvaroztatóknak hasonló feltételeket biztosítanak.
A vasúti szolgálatra, államigazgatási célokra vagy jótékonysági célokra díjmérséklések vagy egyéb kedvezmények engedélyezhetők.
Az első és második bekezdés szerint tett intézkedéseket nem kell kihirdetni.
5. § A nemzetközi díjszabások a belföldi díjszabások kizárásával a nemzetközi forgalomra kötelezővé tehetők.
A nemzetközi díjszabások alkalmazása függővé tehető attól, hogy alkalmazását a fuvarlevélben kifejezetten előírják.
6. § A díjszabások és a díjszabásmódosítások akkor tekinthetők kellőképpen kihirdetetteknek, amikor a vasút minden részletet a fuvaroztatók rendelkezésére bocsátott.
A nemzetközi díjszabásokat csak azokban az Államokban kell kihirdetni, amelyeknek vasútjai ezekben a díjszabásokban feladási vagy rendeltetési vasútként vesznek részt.
7. § Nemzetközi díjszabások díjtételeinek emelése és e díjszabások fuvarozási feltételeinek egyéb szigorítása legkorábban a kihirdetését követő tizenötödik napon lép hatályba, a következő esetek kivételével:
a) ha egy nemzetközi díjszabás a teljes útvonalra egy belföldi díjszabás alkalmazását írja elő, akkor ennek a díjszabásnak a kihirdetésére vonatkozó határidők érvényesek;
b) ha egy nemzetközi díjszabás díjtételeinek emelése az egyik részes vasút belföldi díjszabása díjtételeinek általános emelése folytán következik be, akkor e díjtétel-emelés kihirdetését követő napon lép hatályba feltéve, hogy a nemzetközi díjszabás díjtételeinek a belföldi díjszabás emeléséhez igazodó megváltoztatását legalább 15 nappal előbb bejelentették; ez a bejelentés azonban nem történhet korábban, mint az illető belföldi díjszabás díjtételei emelésének kihirdetése;
c) ha a nemzetközi díjszabásokban foglalt díjtételek és mellékdíjak módosítását árfolyamingadozások váltották ki vagy ha nyilvánvaló hibákat helyesbítenek, akkor ezek a módosítások és helyesbítések a kihirdetésüket követő napon lépnek hatályba.
8. § Olyan Államokban, ahol nem áll fenn kötelezettség arra, hogy bizonyos díjszabásokat kihirdessenek vagy azokat mindenkivel szemben azonos feltételek mellett alkalmazzák, ennek a cikknek rendelkezéseit nem alkalmazzák, amennyiben ezek ilyen kötelezettséget tartalmaznak.
9. § A díjszabásokban előirányzott fuvardíjon és mellékdíjakon felül a vasút csak készkiadásait szedheti be. Ezeket a készkiadásokat kellően meg kell határozni és a fuvarlevélen az igazoló iratok csatolása mellett külön fel kell tüntetni. Ha az igazoló iratok a fuvarlevélhez csatolandó mellékletekből állnak és ha a szóban forgó költségeket a feladónak kell megfizetnie, akkor ezeket az igazoló iratokat nem az átvevőnek kell átadni a fuvarlevéllel együtt, hanem a 15. cikk 7. §-ában említett költségszámlával együtt a feladónak.
7. cikk
Elszámolási egység. Pénznemek átszámítási
és elfogadási árfolyamai
és elfogadási árfolyamai
1. § Az Egységes Szabályokban előírt elszámolási egység a különleges lehívási jog, amint azt a Nemzetközi Valuta Alap meghatározza.
A Nemzetközi Valuta Alap Tagállama pénznemének a különleges lehívása jogban kifejezett értékét a Nemzetközi Valuta Alap saját műveleteire és ügyleteire alkalmazott számítási módszerrel kell kiszámítani.
2. § Olyan Állam hazai pénznemének a különleges lehívási jogban kifejezett értékét, amelyik Állam nem tagja a Nemzetközi Valuta Alapnak, ez által az Állam által meghatározott módon számítják ki.
Ennek a számításnak, a hazai pénznemben – lehetőség szerint – ugyanazon reálértékhez kell vezetnie, mint ami az 1. § alkalmazásából adódna.
Az aranyfrankot 10/31 gramm tömegű és 0,900 finomságú arany határozza meg.
Az aranyfrank hazai pénznemre történő átszámításának, amennyire csak lehet, ugyanazon reálértékhez kell vezetnie, mint ami az 1. § alkalmazásából adódna.
4. § Az Egyezmény hatálybalépését követő három hónapon belül és ezt követően minden esetben, amikor a számítási módszerben vagy a hazai pénznemben az elszámolási egységhez viszonyítva változás áll be, az Államok közlik a Központi Hivatallal a 2. § szerinti számítási módszerüket és a 3. § szerinti átszámítás eredményét.
A Központi Hivatal ezeket a közléseket az Államok tudomására hozza.
5. § A vasút köteles kihirdetni azokat az árfolyamokat:
a) amelyeken a külföldi pénznemben kifejezett összegeket átszámítja, ha ezeket az összegeket belföldi fizetőeszközökben kell megfizetni (átszámítás árfolyamok);
b) amelyeken külföldi pénznemeket elfogad (elfogadási árfolyam).
8. cikk
Különleges rendelkezések bizonyos
fuvarozásokra
fuvarozásokra
1. § Magánkocsik fuvarozására az Egységes Szabályok II. melléklete, a Magánkocsik Nemzetközi Vasúti Fuvarozására vonatkozó Szabályzat (RIP) külön rendelkezéseket tartalmaz.
2. § Szállítótartályok fuvarozására az Egységes Szabályok III. melléklete, a Szállítótartályok Nemzetközi Vasúti Fuvarozására vonatkozó Szabályzat (RICO) külön rendelkezéseket tartalmaz.
3. § Expresszáruk fuvarozására a vasutak a díjszabásokban külön rendelkezésekben állapodhatnak meg, amelyek megfelelnek az Egységes Szabályok IV. mellékletében foglalt, az Expresszáruk Nemzetközi Vasúti Fuvarozásáról szóló Szabályzatnak (RIEX).
4. § Két vagy több Állam megállapodással, vagy két vagy több vasút kiegészítő határozmányokkal vagy díjszabási rendelkezésekkel az Egységes Szabályoktól eltérő fuvarozási feltételekben egyezhet meg, éspedig:
a) átruházható fuvarokmányokkal kísért küldeményekre,
b) csak a fuvarlevél másodpéldány átadása ellenében kiszolgáltatható küldeményekre,
c) hírlapküldeményekre,
d) vásárokra vagy kiállításokra rendelt küldeményekre,
e) rakodószerekből, valamint a fuvarozott áruk hideg vagy meleg elleni védelmét szolgáló eszközökből álló küldeményekre,
f) a teljes útvonalon vagy az útvonal részszakaszain olyan fuvarlevelekkel fuvarozott küldeményekre, amelyek nem szolgálnak okmányként a fuvardíjszámításhoz és a számla kiállításához,
g) automatikus adatfeldolgozásnál használt okmányok alapján fuvarozott küldeményekre.
9. cikk
Kiegészítő határozmányok
1. § Két vagy több Állam, vagy két vagy több vasút az Egységes Szabályok végrehajtásához kiegészítő határozmányokat hozhat. Ezek az Egységes Szabályoktól csak akkor térhetnek el, ha az Egységes Szabályok ezt kifejezetten előirányozzák.
2. § A kiegészítő határozmányokat az egyes Államok törvényeiben és rendeleteiben előírt alakban léptetik hatályba és hirdetik ki. A kiegészítő határozmányokat és hatályba léptetésüket közlik a Központi Hivatallal.
10. cikk
A belföldi jog
1. § Amennyiben az Egységes Szabályok, a kiegészítő határozmányok és a nemzetközi díjszabások rendelkezéseket nem tartalmaznak, a belföldi jog érvényes.
2. § Belföldi jog annak az Államnak a joga, ahol a jogosult az igényét érvényesíti, beleértve a kollíziós normákat.
A FUVAROZÁSI SZERZŐDÉSEK MEGKÖTÉSE
ÉS VÉGREHAJTÁSA
ÉS VÉGREHAJTÁSA
11. cikk
A fuvarozási szerződés megkötése
1. § 32 A fuvarozási szerződést megkötötték, amint a feladási vasút az árut fuvarlevéllel együtt fuvarozásra átvette. Az átvétel jeléül a fuvarlevelet és szükség esetén minden egyes pótlapját a feladási állomás keletbélyegzőjének lenyomatával, vagy az átvétel keltét tartalmazó gépi jellel látják el. .
2. § Az 1. § szerinti kezelést azonnal el kell végezni, amint a fuvarlevélben megnevezett árut teljes egészében feladták – amennyiben a feladási állomásra érvényes rendelkezések ezt előírják – a feladó által magára vállalt költségeket megfizették, vagy a 15. cikk 7. §-ában meghatározott biztosítékot letették. Ha a feladó kívánja, a kezelést az ő jelenlétében kell elvégezni.
3. § A keletbélyegzővel vagy a gépi könyvelési jellel ellátott fuvarlevél a fuvarozási szerződés megkötésének és tartalmának bizonyítékául szolgál.
4. § Azoknál az áruknál, amelyeket a díjszabások értelmében vagy – ha a feladási állomáson ilyen megállapodás kötése meg van engedve – feladóval kötött megállapodás alapján a feladó köteles berakni, a fuvarlevélnek az áru tömegére és az árudarabok számára vonatkozó adatai és a vasút ellen csak akkor bizonyítanak, ha az áru tömegét vagy a darabszámot a vasút ellenőrizte és ezt a fuvarlevélbe bejegyezte. Ezek az adatok adott esetben más módon is bizonyíthatók.
A fuvarlevélben a tömegre és a darabszámra vonatkozó adatok a vasút ellen nem bizonyítanak, ha ezektől az adatoktól való eltérés nyilvánvalóan nem tényleges hiányon alapul. Különösen ez az eset akkor, amikor a vasút a kocsit az átvevőnek sértetlen eredeti zárral lezárva adja át.
5. § A vasút az áru átvételét és fuvarozásra való felvételének napját a fuvarlevél másodpéldányon – mielőtt ezt a feladónak visszaadnák – keletbélyegzőjének vagy a gépi könyvelési jelnek rányomásával igazolja.
Ez a másodpéldány nem azonos érvényű sem az árut kísérő fuvarlevéllel, sem a hajós elismervénnyel.
12. cikk
Fuvarlevél
1. § A feladó tartozik kellően kitöltött fuvarlevelet átadni.
Minden küldeményhez egy fuvarlevelet kell használni. Egy fuvarlevél tárgya csak egyetlen vasúti kocsi rakománya lehet. A kiegészítő határozmányok ettől a szabálytól eltérhetnek.
2. § 33A vasutak állapítják meg a teheráru és a gyorsáru fuvarlevél egységes mintáját, amelynek tartalmaznia kell a feladó számára szolgáló másodpéldányt is.
A fuvarlevél kiválasztása a feladó részéről mutatja, hogy az árut teheráruként vagy gyorsáruként kell-e fuvarozni. Az összes résztvevő vasút megegyezésének fenntartása mellett nem írható elő, hogy a fuvarozást az útvonal egyik szakaszán gyorsáruként, a másik szakaszán teheráruként végezzék.
Bizonyos forgalmakra, különösen szomszédos országok között, a vasutak a díjszabásokban előírhatják egyszerűsített minta szerinti fuvarlevél használatát.
3. § A fuvarlevelet két vagy adott esetben három nyelven kell kinyomtatni, amelyek közül legalább egyiknek a Szervezet munkanyelvének kell lennie.
A nemzetközi díjszabások meghatározhatják, hogy a feladó adatait a fuvarlevélben milyen nyelven kell szövegezni. Egyébként ezeket az adatokat a feladási ország valamelyik hivatalos nyelvén kell megszövegezni és a Szervezet egyik munkanyelvén készült fordítást kell csatolni, amennyiben az adatokat nem ezeknek a nyelveknek egyikén szövegezték.
A feladó adataihoz a fuvarlevélben latin betűket kell használni, hacsak a kiegészítő határozmányok vagy a nemzetközi díjszabások eltéréseket nem irányoznak elő.
13. cikk
A fuvarlevél tartalma
1. § A fuvarlevélnek minden esetben tartalmaznia kell:
a) a rendeltetési állomás megjelölését,
b) az átvevő nevét és címét; átvevőként csak egy természetes személy vagy egy másik jogi személy jelölhető meg,
c) az áru megnevezését,
d) a tömeget vagy ehelyett a feladási állomáson érvényes előírásoknak megfelelő hasonló adatot,
e) az árudarabok számát és a csomagolás nemét darabárunál, valamint a vasút-tengeri forgalomban fuvarozott és átrakásra kerülő kocsirakományoknál, tekintet nélkül arra, hogy a rakomány egy vagy több darabból áll-e;
f) a vasúti kocsi számát, magánkocsinál ezenkívül a saját tömegét olyan áruknál, amelyek berakása a feladó kötelessége;
g) a vám és más államigazgatási szervek által megkövetelt olyan iratok részletes felsorolását, amelyet a fuvarlevélhez csatoltak, vagy amelyekre vonatkozóan a fuvarlevélbe bejegyezték, hogy azok egy közelebbről megnevezett vasútállomáson, egy vámhivatalnál vagy egy másik hivatalos helyen a vasút rendelkezésére állanak;
h) a feladó nevét és címét, feladóként csak egy természetes személyt, vagy egy másik jogi személyt szabad a fuvarlevélben megnevezni; ha a feladási állomáson érvényes előírások megkövetelik, a feladó tartozik a nevéhez és címéhez kézzel írott, nyomtatott, vagy bélyegzővel rányomott aláírását hozzátenni.
A „kocsirakomány” és a „darabáru” fogalmára nézve a feladási vasútállomáson érvényes előírások mérvadók az egész útvonalra.
2. § A fuvarlevélnek adott esetben tartalmaznia kell mindazokat az adatokat, amelyeket az Egységes Szabályok előírnak. Egyéb adatok a fuvarlevélbe csak akkor vehetők fel, ha azokat valamely Állam törvényei és előírásai a kiegészítő határozmányok vagy a díjszabások előírják vagy megengedik és azok az Egységes Szabályokkal nem ellentétesek.
3. § A feladó azonban a fuvarlevélnek erre a célra kijelölt helyére, de csak az átvevőnek szóló értesítésként és anélkül, hogy ebből a vasútra nézve kötelesség vagy felelősség származhatna, a küldeményre vonatkozó bejegyzéseket írhat be.
4. § Nem szabad a fuvarlevelet más irattal helyettesíteni, vagy ahhoz más okmányt csatolni, mint amit az Egységes Szabályok, a kiegészítő határozmányok vagy a díjszabások előírnak vagy megengednek.
14. cikk
Útirány és az alkalmazandó díjszabások
1. § A feladó a fuvarlevélben a fuvarozás útvonalát a határátmeneti pontok vagy határállomások, és adott esetben a vasutak közötti átmeneti állomások megjelölésével előírhatja. Csak a szóban forgó viszonylatban forgalomra megnyitott határátmeneti pontokat vagy határállomásokat jelölhet meg.
2. § Az útirány előírásával egyenlő:
a) azoknak az állomásoknak megjelölése, ahol a vám- és más államigazgatási hatóság által megkövetelt formaságokat, valamint ahol az áru különleges kezelését (állatok gondozása, utánjegelés stb.) el kell végezni,
b) az alkalmazandó díjszabások megjelölése, ha az elegendő azoknak az állomásoknak meghatározására, amelyek között a díjszabásokat alkalmazni kell;
c) az a bejegyzés, hogy az összes vagy egyes költségeket x-ig (a szomszédos ország díjszabási metszőpontjának név szerinti megjelölése) fizetik.
3. § A 3. cikk 4. és 5. §-aiban és a 33. cikk 1. §-ában említett eseteken kívül a vasút a fuvarozást más útirányon át, mint amit a feladó előírt, csak a következő feltételek mellett hajthatja végre:
a) a vám és más államigazgatási hatóságok által előírt alakiságokat és az áru különleges kezelését mindig a feladó által előírt állomáson kell elvégezni, és
b) a fuvarköltség és a fuvarozási határidő ne haladja meg a feladó által előírt útirányon át számított költséget és fuvarozási határidőt.
Az a) pont alattiak nem érvényesek a darabárura, ha a fuvarozásban részt vevő vasutak egyike a nemzetközi darabáru fuvarozásainak szervezéséből eredő útirányelőírások miatt a feladó által választott útirányt nem tudja megtartani.
5. § A feladó az alkalmazandó díjszabásokat a fuvarlevélben előírhatja. A vasút tartozik ezeket a díjszabásokat alkalmazni, ha alkalmazási feltételeiket teljesítették.
6. § Ha a feladó adatai az útirány vagy az alkalmazandó díjszabások meghatározásához nem elegendőek, vagy ezek közül az adatok közül egyesek egymással összeegyeztethetetlenek, a vasútnak azt az útirányt, illetőleg azokat a díjszabásokat kell választania, amelyek a feladóra nézve a legelőnyösebbeknek látszanak.
8. §34
15. cikk
A költségek fizetése
1. § A költségeket (a fuvardíjat, a mellékdíjakat, a vámokat és a fuvarozásra felvételtől a kiszolgáltatásig felmerülő egyéb költségeket) az alábbi rendelkezések szerint az eladó vagy az átvevő fizeti.
Ennek a rendelkezésnek alkalmazásánál azokat az összegeket, amelyeket az alkalmazandó díjszabás szerint a fuvardíjszámítás során a rendes vagy kivételes díjtételhez hozzá kell adni, fuvardíjnak kell tekinteni.
2. § Ha a feladó az összes költséget vagy azok egy részét magára kívánja vállalni, ezt a fuvarlevélben a következő bejegyzések egyikének bevezetésével kell kijelentenie:
a) 1. „bérmentve fuvardíj”, ha csak a fuvardíj fizetését vállalja magára;
2. „bérmentesítve fuvardíj hozzáértve...”, ha a fuvardíjon felül még egyéb költségek fizetését is magára vállalja; ezeket a költségeket pontosan meg kell jelölnie; olyan kiegészítő bejegyzések, amelyek csak a mellékdíjakra, a felvételtől a kiszolgáltatásig felmerülő egyéb költségekre, valamint olyan összegekre vonatkozhatnak, amelyeket a vám- vagy más államigazgatási szerv szed be, nem okozhatja ugyanazon költségfajta (mint pl.: a teljes vámösszeg vagy a vámszerveknek fizetendő egyéb összeg) teljes összegének megosztását (az értéktöbbletadót külön költségfajtának kell tekinteni);
3. „bérmentve fuvardíj x-ig” (szomszédos országok díjszabási metszőpontjának név szerinti megjelölésével), ha a fuvardíj fizetését x-ig vállalja magára:
4. „bérmentve a fuvardíj, beleértve... x-ig” (a szomszédos országok díjszabási metszőpontjának név szerinti megjelölésével), ha a fuvardíjon felül x-ig felmerülő egyéb költségek fizetését is magára vállalja, mindazoknak a költségeknek kizárásával, amelyek a szomszédos országra vagy a csatlakozó vasútra vonatkoznak; a 2. pontban foglaltakat értelemszerűen alkalmazni kell,
b) „bérmentve összes költségek”, ha az összes költségek (fuvardíj, mellékdíjak, vám és egyéb költségek) fizetését magára vállalja;
c) „bérmentve...”, ha meghatározott összeg fizetését vállalja magára; ha a díjszabás másként nem rendelkezik, ezt az összeget a feladási ország pénznemében kell kifejezni.
Azokat a mellékdíjakat és egyéb költségeket, amelyeket a feladási állomásra érvényes előírások szerint az egész útvonalra fel kell számítani, valamint a 16. cikk 2. §-a szerinti érdekbevallási díjat, a költségeknek a fenti a) 4. pont szerinti fizetése esetében, mindig teljes összegükben a feladónak kell megfizetnie.
4. § Azokat a költségeket, amelyeket a feladó nem vállalt magára, az átvevőre átutaltnak kell tekinteni. A költségek azonban mindig a feladót terhelik, ha az átvevő sem a fuvarlevelet nem vette át, sem jogát – a 28. cikk 4. §-ában foglaltaknak megfelelően nem érvényesítette, sem a szerződést a 31. cikkben megfelelően nem módosította.
5. § Olyan mellékdíjakat, mint a kocsiálláspénz, fekbér és mérlegdíj, amelyek az átvevőnek tulajdonítható tények eredményeként vagy az átvevő kívánsága folytán merülnek fel, minden esetben az átvevőnek kell megfizetnie.
6. § A feladási vasút követelheti, hogy a feladó a fuvarköltségeket előre fizesse, ha olyan áruról van szó, amely a feladási vasút megítélése szerint gyors romlásnak van kitéve, vagy amely a költségek megfizetésére – természeténél fogva – elegendő fedezetet nem nyújt.
7. § Ha a feladó által vállalt költségek összegét a feladás időpontjában nem lehet pontosan megállapítani, ezeket a költségeket bérmentesítési számlába vezetik be, amelyet legkésőbb a fuvarozási határidő elteltét követő 30 napon belül a feladóval le kell számolni. A vasút biztosítékként – nyugta ellenében – olyan összeg letételét kérheti, amely megközelítően megfelel a költségek összegének. A feladónak, a nyugta visszaadása ellenében, a bérmentesítési számla adatai alapján kiállított részletes költségszámlát kell adni.
8. § A feladási állomás köteles mind a fuvarlevélen, mind a fuvarlevél-másodpéldányon részletesen feltüntetni a bérmentesítésként beszedett költségeket, kivéve, ha a feladási állomáson érvényes előírások úgy rendelkeznek, hogy ezeket a költségeket csak a fuvarlevél-másodpéldányon kell feltüntetni. A 7. §-ban említett esetben ezeket a költségeket sem a fuvarlevélen, sem a fuvarlevél-másodpéldányon nem kell feltüntetni.
16. cikk
A kiszolgáltatási érdek bevallása
1. § A kiszolgáltatáshoz fűződő érdeket bármely küldeménynél be lehet vallani. Az érdek összegét a feladási ország pénznemében, a díjszabásban meghatározott bármely más pénznemben, vagy elszámolási egységben kifejezve, számjegyekkel kell a fuvarlevélbe beírni.
2. § Az érdekbevallási díjat a tekintetbe jövő egész útvonalra a feladási vasút díjszabása szerint számítják.
17. cikk
Utánvét és készpénzelőleg
1. § A feladó az árut a feladási állomáson a felvétel időpontjában fennálló értékének erejéig, utánvéttel terhelheti. Az utánvét összegét a feladási ország pénznemében kell kifejezni; a díjszabások kivételeket állapíthatnak meg.
2. § A vasút az utánvétet csak akkor tartozik a feladónak kifizetni, ha az átvevő annak összegét megfizette. Ezt az összeget a befizetés napjától számított harmincnapi határidőn belül kell a feladó rendelkezésére bocsátani; késedelem esetében a határidő elteltének napjától kezdve évi 5%-os kamat jár.
3. § Ha a vasút az árut az átvevőnek egészében vagy részben az utánvét előzetes beszedése nélkül szolgáltatta ki, tartozik a feladó kárát az utánvét összegének erejéig megtéríteni, az átvevővel szemben kereseti igényének fenntartása mellett.
5. § Készpénzelőleg csak a feladási állomásra érvényes előírások szerint adható.
6. § Az utánvét összegét és a készpénzelőleg összegét a fuvarlevélbe számjegyekkel kell beírni.
18. cikk35
Felelősség a fuvarlevélbe írt bejegyzésekért
A feladó felelős az általa a fuvarlevélbe írt adatok helyességéért. Viseli mindazokat a következményeket, amelyek abból származnak, hogy ezek az adatok helytelenek, pontatlanok vagy hiányosak, vagy azok nem a részükre kijelölt helyen vannak.
19. cikk
Az áru állapota, csomagolása és megjelölése
1. § Ha a vasút olyan árut vesz át fuvarozásra, amelyen sérülés nyilvánvaló jelei látszanak, követelheti, hogy ennek az árunak az állapotát jegyezzék be a fuvarlevélbe.
2. § Amennyiben az áru természete szükségessé teszi a csomagolást, a feladónak az árut úgy kell becsomagolnia, hogy az áru fuvarozása során a teljes vagy részleges elveszés vagy megsérülés ellen védve legyen és sem személyekben sérülést, sem pedig az üzemi berendezésekben vagy más áruban kárt ne okozhasson.
A csomagolásnak egyébként a feladási állomáson érvényes előírásoknak kell megfelelnie.
4. § A feladó felel a csomagolás hiányából vagy hiányos állapotából eredő minden következményért és különösen köteles a vasútnak megtéríteni az ebből eredő kárát. Ha a fuvarlevél erre vonatkozóan nem tartalmaz bejegyzést, a csomagolás hiányának vagy hiányos állapotának bizonyítása a vasutat terheli.
5. § 36Az árudaraboknak a feladó által történő megjelölését a Kiegészítő Határozmányok vagy a díjszabások szabályozzák .
6. §37
20. cikk
Az áru feladása és berakása
1. § Az áru feladásánál követendő eljárásra a feladási állomáson érvényes előírások a mérvadók.
2. § Ha az Egységes Szabályok más rendelkezést nem tartalmaznak vagy a fuvarlevélben a feladó és a vasút közötti külön megállapodásról bejegyzés nincs, a feladási állomáson érvényes előírások a mérvadók arra vonatkozóan, hogy a berakás a vasút vagy a feladó kötelessége-e.
Ha a berakás a feladó kötelessége, akkor figyelembe kell vennie a terhelési határt. Ha az egyes megteendő részvonalakon különböző terhelési határok érvényesek, a feladónak a teljes fuvarozási útvonalra vonatkozó terhelési határok közül a legalacsonyabbat kell figyelembe vennie. A megtartandó terhelési határra vonatkozó rendelkezéseket ugyanúgy kell közzétenni, mint a díjszabásokat. A feladó kérésére a vasút tartozik közölni vele a figyelembe veendő terhelési határt.
3. § Ha a küldeményt a feladó rakta be, felel a hiányos rakodás minden következményéért és különösen tartozik megtéríteni a vasútnak ebből eredő minden kárát. A hiányos rakodás miatt szükségessé vált rakományigazítás költségeinek megfizetésére azonban a 15. cikk érvényes. A hiányos rakodás bizonyítása a vasutat terheli.
4. § Amennyiben az Egységes Szabályok erre vonatkozóan másként nem rendelkeznek, a nemzetközi díjszabások szerint kell az árut fedett, nyitott, ponyvával letakart nyitott vagy különleges berendezéssel felszerelt kocsiban fuvarozni. Ha ilyen díjszabások nincsenek, vagy azok erre vonatkozóan nem tartalmaznak határozmányokat, az egész útvonalra a feladási állomáson érvényes előírások a mérvadók.
5. § A vasúti kocsik lezárására a feladási állomáson érvényes előírások a mérvadók.
A feladó tartozik a fuvarlevélbe bejegyezni a vasúti kocsira feltett zárak számát és jelét.
21. cikk
Utólagos vizsgálat
1. § A vasút bármikor jogosult megvizsgálni, hogy a küldemény megegyezik-e a feladó által a fuvarlevélbe beírt adatokkal és, hogy a feltételesen fuvarozható áruk fuvarozására vonatkozó rendelkezéseket megtartották-e.
2. § Ha a küldemény tartalmának megvizsgálásáról van szó, ahhoz meg kell hívni a feladót, vagy az átvevőt, aszerint, hogy a vizsgálat a feladási vagy a rendeltetési állomáson történik. Ha az érdekelt nem jelenik meg, vagy ha a vizsgálatot útközben tartják és ha abban az Államban, ahol a vizsgálat történik, törvények és rendeletek másként nem rendelkeznek, a vizsgálathoz vasúton kívül álló két tanút kell meghívni. Útközben azonban a vasút csak akkor vizsgálhatja meg a küldemény tartalmát, ha ezt vasútüzemi okok vagy vám- vagy más államigazgatási hatósági előírások szükségessé teszik.
3. § Az adatok megvizsgálásának eredményét a fuvarlevélbe be kell írni. Ha a vizsgálatot a feladási állomáson tartották, az eredményt a fuvarlevél-másodpéldányra is fel kell jegyezni, ha az még a vasút birtokában van.
Ha a küldemény nem egyezik meg a fuvarlevélbe bejegyzett adatokkal vagy nem tartották meg a feltételesen fuvarozható áruk fuvarozására vonatkozó rendelkezéseket, a vizsgálat által okozott költségek az árut terhelik, hacsak azokat azonnal ki nem fizették.
22. cikk
A tömeg és a darabszám megállapítása
1. § Az egyes Államokban érvényes előírások határozzák meg, hogy a vasútnak milyen feltételek mellett kell az áru tömegét, az árudarabok számát, valamint a vasúti kocsi saját tömegét megállapítani.
Ezeknek a megállapításoknak az eredményét a vasútnak a fuvarlevélbe be kell jegyeznie.
2. § Ha a fuvarozási szerződés megkötése után végzett vasúti mérlegelésnél különbözet mutatkozik, a fuvardíj kiszámítására a feladási állomás által megállapított vagy ennek hiányában a feladó által bevallott tömeg marad irányadó akkor, ha:
a) a különbözet nyilvánvalóan az áru természetéből következik, vagy az időjárás hatásának a következménye;
b) a mérlegelést vágányhídmérlegen végezték és a különbözet a feladási állomás által megállapított, vagy ennek hiányában a feladó által bevallott súly 2%-át nem haladja meg.
23. cikk
A vasúti kocsi túlterhelése
1. § Ha a feladási állomás vagy valamelyik útközbeni állomás egy vasúti kocsinál a terhelési határ túllépését állapítja meg, a rakománytöbbletet a kocsiból még abban az esetben is ki lehet rakni, ha fuvardíjpótlék beszedésének nincs helye. Adott esetben késedelem nélkül fel kell szólítani a feladót, vagy a fuvarozási szerződésnek a 31. cikk szerinti módosítása esetében az átvevőt, hogy a rakománytöbbletre vonatkozóan adjon rendelkezést.
2. § A 24. cikk 1. §-ában előírt fuvardíjpótlék fizetését nem érintve, a rakománytöbblet után a fuvardíjat a már megtett útra a főrakományra alkalmazott díjszabás alapján kell számítani. A rakománytöbblet lerakása esetében ennek a műveletnek költségeit a lerakást végző vasút díjszabásai szerint számítják.
Ha a rendelkezésre jogosult úgy rendelkezik, hogy a rakománytöbbletet küldjék a főrakomány rendeltetési állomására vagy más rendeltetési állomásra vagy pedig küldjék vissza a feladási állomásra, a rakománytöbbletet önálló küldeményként kell kezelni.
24. cikk
Fuvardíjpótlékok
1. §38A fuvardíjkülönbözet utólagos megfizetését és az esetleges kár megtérítését nem érintve, a vasút fuvardíjpótlékot szedhet:
a) az egész küldeménydarab bruttó tömegének minden kilogrammja után 1 elszámolási egységet
1. a RID szerint a fuvarozásból kizárt anyagok és tárgyak szabálytalan, pontatlan vagy hiányos megnevezése esetében;
2. a RID szerint feltételesen fuvarozható anyagok és tárgyak szabálytalan, pontatlan vagy hiányos megnevezése vagy a RID feltételeinek figyelmen kívül hagyása esetében.
A Kiegészítő Határozmányok a fuvardíjpótlékok más számítási módjait is tartalmazhatják, különösképpen fuvardíjpótlék átalányt üres magánkocsiknál.
b) a terhelési határt meghaladó tömeg minden 100 kilogrammja után 5 elszámolási egységet a feladó által megrakott kocsinál
2. § 39 A fuvardíjpótlék az árut terheli, bárhol is állapították meg a beszedésének alapjául szolgáló tényeket.
3. § A fuvardíjpótlékok összegét és beszedésük indokát a fuvarlevélbe be kell jegyezni.
4. § A Kiegészítő Határozmányok állapítják meg azokat az eseteket, amelyekben nem lehet fuvardíjpótlékot beszedni.
25. cikk
Az államigazgatási hatósági előírások
teljesítéséhez szükséges iratok. Vámzár
teljesítéséhez szükséges iratok. Vámzár
1. § A feladónak a fuvarlevélhez kell csatolnia azokat az iratokat, amelyek az áru kiszolgáltatása előtt a vám- vagy más államigazgatási hatósági előírások teljesítéséhez szükségesek. Ezek az iratok – kivéve, ha államigazgatási hatósági szabályok vagy a díjszabások másként rendelkeznek – csak egy és ugyanazon fuvarlevélen feltüntetett árura vonatkozhatnak.
Ha ezeket az iratokat nem csatolták a fuvarlevélhez, vagy ha azokat az átvevőnek kell szolgáltatnia, a feladó tartozik a fuvarlevélben megjelölni azt az állomást, vámhivatalt vagy más államigazgatási szolgálati helyet, ahol a szóban forgó iratok a vasút rendelkezésére állnak és ahol ezeket az előírásokat teljesíteni kell. Ha a vám- és más államigazgatási hatósági eljárásnál a feladó maga jelen van, vagy ott magát megbízottja által képviselteti, elegendő, ha ezeket az iratokat az eljárás során terjesztik elő.
2. § A vasút nem köteles vizsgálni, hogy a szolgáltatott iratok teljesek-e és helyesek-e.
3. § A vasút vétkességének esetét kivéve, a feladó felel a vasúttal szemben minden kárért, amely ezeknek az iratoknak hiányából, elégtelenségéből vagy szabálytalanságából származik.
Vétkessége esetében a vasút felel azokért a következményekért, amelyek abból származnak, hogy a fuvarlevélben megjelölt és ahhoz csatolt, vagy a vasútnál letétbe helyezett iratok elvesztek, azokat helytelenül használták fel, vagy egyáltalában nem használták fel; mindazonáltal az esetleges kártérítés összege sohasem lehet magasabb, mint amit az áru elveszése esetében kellene fizetni.
4. § A feladó köteles gondoskodni az áruknak a vám- és más államigazgatási hatósági előírásoknak megfelelő csomagolásáról és ponyvával való letakarásáról. Ha a feladó az árut nem az említett előírásoknak megfelelően csomagolta, vagy takarta le, erről a vasút gondoskodhat; az így keletkezett költségek az árut terhelik.
5. § A vasút megtagadhatja a küldemény átvételét, ha a vám- vagy más államigazgatási hatóság által feltett zár sérült vagy hiányos.
26. cikk
Államigazgatási hatósági előírások teljesítése
1. § A vám- és államigazgatási hatósági előírásokat útközben a vasút teljesíti. A vasút ezeket a feladatokat megbízottra is átruházhatja.
2. § Ezeknek az előírásoknak a teljesítésénél – saját vagy megbízottja vétkességéért a vasút felel; de soha nem tartozik magasabb összegű kártérítést fizetni, mint az áru elveszése esetében.
3. § A feladó a fuvarlevélbe írt bejegyzéssel, vagy az átvevő a 31. cikk alapján adott rendelkezéssel kérheti, hogy:
a) ő maga vagy megbízottja ennél az eljárásnál jelen lehessen abból a célból, hogy minden magyarázatot és szakszerű felvilágosítást megadhasson;
b) az eljárást maga vagy megbízottja végezze el, ha annak az Államnak törvényei és rendeletei, ahol ezt végzik, ezt megengedik;
c) ha az említett eljárásnál maga vagy megbízottja jelen van vagy azt maga vagy megbízottja végzi, a vámot és egyéb költségeket kifizesse, amennyiben annak az Államnak törvényei és rendeletei, ahol az eljárást végzik, a feladót erre feljogosítják.
Sem a feladó, sem a rendelkezésre jogosult átvevő, sem megbízottjuk nem jogosult arra, hogy az árut birtokba vegye.
4. § Ha a feladó a vám- és más államigazgatási hatósági előírások teljesítésére olyan állomást jelölt meg, ahol az érvényes előírások miatt ez nem lehetséges, vagy ehhez olyan eljárási módot ír elő, amit nem lehet végrehajtani, a vasút úgy jár el, ahogy az szerinte a jogosult érdekében a legelőnyösebb és a tett intézkedésekről a feladót értesíti.
Ha a feladó a fuvarlevélbe a vámot is magában foglaló bérmentesítési bejegyzést tett, a vasút a vámkezelésről választása szerint útközben vagy a rendeltetési állomáson gondoskodhat.
5. § A 4. § második bekezdésében előirányzott kivétel fenntartása mellett, az átvevő a vámelőírásokat vámhivatallal rendelkező rendeltetési állomáson is teljesítheti, ha a fuvarlevélben elő van írva, hogy a vámkezelést a rendeltetési állomáson végezzék, vagy ilyen előírás hiányában, az áru oda vámáruként érkezik. Az átvevő ezeket az előírásokat olyan rendeltetési állomáson is teljesítheti, ahol nincs vámhivatal, ha az Állam törvényei és rendeletei ezt megengedik, vagy ha a vasút és a vámhatóság ehhez előzetesen hozzájárultak. Ezeknek a jogoknak gyakorlása feltételezi az árut terhelő költségek előzetes kifizetését.
Ha az átvevő a rendeltetési állomáson érvényes előírásokban megszabott határidőn belül a fuvarlevelet nem váltja ki, a vasút a 4. § szerint járhat el.
27. cikk
Fuvarozási határidő
1. § A fuvarozási határidőket a fuvarozásban résztvevő vasutak közötti megegyezések vagy a feladási állomástól a rendeltetési állomásig érvényes nemzetközi díjszabások állapítják meg. Bizonyos különleges forgalmakra vagy bizonyos viszonylatokban ezeket a határidőket fuvarozási tervek alapján is meg lehet határozni, amelyek azután a résztvevő vasutak között alkalmazhatók; ebben az esetben ezeket a határidőket fel kell venni a nemzetközi díjszabásokba vagy a vasutak közötti megegyezésekbe, amelyek a 3-9. §-októl eltérhetnek.
A fuvarozási határidők semmi esetre sem lehetnek hosszabbak, mint amelyek a következő §-okból adódnak.
a) kocsirakományokra
kezelési idő 12 óra
fuvarozási idő, minden megkezdett 400 km-re 24 óra
b) darabárukra
kezelési idő 24 óra
fuvarozási idő, minden megkezdett 200 km-re 24 óra
Minden távolság díjszabási kilométerre vonatkozik.
3. § A kezelési időt tekintet nélkül a fuvarozásban résztvevő vasutak számára, csak egyszer szabad számításba venni. A fuvarozási határidőt a feladási és a rendeltetési állomás közötti össztávolság alapján kell számítani.
4. § A vasút bizonyos időtartamra póthatáridőket állapíthat meg a következő esetekben:
a) az állomáson kívül feladott vagy az állomáson kívül kiszolgáltatott küldeményekre;
b)41azokra a küldeményekre, amelyeket a következők szerint fuvaroznak
1. eltérő nyomközű vonalakon át,
2. tengeri vagy belvízi utakon át
3. közúton, ha nincsen vasúti összeköttetés ;
c) olyan küldeményekre, amelyeket belföldi különdíjszabás vagy kivételes díjszabás alapján mérsékelt díjtételekkel fuvaroznak;
d) olyan rendkívüli körülmények esetében, amelyek a forgalom szokatlan növekedését idézik elő vagy az üzemben szokatlanul nagy nehézségeket okoznak.
5. § A 4. § a)-c) pontjaiban említett póthatáridőket fel kell venni a díjszabásokba vagy az egyes Államokban a megfelelően kihirdetett előírásokban szerepeltetni kell.
A 4. § d) pontjában említett póthatáridőket ki kell hirdetni és azok kihirdetésük előtt nem lépnek hatályba.
6. §42 A fuvarozási határidő az áru fuvarozásra történő felvételét követő éjféltől kezdődik.
Szünetel a fuvarozási határidő szombaton, ha egy államban az érvényes előírások szerint ezen a napon a fuvarozási határidő a belföldi vasúti forgalomban szünetel .
7. § A fuvarozási határidő, ha csak a vasutat vétkesség nem terheli, az alábbi körülmények miatt szükségessé váló idővel meghosszabbodik:
a) a 21. cikk és a 22. cikk 1. §-a szerint végrehajtott utólagos vizsgálat, amennyiben ennek során a fuvarlevél adataival szemben eltérést állapítottak meg;
b) a vám- vagy más államigazgatási hatósági előírás teljesítése;
c) a 30., vagy a 31. cikk szerinti szerződésmódosítás;
d) különleges gondoskodás az áruról;
e) a feladó által végzett hibás rakodás folytán szükségessé váló átrakás vagy rakományigazítás;
f) a forgalom mindenféle megszakadása, amely ideiglenesen akadályozza a fuvarozás megkezdését vagy folytatását.
Ezeknek a meghosszabbításoknak az okát és időtartamát a fuvarlevélbe be kell jegyezni. Ezek adott esetben más módon is bizonyíthatók.
8. §43A fuvarozási határidő szünetel vasárnap és a törvényes ünnepnapokon .
9. §44 A fuvarozási határidőt abban az esetben, ha a rendeltetési állomásra megállapított hivatalos idő után jár le, csak a legközelebbi hivatalos idő megkezdését követő két óra elteltével kell lejártnak tekinteni.
10. § A fuvarozási határidőt megtartottnak kell tekinteni, ha annak lejárta előtt:
a) az átvevőt értesítették az áru megérkezéséről és az áru rendelkezésére is áll, ha olyan küldeményről van szó, amelyet az állomáson kell kiszolgáltatni és amelynek érkezéséről az átvevőt értesíteni kell;
b) a vasút az árut az átvevő rendelkezésére tartja, ha olyan küldeményről van szó, amelyet az állomáson kell kiszolgáltatni és amelynek érkezéséről az átvevőt nem kell értesíteni;
c) a vasút az árut az átvevő rendelkezésére bocsátja, ha olyan küldeményről van szó, amelyet az állomáson kívül kell az átvevőnek kiszolgáltatni.
28. cikk
Kiszolgáltatás
1. § A vasút tartozik a rendeltetési állomáson a fuvarlevelet és az árut az átvevőnek kiszolgáltatni az átvétel elismerése ellenében és a vasút azon követeléseinek megfizetése ellenében, amelyeket az átvevőre átutaltak.
A fuvarlevél átvétele arra kötelezi az átvevőt, hogy a terhére átutalt összegeket a vasútnak megfizesse.
2. § Az árunak az átvevő részére történt kiszolgáltatásával egyenértékű, ha a rendeltetési állomáson érvényes előírásoknak megfelelően:
a) az árut nem a vasút őrizete alatt álló kezelő- vagy raktárhelyiségben a vám- vagy adóhivatalnak átadták;
b) az árut a vasútnál beraktározták, vagy valamely szállítmányozónál vagy közraktárban letétbe helyezték.
3. § A rendeltetési állomáson érvényes előírások vagy az átvevővel kötött megegyezések határozzák meg, hogy a vasút jogosult-e vagy köteles-e az árut máshol, mint a rendeltetési állomáson részére átadni, legyen ez akár iparvágány, akár az átvevő lakóhelye vagy a vasút valamely mellékáru-kezelési helye. Ha a vasút az árut iparvágányon, az átvevő lakóhelyén vagy valamely mellékáru-kezelési helyen adja át vagy adatja át, az árut ezzel az átadással kiszolgáltatottnak kell tekinteni. A vasút és az iparvágány használója között kötött ellenkező megállapodás fenntartása mellett, a vasútnak az iparvágány használója számlájára és annak irányítása alatt végzett teljesítményei nem tartoznak a fuvarozási szerződés keretébe.
4. § Az árunak a rendeltetési állomásra való megérkezése után az átvevő jogosult követelni a vasúttól, hogy a fuvarlevelet átadja és az árut kiszolgáltassa.
Ha az áru elveszését állapították meg, vagy ha az áru a 39. cikk 1. §-ában megállapított határidő lejártáig nem érkezett meg, az átvevő jogosult a vasúttal szemben a fuvarozási szerződésből eredő jogait saját nevében érvényesíteni.
5. § A jogosult az áru átvételét még a fuvarlevél kiváltása és a költségek megfizetése után is mindaddig megtagadhatja, amíg valamely általa állított kár megállapítása céljából kívánt vizsgálat meg nem történt.
6. § Egyébként az áru kiszolgáltatása a rendeltetési állomáson érvényes előírásoknak megfelelően történik.
29. cikk
A beszedett költségek helyesbítése
1. §45 Ha valamely díjszabást helytelenül alkalmaztak, vagy a költségek megállapításánál illetőleg beszedésénél hibát követtek el, a hiányzó összeget utólag meg kell fizetni, a többletet pedig vissza kell téríteni.
Hiányzó összeget beszedni vagy többletet viszatéríteni azonban csak akkor kell, ha az fuvarlevelenként a 8 elszámolási egységet meghaladja. A visszatérítés hivatalból történik.
2. § Ha a fuvarlevelet nem váltották ki, a hiányzó összeget a feladó köteles megfizetni. Ha az átvevő a fuvarlevelet kiváltotta, vagy a fuvarozási szerződést a 31. cikk szerint módosította, a feladó csak olyan költségekre vonatkozó hiányt köteles megfizetni, amelyek az általa a fuvarlevélre vezetett nyilatkozat értelmében őt terhelik. A hiány többi részének megfizetésére az átvevő köteles.
3. § Ennek a cikknek alapján esedékes összegek után évi ötszázalékos kamat jár, éspedig a fizetési felhívás kézhezvételének vagy az 53. cikkben előirányzott felszólamlásnak a napjától, ha pedig felhívás vagy felszólamlás nem történt, a keresetindítás napjától.
Ha a jogosult a felszólamlás végleges elintézéséhez szükséges okmányokat a számára megszabott megfelelő határidőn belül nem adja át a vasútnak, ennek a határidőnek leteltétől az okmányok tényleges átadásának napjáig terjedő időre kamat nem jár.
A FUVAROZÁSI SZERZŐDÉS MÓDOSÍTÁSA
30. cikk
A fuvarozási szerződés feladó általi módosítása
1. § A feladó a fuvarozási szerződést utólagos rendelkezéssel módosíthatja, amelyben előírja, hogy
a) a vasút az árut a feladási állomáson neki adja vissza;
b) a vasút az árut útközben tartóztassa fel;
c) a vasút az áru kiszolgáltatását tartsa függőben;
d) a vasút az árut ne a fuvarlevélben megjelölt átvevőnek, hanem más személynek szolgáltassa ki;
e) az árut ne a fuvarlevélben megjelölt rendeltetési állomáson, hanem valamely más állomáson szolgáltassák ki;
f) a vasút az árut küldje vissza a feladási állomásra;
g) a küldeményt utánvéttel terheli meg;
h) az utánvétet felemeli, csökkenti vagy feloldja;
i) a nem bérmentesített küldemény költségeit vagy a 15. cikk 2. §-a szerinti költségeket magára vállalja.
A feladási vasút díjszabásai kimondhatják, hogy a g)-i) pontok szerinti utólagos rendelkezések nem adhatók.
A kiegészítő határozmányok vagy a fuvarozásban résztvevő vasutak között érvényes nemzetközi díjszabások a fentiekben felsoroltakon kívül más utólagos rendelkezéseket is engedélyezhetnek.
Az utólagos rendelkezések nem vezethetnek a küldemény megosztásához.
2. §46Ezeket a rendelkezéseket egy a vasút által előírt alaknak megfelelő nyilatkozatban kell közölni.
A nyilatkozatot a feladó köteles a vasútnak egyidejűleg bemutatott fuvarlevél-másodpéldányba is bejegyezni és aláírni. Az aláírást nyomdai úton vagy a feladó bélyegzőlenyomatával lehet pótolni.
Az olyan utólagos rendelkezés, amely ennek az alaki előírásnak nem felel meg, semmis
3. § Ha a vasút a feladó utólagos rendelkezésének eleget tesz anélkül, hogy a fuvarlevél-másodpéldány bemutatását megkövetelné, felel azért a kárért, amelyet ezáltal az átvevőnek okozott, ha a feladó a fuvarlevél-másodpéldányt az átvevőnek átadta. Magasabb kártérítésre azonban sohasem köteles, mint az áru elveszése esetében.
4. § A feladó joga a fuvarozási szerződés módosítására megszűnik, még akkor is, ha a fuvarlevél-másodpéldány az ő birtokában van, abban az esetben, amikor az átvevő
a) a fuvarlevelet kiváltotta;
b) az árut átvette;
c) a fuvarozási szerződésen alapuló jogát a 28. cikk 4. §-ának megfelelően érvényesíti;
d) a 31. cikkben foglaltak szerint rendelkezésre jogosult, amint a küldemény a rendeltetési ország vámterületére belépett.
Ettől az időponttól kezdve a vasút az átvevő rendelkezéseit és utasításait köteles követni.
31. cikk
A fuvarozási szerződés átvevő általi módosítása
1. § Ha a feladó a rendeltetési ország területén végzett fuvarozást terhelő költségek fizetését nem vállalta magára és a fuvarlevélre sem vezette rá „az átvevő rendelkezésre nem jogosult” nyilatkozatot, a fuvarozási szerződést az átvevő utólagos rendelkezéssel módosíthatja, amelyben előírja, hogy
a) a vasút az árut útközben tartóztassa fel;
b) a vasút az áru kiszolgáltatását tartsa függőben;
c) a vasút az árut a rendeltetési országban ne a fuvarlevélben megjelölt átvevőnek, hanem más személynek szolgáltassa ki;
d) a vasút az árut a rendeltetési országban ne a fuvarlevélben megjelölt, hanem más rendeltetési állomáson szolgáltassa ki, hacsak a nemzetközi díjszabások másként nem rendelkeznek;
e) a vám- és más államigazgatási hatóság előírásokat a 26. cikk 3. §-a szerint teljesítsenek.
A kiegészítő határozmányok vagy a fuvarozásban részt vevő vasutak között érvényes nemzetközi díjszabások a fentiekben felsoroltakon kívül más utólagos rendelkezéseket is megengedhetnek.
Az utólagos rendelkezés nem vezethet a küldemény megosztásához.
Az átvevő utólagos rendelkezése csak akkor válik hatályossá, amikor a küldemény a rendeltetési ország vámterületére belépett.
2. §47Ezeket a rendelkezéseket egy a vasút által előírt alaknak megfelelő nyilatkozatban kell közölni. Az olyan rendelkezés, amely ennek az alaki előírásnak nem felel meg, semmis
3. § Az átvevő joga a fuvarozási szerződés módosítására megszűnik, abban az esetben ha:
a) a fuvarlevelet kiváltotta;
b) az árut átvette;
c) a fuvarozási szerződésen alapuló jogát a 28. cikk 4. §-ának megfelelően érvényesíti;
d)48 Az 1. § c) pontja szerint kijelöltek egy személyt, és ez a személy a fuvarlevelet kiváltotta, az árut átvette, vagy az átvevőt megillető jogokat a 28. Cikk 4. §-ában foglaltaknak megfelelően érvényesítette.
4. § Ha az átvevő úgy rendelkezett, hogy az árut más személynek kell kiszolgáltatni, ez a személy nem jogosult a fuvarozási szerződés módosítására.
32. cikk
Az utólagos rendelkezések végrehajtása
1. § A vasút a 30. vagy a 31. cikk értelmében adott rendelkezések végrehajtását csak akkor tagadhatja meg, vagy késleltetheti, ha:
a) a végrehajtás nem lehetséges abban az időpontban, amikor a rendelkezés megérkezik arra az állomásra, amelynek azt végre kellene hajtania;
b) a végrehajtás a rendes üzemvitelt zavarná;
c) a rendeltetési állomás megváltoztatása esetében a végrehajtása valamely állam törvényeivel és rendeleteivel, különösen a vám- és más államigazgatási hatósági előírásokkal ellenkezik;
d) a rendeltetési állomás megváltoztatása esetében az áru értéke a vasút megítélése szerint nem fedezi az összes költségeket, amelyek az árut az új rendeltetési állomásra érkezéséig terhelnék, hacsak ezeket a költségeket azonnal ki nem fizetik, vagy biztosítékkal nem fedezik.
Az utólagos rendelkezés végrehajtását gátló akadályokról azonnal értesíteni kell azt, aki a rendelkezést adta.
Ha a vasút ezeket az akadályokat előre nem láthatta, azokat a következményeket, amelyek a rendelkezés végrehajtásának megkezdéséből származnak, az viseli, aki az utólagos rendelkezést adta.
2. § A rendelkezés végrehajtása következtében felmerült költségeket a 15. cikk szerint kell megfizetni, kivéve azokat, amelyeket a vasút vétkességére kell visszavezetni.
33. cikk
Fuvarozási akadály
1. § Fuvarozási akadály esetében a vasút dönti el, hogy célszerű-e az áru fuvarozását az útvonal megváltoztatásával folytatni, vagy a feladó érdekének az felel meg inkább, ha a vasút a rendelkezésére álló, szükséges adatok közlése mellett tőle utasítást kér.
A vasút, hacsak vétkesség nem terheli, a fuvardíjat az igénybe vett útvonalra szedheti be és az ennek megfelelő fuvarozási határidőt igényelheti.
3. § A feladó a fuvarlevélen utasítást adhat arra az esetre, ha fuvarozási akadály merülne fel.
4. §49 Ha a feladó utasítása megváltoztatja az átvevőt vagy a rendeltetési állomást, vagy az utasítást annak az állomásnak adják, ahol az áru van, a feladó köteles az utasítást a fuvarlevél másodpéldányára ráírni és azt a vasútnak bemutatni.
5. § Ha a vasút a feladó utasításának eleget tesz anélkül, hogy a fuvarlevél-másodpéldány bemutatását követelné, felelős az átvevővel szemben az ebből eredő kárért, ha a feladó a fuvarlevél-másodpéldányt átadta az átvevőnek. Magasabb összegű kártérítést azonban nem tartozik fizetni, mint az áru elveszése esetében.
6. § Ha a feladó a fuvarozási akadályról szóló értesítés kézhezvétele után megfelelő időn belül végrehajtható utasítást nem ad, a vasút a kiszolgáltatási akadályokra vonatkozóan azon a helyen érvényes előírások szerint jár el, ahol az árut feltartóztatták.
Ha az árut eladták, az eladásból befolyt összeget – az árut terhelő költségek levonása után – a feladó rendelkezésére kell tartani. Ha a befolyt összeg ezeknél a költségeknél kisebb, a különbözetet a feladónak kell megfizetnie.
7. § Ha a fuvarozási akadály a feladó utasításának megérkezése előtt megszűnik, az árut az utasítás bevárása nélkül a rendeltetési állomásra tovább kell küldeni; a feladót erről a lehető legrövidebb időn belül értesíteni kell.
8. § Ha a fuvarozási akadály azt követően merül fel, amikor az átvevő a 31. cikk alapján a fuvarozási szerződést megváltoztatta, a vasútnak erről az átvevőt kell értesítenie. Az 1., 2., 6., 7. és 9. §-ok rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.
9. § Ha a vasutat vétkesség nem terheli, fuvarozási akadály esetében kocsiálláspénzt szedhet.
10. § A 33. cikk alapján végrehajtott fuvarozásokra a 32. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.
34. cikk
Kiszolgáltatási akadály
1. §50 Kiszolgáltatási akadály esetén a vasút köteles erről a feladót késedelem nélkül értesíteni és tőle utasítást kérni .
2. § Ha a kiszolgáltatási akadály megszűnik, mielőtt a feladó utasítása a rendeltetési állomásra megérkezik, az árut az átvevőnek ki kell szolgáltatni. Erről a feladót haladéktalanul értesíteni kell.
3. § Ha az átvevő az áru átvételét megtagadja, a feladót az utasítási jog még akkor is megilleti, ha a fuvarlevél-másodpéldányt nem tudja bemutatni.
4. § A feladó a fuvarlevélbe írt bejegyzésével azt is kérheti, hogy az árut – kiszolgáltatási akadály esetében – minden további nélkül neki visszaküldjék. Egyéb esetekben ehhez mindig szükség van a feladó kifejezett beleegyezésére.
5. §51 Amennyiben a fentiek másként nem rendelkeznek, a kiszolgáltatásra kötelezett vasút a kiszolgáltatás helyén érvényes előírások szerint jár el.
Ha az árut eladták, az eladásból befolyt összeget – az árut terhelő költségek levonása után – a feladó rendelkezésére kell tartani. Ha a befolyt összeg kisebb ezeknél a költségeknél, a különbözetet a feladónak kell megfizetnie.
6. § Ha a kiszolgáltatási akadály azután merül fel, amikor az átvevő a 31. cikk értelmében a fuvarozási szerződést megváltoztatta, a vasút ezt az átvevőt tartozik értesíteni. Az 1., 2. és 6. §-okban foglalt rendelkezéseket értelemszerűen alkalmazni kell.
7. § A 34. cikk alapján végrehajtott fuvarozásokra a 32. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.
FELELŐSSÉG
35. cikk
A vasutak egyetemleges felelőssége
1. § Az a vasút, amelyik az árut a fuvarlevéllel együtt fuvarozásra átvette, felelős a fuvarozás végrehajtásáért az egész útvonalon a kiszolgáltatásig.
2. § Mindegyik következő vasút azzal, hogy az árut a fuvarlevéllel együtt átveszi – a fuvarozási szerződésben foglalt feltételeknek megfelelően – belép a fuvarozási szerződésbe és magára vállalja az abból folyó kötelezettségeket, nem érintve az 55. cikk 3. §-ának a rendeltetési vasútra vonatkozó rendelkezéseit.
36. cikk
A felelősség terjedelme
1. § A vasút felelős azért a kárért, amely az áru teljes vagy részleges elveszése vagy megsérülése folytán a fuvarozásra történt átvételtől a kiszolgáltatásig keletkezik, valamint felelős a fuvarozási határidő túllépéséből eredő károkért.
2. § A vasút mentesül ez alól a felelősség alól, ha az elveszést, a megsérülést vagy a fuvarozási határidő túllépését a rendelkezésre jogosult vétkessége, a vasút vétkességére vissza nem vezethető intézkedése, az áru sajátos hibája (belső megromlás, veszteség stb.), vagy olyan körülmény okozta, amelyet a vasút nem kerülhetett el és amelynek következményeit nem háríthatta el.
3. § A vasút mentesül ez alól a felelősség alól, ha az elveszés vagy a megsérülés a következő tények egyikével vagy ezek közül többel együttjáró különös veszélyből keletkezett:
a) fuvarozás nyitott kocsiban, az érvényes rendelkezések vagy a feladó és a vasút között létrejött és a fuvarlevélbe bejegyzett megállapodás alapján;
b) a csomagolás hiánya vagy hiányossága olyan áruknál, amelyek csomagolatlanul vagy hiányos csomagolásban természetüknél fogva elveszésnek vagy megsérülésnek vannak kitéve;
c) a feladó által végzett berakás vagy az átvevő által végzett kirakás, az érvényes rendelkezések szerint, vagy a vasút és a feladó között vagy a vasút és az átvevő között létrejött és a fuvarlevélbe bejegyzett megállapodás alapján;
d) hiányos rakodás, amennyiben a berakást az érvényes rendelkezéseknek megfelelően, vagy a feladó és a vasút között létrejött és a fuvarlevélbe bejegyzett megegyezés alapján a feladó végezte;
e) a vám- és más államigazgatási hatósági előírások teljesítése a feladó, az átvevő vagy egyikük megbízottja által;
f) bizonyos áruk természeti tulajdonságai, aminek következtében teljes vagy részleges elveszésnek vagy megsérülésnek vannak kitéve, különösen törés, rozsdásodás, belső megromlás, kiszáradás vagy elszóródás folytán;
g) a fuvarozásból kizárt vagy feltételesen fuvarozható tárgyak szabálytalan, nem pontos, vagy hiányos megnevezése vagy a feltételesen fuvarozható tárgyakra előírt óvatossági szabályok figyelmen kívül hagyása a feladó részéről;
h) élőállatok fuvarozása;
i) olyan fuvarozás, amelyet az érvényes rendelkezések szerint vagy a feladó és a vasút között létrejött és a fuvarlevélbe bejegyzett megegyezés alapján kísérettel kell megvalósítani, ha az elveszés vagy megsérülés olyan veszélyből származott, amelyet a kíséretnek kellett volna elhárítania.
37. cikk
Bizonyítási teher
2. § Ha a vasút állítja, hogy az elveszés vagy a megsérülés – az eset körülményeihez képest – a 36. cikk 3. §-ában felsorolt különös veszélyek egyikéből vagy ezek közül többől keletkezhetett, azt kell vélelmezni, hogy ebből keletkezett. A jogosult azonban bizonyíthatja, hogy a kár oka sem részben, sem egészben nem lehetett ezeknek a veszélyeknek egyike sem.
Ez a vélelem nem érvényes a 36. cikk 3. § a) pontjában említett esetben, ha a hiány rendkívül nagy mértékű vagy egész árudarabok vesztek el.
38. cikk
Vélelem újrafeladás esetében
1. § Ha az Egységes Szabályoknak megfelelően feladott küldeményt ugyanezen Szabályok szerint újra feladják és az újrafeladás után elveszést vagy megsérülést állapítanak meg, azt kell vélelmezni, hogy ez az utolsó fuvarozási szerződés hatálya alatt keletkezett, feltéve, hogy a küldemény a vasút őrizetében maradt és azt ugyanabban az állapotban adták fel újra, amilyen állapotban az újrafeladási állomásra érkezett.
2. §52Ez a vélelem érvényes továbbá, ha az újrafeladást megelőző fuvarozási szerződés egy másik hasonló közvetlen nemzetközi vasúti árufuvarozást szabályozó egyezmény hatálya alá tartozott és ez utóbbi az Egységes Szabályoknak megfelelően feladott küldemények javára hasonló jogi védelmet biztosít.
39. cikk
Az áru elveszésének vélelme
1. § A jogosult – további bizonyítás nélkül – elveszettnek tekintheti az árut, ha azt a vasút a fuvarozási határidő lejártától számított 30 napon belül az átvevőnek nem szolgáltatta ki, vagy nem bocsátotta rendelkezésére.
2. § A jogosult az elveszett áruért járó kártérítési összeg felvétele alkalmával írásban kérheti, hogy őt késedelem nélkül értesítsék, ha az árut a kártérítés kifizetését követő egy éven belül újra megtalálták. Erről a kéréséről a vasút írásbeli igazolást ad.
3. § Az értesítés vételét követő 30 napon belül a jogosult követelheti, hogy a vasút a fuvarozási útvonal bármely állomásán szolgáltassa ki neki az árut. Ebben az esetben meg kell fizetnie a feladási állomástól addig az állomásig járó költségeket, ahol az árut kiszolgáltatták és vissza kell fizetnie a felvett kártérítést az abban foglalt fuvarköltségek levonásával. A fuvarozási határidő túllépéséért a 43. cikkben és a 46. cikkben megállapított kártérítésre vonatkozó igényei érintetlenül maradnak.
4. § Ha a 2. §-ban említett kérését nem terjesztették elő vagy a 3. §-ban említett határidőn belül utasítást nem adtak, illetőleg abban az esetben, ha az árut csak a kártérítés kifizetését követő egy év letelte után találták újra meg, a vasút az áru felett annak az Államnak törvényei és szabályai szerint rendelkezik, amelyhez tartozik.
40. cikk
Kártérítés az áru elveszése esetében
1. § Az áru teljes vagy részleges elveszése esetében a vasút – minden további kár megtérítése nélkül – olyan kártérítést tartozik fizetni, amelynek összegét tőzsdei ár, ennek hiányában a piaci ár, mindkettő hiányában azonos nemű és minőségű árunak a fuvarozásra felvétel helyén és napján fennálló szokásos ára alapján számítják ki.
2. § 53 A kártérítés összege azonban nem lehet több, mint a hiányzó bruttó tömeg minden kilogrammja után 17 elszámolási egység.
3. § A vasút ezen felül köteles visszatéríteni a fuvardíjat, a vámokat és az elveszett áru fuvarozása alkalmával kifizetett egyéb költségeket.
4. § 54
41. cikk
Felelősség az útközben keletkezett veszteségért
1. § Azoknál az áruknál, amelyek természetüknél fogva a fuvarozás ténye folytán tömegükben általában veszteséget szenvednek, a vasút – a megtett fuvarozási útvonal hosszától függetlenül – ennek a veszteségnek csak azért a részéért felelős, amely a következőkben meghatározott mértéket meghaladja:
a)55a tömeg két százaléka a folyékony vagy nedves állapotban feladott áruknál;
b) a tömeg egy százaléka a száraz áruknál.
3. § Abban az esetben, ha egy fuvarlevéllel több árudarabot fuvaroztak, ezt a veszteséget mindegyik árudarabra külön számítják ki, amennyiben ezek tömegét a feladáskor a fuvarlevélben külön-külön feltüntették vagy az más módon megállapítható.
4. §56Az áru teljes elveszése vagy egyes árudarabok elveszése esetében a kártérítés kiszámításánál tömegveszteség címén levonásnak helye nincs.
5. § Ez a cikk nem érinti a 36. és 37. cikkeket.
42. cikk
Kártérítés az áru megsérülése esetében
1. § Az áru megsérülése esetében a vasút – minden további kártérítés kizárásával – köteles megtéríteni az áruban beállott értékcsökkenés összegét. Ezt az összeget annak a százalékos részaránynak alapján kell kiszámítani, amellyel az árunak a 40. cikk szerint megállapított értéke a rendeltetési helyén csökkent.
2. § A kártérítés összege azonban nem haladhatja meg:
a) azt az összeget, amit teljes elveszés esetében kellene fizetni, ha a megsérülés folytán az egész küldemény értéktelenné vált;
b) azt az összeget, amit az értékcsökkenést szenvedett rész elveszése esetében kellene fizetni, ha a megsérülés folytán a küldeménynek csak egy része szenvedett értékcsökkenést.
43. cikk
Kártérítés a fuvarozási határidő túllépése esetén
1. §57 Ha a fuvarozási határidő túllépése esetén kár keletkezett, beleértve az áru megsérülését is, a vasút köteles kártérítést fizetni, ennek összege azonban a fuvardíj négyszeresét nem haladhatja meg.
44. cikk58
A felelősség korlátozására vonatkozó jog megszűnése
A 25., 26., 30., 32., 33., 40., 42., 43., 45. és 46. Cikkekben foglalt felelősséghatárokat nem alkalmazzák, ha a kár bizonyíthatóan olyan cselekményből vagy mulasztásból származik, amelyet a vasút követett el, akár egy ilyen kár előidézésének szándékával akár gondatlanságból vagy annak tudatában, hogy ebből valószínűleg ilyen kár származik.
45. cikk
Kártérítés korlátozása egyes díjszabások által
59Ha a vasút különdíjszabások vagy kivételes díjszabások útján olyan különleges fuvarozási feltételeket nyújt, amelyek az általános díjszabások alapján számított fuvardíjjal szemben mérséklést tartalmaznak, a fuvarozási határidő túllépése esetén a jogosultnak fizetendő kártérítés összegét korlátozhatja, feltéve, hogy a díjszabás ilyen korlátozást tartalmaz.
Ha ezeket a külön fuvarozási feltételeket az egész fuvarozási útvonalnak csak egy részén alkalmazzák, a korlátozásra csak abban az esetben lehet hivatkozni, ha a kártérítésre okot adó tény a fuvarozási útvonalnak ezen a részén merült fel.
46. cikk
Kártérítés a kiszolgáltatási érdek bevallása esetében
A kiszolgáltatási érdek bevallása esetében a 40., a 42., a 43. és a 45. cikkben meghatározott kártérítésen felül az érdekbevallás összegéig a bizonyított további kár megtérítése is követelhető.
47. cikk
A kártérítési összeg átszámítása és kamatozása60
1. §61 Ha a kártérítés kiszámítása során külföldi pénznemben kifejezett összegeket kell átszámítani, akkor az átszámítást a kártérítés fizetésének napján és helyén érvényes árfolyamon kell végezni.
2. § A jogosult a kártérítési összeg utáni évi ötszázalékos kamatot követelhet, éspedig az 53. cikk szerinti felszólamlás napjától, vagy ha felszólamlás nem volt, a keresetindítás napjától számítva.
3. § Kamat csak akkor követelhető, ha a kártérítés összege fuvarlevelenként 4 elszámolási egységet meghalad.
4. § Ha a jogosult a felszólamlás végleges elintézéséhez szükséges igazoló iratokat a számára megszabott határidőn belül a vasútnak nem adja át, a kamatozás ennek a határidőnek eltelte és az iratok tényleges átadása közötti időben szünetel.
48. cikk
Felelősség a vasút-tengeri forgalomban
1. § Az Egyezmény 2. cikk 2. §-ában említett vonalakon lebonyolódó vasút-tengeri fuvarozásoknál a 36. cikkben felsorolt mentesítő okokat mindegyik Állam, amennyiben az Egységes Szabályok hatálya alá tartozó vonalak jegyzékében megfelelő bejegyzés felvételét kéri, még az alábbi mentesítő okok összességével egészítheti ki.
A fuvarozó ezekre a mentességi okokra csak abban az esetben hivatkozhat, ha bizonyítja, hogy az elveszés, a megsérülés vagy a fuvarozási határidő túllépése a tengeri útvonalon következett be, az árunak a hajóba berakásától a hajóból kirakásáig eltelt idő alatt.
Ezek a mentesítő okok a következők:
a) a hajóskapitánynak, a hajószemélyzetnek, a révkalauznak vagy a fuvarozó alkalmazottainak a hajó vezetésében vagy üzemében elkövetett cselekedete, hanyagsága, vagy mulasztása;
b) a hajó alkalmatlansága hajózásra, ha a fuvarozó bizonyítja, hogy az nem annak tulajdonítható, hogy elmulasztotta a kellő gondosságot a hajónak hajózásra alkalmassá tételében, a hajó felszerelésében, személyzettel és készlettel történő ellátásában, vagy az áru befogadására szolgáló hajórészeknek az áru elhelyezésére, fuvarozására és megóvására alkalmas állapotba hozatalában és ilyen állapotban tartásában;
c) tűzvész, ha a fuvarozó bizonyítja, hogy azt sem a saját, sem a kapitány, a hajószemélyzet, a révkalauz vagy az ő alkalmazottjainak ténykedése vagy vétkessége nem okozta;
d) a tengeren vagy egyéb hajózható vizeken fennálló veszélyek vagy balesetek;
e) az élet- és vagyonmentés vagy ennek megkísérlése a tengeren;
f) az áru elhelyezése a fedélzeten, feltéve, hogy a feladó a fedélzeti elhelyezéshez a fuvarlevélben beleegyezését adta és az árut nem vasúti kocsiban fuvarozzák.
Fenti mentességi okok nem szüntetik meg és semmiképpen sem csökkentik a fuvarozó általános kötelezettségét, különösen azt a kötelességet, hogy kellő gondosságot fejtsen ki a hajó karbantartására, vagy a hajó felszerelésére, személyzettel és kellő élelmiszerkészlettel történő ellátására, valamint az áru befogadására szolgáló hajórészeknek az áru elhelyezésére, fuvarozására és épségének megóvására alkalmas, jó állapotba hozatalára vagy ilyen állapotban tartására.
A fuvarozó azonban a fenti mentességi okok esetében is felelős, ha a jogosult bizonyítja, hogy az elveszés, a megsérülés vagy a fuvarozási határidő túllépése, a fuvarozónak, a fuvarozó alkalmazottjának az a) pontban nem említett vétkessége folytán következett be.
2. § Ha egy tengeri útvonalat az Egyezmény 3. és 10. cikkében említett jegyzékbe felvett több vállalat szolgál ki, mindegyik vállalatra ugyanazoknak a felelősségi szabályoknak kell érvényeseknek lenniök.
Ha ezeket a vállalatokat több Állam kívánságára vették fel a jegyzékbe, a felelősségi szabályok alkalmazására vonatkozóan ezenkívül ezeknek az Államoknak egymás között előzetesen meg kell egyezniök.
3. § Ennek a cikknek alapján tett intézkedéseket a Központi Hivatallal közölni kell. Az intézkedés legkorábban attól a naptól számított harminc nap elteltével lép hatályba, amelyen a Központi Hivatal az intézkedést a többi állammal közli.
Az említett intézkedés nem érinti a már útban levő küldeményeket.
49. cikk
Felelősség nukleáris baleset esetében
A vasút az Egységes Szabályok alapján őt terhelő felelősség alól mentesül, ha a kárt nukleáris baleset okozta, és ha ezért a kárért valamely Államban a nukleáris energia terén fennálló felelősségre vonatkozó törvények és rendeletek szerint az atomenergia-berendezés üzemben tartója vagy ennek helyébe lépő más személy felelős.
50. cikk
A vasút felelőssége alkalmazottaiért
A vasút felelős alkalmazottaiért és más személyekért, akiket a fuvarozás végrehajtására alkalmaz.
Ha azonban valamely érdekelt fél kívánságára a vasút alkalmazottai fuvarlevelet állítanak ki, fordítást végeznek, vagy más olyan szolgálatot teljesítenek, amelynek ellátása nem a vasút kötelessége, ezeket az alkalmazottakat azon fél megbízottainak kell tekinteni, akinek a számára a szolgálatokat végzik.
51. cikk
Egyéb igények
Az Egységes Szabályok hatálya alá eső minden esetben a vasúttal szemben bármilyen jogcímen támasztott kártérítési igény csakis az Egységes Szabályok feltételei és korlátozásai szerint érvényesíthető.
Ugyanez érvényes azokra az igényekre is, amelyeket olyan személyekkel szemben érvényesítenek, akikért a vasút az 50. cikk értelmében felelős.
AZ IGÉNYEK ÉRVÉNYESÍTÉSE
52. cikk
Az áru részleges elveszésének vagy megsérülésének
megállapítása
megállapítása
1. § Ha a vasút részleges elveszést vagy megsérülést fedez fel, vagy gyanít, vagy a jogosult ilyent állít, a vasút köteles késedelem nélkül, és ha lehetséges, a jogosult jelenlétében jegyzőkönyvben rögzíteni – a kár természete szerint – az áru állapotát, tömegét és ha lehet, a kár terjedelmét és okát, valamint keletkezésének időpontját.
A jegyzőkönyv egy másolatát díjtalanul át kell adni a jogosultnak.
2. § Ha a jogosult a jegyzőkönyvben foglalt megállapításokat nem ismeri el, követelheti, hogy az áru állapotát és tömegét, valamint a kár okát és összegét a felek által vagy bírói úton kijelölt szakértő állapítsa meg. Az eljárásra annak az Államnak törvényei és jogszabályai az irányadók, ahol a megállapítás történik.
53. cikk
Felszólamlások
1. § A fuvarozási szerződésen alapuló felszólamlást írásban kell az 55. cikkben megjelölt vasúthoz intézni.
2. § Felszólamlás benyújtására az a személy jogosult, akinek az 54. cikk alapján joga van a vasutat perrel megtámadni.
3. § Ha a feladó él felszólamlással, a fuvarlevél-másodpéldányt tartozik bemutatni. Egyébként csak az átvevő meghatalmazása alapján vagy abban az esetben élhet felszólamlással, ha bizonyítja, hogy az átvevő a küldemény átvételét megtagadta.
Ha az átvevő él felszólamlással, a fuvarlevelet tartozik bemutatni, ha azt neki átadták.
4. § A fuvarlevelet, a fuvarlevél-másodpéldányt, valamint mindazokat az okiratokat, amelyeknek a felszólamláshoz csatolását a jogosult szükségesnek tartja, eredetiben, vagy – a vasút kívánságára kellőképpen hitelesített – másolatban kell benyújtani.
A felszólamlás elintézése alkalmával a vasút az eredeti fuvarlevél, fuvarlevél-másodpéldány vagy utánvéti igazolás bemutatását követelheti, hogy ezekre az elintézés megtörténtét rávezethesse.
54. cikk
A vasúttal szemben keresetindításra
jogosult személyek
jogosult személyek
1. § A fuvarozási szerződés alapján fizetett összeg visszafizetésére irányuló kereset benyújtására csak az jogosult, aki a fizetést teljesítette.
2. § A 17. cikkben szabályozott utánvétre vonatkozó kereset benyújtására csak a feladó jogosult.
3. § A fuvarozási szerződésből eredő egyéb keresetet a vasút ellen jogosult érvényesíteni:
a) a feladó addig az időpontig, amíg az átvevő
1. a fuvarlevelet ki nem váltotta,
2. az árut át nem vette, vagy
3. a 28. cikk 4. §-a vagy a 31. cikk alapján megillető jogát nem gyakorolta;
b) az átvevő attól az időponttól kezdve, amikor
1. a fuvarlevelet kiváltotta,
2. az árut átvette,
3. a 28. cikk 4. §-a alapján megillető jogát gyakorolta, vagy
4. a 31. cikk alapján megillető jogát gyakorolta; ez a kereseti jog azonban megszűnik, amint az átvevő által a 31. cikk 1. § c) pontja szerint megjelölt személy a fuvarlevelet kiváltotta, az árut átvette, vagy a 28. cikk 4. §-a alapján megillető jogát gyakorolta.
4. § A kereseti jog érvényesítésénél a feladó a fuvarlevél-másodpéldányt tartozik bemutatni. Ennek hiányában a 3. § a) pontja szerint megillető jogainak érvényesítéséhez be kell mutatnia az átvevőtől kapott felhatalmazást, vagy bizonyítania kell, hogy az átvevő az áru átvételét megtagadta.
Az átvevő a fuvarlevelet köteles bemutatni kereseti jogának gyakorlásához, ha a fuvarlevelet átadták neki.
55. cikk
A keresettel megtámadható vasutak
1. § A fuvarozási szerződés alapján fizetett valamely összeg visszatérítése iránti kereset az ellen a vasút ellen indítható, amelyik ezt az összeget beszedte, vagy az ellen, amelyiknek javára az összeget beszedték.
2. § A 17. cikk szerinti utánvétből eredő igényeket keresettel csak a feladási vasút ellen lehet érvényesíteni.
3. § A fuvarozási szerződésből eredő egyéb kereset a feladási vasút, a rendeltetési vasút vagy az ellen a vasút ellen indítható, amelyiknek a vonalán a keresetre okot adó tény bekövetkezett.
A rendeltetési vasút azonban keresettel akkor is megtámadható, ha az sem az árut, sem a fuvarlevelet nem vette át.
4. § Ha a felperes több vasút között választhat, ez a választási joga megszűnik, mihelyt ezek valamelyike ellen a keresetet megindította.
5. § Kereset viszontkereset vagy kifogás alakjában az 1., a 2. és 3. §-ban említett vasutakon kívül más vasút ellen is indítható, ha az igény ugyanazon a fuvarozási szerződésen alapul.
56. cikk
Illetékesség
Az Egységes Szabályok alapján indított kereset, ha Államok közötti megállapodások vagy engedélyokiratok másként nem rendelkeznek, csak annak az Államnak illetékes bírósága előtt érvényesíthető, amelyikhez a perrel megtámadott vasút tartozik.
Ha valamely vasút különböző Államokban több önálló hálózatot üzemeltet, ennek a cikknek alkalmazása szempontjából ezeknek a hálózatoknak mindegyikét külön vasútnak kell tekinteni.
57. cikk
A vasúttal szembeni igények megszűnése
1. § Amint a jogosult az árut átvette, a vasúttal szemben részleges elveszésért, megsérülésért vagy a fuvarozási határidő túllépéséért a fuvarozási szerződés alapján támasztható minden igénye megszűnik.
2. § Nem szűnik meg azonban az igénye:
a) részleges elveszés vagy megsérülés esetében, ha:
1. az elveszést vagy megsérülést az 52. cikknek megfelelően az előtt állapították meg, mielőtt a jogosult az árut átvette volna,
2. a megállapítás, amelynek az 52. cikk értelmében meg kellett volna történnie, csak a vasút hibájából maradt el;
b) külsőleg fel nem ismerhető olyan kár esetében, amelyet csak azt követően vettek észre, amikor a jogosult az árut már átvette, ha a jogosult:
1. a kár felfedezése után azonnal, de legkésőbb az áru átvételét követő hét napon belül a kárnak az 52. cikk szerinti megállapítását kéri és
2. ezenkívül bizonyítja, hogy a kár a fuvarozásra felvétel és a kiszolgáltatás között keletkezett;
c) a fuvarozási határidő túllépése esetében, ha a jogosult hatvan napon belül az 55. cikk 3. §-ában megjelölt vasutak valamelyikénél jogait érvényesítette;
d) ha a jogosult bizonyítja, hogy a kárt a vasút szándékossága vagy súlyos gondatlansága okozta.
58. cikk
Az igények elévülése
1. § A fuvarozási szerződésből eredő igény egy év alatt évül el.
Az elévülési idő mégis két év, a következő igények esetében:
a) a vasút által az átvevőtől beszedett utánvét kifizetésére irányuló igény;
b) a vasút által végrehajtott eladásból eredő bevételekkel kapcsolatos igény;
c)62 szándékosságra visszavezethető kár megtérítésére irányuló igény olyan kár megtérítésére irányuló igény, amely vagy a károkozás szándékával vagy gondatlanul és ilyen kár valószínű bekövetkezésének tudatában elkövetett cselekményre vagy hanyagságra vezethető vissza.
d)
e) a 38. cikk 1. §-ában jelzett esetben az újrafeladást megelőző valamelyik fuvarozási szerződésre alapított igény.
2. § Az elévülési idő kezdődik:
a) teljes elveszés miatti igények esetében a fuvarozási határidő lejártát követő harmincadik nappal;
b) részleges elveszés, megsérülés vagy a fuvarozási határidő túllépése miatt emelt kártérítési igények esetében a kiszolgáltatás napjával;
c) fuvardíj, mellékdíjak, egyéb költségek vagy fuvardíjpótlékok fizetésére vagy visszafizetésére, vagy a díjszabás szabálytalan alkalmazásának vagy számítási hibáknak vagy téves beszedésnek helyesbítésére irányuló igények esetében:
1. ha fizetés történt, a fizetés napjával;
2. ha fizetés nem történt és a fizetést a feladónak kell teljesíteni, az áru feladásának napjával, ha pedig a fizetés az átvevőt terheli, azzal a nappal, amikor az átvevő a fuvarlevelet kiváltotta;
3. ha bérmentesítési számla alkalmazásával bérmentesített összegről van szó, azzal a nappal, amelyen a vasút a 15. cikk 7. §-ában említett költségszámlát a feladónak átadja; ha nem adja át, a vasút követelésére vonatkozó igény elévülési ideje a fuvarozási határidő lejártát követő harmincadik nappal kezdődik;
d) a vasútnak olyan összeg megfizetésére irányuló igénye esetében, amelyet tévesen a feladó helyett az átvevő, illetőleg az átvevő helyett a feladó fizetett és ezért azt a vasút köteles a jogosultnak visszafizetni, a visszafizetésre vonatkozó követelés benyújtásának napjával;
e) a 17. cikkben megjelölt utánvétre vonatkozó igény esetében a fuvarozási határidő lejártát követő harmincadik nappal;
f) az eladásból fennmaradó bevételi többlet kifizetésére irányuló igény esetében az eladás napjával;
g) a vám- vagy más államigazgatási szerv által követelt illeték utólagos megfizetésére irányuló igény esetében azzal a nappal, amelyen a vám-, illetőleg más államigazgatási szerv a vonatkozó összeget követelte;
h) minden egyéb esetben azzal a nappal, amelyen az igény érvényesíthetővé válik.
Az elévülési idő kezdő időpontjául megjelölt nap nem számít bele az elévülési időbe.
3. § Az 53. cikknek megfelelően a vasúthoz intézett felszólamlás esetében az elévülés szünetel addig a napig, amelyen a vasút a felszólamlást írásban elutasítja és az ahhoz csatolt mellékleteket visszaadja. Ha a vasút a felszólamlásnak részben helyt ad, az elévülés a felszólamlás el nem fogadott része tekintetében tovább folyik. A felszólamlás benyújtásának vagy a válasz átvételének, valamint a mellékletek visszaküldésének bizonyítása azt terheli, aki erre a tényre hivatkozik.
Ugyanezen igényre vonatkozó további felszólamlások az elévülést nem szüneteltetik.
4. § Elévült keresetek sem viszontkeresettel, sem kifogás alakjában nem érvényesíthetők.
5. § A fenti rendelkezések fenntartása mellett az elévülés szünetelésére vagy megszakítására a belföldi jog érvényes.
A VASUTAK EGYMÁS KÖZTI KAPCSOLATAI
59. cikk
Leszámolás a vasutak között
1. § Minden vasút, amely az áru feladása vagy kiszolgáltatása alkalmával költségeket vagy a fuvarozási szerződésből eredő egyéb követelést beszedett, tartozik az érdekelt vasutaknak az őket megillető részt kifizetni.
A fizetés módozatait a vasutak közötti megállapodások szabályozzák.
2. §63 A feladási vasút felelős azokért a fuvar- és egyéb költségekért, amelyeket nem szedett be, bár a feladó azokat a 15. Cikkben foglaltak szerint magára vállalta.
3. § Ha a rendeltetési vasút az árut kiszolgáltatja anélkül, hogy a költségeket vagy a fuvarozási szerződésen alapuló egyéb követeléseket beszedné, felelős ezekért az összegekért.
4. § Ha a hitelező vasutak egyikének kívánságára a Központi Hivatal megállapítja, hogy valamelyik vasút nem fizet, akkor ennek következményeit a fuvarozásban részt vevő többi vasút viseli fuvardíjrészesedése arányában.
A nem fizető vasút ellen a visszkereseti jog érintetlen marad.
60. cikk
Visszkereset elveszés vagy megsérülés esetében
1. § Azt a vasutat, amely az Egységes Szabályok szerint teljes vagy részleges elveszés vagy megsérülés miatt kártérítést fizetett, a következő rendelkezések szerint visszkereseti jog illeti meg azokkal a vasutakkal szemben, amelyek a fuvarozásban részt vettek:
a) az a vasút, amelyik a kárt okozta, ezért egyedül felel;
b) ha a kárt több vasút okozta, mindegyik az általa okozott kárért felelős; ha megkülönböztetést nem lehet tenni, a kártérítést a vasutak között a c) pont szerint osztják fel;
c) ha nem bizonyítható, hogy a kárt egy vagy több vasút okozta, a kártérítést a fuvarozásban részes valamennyi vasút között osztják fel, kivéve azokat a vasutakat, amelyek bizonyítják, hogy a kár nem az ő vonalaikon keletkezett; a felosztás a díjszabási kilométerek arányában történik.
2. § Valamely vasút fizetésképtelensége esetében az őt terhelő, de általa ki nem fizetett részletet a fuvarozásban részes többi vasút között a díjszabási kilométerek arányában osztják fel.
61. cikk
Visszkereset a fuvarozási határidő túllépése
esetében
esetében
1. § A 60. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni a fuvarozási határidő túllépése miatt fizetett kártérítés esetében is. Ha a fuvarozási határidő túllépését több vasút okozta, a kártérítést a vasutak között a vonalaikon keletkezett késedelem tartamának arányában kell felosztani.
2. § A 27. cikkben meghatározott fuvarozási határidőt a fuvarozásban részt vevő vasutak között a következő módon kell felosztani:
a) ha a fuvarozásban két vasút vett részt,
1. a kezelési időt egyenlő arányban,
2. a fuvarozási időt a díjszabási kilométerek arányában;
b) ha a fuvarozásban három vagy több vasút vett részt:
1. a kezelési időt a feladási vasút és a rendeltetési vasút között egyenlő arányban;
2. a fuvarozási időt valamennyi résztvevő vasút között:
– egyharmad részét egyenlő arányban,
– kétharmad részét a díjszabási kilométerek arányában.
3. § A póthatáridő, amelyre valamelyik vasútnak igénye van, ezt a vasutat illeti meg.
4. § Az áru feladásától a kezelési idő kezdetéig eltelt idő kizárólag a feladási vasutat illeti meg.
5. § A fenti elosztási mód csak abban az esetben jön tekintetbe, ha a teljes fuvarozási határidőt túllépték.
62. cikk
Visszkereseti eljárás
1. § A 60. és a 61. cikk szerint visszkeresettel élő vasút által teljesített fizetés jogszerűsége nem vitatható, ha a kártérítést bírói úton állapították meg, miután ennek a vasútnak – szabályszerű perbehívás útján – lehetővé tették, hogy a perbe beavatkozzék. A perbehívás és a perbeavatkozás határidejét az alapper bírósága állapítja meg.
2. § A visszkeresettel élő vasút tartozik ugyanezzel a keresettel az összes érdekelt vasutat megtámadni, amelyekkel nem egyezett ki, különben elveszti visszkereseti jogát azokkal a vasutakkal szemben, amelyeket nem támadott meg perrel.
3. § A bíróságnak ugyanabban az ítéletben kell határoznia az eléje terjesztett összes visszkereset felett.
4. § Az alperes vasutaknak további visszkereseti joguk nincs.
5. § A visszkereseti eljárást azonban nem szabad összekapcsolni azzal a kártérítési eljárással, amelyet a fuvarozási szerződés szerinti igényjogosult indított.
63. cikk
Illetékesség a visszkeresetek tekintetében
1. § Az ilyen visszkeresetre kizárólag a visszkeresettel megtámadott vasút székhelyének a bírósága illetékes.
64. cikk
Megállapodások visszkeresetek tárgyában
A vasutak ennek a címnek a kölcsönös visszkeresetekre vonatkozó szabályaitól megállapodások útján eltérhetnek, kivéve a 62. cikk 5. §-át.
KIVÉTELES RENDELKEZÉSEK
65. cikk
Ideiglenes eltérések
1. §64Ha valamely Állam gazdasági-pénzügyi helyzete a VI. címben foglalt rendelkezések alkalmazásában nagy nehézséget okozhatna, akkor két vagy több más Állammal történő megállapodással a 15., 17. és 30. Cikkben foglaltaktól eltérhet oly módon, hogy a nehéz helyzetben levő Állammal való forgalomban elhatározzák, hogy
a) az ezekből az Államokból feladásra kerülő küldemények költségeit a nehéz helyzetben levő Állam határáig, de nem azon túl, minden esetben a feladónak kell magára vállalnia;
b) az ezekbe az Államokba rendelt küldemények költségeit a nehéz helyzetben levő Állam határáig, de nem azon túl, minden esetben a feladónak kell magára vállalnia;
c) a nehéz helyzetben levő Államba rendelt vagy ott feladott küldeményeket sem utánvéttel nem szabad megterhelni, sem a készpénzelőleg nem megengedett, illetőleg utánvét és készpénzelőleg csak meghatározott összegig fizethető;
d) a feladó a fuvarozási szerződést a rendeltetési ország, a költségek fizetése és az utánvét tekintetében nem módosíthatja .
2. § Az 1. §-ban megállapított feltételek mellett és kormányaik felhatalmazásával azok a vasutak, amelyek a nehéz helyzetben levő Állam vasútjával kapcsolatban vannak, megállapodhatnak abban, hogy a nehéz helyzetben levő Állam vasútjával fennálló kölcsönös forgalmukban a 15., 17., 30. és 31. Cikkben foglaltaktól eltérnek.
Az eltérést azok a vasutak, amelyek a nehéz helyzetben levő Állam vasútjával kapcsolatban vannak, kétharmados többséggel határozzák el.
3. § Az 1. és 2. § alapján tett intézkedéseket közölni kell a Központi Hivatallal.
Az 1. §-ban jelzett intézkedések legkorábban annak a levélnek keltétől számított nyolc nap elteltével lépnek hatályba, amellyel a Központi Hivatal az intézkedéseket a többi állammal közölte.
A 2. §-ban felsorolt intézkedések legkorábban az érdekelt Államokban történt kihirdetés napjától számított két nap elteltével lépnek hatályba.
4. § Fenti intézkedések a már útban levő küldeményeket nem érintik.
5. §65 E cikk határozmányain kívül minden Állam hozhat egyoldalú intézkedéseket a 3. Cikk 4. §-ának b) pontjában foglaltak szerint.
66. cikk
Eltérések
Az Egységes Szabályok rendelkezései nem élvezhetnek elsőbbséget azokkal a rendelkezésekkel szemben, amelyeket bizonyos szerződések, mint például az Európai Szén- és Acélközösségről és az Európai Gazdasági Közösségről szóló szerződések alkalmazására egyes Államok kölcsönös forgalmukra vonatkozóan megállapítanak.
3. § (1)66 Ez a törvényerejű rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban az 1985. évi május hó 1. napjától kell alkalmazni.
(1a)67 Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény (COTIF) módosításáról Vilniusban elfogadott, 1999. június 3-án kelt Jegyzőkönyv C Függeléke (RID) Mellékletét, valamint módosításait és kiegészítéseit rendeletben hirdesse ki.68
(2)69 A törvényerejű rendelet végrehajtásáról a közlekedésért felelős miniszter gondoskodik. Felhatalmazást kap a közlekedésért felelős miniszter arra, hogy
a) az Egyezménynek (COTIF), az Egyezmény A. Függelékének (CIV Egységes Szabályok) és az Egyezmény B. Függelékének (CIM Egységes Szabályok) a Közgyűlés által elfogadott módosításait,
b)70
c) a Magánkocsik Nemzetközi Vasúti Fuvarozásáról szóló Szabályzatot (RIP), CIM Egységes Szabályok II. Mellékletét,
d) a Szállítótartályok Nemzetközi Vasúti Fuvarozásáról szóló Szabályzatot (RICO), CIM Egységes Szabályok III. Mellékletét,
e) az Expresszáruk Nemzetközi Vasúti Fuvarozásáról szóló Szabályzatot (RIEX), CIM Egységes Szabályok IV. Mellékletét,71
azok hatálybalépése után rendelettel kihirdesse,
f) az Egyezménynek (COTIF), a Függelékeinek és a Mellékleteinek a Bizottságok által elfogadott módosításaihoz és kiegészítéseihez hozzájáruljon, vagy azokkal szemben állást foglaljon.
1
A kihirdetés napja: 1986. február 24. Végrehajtására lásd a 12/1990. (IV. 30.) KÖHÉM rendeletet. A COTIF A (CIV) és B (CIM) Függelékének módosítását a 11/1991. (V. 23.) KHVM rendelet, a CIM I. melléklete módosítását a 14/1995. (IX. 1.) KHVM rendelet, a COTIF módosításáról szóló, Bernben, 1990. december 20-án kelt jegyzőkönyvet a 16/1998. (VI. 29.) KHVM rendelet hirdette ki. Lásd a 2006: LXXVII. törvényt a COTIF módosításáról Vilniusban elfogadott, 1999. június 3-án kelt Jegyzőkönyv kihirdetéséről.
2
Az 1989: XXXI. törvény 38. §-ának (1) bekezdése szerint Magyar Népköztársaságon Magyar Köztársaságot kell érteni.
3
Az 1989: XXXI. törvény 38. §-ának (2) bekezdése a Népköztársaság Elnöki Tanácsát megszüntette.
4
A 2. cikk 2 §-a a 16/1998. (VI. 29.) KHVM rendelet I/1. cikkével kiegészített szöveg.
5
A 3. cikk 2 §-a a 16/1998. (VI. 29.) KHVM rendelet I/2. cikkének (1) bekezdésével megállapított szöveg.
6
A 3. cikk 3 §-ának első mondata a 16/1998. (VI. 29.) KHVM rendelet I/2. cikkének (2) bekezdésével megállapított szöveg.
7
A 4. cikk a 16/1998. (VI. 29.) KHVM rendelet I/3. cikkével megállapított szöveg.
8
A 7. cikk 1 §-ának első két mondata a 16/1998. (VI. 29.) KHVM rendelet I/4. cikkének (1) bekezdésével megállapított szöveg.
9
A 7. cikk 2 §-ának a) pontja a 16/1998. (VI. 29.) KHVM rendelet I/4. cikkének (2) bekezdésével megállapított szöveg.
10
A 7. cikk 2 §-ának d) pontja a 16/1998. (VI. 29.) KHVM rendelet I/4. cikkének (3) bekezdésével megállapított szöveg.
11
A 11. cikk 7 §-a a 16/1998. (VI. 29.) KHVM rendelet I/5. cikkével megállapított szöveg.
12
A 19. cikk 3 §-ának a) pontját a 16/1998. (VI. 29.) KHVM rendelet I/6. cikke iktatta be, ,mely egyidejűleg az eredeti a)-b) pont megjelölését b)-c) pontra változtatta.
13
A mellékletet a 16/1998. (VI. 29.) KHVM rendelet I/7. cikke iktatta be.
14
Az 1. cikk 1 §-a a 16/1998. (VI. 29.) KHVM rendelet II/1. cikkével megállapított szöveg.
15
Az 14. cikk 1 §-a a 16/1998. (VI. 29.) KHVM rendelet II/2. cikkével kiegészített szöveg.
16
Az 17 cikk 2 §-a a 16/1998. (VI. 29.) KHVM rendelet II/3. cikkével megállapított szöveg.
17
A 19. cikk a 11/1991. (V. 23.) KHVM rendelet 1. §-ának (1) bekezdésével megállapított szöveg.
18
A 20. cikk 4.§-ának c) pontja a 11/1991. (V. 23.) KHVM rendelet 1. §-ának (2) bekezdésével megállapított szöveg.
19
A 25. cikk 4.§-aa 11/1991. (V. 23.) KHVM rendelet 1. §-ának (3) bekezdésével megállapított szöveg.
20
A 38. cikk 1.§-ának a) pontja a 11/1991. (V. 23.) KHVM rendelet 1.§-ának (4) bekezdésével megállapított stzöveg.
21
Az 41. cikk címe, valamint 1. §-a a 16/1998. (VI. 29.) KHVM rendelet II/4. cikkének (1) bekezdésével megállapított szöveg.
22
Az 4. cikk 3. §-a a 16/1998. (VI. 29.) KHVM rendelet II/4. cikkének (2) bekezdésével megállapított szöveg.
23
Az 41. cikk 4. §-a a 16/1998. (VI. 29.) KHVM rendelet II/4. cikkének (3) bekezdésével megállapított szöveg.
24
Az 41. cikk 5. §-át a 16/1998. (VI. 29.) KHVM rendelet II/4. cikkének (4) bekezdése állapította meg, mely egyidejűleg 6. §-t is iktatott a szövegbe.
25
Az 42. cikk a 16/1998. (VI. 29.) KHVM rendelet II/5. cikkével megállapított szöveg.
26
Az 43. cikk címe a 16/1998. (VI. 29.) KHVM rendelet II/6. cikkével megállapított szöveg.
27
Az 43. cikk 1.§-át a 16/1998. (VI. 29.) KHVM rendelet II/6. cikke iktatta be, s egyidejűleg az eredeti 1-4. § számozását, 2-5. §-ra változtatta.
28
Az 53. cikk 1.§-a a 16/1998. (VI. 29.) KHVM rendelet II/7. cikkével megállapított szöveg.
29
Az 55. cikk 2.§-ának második mondata a 16/1998. (VI. 29.) KHVM rendelet II/8. cikkével megállapított szöveg.
30
Az 1. cikk 1.§-a a 16/1998. (VI. 29.) KHVM rendelet III/1. cikkével megállapított szöveg.
31
A 3. cikk 4.§-ának c) pontját a 11/1991. (V. 23.) KHVM rendelet 2. §-ának (1) bekezdése iktatta be.
32
A 11. cikk 1.§-a a 11/1991. (V. 23.) KHVM rendelet 2. §-ának (2) bekezdésével megállapított szöveg.
33
A 12. cikk 2.§-a a 11/1991. (V. 23.) KHVM rendelet 2. §-ának (3) bekezdésével megállapított szöveg.
34
A 14. cikk 8.§-át a 11/1991. (V. 23.) KHVM rendelet 2. §-ának (4) bekezdése hatályon kívül helyezte.
35
Az 18. cikk a 16/1998. (VI. 29.) KHVM rendelet III/2. cikkével megállapított szöveg.
36
A 19. cikk 5.§-a a 11/1991. (V. 23.) KHVM rendelet 2. §-ának (5) bekezdésével megállapított szöveg.
37
A 19. cikkk 6. §-át a 11/1991. (V. 23.) KHVM rendelet 2. §-ának (6) bekezdése hatályon kívül helyezte.
38
A 24. cikk 1.§-a a 11/1991. (V. 23.) KHVM rendelet 2. §-ának (7) bekezdésével megállapított szöveg.
39
A 24. cikk 2.§-át hatályon kívül helyezte, egyidejűleg az eredeti 3-6.§-ok számozását 2-5.§-ra változtatta, s az új 4.§ szövegét megállapította a 11/1991. (V. 23.) KHVM rendelet 2. §-ának (8) bekezdése.
40
A 27. cikk 2. és 3.§-a, a 11/1991. (V. 23.) KHVM rendelet 2.§-ának (9) bekezdésével megállapított szöveg.
41
A 27. cikk 4.§-ának b) pontja, a 11/1991. (V. 23.) KHVM rendelet 2.§-ának (10) bekezdésével megállapított szöveg.
42
A 27. cikk 6.§-a, a 11/1991. (V. 23.) KHVM rendelet 2.§-ának (11) bekezdésével megállapított szöveg.
43
A 27. cikk 8.§-a, a 11/1991. (V. 23.) KHVM rendelet 2.§-ának (12) bekezdésével megállapított szöveg.
44
A 27. cikk 9.§-a második mondatát a 11/1991. (V. 23.) KHVM rendelet 2.§-ának (13) bekezdése hatályon kívül helyezte.
45
A 29. cikk 1.§-a, a 11/1991. (V. 23.) KHVM rendelet 2.§-ának (14) bekezdésével megállapított szöveg.
46
A 30. cikk 2.§-a, a 11/1991. (V. 23.) KHVM rendelet 2.§-ának (15) bekezdésével megállapított szöveg.
47
A 31. cikk 2.§-a, a 11/1991. (V. 23.) KHVM rendelet 2.§-ának (16) bekezdésével megállapított szöveg.
48
A 31. cikk 3.§-ának d) pontja, a 11/1991. (V. 23.) KHVM rendelet 2.§-ának (17) bekezdésével megállapított szöveg.
49
A 33. cikk 4.§-a, a 11/1991. (V. 23.) KHVM rendelet 2.§-ának (18) bekezdésével megállapított szöveg.
50
A 34. cikk 1. és 2.§-a, a 11/1991. (V. 23.) KHVM rendelet 2.§-ának (19) bekezdésével megállapított szöveg.
51
A 34. cikk 5.§-át, a 11/1991. (V. 23.) KHVM rendelet 2.§-ának (20) bekezdése hatályon kívül helyezte, s egyidejűleg az eredeti 6-8.§-ok számozását 5-7.§-ra változtatta.
52
A 38. cikk 2.§-a, a 11/1991. (V. 23.) KHVM rendelet 2.§-ának (21) bekezdésével megállapított szöveg.
53
A 40. cikk 2. §-át a 16/1998. / VI. 29.) KHVM rendelettel kihirdetett Jegyzőkönyv III/3. cikke állapította meg.
54
A 40. cikk 4. §-át a 16/1998. / VI. 29.) KHVM rendelettel kihirdetett Jegyzőkönyv III/3. cikke hatályon kívül helyezte.
55
A 41. cikk 1.§-ának a) és b) pontja, a 11/1991. (V. 23.) KHVM rendelet 2.§-ának (22) bekezdésével megállapított szöveg.
56
A 41. cikk 4.§-a, a 11/1991. (V. 23.) KHVM rendelet 2.§-ának (23) bekezdésével megállapított szöveg.
57
Az 43. cikk 1.§-a a 16/1998. (VI. 29.) KHVM rendelet III/4. cikkével megállapított szöveg.
58
Az 44. cikk a 16/1998. (VI. 29.) KHVM rendelet III/5. cikkével megállapított szöveg.
59
A 45. cikk első bekezdése a 11/1991. (V. 23.) KHVM rendelet 2.§-ának (24) bekezdésével megállapított szöveg.
60
Az 47. cikk címe a 16/1998. (VI. 29.) KHVM rendelet III/6. cikkével megállapított szöveg.
61
Az 47. cikk 1. §-át a 16/1998. (VI. 29.) KHVM rendelet III/6. cikke iktatta be, mely egyidejűleg az eredeti 1-3.§ számozását 2-4.§-ra változtatta.
62
Az 58. cikk 1.§-ának c) pontja a 16/1998. (VI. 29.) KHVM rendelet III/7. cikkével megállapított szöveg.
63
Az 59. cikk 2. és 3.§-a a 11/1991. (V. 23.) KHVM rendelet 2.§-ának (25) bekezdésével megállapított szöveg.
64
A 65. cikk 1. és 2.§-a a 11/1991. (V. 23.) KHVM rendelet 2.§-ának (26) bekezdésével megállapított szöveg.
65
A 65. cikk 5. §-át a 11/1991. (V. 23.) KHVM rendelet 2.§-ának (27) bekezdése iktatta be.
66
A 3. § (1) bekezdése a 2007: LXXXII. törvény 2. §-ának 40. pontja szerint módosított szöveg.
67
A 3. § (1a) bekezdését a 2017: CIII. törvény 2. §-a iktatta be.
68
69
A 3. § (2) bekezdése az 1995: XI. törvény 1. §-ával megállapított és a 2006: CIX. törvény 164. § (1) bekezdésének a) pontja szerint módosított szöveg.
70
A 3. § (2) bekezdés b) pontját a 2017: CIII. törvény 3. §-a hatályon kívül helyezte.
71
Lásd a 4/1987. (V. 13.) KM rendeletet.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás