PK BH 1986/20
PK BH 1986/20
1986.01.01.
Ha a házastársi közös vagyon megosztása iránti perben a felperes a keresetétől való elállását akkor jelenti be, amikor az elálláshoz szükséges az alperes hozzájárulása, de az alperes a hozzájárulást megtagadja, a kereset fennáll és elbírálást igényel, és ennek az elbírálásnak a kapcsán kell eldönteni azt a kérdést – külön ilyen irányú kereset vagy viszontkereset nélkül is –, hogy jár-e valamelyik félnek értékkiegyenlítés [Pp. 160. § (1) bek.; Csjt. 27., 28., 31. §].
A felperes és az I. r. alperes házastársak voltak, akik a házassági életközösségük fennállása alatt egy családi házat vásároltak, továbbá egy nyaraló ingatlan 2/16 részét szerezték meg, ez az ingatlanilletőség azonban csak egyedül az I. r. alperes nevére került. A II–VII. r. alperesek az üdülő ingatlannak a társtulajdonosai.
A felperes a keresetében a házastársi közös vagyon megosztását és ennek keretében az ingatlanokon fennálló közös tulajdon megszüntetését kérte úgy, hogy a házingatlan az övé legyen, az üdülőt és a személygépkocsijukat pedig az I. r. alperes kapja meg, ezen felül fizessen neki értékkiegyenlítést.
Az I. r. alperes „a kereset elutasítását” kérte. Védekezése szerint az üdülő az ő különvagyona, és ennek megfelelően a megosztással kapcsolatosan őt illeti meg 150 000 forint értékkiegyenlítés, amely iránt viszontkeresetet indított.
Az üdülő ingatlan társtulajdonosai a kereset teljesítését nem ellenezték, vagyis nem kívántak beleszólni a volt házastársak vitájába.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A bíróság utalt arra, hogy a bizonyítási eljárás adatai szerint a felperes által igényelt házingatlan lényegesen nagyobb értéket képvisel, mint az üdülő illetőség és a személygépkocsi, így a felperes a házat csak megfelelő értékkiegyenlítés ellenében szerezhetné meg. A felperes azonban a teljesítőképességét a bíróság felhívása ellenére sem igazolta, és mivel az ingatlanok természetben nem oszthatók meg, az árverés elrendelése ellen pedig mindkét fél tiltakozott, a kereset elutasításának volt helye.
Az első fokú ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezett. Kijelentette, hogy hajlandó a felperesnek kedvező fizetési feltételeket engedélyezni, és kérte a közös vagyon megosztását.
A felperes a fellebbezési tárgyaláson kijelentette, hogy fizetni nem tud, ezért a keresetétől eláll, és kéri a per megszüntetését.
Az I. r. alperes a keresettől történt elálláshoz nem járult hozzá, és kijelentette, hogy viszontkereset útján kívánja igényét érvényesíteni a felperessel szemben.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A másodfokú bíróság szerint az I. r. alperes hozzájárulása hiányában a per megszüntetésére nem kerülhetett sor. Az I. r. alperes terjesztett ugyan elő viszontkeresetet 150 000 forint értékkiegyenlítés megfizetése iránt, viszontkeresetet azonban az alperes a társai ellen nem indíthatott. Ezért az elsőfokú bíróságnak tájékoztatnia kellett volna az I. r. alperest, hogy külön pert indíthat a II-VII. r. alperesek ellen, és azután a perek egyesítése után lesz mód arra, hogy a viszontkereset valamennyi alperessel szemben elbírálható legyen.
A másodfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy a felperes a per érdemi tárgyalásának megkezdése után a keresetétől az I. r. alperes hozzájárulása nélkül nem állhatott el [Pp. 160. § (1) bek.], és ezért ilyen alapon a per megszüntetésének nem volt helye.
Tévedett azonban a másodfokú bíróság akkor, amikor a közös vagyon megosztása érdekében az alperes részéről viszontkereset, illetőleg az alperestársai ellen külön kereset indítását tartotta szükségesnek.
Az I. r. alperes az első tárgyaláson terjesztett elő viszontkeresetet 150 000 forint értékkiegyenlítés iránt. A jegyzőkönyv erre vonatkozó tartalma azonban ellentmondásos és tévesen megszövegezett. Ha ugyanis az I. r. alperes 150 000 forint értékkiegyenlítés megítélését kérte, akkor nem ellenezte a házastársi közös vagyon megosztását, és nem kérhette a közös vagyon megosztására irányuló kereset elutasítását, mert ebben az esetben az értékkiegyenlítés sem illethette őt meg. A I. r. alperes nyilatkozata tehát csak az lehetett, hogy a közös vagyon megosztását ő is kéri, de nem a felperes által kért módon, hanem az írásbeli védekezése figyelembevételével, és a közös vagyon megosztásával összefüggésben neki 150 000 forint jár. Ennek az összegnek a megfizetése iránt a viszontkereset előterjesztése viszont teljesen szükségtelen volt, mert a házastársi közös vagyon megosztása iránti kereset eldöntése feltételezi a házastársak, illetőleg volt házastársak egymással szemben fennálló valamennyi igényének figyelembevételét és elbírálását és ezzel összefüggésben indokolt esetben az alperes javára értékkiegyenlítés megítélését akkor is, ha az alperes ez iránt külön viszontkeresetet nem indított (LB P. törv. I. 20 638/1963. sz.; BH 1964/1sz., PJD II. 380. sz.).
Végeredményben a felperesnek a közös vagyon megosztása iránt előterjesztett keresete annak folytán, hogy az I. r. alperes a keresettől való elálláshoz nem járult hozzá, fennáll és elbírálást igényel, és ennek az elbírálásnak a kapcsán kell eldönteni azt a kérdést – külön ilyen irányú kereset vagy viszontkereset nélkül is –, hogy jár-e valamelyik félnek értékkiegyenlítés.
A másodfokú bíróság ennélfogva helytelenül járt el, amikor a kereset tárgyában hozott elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (2) bekezdésére utalással hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a másodfokú bíróság végzését a Pp. 270. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 21 206/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás