GK BH 1986/203
GK BH 1986/203
1986.05.01.
I. A károsodás okozati összefüggésének bizonytalansága esetén nincs helye a per időelőttiség címén való megszüntetésének [Pp. 130. § (1) bek. f) pont, 157. § ].
II. A létesítmény üzemeltetőjét a tervező és a kivitelező elleni perlés joga a szerződéses kapcsolat hiányában is megilleti [Ptk. 26. § (2) bek. a) pont, 360. § (1) bek.; Pp. 48. § ].
A felperes 1981. december 16-án vette át üzemeltetésre a város új szennyvíztisztító berendezését, amely az Országos Vízügyi Hivatal beruházásában 230 millió forint értékben állami költségvetésből épült. A létesítményt az I. r. alperes tervezte, az építési jellegű munkákat a II. r. alperes kivitelezte. 1983. június 21-én a homokfogó medencéjét kettéválasztó betonfal kidőlt, és ezáltal a létesítmény üzemeltetése lehetetlenné vált. Az 1983. június 23-án tartott egyeztető tárgyaláson tisztázódott, hogy a meghibásodás tervezői hibára vezethető vissza, és az üzemeltetőt felelősség nem terheli. A hiba kijavítása a tervező költségére 104 nap alatt megtörtént. A homokfogó medence meghibásodása miatt azonban többletiszap került a tórendszerbe, amelynek megtisztítására a felperes a tájegységi vízmű és vízgazdálkodási vállalattal kötött szerződést. A felperes a tisztításért fizetendő 2 716 770 Ft megfizetésére kártérítés jogcímén az I. r. alperest kérte kötelezni. Bejelentette, hogy összegszerűen még meg nem határozható további kártérítési követelése is van szennyvízbírság fizetése miatt, az ezt megállapító határozatot azonban megfellebbezte, a fellebbezési eljárás pedig még folyamatban van. Utóbb, 1984. augusztus 21-én a keresetet a II. r. alperesre is „kiterjesztette”, és az alpereseket a „per során megállapítható közrehatásuk arányában” kérte a kártérítés megfizetésére kötelezni. A felperes a 27/1975. (X. 30.) MT számú rendelet 2. számú mellékletének 4. §-ára hivatkozással állította, hogy mint a létesítmény kezelőjét a perlési jog megilleti.
Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a felperessel nincs jogviszonyban. Azt nem vitatta, hogy tervezési hibát vétett, de – állítása szerint – a homokfogó hibájáért a kivitelezőt is felelősség terheli. A felelősség és a kártérítés összegének megállapítása céljából műszaki szakértő kirendelését indítványozta.
Az elsőfokú bíróság a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján megszüntette azzal, hogy a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének f) pontja szerint a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani. A végzés indokolása szerint a felperes keresete idő előtti. A kereset kártérítés megfizetésére irányul, kára azonban a felperesnek még nem keletkezett, mert a homokfogó meghibásodásával kapcsolatban fizetéseket még nem teljesített. A kereset megállapítás iránti keresetnek sem lehetett tekinteni, mert a felperes azt nem a vele szerződéses jogviszonyban álló felek ellen nyújtotta be. A beruházó OVIBER perbenállása nélkül az ügy egyébként sem látszik elbírálhatónak.
A végzés ellen a felperes fellebbezett, amelyben az első fokú végzés hatályon kívül helyezését kérte. Előadta, hogy a Ptk. 360. §-ának (1) bekezdése szerint a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékessé válik. A károsodás tehát a tórendszernek a szennyvíziszappal való rendellenes feltöltődésével bekövetkezett. A felperes hivatkozott arra is, hogy a tórendszer tisztítása miatt 1984. szeptember 6-án 1 283 819 Ft-ot, szeptember 28-án pedig 2 797 645 Ft-ot fizetett a helyi vízmű és vízgazdálkodási vállalatnak. A felperes a 27/1975. (X. 30.) MT számú rendeleten kívül a Debreceni Városi Tanács 1/1976. számú rendeletére és a 9/1969. (II. 9.) Korm. számú rendelet 6. §-ára is hivatkozott, amelyek szerint a létesítmény kezelőjét ugyanazok a jogok illetik meg, mint a tulajdonost. Az adott esetben a tulajdonos a Magyar Állam, a Magyar Államot ért kár megfizetése iránt tehát az alperesek ellen jogosult keresetet előterjeszteni. A kár elhárításának költségei egyébként is a kezelőt terhelik. A kár tervezési hibával áll okozati összefüggésben, ezért a kártérítést az I. r. alperes köteles megfizetni; más kérdés, hogy az I. r. alperes a kár részbeni megtérítését a kivitelezőtől követeli vagy követelheti. A kivitelező ellen csak célszerűségi okokból indított keresetet.
Az I. r. alperes a fellebbezési ellenkérelmében az első fokú végzés helybenhagyását kérte.
A II. r. alperes a fellebbezési ellenkérelmében ugyancsak az első fokú végzés helybenhagyását kérte. Megjegyezte, hogy a felperes a kárát nem bizonyította, de még csak nem is valószínűsítette. Ha a felperes a kártérítés iránti igényét fenntartaná, hivatkozott arra, hogy a felperes kára önokozta kár, a szakszerűtlen üzemeltetés következménye, mert a homokfogót a megengedettnél magasabb vízszinttel üzemeltette. A II. r. alperes hivatkozott arra is, hogy a felperessel nincs szerződéses kapcsolatban.
A fellebbezés alapos.
A Ptk. 360. §-ának (1) bekezdése szerint a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékessé válik. A felperes a fellebbezési eljárásban csatolta azokat a számlákat, amelyekkel igazolni kívánta, hogy a homokfogó meghibásodása folytán a tórendszerbe került többletiszap eltávolítása miatt kiadásai keletkeztek. Az azonban, hogy a hibás teljesítés miatt érte-e a felperest kár, és hogy a bekövetkezett kár az I. r. vagy a II. r. alperes – vagy mindkettő – jogellenes magatartásával áll-e okozati összefüggésben, továbbá a kár összegének megállapítása is csak a bizonyítékok mérlegelésével, a bizonyítási eljárás lefolytatása után lehetséges. Helyesen hivatkozott arra a felperes, hogy őt mint a létesítmény üzemeltetőjét a perlési jog – szerződéses jogviszony hiányában is – megilleti. Az adott esetben ugyanis az Országos Vízügyi Hivatal beruházásában épült – az I. r. alperes által tervezett és a II. r. alperes által kivitelezett – létesítményt a felperes vette át üzemeltetésre. Az üzemeltető a Ptk. 26. § (2) bekezdésének a) pontja alapján jogképes, a Pp. 48. §-a szerint pedig perképes, és ennek megfelelően jogosult a szerződésszegésből eredő igényét érvényesíteni. Az üzemeltető által érvényesített kártérítési igényt tehát érdemben kell elbírálni, mert a kár az üzemeltető érdekkörében jelentkezett, a káreset körülményeit, a kár összegszerűségét ő tudja megjelölni és bizonyítani, és végső soron a bekövetkezett kárt ő viseli.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság pert megszüntető végzését a Pp. 258. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per további tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A bizonyítási eljárás lefolytatása után, annak eredményétől függően lehet csak ugyanis az ügyben megnyugtató határozatot hozni. (Legf. Bír. Gf. II. 31 422/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás