MK BH 1986/205
MK BH 1986/205
1986.05.01.
I. A jogszerű a valóságnak megfelelő indokon alapuló, tilalomba vagy korlátozásba nem ütköző felmondást a munkaügyi bíróság nem hatálytalaníthatja [48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 23. §].
II. A felmondási tilalmak és korlátozások szempontjából a felmondás közlésének időpontja irányadó [48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 24. § (1) bek].
A felperes 1982. december 1. napjától volt az alperes alkalmazottja, a k.-i méntelepen lóápoló munkakörben dolgozott.
Az alperes 1984. december 28-án – 45 nap felmondási idővel – 1985. február 10-i hatállyal felmondással megszüntette a munkaviszonyát. A felmondást azzal indokolta, hogy a tangazdaság felszámolta a saját lóállományát, ezért az Sz-i Állattenyésztő Vállalatnál nyilvántartott állami mének tartását a továbbiakban nem vállalja. Az alperes több alkalommal megkereste az Sz.-i Állattenyésztő Vállalatot, hogy a gazdaságnál munkaviszonyban álló, de munkát nem végző méndolgozók áthelyezéséről gondoskodjanak. Miután ez a vállalat nem intézkedett, és az alperes a felperes elhelyezéséről nem tudott gondoskodni, megszüntette a munkaviszonyát.
A felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében a felmondás hatálytalanítását és munkaviszonya helyreállítását kérte.
A munkaügyi döntőbizottság elutasította a felperes kérelmét. Megállapította, hogy a munkáltató jogszerűen járt el a felperessel szemben. A tangazdaság az állami ménes tartását nem vállalta, a méntartást felszámolta, ezért az ott dolgozó méngondozók munkaviszonyát is meg kellett szüntetni. A felperes részére nem tudott megfelelő munkakört biztosítani.
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelében kérte a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását. Előadta, hogy 55 éves, több mint 26 évi munkaviszonya van, ezért az Mt. V. 23. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján különösen indokolt esetben mondható fel a munkaviszonya. Állította, hogy az alperesnek K.-n méntelepe van, ahol számára munkalehetőséget tudna biztosítani.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és hatályon kívül helyezte a felmondást.
Megállapította, hogy a felperes az Mt. V. 23. §-ának (1) bekezdése szerint felmondási korlátozás hatálya alatt áll, mivel csak különösen indokolt esetben mondható fel a munkaviszonya annak az öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött dolgozónak, akinek legalább 25 évi szolgálati időn alapuló öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzéséhez legfeljebb 5 éve hiányzik.
Az alperes nem tett eleget az Mt. V. 23. §-ának (2) bekezdésében foglalt – más munkakör felajánlása tekintetében fennálló – kötelezettségének.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A per irataiból egyértelműen megállapítható, hogy az alperes – a felperes által sem vitatottan – ezért szüntette meg felmondással a munkaviszonyt, mert a tangazdaság felszámolta a saját lóállományát, és emiatt a továbbiakban nem vállalta az Sz.-i Állattenyésztő Vállalatnál nyilvántartott állami mének tartását. A munkaügyi bíróság 1985. március 7-én tartott tárgyalásán a felperes képviselője elismerte azt is, hogy K-n nincs az alperesnek méntelepe. A tárgyaláson tett nyilatkozata szerint azonban a felperes felmondási korlátozás alá esik, és emiatt kérte a felmondás hatálytalanítását. Az alperes tehát valós felmondási okot közölt a felperessel – a tevékenységi kör, a munkakör megszűnése –, és ez a felmondási ok kellő alapul szolgált a felperes munkaviszonyának megszüntetéséhez. A munkaügyi bíróság törvénysértően járt el, amikor a rendelkezésre álló adatok alapján a felmondási ok valóságát nem találta bizonyítottnak.
Helytállóan hivatkozik a munkaügyi bíróság arra, hogy az Mt. V. 23. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint csak különösen indokolt esetben mondható fel a munkaviszonya annak az öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött dolgozónak, akinek a legalább 25 évi szolgálati időn alapuló öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzéséhez legfeljebb 5 éve hiányzik. Ezzel kapcsolatos álláspontja azonban téves. Tényként fogadta el ugyanis a felperes állítását – azt, hogy felmondási korlátozás alatt áll – anélkül, hogy a per anyagában e körben fellelhető és meg nem cáfolt bizonyítékokat vizsgálta volna.
A felperes – a keresetlevelében foglalt előadása szerint – 55 éves és több mint 26 évi munkaviszonnyal rendelkezik. A munkaügyi döntőbizottság tárgyalásán felvett jegyzőkönyvből kitűnően 1931. április 9-én született. A felmondás közlésekor (1984. december 8-án) még az 54. életévét sem töltötte be.
Az Mt. V. 23. §-a (1) bekezdésének b) pontjában írt védelem azt illeti meg, aki az 55. (nőnél 50.) életévét már betöltötte, és az öregségi nyugdíjkorhatár elérésekor legalább 25 évi szolgálati ideje lesz. Akinél bármelyik feltétel hiányzik, erre a felmondási védelemre nem tarthat igényt. A felperesre tehát az Mt. V. 23. §-a (1) bekezdésének b) pontjában írt felmondási korlátozás nem vonatkozik, ehhez képest az Mt. V. 23. §-ának (2) bekezdésében foglalt szabály nem irányadó.
A per lényegét tekintve megállapítható, hogy az alperes felmondása jogszerű volt, a felperes felmondási korlátozás alá nem esik, a felmondás oka valós. A munkaügyi bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha a felperes keresetét elutasítja. (M. törv. II. 10 239/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás