MK BH 1986/206
MK BH 1986/206
1986.05.01.
A továbbtanuló dolgozó részére nyújtott azokat a tanulmányi kedvezményeket, amelyekre a dolgozó kizárólag azért volt jogosult, mert a munkáltatóval tanulmányi szerződést kötött, szerződésszegése esetén a dolgozó köteles a jogszabály által meghatározott mértékben megtéríteni [23/1974. (IX. 4.) MüM sz. r. 7., 10. §*].
A szerszámszerkesztő munkakörben foglalkoztatott felperes 1977. szeptember 2-án tanulmányi szerződést kötött az alperessel a Nehézipari Műszaki Egyetem levelező tagozatán folytatandó tanulmányai anyagi támogatására. Az alperes az 1977/78-as tanévtől kezdve 1983. június 30-ig e szerződés alapján biztosította a 23/1974. (IX. 4.) MüM számú rendeletben meghatározott kedvezményeket, a felperes ezzel szemben vállalta, hogy a tanulmányai befejezését követően az 1989. évig dolgozik az alperesnél.
A felperes 1980. október 30-ától 1982. május 14-ig sorkatonai szolgálatot teljesített, ettől kezdve gyártóeszköz gazdálkodó munkakörben dolgozott, és a főiskolai tanulmányait 1983. nyarán fejezte be.
Munkaviszonyát 1984. november 15. napjával szüntette meg. Szerződésszegő magatartását elismerte, és hozzájárult a 25 740 forint összegű tanulmányi támogatásnak a MIL-lapon való feltüntetéséhez.
A munkaügyi döntőbizottsághoz ezt követően benyújtott kérelme a tanulmányi támogatás visszafizetésének kötelezettsége alól való mentesítésére irányult.
A munkaügyi döntőbizottság határozatával elutasította a kérelmét, amelynek megváltoztatása érdekében keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és kötelezte a felperest 2948 forint tanulmányi támogatás visszafizetésére.
Az ítélet indokolásának lényege szerint a tanulmányi szerződés megkötésének időpontjában hatályban volt Mt. és végrehajtási rendeletei – azoknak 1980. január 1-jén történt hatályon kívül helyezése időpontjáig – nem kötelezték a munkáltatót arra, hogy tanulmányi szerződésben vállalja a dolgozónak szakképzettsége szerinti foglalkoztatását. A munkáltató azonban a tanulmányok befejezése előtt a felperest 1982-ben – közös megegyezéssel gyártóeszköz gazdálkodó munkakörbe helyezte, amely megfelelt a szakirányú képzettségének.
Az alperes azonban olyan kedvezményekre kötött tanulmányi szerződést, amelyek a felperest jogszabály alapján illették meg. Ezért a 23/1974. (IX. 4.) MüM számú rendelet 7. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a kötelező foglalkozásokon való részvételén tanévenként 30, a (2) bekezdése alapján tanulmányi szabadság címén 21 és a (3) bekezdése alapján az államvizsgára való felkészüléshez 15 munkanap illeti meg, amelyekre a munkáltató a 10. § (1) bekezdésének c) pontja alapján – a tanulmányi szerződésre figyelemmel – köteles volt átlagkeresetet fizetni a felperesnek.
A kötelezően előírt kedvezményeket a felperes megkapta, a jogszabály által biztosított kedvezményeken felüli kedvezményeket nem vett igénybe, ezért e címen nincs visszafizetési kötelezettsége.
A tanulmányi szerződésből eredő többlettámogatás az útiköltség megfizetése volt. A felperes ennek időarányos részét köteles megtéríteni miután a tanulmányai befejezését követően 16 hónapig dolgozott. Az útiköltség részarányos összege 2948 forint.
A munkaügyi bíróság ítéletének a felperest 2948 forintot meghaladó tanulmányi támogatás visszafizetésének kötelezettsége alól mentesítő rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg, hogy a szóban levő tanulmányi szerződés megkötésének időpontjában hatályban volt jogszabályok értelmében az alperesnek nem kellett szerződésben vállalnia, hogy a továbbtanuló dolgozót a szakképzettségének megfelelő munkakörben foglalkoztatja.
Tévedett azonban, és ezáltal jogszabályt sértett, amikor a perbeli tanulmányi szerződés tartalmából arra a következtetésre jutott, hogy az alperes semmiféle olyan támogatásra nem kötelezte magát, ami túlment volna azokon a kedvezményeken, amelyek a szerződéskötés idején hatályban volt 23/1974. (IX. 4.) MüM számú rendelet alapján a felperest egyébként is megillették.
A helyes értelmezés végett különbséget kell tenni a továbbtanuló dolgozót a jogszabályok alapján megillető tanulmányi kedvezmények és a vállalat által a tanulmányi szerződésben vállalt támogatási kötelezettség között.
A felperest megillető tanulmányi kedvezményeket a 9/1978. (VIII. 15.) MüM számú rendelettel módosított 23/1974. (IX. 4.) MüM számú rendelet (R.) 7. §-a szabályozta. Ennek alapján mint műszaki irányú felsőfokú oktatási intézmény levelező tagozatán négyévet meghaladó tanidejű képzésben résztvevőt a kötelező foglalkozásokon való részvétel idejére tanévenként 30 szabadnap, tanulmányi szabadság címén 27, az államvizsgára való felkészüléshez pedig 33 munkanap tanulmányi szabadság illeti meg.
E tanulmányi kedvezmények teljes tartamára átlagkereset akkor illette meg az R. 10. §-a alapján, ha
a) a munkakörére jogszabály vagy kollektív szerződés által előírt szakképzettségét szerzi meg, vagy
b) a nappali tagozatos képzés befejezéseként előírt esti vagy levelező tagozatos képzésben vesz részt, vagy
c) az a) pontban meghatározott eseteken kívül a vállalattal a tanulmányi kedvezmények idejére tanulmányi szerződést kötött.
Az R. 10. §-ának (3) bekezdése értelmében a dolgozót átlagkeresete illeti meg levelező tagozaton tanulás esetén tíz munkanap tanulmányi szabadság idejére az (1) bekezdésben nem említett esetekben is. A további tanulmányi szabadság és a munkaidő-kedvezmény nem fizetett szabadidőként jár.
A felperest tehát tanulmányi szabadsága idejére évente 10 napra illette meg az átlagkeresete, ezen túl csak akkor, ha tanulmányi szerződést kötött.
A jelen esetben ilyen, a munkáltató szerződési kötelezettségén alapuló vállalati támogatás történt, mert a felperes – az 1977/78-as tanévet kivéve – 10 napot meghaladó tanulmányi szabadságra kapott átlagkeresetet. Az 1979/80-as évre 14 napot (+4 nap), az 1981/82. évre 18 napot (+8 nap), az 1982/83. évre 18 napot (+8 nap) és az 1983/84. évre 13 napot (+3 nap); (4+8+8+3) összesen: 23 napot, államvizsgára való felkészülésre 20 napot. A felperes tehát + 43 napra kapott átlagbért. Az alperes ezen felül 1977-től az 1983. tanév befejezéséig megfizette a felperesnek a kötelező foglalkozásokon és vizsgákon való részvétel idejére – 148 napra – az átlagbért. Ennek összege 17 979 forint. Ebből következik, hogy a felek közötti tanulmányi szerződés – a munkaügyi bíróság álláspontjával ellentétben – érvényesen létrejött, mert az alperes a felperes tanulmányi kedvezményeinek tartamára az átlagkereset megtérítésére egyedül annak következtében vált kötelezetté, hogy erre a tanulmányok alatti támogatásként a szerződésben kötelezte magát, míg a felperes ennek ellenében vállalta, hogy a végzettség megszerzése után a munkaviszonyát 1989-ig nem szünteti meg. Miután ezt az időt nem töltötte le, a végzettség megszerzését követően csak 16 hónapig dolgozott, a részarányos költségeket köteles visszafizetni. Ennek tisztázása végett a Legfelsőbb Bíróság – a munkaügyi bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése mellett – ugyanezt a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. II. 10 219/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás