MK BH 1986/208
MK BH 1986/208
1986.05.01.
Ha a dolgozó nőt terhessége miatt orvosi javaslatra más munkakörbe helyezték át, a munkakörére irányadó teljesítményelszámolás szerint járó munkabér helyett – amennyiben az reá nézve kedvezőbb – az áthelyezés előtti átlagkeresete illeti meg [48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 19. § (4) bek.].
A felperes 1984 júliusa óta az alperes ablaküzemének betanított munkása. Az üzemben csoportos teljesítménybérezés van, ennek alapján a felperes 1984. évi egynapi átlagkeresete 205 forint. Miután a felperes terhes lett, a szakorvos kímélő munkakört javasolt számára.
1984. december 13-án az üzemorvos bevonásával olyan megegyezés jött létre a munkahely vezetője és a felperes között, hogy a felperes marad a gépes üzemben, de korábbi munkakörétől eltérően elszedő munkát végez.
A felperes részére a munkabért a csoportrészleg összes teljesítménye alapján számolták el, amely 1985. I. negyedévében részben munkaellátottsági okok miatt lényegesen csökkent.
A felperes azért fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz, mert terhessége és a munkakör változása ellenére keresetét nem a korábbi átlagkeresete szerint számolták el.
A munkaügyi döntőbizottság a határozatával a kérelmet elutasította. Álláspontja szerint a jelen esetben az Mt. V. 19. §-a (4) bekezdésének előírása nem jöhet szóba, mert a felperesnél a munkahelyi körülményekben változás lényegében nem történt, a keresetelszámolási mód nem változott, csupán az történt, hogy a csoport teljesítménye csökkent, ennek arányában a munkabérük is.
A felperes a keresetében változatlanul az átlagkeresettel való elszámolását kérte. A jogszabályi feltételeknek megfelelt, a terhessége alapján a munkakörülmények változtatása szükségességét a szakorvos javasolta, amiben a munkáltatóval meg is egyeztek. Ilyen körülmények között – függetlenül a munkahelyen kialakult helyzettől – részére az átlagkeresetet kell elszámolni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy bizonyos ellentét a jogszabályi előírás és az elszámolás között fennáll, de a felperes – ha más munkakörben is, de – ugyanazon csoporton belül, ugyanazon elszámolási módon végezte tovább a munkát. Esetében tehát nem kell az Mt. V. 19. §-ának (1) bekezdését alkalmazni, hanem munkadíját a tényleges teljesítménynek megfelelően kell elszámolni akkor is, ha a tényleges kereset az előző évi átlagkeresetet nem éri el.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes keresete alapos, ezért a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta, és az alperest az 1985. január 1-jétől március 31-ig jelentkezett átlagkereset-különbözet megfizetésére kötelezte.
Az Mt. V. 19. §-ának (4) bekezdése kötelezően írja elő, hogy ha a terhes nőt orvosi javaslatra a terhesség idejére más munkakörbe helyezték át, vagy áthelyezés nélkül a munkakörülményeket módosították, a keresete „nem lehet kevesebb, mint amennyi előző átlagkeresete volt”. A jogszabályi előírás teljesen egyértelmű, és nem ad választási lehetőséget, ha az ott írt feltételek fennállnak. Márpedig nem vitás, hogy a felperes munkafeltételei megváltoztak, és az sem, hogy terhes. Ilyen körülmények között pedig függetlenül attól, hogy a csoportteljesítmény hogyan alakult, az alperesnek a felperes tényleges keresetét az előző átlagkeresetéig ki kell egészítenie.
A felperes előző egynapi átlagkeresete 205 forint volt, és az év első három hónapjában 34 nap teljesítménybéres munkanapja volt, melyre 4019 forint munkabért számoltak el. Miután pedig a felperest átlagkeresettel történő elszámolás esetén 6970 forint illette volna meg, a bíróság a bruttó munkabér-különbözetet 2915 forintban, a nyugdíjjárulék nélkülit pedig 2862 forintban határozta meg, mivel a társadalombiztosítási előírások szerint, ha a bíróság állapít meg munkabér különbözetet, egységesen 3% a nyugdíjjárulék. (Székesfehérvári Munkaügyi Bíróság 1. M. 230/1985./4. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás