MK BH 1986/211
MK BH 1986/211
1986.05.01.
A társadalombiztosítási ellátásokkal összefüggő igények érvényesítése tárgyában nem kezdeményezhető munkaügyi vita. A társadalombiztosítási szervek határozata ellen jogorvoslati fórumként csak a 17/1975. (VI. 14.) Mt. számú rendelet 256. §-ának (1) bekezdésében meghatározott körben lehet a munkaügyi bírósághoz keresettel fordulni [1967. évi II. törvény 63. § (1) bek.; Pp. 357. § (2) bek.; 17/1975. (VI. 14.) MT sz. r. 195. § (1) bek. b) pont, 253. § (1) bek., 254. §, 256. § (1) bek.; 3/1975. (VI. 14.) SZOT sz. szab. 108. § (1) bek.; 17/1979. (XII. 1.) MüM sz. r. 11. § (3) bek.].
A felperes az alperes alkalmazásában áll. 1984. március 21-től március 23-ig, majd 1984. március 28-tól március 31-ig, végül 1984. április 26-tól május 11-ig táppénzes állományban volt.
A felperes kérelmet nyújtott be az alperes munkaügyi döntőbizottságához annak megállapítása iránt, hogy további 5 munkanapra jogosult táppénzes ellátásra. A munkaügyi döntőbizottság elutasította a kérelmet. Határozata ellen jogorvoslati lehetőséget biztosított a munkaügyi bírósághoz.
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében kérte annak megállapítását, hogy a munkáltató által biztosított betegségi ellátáson felül további 5 munkanapra jogosult táppénzes ellátásra. A per során eredeti kérelmét akként módosította, hogy a bíróság a táppénz alapját képező átlagkereset helyes megállapítása mellett az alperest kötelezze magasabb összegű táppénz megfizetésére.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét.
Az ítélet indoklása szerint a beszerzett 1983. évi kereseti igazolásból megállapítható, hogy az alperes helyesen számfejtette a napi táppénz összegét. Ha a jogosult munkaviszonya két évnél hosszabb, a táppénz az átlagkereset 75%-a Ha két évnél rövidebb, akkor a táppénz napi átlagkereset 65%-a. Erre tekintettel a bíróság a felperes keresetét, mint alaptalant elutasította.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes az eljárásban kizárólag társadalombiztosítási ellátás iránt érvényesített igényt. Kérte további 5 napra a táppénzre jogosultságának megállapítását, valamint a táppénz alapját képező átlagkereset helyes megállapítása mellett az alperesnek magasabb összegű táppénz megfizetésére kötelezését.
Az 1967. évi II. törvény 63. §-ának (1) bekezdése értelmében a dolgozó és a munkáltató között a munkaviszonyból eredő jogokkal és kötelezettségekkel összefüggésben felmerült vitában – ha a jogszabály kivételt nem tesz – munkaügyi döntőbizottság jár el. A munkaügyi döntőbizottság a hatáskörének hiányát a – 19/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 11. §-ának (3) bekezdése szerint – egész eljárása során hivatalból köteles vizsgálni.
A társadalombiztosítás szolgáltatásaira való jogosultsággal kapcsolatban, a társadalombiztosítási ellátásokkal összefüggő igények érvényesítése tárgyában azonban nem kezdeményezhető munkaügyi vita, mert az ilyen vita társadalombiztosítási jogviszonyból és nem a munkaviszonyból eredő jogokból és kötelezettségekből származik.
A társadalombiztosítás keretében járó betegségi ellátásokkal összefüggő igények érvényesítésére a többszörösen módosított 3/1975. (VI. 14.) SZOT számú szabályzat (Sz.) rendelkezései az irányadók.
Az Sz. 108. §-ának (1) bekezdése értelmében a betegségi és az anyasági ellátást a biztosítottnak a munkáltatónál működő társadalombiztosítási kifizetőhelytől, ha pedig a munkáltatónál kifizetőhely nincs, a munkáltató székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóságtól kell igényelni. Az igényt elbíráló szervnek – figyelemmel az ugyancsak többször módosított 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet (R.) 195. §-a (1) bekezdésének b) pontjára – határozatot kell hoznia az igény elutasításáról. Következésként a munkaügyi bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha a munkaügyi döntőbizottság határozatát, figyelemmel a Pp. 357. §-ának (2) bekezdésére, hatályon kívül helyezi, mert a döntőbizottság olyan igény tekintetében határozott, amely a hatáskörét meghaladja.
A munkaügyi bíróság is hatásköri szabályt sértett a kereset érdemi elbírálásával. A R. 253. §-ának (1) bekezdése értelmében a betegségi és anyasági ellátással, a családi pótlékkal és a baleseti táppénzzel kapcsolatban tett intézkedés, illetőleg hozott határozat ellen az intézkedés közlését, illetőleg a határozat kézbesítését követő 15 napon belül, ha a munkáltatónál társadalombiztosítási tanács működik, a társadalombiztosítási tanácshoz, ha a munkáltatónál társadalombiztosítási tanács nem működik, vagy az igényelbíráló szerv társadalombiztosítási igazgatóság, úgy a munkáltató székhelye szerint illetékes megyei társadalombiztosítási bizottsághoz lehet felszólalni. A munkáltatónál működő társadalombiztosítási tanács határozatát pedig annak közlését követő 15 napon belül az igénylő és az igényelbíráló szerv a megyei társadalombiztosítási tanácshoz megfellebbezheti (R. 254. §).
A társadalombiztosítási ellátással kapcsolatos jogvitáknál az általános jogorvoslati hatáskör az államigazgatási feladatkörben eljáró fővárosi, illetve megyei társadalombiztosítási tanács és kivételes a bírósági jogorvoslati út.
A jogorvoslati fórumként eljáró társadalombiztosítási szervek határozata ellen csak az R. 256. §-ának (1) bekezdésében meghatározott körben lehet a bírósághoz keresettel fordulni. A betegségi és anyasági ellátás, családi pótlék, valamint a balesetitáppénz-igényekkel kapcsolatos vitás ügyek [ide nem értve az R. 256. §-a (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott esetet] nem tartoznak bírósági hatáskörbe. Ezért az ilyen ügyekben a társadalombiztosítási szervek a bírói jogorvoslat kizárásával, véglegesen döntenek. (M. törv. II. 10 187/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás