BK BH 1986/214
BK BH 1986/214
1986.06.01.
I. Életfogytig tartó szabadságvesztés helyett határozott tartamú szabadságvesztés kiszabása [Btk. 40. § (1) bek.].
II. A törvényben előírtnál eggyel enyhébb büntetés-végrehajtási fokozat téves meghatározása [Btk. 45. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság a vádlottat nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntette miatt – mint többszörös visszaesőt – börtönben végrehajtandó 15 évi szabadságvesztésre és 10 évre a közügyek eltiltásra ítélte.
Az ítéleti tényállás lényege szerint a rokkantsága miatt szociális gondozott, lakás és foglalkozás nélküli vádlott szabadságvesztés büntetésének kiállását követően két ízben is felkereste a 82 éves életkorú sértettet, hogy pénzt kérjen kölcsön tőle.
A sértett a kérés teljesítését visszautasította.
A vádlott tudta, hogy a guberálással foglalkozó sértett a lakásában nagyobb összeget kitevő pénzt rejteget. A vádlott eldöntötte, hogy szilveszter éjjelen a sértett sérelmére betöréses lopást hajt végre.
A vádbeli időben a vádlott feltevésével ellentétesen a sértett a lakásában tartózkodott és aludt. Az ajtók betörése után a lakásba behatoló vádlott szemben találta magát a sértettel, akinek: „Ki az, mit akar?” kérdésére az idős embert azonnal ütlegelni kezdte, majd a nyakán megragadva megfojtotta.
A sértett megölése után a vádlott a magasan felhalmozott limlomok között pénz után kutatott. Mintegy 3000 forint körüli összeget talált, ám azon kívül két bőröndben különféle holmikat vett magához.
I. Az ítélet indokolása szerint nem kétséges, hogy a vádlott bűnöző életvitele, cselekménye és személye kimagasló társadalomra veszélyessége határozatlan tartamú szabadságvesztés kiszabását indokolhatná. Az elsőfokú bíróság azonban helyes nyomatékkal értékelte azt, hogy a vádlott a mozgási képességét teljesen gátló súlyos betegségekben szenved: már az elsőfokú bírósági tárgyaláson is csupán úgy tudott megjelenni, hogy karon ülve vitték. A Legfelsőbb Bíróság a közvetlenség alapján is meggyőződött arról, hogy a vádlott állapota kedvezőbbre nem fordult, s e betegsége a büntetés elviselési képességét igen nagymértékben nehezíti: büntetését gyakorlatilag kórházi ágyban kénytelen tölteni.
A vádlott állapotában bekövetkezett – az igazságügyi orvos szakértő által véleményezett – folyamatos romlás kellően igazolta a fenyegető büntetési tételek közül az enyhébb mértéket, és ezért annak súlyosítására a Legfelsőbb Bíróság nem látott okot.
II. Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott főbüntetését súlyos betegségei miatt – eggyel enyhébb fokozatot kijelölve – börtönben rendelte végrehajtani.
Az ügyészi fellebbezés a hatályos szabályoknak megfelelően mutatott rá arra, hogy az egészségügyi ellátás szempontjából nincs különbségtétel az egyes végrehajtási fokozatok között [1: az 1979. évi 11. sz. tvr. 25. §-a (1) bekezdését].
A már korábban érintettek szerint a vádlott főbüntetését a büntetés-végrehajtási intézet kórházának megfelelő osztályán lehet csupán végrehajtani. Egészségügyi ellátásának minőségi szintjét a főbüntetése végrehajtási fokozatbesorolása nem befolyásolja.
A szabadságvesztésnek eggyel enyhébb fokozatban történő végrehajtása kijelölését a Btk. 45. §.-ának (2) bekezdése abban az esetben teszi lehetővé, ha azt különösen az elkövető személyisége és a cselekmény indítéka indokolja.
Az adott esetben a 48 éves életkorú vádlott ez ideig 12 esetben történt elítélés után összesen 23 év szabadságvesztést állott ki. Többszörös visszaeső, súlyosan bűnöző életvitele személyiségének nagyfokú társadalomra veszélyességét igazolja, és cselekménye is az egyik legsúlyosabb megítélésű bűncselekmény. Ezek kiemelten nagy súlyára figyelemmel az elsőfokú bíróságnak a szabadságvesztés büntetés-végrehajtási fokozatra vonatkozó rendelkezése nem volt alapos, annál is inkább, mivel az eltérő fokozat megállapításának elsődlegesen a nevelési szempontok érvényesítése érdekében van jelentősége.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítélet idevonatkozó rendelkezését megváltoztatta, és a vádlottra kiszabott szabadságvesztést fegyházfokozatban rendelte végrehajtani. (Legf. Bír. Bf. IV. 467/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás