PK BH 1986/22
PK BH 1986/22
1986.01.01.
A sajtóhelyreigazítási határidő számítása szempontjából a megjelenés napjának meghatározásánál elsődlegesen azt az időadatot kell figyelembe venni, amelyet a közleményt tartalmazó lap feltüntet. Korábbi napot csak abban az esetben lehet a határidő kezdőnapjának venni, ha bizonyítják, hogy az igénylő a korábbi tényleges megjelenésről – a keltezést megelőző terjesztésről – tudomást szerzett. Ha viszont a sajtótermékben feltüntetett adatokból kitűnő megjelenésnél később történt a lap terjesztése, az igénybejelentési határidő kezdete arra a – szükség szerint bizonyítással felderítendő – napra esik, amikor a terjesztett sajtótermék az olvasók számára hozzáférhetővé vált.
A sajtóhelyreigazítási határidő szempontjából azt a (szabad) szombatot is munkaszüneti napnak kell tekinteni, amikor a munka szünetel [Pp. 342. § (1) bek., Ptk. 79. §; 34/1975. (XII. 10.) MT sz. r. 1. § (2) bek.; PK 433. sz.].
A perbeli gazdaságpolitikai hetilap 1985. január 17-i keltezést feltüntető, 4. évfolyam. 3. számában „A mérges öregasszony…” címmel cikk jelent meg.
A felperesek a sajtócikket valóságsértőnek tartották, és sajtóhelyreigazítást követeltek. Igénybejelentésüket 1985. február 18-án nyújtották be írásban az alperes szerkesztőségéhez.
Az alperes a helyreigazítástól elzárkózott azzal az indokkal, hogy az igénybejelentés az erre előírt törvényes határidőn túl érkezett. A felperesek keresettel fordultak a bírósághoz.
Ítéletében az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Jogi álláspontja szerint „… megjelenési időpontnak, függetlenül a hetilap keltezésétől, az a nap számít, amelyben az újság forgalomba kerül. Ez pedig a jelen esetben január 15-e”… Ezen túlmenően pedig – az ítélet indokolása szerint – az anyagi jogi határidő szempontjából a szombati nap – még ha az szabadszombat is – nem minősül munkaszüneti napnak. A felperesek tehát az igénybejelentésüket mindenképpen 30 napon túl közölték az alperessel.
Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek. Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte.
A fellebbezés az alábbiak szerint helytálló.
A Pp. 342. §-ának (1) bekezdése értelmében a helyreigazítást a sérelmes közlemény megjelenésétől számított 30 napon belül lehet kérni a sajtószervtől. Ez a határidő, természetét tekintve, anyagi jogi határidőnek minősül; számítására – a Legfelsőbb Bíróság PK 433. sz. állásfoglalásának iránymutatása szerint – a polgári (anyagi) jog rendelkezéseit kell alkalmazni (1960. évi 11. sz. tvr. – Ptké. – 3. §-a).
A sajtóhelyreigazításról szóló szabályok a „megjelenés” fogalmáról, időpontjának számításáról nem rendelkeznek. A szó általánosan elfogadott jelentéséből és ennek a jogszabályok rendelkezéseivel való összefüggéséből következően azonban megjelenésen azt a körülményt kell érteni, hogy a közleményt tartalmazó sajtótermék – terjesztés útján – az olvasók számára megismerhetővé vált. Mivel a terjesztés – különböző lehetséges módjától is függően – időben elhúzódó folyamat, lezajlásának utólagos felderítése, időbeli behatárolása esetenként nehézséget okozhat. Az időszaki lapok (újság, folyóirat stb.) esetében, éppen megjelenésük ismétlődő voltára tekintettel, az egyes lapszámokat olyan megjelöléssel (évfolyamszám, sorszám, keltezés) látják el, amely az azonosításon túl a megjelenés idejére is utal [34/1975. (XII. 10.) MT sz. rendelet 1. § (2) bekezdés].
A helyreigazítási határidő számítása szempontjából a megjelenés napjának meghatározásánál elsődlegesen azt az időadatot kell figyelembe venni, amelyet a közleményt tartalmazó lap tüntet fel. Az olvasó számára ez utal a megjelenés idejére, és ez szolgál tájékozódásul a helyreigazítási igény megnyílásáról. A lapszámon feltüntetett időpontnál (keltezésnél) korábbi napot csak abban az esetben lehet a határidő kezdőnapjának venni, ha bizonyítják, hogy az igénylő a korábbi tényleges megjelenésről – a keltezést megelőző terjesztésről – tudomást szerzett. Ha viszont a sajtóterméken feltüntetett adatokból kitűnő megjelenésnél később történt a lap terjesztése, az igénybejelentési határidő kezdete arra a – szükség szerint bizonyítással felderítendő – napra esik, amikor a terjesztett sajtótermék az olvasók számára hozzáférhetővé vált.
Ennél korábban ugyanis az olvasók általában nincsenek abban a helyzetben, hogy a sérelmes közleményről tudomást szerezzenek.
Az alperes a felperesek tagadásával szemben nem bizonyította azt az állítását, hogy a kérdéses lapszám terjesztése a felperesek tudomása szerint is, a feltüntetett keltezési időtől eltérően, két nappal korábban történt. Az az állított körülmény, hogy a lap keddi napokon az árusítóhelyeken forgalomba kerül, és ezt az 1982. június 1-jén megjelent első lapszám és ezzel egyidejűleg szórólapok is hírül adták, nem tekinthető köztudomásnak. Arra pedig nincs következtetési alap, hogy a felperesek e körülményről akár az érintett lapszám tartalmából, akár máshonnan tudomást szereztek.
Az elbírált esetben tehát a 30 napos igényérvényesítési határidő kezdőnapja – az első fokú ítéletben kifejtettektől eltérően – 1985. évi január 17. Ehhez képest a határidő utolsó napja: 1985. február 16.
Ha a Pp. 342. §-ának (1) bekezdésében írt 30 napos jogvesztő határidőnek utolsó napja munkaszüneti napra esik, a határidő csak az azt követő legközelebbi munkanapon jár le [Ptké. 3. §-ának (3) bekezdése]. E határidő számítása szempontjából azt a (szabad) szombatot is munkaszüneti napnak kell tekinteni, amikor a munka szünetel. Az elbírált esetben az alperes sem vitatta, hogy 1985. február 16-án, amely szombati napra esett, a szerkesztőség ügyvitelét ellátó dolgozóknak szabadnapja volt. A jogszabályok helyes értelme szerint tehát a határidő a következő munkanapon: 1985. február 18-án (hétfőn) járt le. Igazolt tény, hogy a felperesek ezen a napon közölték igényüket az alperessel.
Az elsőfokú bíróság, téves jogi álláspontja miatt, a helyreigazítási igény érdemi vizsgálatát mellőzte, ezzel lényeges eljárási szabályt sértett.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és a Fővárosi Bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A (4) bekezdés értelmében a felperesek oldalán felmerült másodfokú perköltség összegét megállapította. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 411/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás