BK BH 1986/222
BK BH 1986/222
1986.06.01.
I. A személyi szabadság megsértésének vétsége nem valósul meg, ha a garázdaságot elkövető a személy elleni erőszakot megvalósító magatartása során, a tettlegesség ideje alatt akadályozza a sértettet a mozgásában [Btk. 271. § (1) bek., 175. § (1) bek.].
II. A garázdaság bűncselekményével bűnhalmazatban a könnyű testi sértés vétségét is meg kell állapítani [Btk. 271. § (1) bek., 170. § (1) bek., 12. § (1) bek.; BK 93. sz.].
A katonai bíróság a honvéd vádlottat garázdaság vétsége és személyi szabadság megsértésének vétsége miatt – halmazati büntetésül, mint visszaesőt – szabadságvesztésre és közügyektől eltiltásra ítélte.
A tényállás szerint a súlyosan ittas vádlott az autóbusz-megállóban tartózkodó, számára ismeretlen és a 14. életévét még be nem töltött leány sértettel beszélgetést kezdeményezett, s eközben hívta, hogy menjen vele a Balatonra szórakozni. A leány a vádlott kérését visszautasította, s annak közeléből el akart távozni. A vádlott ekkor a sértett kezét megragadta, és őt az úttest ellenkező oldalára húzta, ahol a sértett a szorításából kiszabadítva magát leült. Erre a vádlott arcul ütötte, megragadta a nyakát, és megkísérelte a helyéről elrángatni.
A vádlott cselekményét az autóbuszra várakozó nagy számú személy észlelte, s azok a magatartásán felháborodtak. A sértett segélykérésére többen odasiettek, s egyikük a vádlottat arcul ütötte, mire az a helyszínről elmenekült.
A kiskorú sértett a bántalmazás következtében nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett, s emiatt a vádlott ellen még aznap feljelentést tett.
A vádlott cselekményének a garázdasággal halmazatban könnyű testi sértés vétségeként értékelésére irányuló fellebbezést, továbbá a személyes szabadság megsértése vétségének halmazatban történő megállapítása mellőzésére irányuló indítványt a Legfelsőbb Bíróság egyaránt alaposnak találta.
Helyes az elsőfokú bíróság álláspontja, amely szerint a vádlott azáltal, hogy a tiltakozó kiskorú leányt arra akarta kényszeríteni, vele menjen, s ennek érdekében őt áthúzta az úttesten majd arcul is ütötte és a nyakát megszorította, olyan kihívóan közösségellenes és erőszakos magatartást tanúsított nyilvános helyen, amely az autóbuszra várakozó személyekben komoly megbotránkozást váltott ki, és e magatartásával megvalósította a Btk. 271. §-ának (1) bekezdésében meghatározott garázdaság vétségét.
Tévedett ellenben, amikor úgy látta, hogy e cselekménnyel halmazatban a Btk. 175. §-ának (1) bekezdésében meghatározott személyi szabadság megsértésének vétsége is megállapítható.
A vádlott ugyanis a garázdaság tényállási elemét képező erőszakot éppen azáltal valósította meg, hogy a tiltakozó sértettet áthúzta az úttesten és bántalmazta is. Kétségtelen, hogy a Btk. 175. §-ában rögzített bűncselekmény az emberi szabadság meghatározott körét, mégpedig – többek között – a tartózkodási hely megválasztásának szabadságát kívánja védeni, és ebből az következik, hogy a személyi szabadság megsértésének bűncselekménye mindazon esetben megvalósul, amikor az elkövető a sértettet mozgásában akadályozza vagy pedig korlátozza. A jelen esetben azonban a vádlott erőszakos cselekményével a sértettet az e szempontból értékelhető helyváltoztatásra nem kényszerítette, mozgásában pedig – más személy beavatkozására is tekintettel – az igen rövid időn át tartó erőszak kifejtése során akadályozta csupán, s így magatartásával a garázdaság bűncselekményének említett tényállási elemét nem lépte túl. Minderre tekintettel a jelen esetben a garázdaság vétségével halmazatban a személyi szabadság megsértésnek vétsége nem állapítható meg. A Legfelsőbb Bíróság ezért e tekintetben a védői érvelésnek helyt adott.
Helyt adott ugyanakkor a könnyű testi sértés megállapításának mellőzését sérelmező katonai ügyészi fellebbezésnek is.
A Legfelsőbb Bíróság BK 93. számú állásfoglalása szerint a garázdaság bűncselekményével halmazatban a könnyű testi sértés vétsége is megállapítható, ha az elkövető az előbbi bűncselekmény tényállási elemét képező erőszakot személy ellen oly módon valósítja meg, hogy ezáltal annak nyolc napon belül gyógyuló sérülést okoz, feltéve, hogy a sértett a törvényi határidőn belül a magánindítványát előterjesztette. Az erőszak alkalmazása ugyanis nem jár feltétlenül együtt testi sérülés okozásával, annak előidézése ezért halmazatban külön értékelendő. A jelen esetben pedig a vádlottnak a garázdaság tényállása körében kifejtett erőszakos magatartása következtében a sértett nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket is szenvedett, és a magánindítványát a törvényes határidőn belül előterjesztette.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a minősítés tekintetében annyiban változtatta meg, hogy a vádlott cselekményét a Btk. 271. §-ának (1) bekezdésében meghatározott garázdaság vétségével halmazatban a Btk. 170. §-a (1) bekezdésében meghatározott könnyű testi sértés vétségének is minősítette, s vele szemben a Btk. 85. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján halmazati büntetést alkalmazott. A személyi szabadság megsértése vétségének halmazatként megállapítását viszont mellőzte. (Legf. Bír. Katf. I. 7/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás