BK BH 1986/223
BK BH 1986/223
1986.06.01.
Garázdaság bűntettének és közlekedés biztonsága elleni bűntettnek bűnhalmazatban megállapítása [Btk. 271. § (1) bek., (2) bek. a) pont, 20. § (2) bek., 184. § (1) bek., 12. § (1) bek.].
A városi bíróság mindhárom vádlottat társtettesként elkövetett garázdaság bűntette miatt szabadságvesztésre ítélte.
A vádlottak az étteremben tartott rendezvényen vettek részt, és valamivel éjfél után indultak hazafelé. Útközben a fk. I. r. és a II. r. vádlottak a „Megállni tilos” jelzésű KRESZ-táblát tartóoszloppal együtt a földből kirángatva kidöntötték, majd a tóba dobták. Ezt követően megpróbálták még egy KRESZ-táblát is kidönteni, ez a magatartásuk azonban eredményre nem vezetett. Ezt a fk. I. r. vádlott kezdeményezésére követték el.
Eközben a fk. III. r. vádlott egyedül egy „Stop” táblát tört le a tartóoszlopról, majd a letört KRESZ-táblát eldobta.
A fk. I. r. vádlott a parkosított közterületről kb. 40 tő virágot tépett ki gyökerestől, majd ennek egy részét a körzeti megbízott lakásának udvarába dobta.
A posta épülete előtt tárolt járdalapokból a fk. I. r. és a II. r. vádlott összetört kb. 8 darabot, majd ezeket az úttest közepére dobálták.
Ezután a fk. I. r. vádlott egy kb. 4 éves, másfél méter magasságú díszfából letört kb. 40-50 cm hosszúságú koronarészt.
A bűncselekmény elkövetésekor a fk. I. r. vádlott közepes, a II. r. vádlott enyhe fokú alkoholos befolyásoltság hatása alatt állt.
A vádlottak magatartásukkal a sértett tanácsnak kb. 1000-1400 forint értékű kárt okoztak, mely nem térült meg.
A vádlottak magatartásukkal megvalósították a Btk. 271. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének a) pontja szerint minősülő garázdaság bűntettet, melyet társtettességben követtek el.
A másodfokú bíróság a vádlottak cselekményét társtettesként elkövetett közlekedés biztonsága elleni bűntettnek is minősítette.
A jelen ügy felülbírálata kapcsán felmerült az a kérdés, hogy a vádlottak magatartássorozata nem valósított-e meg más bűncselekményt vagy bűncselekményeket.
A rongálás tekintetében – ideértve a közlekedési táblák megrongálását is – ezt a kérdést a másodfokú bíróság nemlegesen döntötte el. Az irányadónak elfogadott tényállás szerint ugyanis a rongálással okozott kár a szabálysértési értékhatárt nem haladja meg. Ekként a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 93. számú állásfoglalásában foglaltakat iránymutatónak tekintve, a vádlottak terhére a garázdaság mellett a rongálás szabálysértése nem állapítható meg.
Kétségtelen, hogy a közterületen levő virágok kitépése, a fa koronájának letörése, valamint a közlekedési táblák eltávolítása és részbeni megrongálása olyan kihívó közösségellenes magatartás, amely alkalmas volt arra, hogy másokban megbotránkoztatást keltsen. Az, hogy a vádlottak a cselekményüket az éjszakai órákban, más személyek közvetlen észlelete hiányába követték el, a büntetőjogi felelősség szempontjából közömbös [BH 1980/122 sz.].
A korábban kialakult bírósági gyakorlat azonban a közlekedési táblák megrongálását, illetőleg eltávolítását olyan magatartásnak értékelte, amely mások életét, testi épségét, illetőleg jelentős anyagi kárt okozó baleset konkrét veszélyét jelenti (BJD 3960. sz.)
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a jelen ügyben a vádlottak magatartása ezért kétségtelenül megvalósítja a Btk. 184. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a Btk. 20. §-ának (2) bekezdése szerint társtettesként elkövetet közlekedés biztonsága elleni bűntettet is. Az irányadónak elfogadott tényállás alapján az említett bűncselekmény a garázdaság bűntettével alaki halmazatban van ugyan, azonban a garázdaság bűncselekménye a növények megrongálásával, illetve megsemmisítésével önmagában is megvalósult. Ilyen vonatkozásban tehát a garázdaság bűncselekménye és a közlekedés biztonsága elleni bűntett a konkrét bűnügyben részben anyagi halmazati viszonyban került egymással.
Az utóbb kifejtettek alapján tehát a másodfokú bíróság álláspontja szerint a két bűncselekmény között a Btk. 12. §-ának (1) bekezdése szerint halmazati kapcsolat jött létre – két formában is.
A már hivatkozott BK 93. számú állásfoglalás értelmében pedig valóságos bűnhalmazat létesül, ha az elkövető egy cselekménnyel a garázdaság, valamint a testi sértés vagy a rongálás törvényi tényállását megvalósítja, feltéve, ha a testi sértés vagy a rongálás törvényi büntetési tétele nem súlyosabb, mint a garázdaságé.
A vádlottak magatartása – amint azt az elsőfokú bíróság helyesen megállapította – a Btk. 271. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének a) pontja szerint minősülő – garázdaság bűntettet valósította meg. E minősített bűncselekmény büntetési tétele három évig terjedhető szabadságvesztés.
A Btk. 184. §-ának (1) bekezdése szerinti közlekedés biztonsága elleni bűntett büntetési tétele ugyancsak három évig terjedő szabadságvesztés. Az adott bűnügyben tehát olyan bűncselekmény is megvalósult, amelynek büntetési tétele nem súlyosabb, mint a garázdaság bűntettének fent említett minősített alakzatáé.
A közlekedési táblák megrongálását az ügyészi vádirati tényállás tartalmazza és azokat az elsőfokú bíróság is tényként megállapította. A vádlottak terhére az ügyész nem jelentett be fellebbezést, de az említettekre figyelemmel a közlekedési táblák megrongálását, illetve eltávolítását vád tárgyává tett tényeknek kell tekinteni. Az állandó bírói gyakorlat szerint ilyen esetben más bűncselekmény megállapítását a súlyosítási tilalom nem zárja ki (BH 1981/3/96 sz.)
A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a vádlottak terhére megállapított cselekményeket a Btk. 184. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, társtettesként elkövetett közlekedés biztonsága elleni bűntettnek is minősítette. (Baranya Megyei Bíróság 2. Fkf. 623/1985. szám.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás