BK BH 1986/224
BK BH 1986/224
1986.06.01.
Magángyakorlatot folytató állatorvosok esetében egészségügyi szolgáltatással kapcsolatos vállalkozás fennállásával elkövetett üzérkedés megállapítása [Btk. 299. § (1) bek. a) pont II. fordulat, (2) bek. a) pont].
Az eljárt bíróságok az I. r. és a II. r. terheltet az üzletszerűen elkövetett üzérkedés bűntette (helyesen: üzérkedés bűntette) miatt emelt vád alól – bűncselekmény elkövetése hiányában – felmentették.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terheltek községi állatorvosok, és mind a ketten állatorvosi magángyakorlatot is folytatnak. E körben feladatuk volt a magángazdálkodók birtokában levő sertések beoltása sertésorbánc ellen. A vonatkozó szabályok szerint kistermelői sertésállomány esetében ezt a védőoltást kizárólag állatorvos végezheti. Az oltási díj 25 forint, ebből 10 forint jut az oltóanyagra, 7 forint a biztosítási díj összege, 0,50 forint az értesítés költsége és 2-2 forint az ún. fogók munkadíja, míg a fennmaradó 3,50 forint az oltást végző állatorvos munkadíja.
A terheltek mintegy két éven át a sertések vakcinás védőoltását nem maguk végezték, hanem azt két olyan személlyel végeztették el, akinek ehhez nem volt megfelelő szakképzettségük. Ezek a személyek a gazdálkodóktól felvették a sertéskénti 25 forintot, melyből megtartották maguknak 2-2 forintot, a többivel pedig elszámoltak a terhelteknek. A terheltek fedezték az oltóanyag költséget, befizették a biztosítási díjat és elvégezték a kistermelők kiértesítését. Ezek után tiszta bevételként megmaradt nekik a sertésenkénti 3,50 forint oltási díj.
Az oltást ténylegesen elvégző személyek az I. r. terhelt megbízásából 10 736 db, a II. r. terhelt megbízásából pedig 5161 db sertés oltását végezték el. A sertésenként számított 3,50 forint alapulvételével az I. r. terhelt összesen 37 576 forint, a II. r. terhelt pedig összesen 18 063 forint bevételhez jutott.
Az említett határozatok ellen a terheltek terhére emelt törvényességi óvás alapos.
Az eljárt bíróságok – amint ez a határozatok indokolásából megállapítható – a sertésorbánc elleni védőoltás lebonyolítását döntően egészségügyi szolgáltatásnak ítélték meg, ezzel szemben annak gazdasági jellegét lényegtelennek tartották. Ebből következtettek arra, hogy a szóban forgó tevékenységgel nem követhető el a vállalkozással megvalósított üzérkedés.
Ez az álláspont téves.
Az állategészségügy – amellett, hogy állat-egészségügyi jellegű – gazdasági természetű feladat, amely lényeges eleme az állattenyésztésnek, de szorosan kapcsolódik ipari tevékenységekhez (állatok feldolgozása) is. Az ehhez kapcsolódó szolgáltatások tehát gazdasági szolgáltatásoknak tekintendők.
Az üzérkedés körében az ítélkezési gyakorlat vállalkozásnak tekinti a haszonszerzésre irányuló olyan tevékenységet is, amikor az elkövető – amellett, hogy esetleg maga is részt vesz a munkában – az általa vállalt gazdasági jellegű szolgáltatásokat nagyobb részben és rendszeresen idegen munkaerők igénybevételével, másokkal végezteti, s így az általa megszerzett összeg nem a munkájának ellenértéke, hanem vállalkozási nyereségként jelentkezik.
Az adott esetben erről van szó: a terheltek jogosultak voltak a védőoltás elvégzésére, de a munkát vagyoni haszon reményében, rendszeresen olyan személyekkel végeztették el, a védőoltások beadását azokra bízták, akik ilyen tevékenység végzésére nem voltak jogosultak. Ezáltal olyan vállalkozást valósítottak meg, melynek létrehozása tilos, attól függetlenül, hogy maguk elvégezhették volna ezt a tevékenységet.
A vállalkozás eredményeként pedig folyamatosan olyan jövedelemhez jutottak, mely mögött részükről munka nem állt. A terheltek az ilyen gazdasági jellegű szolgáltatással kapcsolatban megfelelő jogosultsággal nem rendelkeztek (ilyenre egyébként jogosultság nem is adható). Tevékenységüket a rendszeres kiegészítő jövedelem megszerzése érdekében valósították meg, s ezáltal a tényállásban meghatározott jogtalan haszonhoz jutottak, az üzérkedést ezért üzletszerűen követték el.
Az eljárt bíróságok tehát a terhelteket – akik elkövették a Btk. 299. §-a (1) bekezdése a) pontjának második fordulatában meghatározott és a (2) bekezdésének a) pontja szerint minősülő üzérkedés bűntettet – tévesen mentették fel.
A Legfelsőbb Bíróság ezért megállapította, hogy a megtámadott határozatok törvénysértők, azokat hatályon kívül helyezte, és maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot.
Ennek során a terhelteket bűnösnek mondta ki üzérkedés bűntettében.
A mindeddig büntetlen előéletű és egyébként is kifogástalan életvitelű terheltek cselekményének elkövetése óta hosszabb idő telt el, ezért a törvényben előírt büntetési tétel alsó határának megfelelő büntetés túl szigorú lenne az adott esetben. A Legfelsőbb Bíróság ez okból a terhelteket a Btk. 87. §-a (2) bekezdésének e) pontja alkalmazásával pénzbüntetésre ítélte, és a Btk. 77. §-ának (4) bekezdése alapján elkobzás alá eső érték megfizetésére is kötelezte.
Az I. r. terhelt esetében 80 napi, a II. r. terhelt esetében pedig 60 napi tétel pénzbüntetést állapított meg a Legfelsőbb Bíróság, az egynapi tétel összegét pedig 200 forintban határozta meg. Ezenkívül az I. r. terheltet 20 000 forint, a II. r. terheltet pedig 10 000 forint elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezte. (B. törv. III. 771/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás