PK BH 1986/23
PK BH 1986/23
1986.01.01.
Az okirati bizonyításra vonatkozó eljárási szabályok a sajtóhelyreigazítási eljárásban is érvényesülnek, de tekintettel kell lenni arra, hogy a törvény szerint a sajtóhelyreigazítási eljárásban bizonyítás felvételének csak olyan bizonyítékokra vonatkozóan van helye, amelyek a tárgyaláson rendelkezésre állanak, és amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy a közlemény kifogásolt tényállításainak valóságát nyomban igazolják, vagy a keresetben előadottakat nyomban megcáfolják. [Pp. 166. §, 196. § (1) bek., 345. § (2) és (3) bek.; Ptk. 79. §].
I. A „Kutya” című folyóirat 1984. decemberi számában (amelyet 1984. december 20-án kezdtek árusítani) az egyesületi élet híreinek a rovatában tájékoztatást adtak a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete d-i helyi szervezetének 1984. október 29-én tartott vezetőség-választó taggyűléséről.
A tájékoztatás egyebek mellett közölte: „A jelenlévő 158 ember egyhangúlag elhatárolta magát a hat rendbontótól (dr. G. Zs., P. I., ifj. P. I., Sz. M., H. K., H. L-né), akik megpróbálták a gyűlés rendjét megzavarni. Közkívánatra történt távozásuk után a gyűlés sportszerű légkörben zajlott le.”
A felperes az 1985. január 16-án kelt, a folyóirat főszerkesztőjéhez írt levelében helyreigazítást kért, saját személyét illetően helyreigazítani kérte a cikknek azt a megállapítását, hogy ő „rendbontó” volt, és „közkívánatra távozott”, mert rendbontást nem követett el, és saját elhatározásából távozott. A helyreigazítási kérelem egyébként a cikkben felsorolt személyekre vonatkozó tényállításokat is kifogásolta.
Az alperes a helyreigazítási kérelemre nem válaszolt, helyreigazítást nem tett közzé.
A felperes a bírósághoz 1985. január 28. napján benyújtott és az első fokú eljárásban utóbb pontosított keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a következő helyreigazításra: „Lapunk 1984. decemberi számának 33. oldalán a Hírek-ben a MEOE d-i helyi szervezete 1984. október 29-én tartott taggyűléséről adott tájékoztató valótlanul tartalmazza az alábbi tényeket: H. L.-né rendbontó volt. Meg kívánta zavarni a gyűlés rendjét, közkívánatra távozott. Ezek a tényállítások valótlanok, mert H. L.-né nem volt rendbontó, hozzászólás nélküli hallgatója volt az eseménynek. Nem kívánta megzavarni az ülés rendjét, nem közkívánatra távozott a taggyűlésről, mert ilyen kívánság nem hangzott el, saját elhatározásából távozott”.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. A kifogásolt tényállítások valóságának bizonyítására csatolta a taggyűlésről készült jegyzőkönyvet, továbbá B. S., S. I., A. K. és L. A. levelét, amelyet a MEOE Intéző Bizottságához írtak a cikkben felsorolt személyek magatartása miatt. Az 1985. február 15-én tartott tárgyalásra előállította, és tanúként kihallgatni kérte dr. G. F-et, aki a taggyűlésen jelen volt, és ott a fegyelmi bizottság elnökévé választották meg.
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy a „Kutya” című folyóirat következő számában, az eredetivel azonos helyen és betűszedéssel az alábbi helyreigazítást tegye közzé:
„HELYREIGAZÍTÁS
Lapunk 1984. decemberi számának 33. oldalán a „Hírek” rovatban a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének d-i helyi szervezete 1984. október 29-én tartott taggyűléséről adott tájékoztatás valótlanul tartalmazza, hogy H. L.-né rendbontó volt, megpróbálta a gyűlés rendjét zavarni és közkívánatra távozott.
Ezzel szemben a valóság az, hogy H. L.-né nem volt rendbontó, nem próbálta megzavarni a gyűlés rendjét, saját elhatározásából és nem közkívánatra távozott, mert ilyen kívánság el sem hangzott”.
Kötelezte továbbá az elsőfokú bíróság a Lap- és Könyvkiadót 800 Ft perköltség megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság – ítéletének indokolása szerint – a tényállás megállapításánál elsősorban az 1984. október 29-én készült taggyűlési jegyzőkönyvet vette alapul. Ez a jegyzőkönyv a rendbontóknak tekintett személyeket név szerint is felsorolta, megemlítve azt, hogy kifogásolt magatartásukat a figyelmeztetésüket követően is folytatták. Közöttük a felperest a jegyzőkönyv nem említi, az ő magatartását illetően csak azt tartalmazza, hogy jogosulatlanul készített hangfelvételt.
A hangfelvételre vonatkozóan az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy ez az adott körülmények között nem volt rendbontásnak minősíthető. Annak eldöntése, hogy a felperes a felvételt jogszerűen készítette-e, nem volt a per tárgya. Ha nem lett volna jogosult a hangfelvétel elkészítésére, a magatartása akkor sem zavarta meg a rendet, mert ettől a taggyűlést vezető elnök őt nem tiltotta el. A jegyzőkönyvből megállapíthatóan valótlan a közleménynek az az állítása is, hogy a felperes „közkívánatra” távozott.
Az elsőfokú bíróság az alperes által csatolt levélben foglalt állításokat a tényállás megállapításánál nem fogadta el, hivatkozva arra, hogy az utólag készült, és olyan megállapításokat tartalmaz, amelyeket a jegyzőkönyv nem támaszt alá. Dr. G. F. tanúvallomását azért mellőzte, mert álláspontja szerint a jegyzőkönyvben foglaltakkal szemben az utólagos előadás vagy nyilatkozat nem alkalmas a tényállás megállapítására, és nem ronthatja le a jegyzőkönyv hitelét.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a felperes keresetének az elutasítását. Fellebbezésében azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság bizonyítási indítványát indokolatlanul mellőzte, és újabb tanúkat is jelentett be tényállításainak az alátámasztására.
A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte.
II. A fellebbezés részben alapos.
Az elsőfokú bíróság a periratokhoz csatolt jegyzőkönyv adataira hivatkozva tévesen mellőzte a további bizonyítást. A jegyzőkönyv mint okirat a bizonyítási eszközök egyike (Pp. 166. §). Mind a közokirattal, mind a magánokirattal szemben ellenbizonyításnak van helye, a közokirattal szemben csak annyiban, amennyiben ezt a törvény ki nem zárja vagy nem korlátozza [Pp. 195. §-ának (3) bekezdése, 196. §-ának (1) bekezdése].
Az okirati bizonyításra vonatkozó általános eljárási szabályok a sajtóhelyreigazítási eljárásban is érvényesülnek, de tekintettel kell lenni arra, hogy a Pp. 345. §-ának (2) bekezdése értelmében bizonyítás felvételének csak olyan bizonyítékokra vonatkozóan van helye, amelyek a tárgyaláson rendelkezésre állanak, és amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy a közlemény kifogásolt tényállításainak valóságát nyomban igazolják, vagy a keresetben előadottakat nyomban megcáfolják.
A taggyűlésen részt vevő és a történtekről közvetlenül tudomás szerzett tanúk vallomása ilyen bizonyítéknak minősülhet. Mivel pedig az alperes a tárgyaláson résztvevő tanút a tárgyalásra előállította, az előállított tanú kihallgatását az elsőfokú bíróság tévesen mellőzte.
Az alperes által csatolt géppel írt és kiállítója (a jegyzőkönyvvezető) által – két tanú előtt – aláírt okirat a Pp. 196. §-a szerinti magánokiratnak minősül, amely az ellenkező bizonyításáig teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetőleg elfogadta vagy kötelezőnek ismerte el. A magánokiratnak minősülő jegyzőkönyv, szemben a közokirattal, teljes bizonyító erővel nem bizonyítja a benne foglalt tények és adatok valóságát. A perbeli esetben nem szolgált tehát teljes bizonyítékul arra, hogy a taggyűlésen nem történhetett más, mint amit a jegyzőkönyv tartalmaz. A Legfelsőbb Bíróság a fentebb kifejtettekre tekintettel a fellebbezési eljárásban meghallgatta az elsőfokú bíróság által mellőzött dr. G. F. tanút és rajta kívül a taggyűlésen részt vett B. S., dr. V. Zs. tanúkat.
A felek előadása, valamint az első és másodfokú eljárásban felmerült bizonyítékok egybevetése alapján az ügy elbírálása szempontjából lényeges következő tények állapíthatók meg.
A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete d-i helyi szervezete korábbi vezetősége helyett 1983 decemberében új vezetőséget választott. A megválasztott új elnök dr. V. Zs. lett. Közérdekű bejelentés alapján a helyi szervezet felügyeletére jogosult szerv – választási szabálytalanságok miatt – új választás megtartását rendelte el. Ilyen előzmények után került sor a sajtóközleményben említett, 1984. október 29-én megtartott taggyűlésre. Ennek tárgyköre a következő volt:
1. Beszámoló az 1984. évi munkáról
2. Vezetőségválasztás.
3. Film vetítése a munkakutyák kiképzéséről.
A taggyűlést egy többszintes üdülő harmadik emeletén tartották. Ezért a teremben a helyi szervezet szavazati joggal rendelkező tagjain kívül szavazati joggal nem rendelkező fiatalkorú egyesületi tagok és – a felperesen kívül más – idegenek is voltak jelen.
A felperes a helyi szervezetnek nem, de a MEOE budapesti szakosztályának tagja volt. A taggyűlésen – meghívó nélkül – megjelent és magnetofon készüléket vitt magával. A taggyűlést dr. V. Zs. nyitotta meg, és azon a MEOE főtitkára elnökölt. A taggyűlésen heves vita, hangzavar alakult ki, majd amikor az elnök a felszólalásokra nem adott engedélyt, többen fütyülni kezdtek, kiabálva megfenyegették a felszólalókat azzal, hogy kiviszik őket a teremből.
A felperes a taggyűlésen magnófelvételt készített, és az egyik felszólalót felszólalása folytatására biztatta.
A bizonyítás eredménye alapján nem állapítható meg tényként, hogy az elnök vagy a vele közreműködő dr. V. Zs. a felperest a terem elhagyására, illetve a hangfelvétel-készítés abbahagyására hívta volna fel vagy egyéb magatartása miatt figyelmeztette. Dr. V. Zs. tudomást szerzett arról, hogy a felperes a taggyűlésről hangfelvételt készít. Ennek ellenére – a tanúvallomásából kitűnően – nem tiltotta meg a hangfelvétel folytatását. A másodfokú eljárás során foganatosított bizonyítás anyaga tehát megerősítette a közgyűlési jegyzőkönyvvel kapcsolatos első fokú ítéleti feltételezést.
A taggyűlés rendezői törekedtek arra, hogy a rendezvényen csak a helyi szervezet érvényes tagsági könyvével rendelkező tagjai vegyenek részt, hogy az összejövetel rendje – az előzményekre is tekintettel – biztosítható legyen. Ez azonban a terem tárgyi adottságai és egyéb, a szervezésben rejlő okok (a napirend összeállítása stb.) folytán nem valósult meg. A taggyűlés rendje a felperes jelenlététől és magatartásától függetlenül nem volt biztosítható.
A perbeli sajtóközlemény véleménynyilvánításnak nem minősül. A sajtóközleményben megfogalmazott „rendbontás”, egy közösség munka-, illetve tanácskozási rendjének megzavarása a közfelfogás szerint a legkülönbözőbb – rosszalló megítélés alá eső – magatartások megvalósításának a tényére utal. Ilyen tényállást azonban csak akkor lehet valónak elfogadni, ha az érintett valamely konkrét magatartásával valóban megbontotta a közösség – a perbeli esetben egyesület (Ptk. 65. §) – rendjét. Az adott esetben a bizonyítás eredménye nem igazolta azt, hogy a felperes rendbontást követett el, és emiatt volt kénytelen a tagság kívánságára távozni a taggyűlésről.
Az elsőfokú bíróság – a fentebb kiegészített tényállásra is tekintettel – helyesen kötelezte az alperest a Ptk. 79. §-ának (1) bekezdése és a Pp. 345. §-ának (3) bekezdése alapján helyreigazításra. A helyreigazítás szövegéből a Legfelsőbb Bíróság a való tények felsorolását azért mellőzte, mert az adott esetben az elrendelt helyreigazítás szövege kifejezi azt is, hogy a sajtóközlemény állításával szemben melyek azok a való tények, amelyek a felperes jogos érdekeinek védelme szempontjából lényegesek, megismétlésükre nincsen szükség.
Mivel az ügy elbírálása szempontjából lényeges tényállás tisztázott, a Legfelsőbb Bíróság a felperes által indítványozott további bizonyítást mellőzte.
A perköltségben való marasztalás a Pp. 345. §-ának (3) bekezdésén, valamint a Pp. 81. §-ának (1) bekezdésén és a 7/1972. (XI. 28.) IM számú rendelet 18. §-án alapszik. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 324/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás