PK BH 1986/231
PK BH 1986/231
1986.06.01.
Ha a vállalati bérlakáson fennálló lakásbérleti jogviszony megszűnik, mert a bérlőnek megszűnik a lakással rendelkező szervvel fennálló munkaviszonya, a kiürítésre kötelező bírósági határozatban rendelkezni kell arról is, hogy a bérlő igényt tart-e elhelyezésre, és ha igen, milyenre. [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 152. § (2) bek. a) pont, 102. § (1) bek. a) pont, 117. § (3) bek. a) pont 123. §; 1/1971. (II. 8.) ÉVM sz. r. 90. § (2) bek.; PK 69. sz.].
A felperes 1961. évben egy szobából és mellékhelyiségekből álló szolgálati lakást biztosított alkalmazottjának, az I. r. alperesnek. Az I. r. alperes a lakásbérleti szerződést 1961. október 12. napján kötötte meg a felperessel. A lakás 1971. évben vállalati bérlakássá vált. Az I. r. alperes munkaviszonya a felperesnél 1972-ben megszűnt. A lakásból azonban az alperesek nem költöztek el, a felperes ezért keresetében az alpereseket a lakás kiürítésére kérte kötelezni azzal, hogy elhelyezésükről maguk kötelesek gondoskodni.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A kereset indokolása szerint a perbeli lakás szolgálati lakás volt, amelynek ez a jellege 1971. július 1-jén megszűnt, és a lakás vállalati bérlakássá vált. Utalt a bíróság arra, hogy az adott esetben az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet (R.) 152. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazandók. Mivel pedig az I. r. alperes nem vállalt olyan kötelezettséget, hogy lakásbérleti jogviszonyának megszűnése esetén elhelyezési igény nélkül hagyja el a lakást, az R. 117. §-ának (3) bekezdése szerint megfelelő másik lakásra tarthat igényt. Miután a felperes másik lakást nem ajánlott fel, ezért a bíróság a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítélete fellebbezés hiányában jogerős lett.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A rendelkezésre álló adatok alapján helyesen állapította meg a városi bíróság, hogy miután a perbeli lakás eredetileg szolgálati lakás volt, s csupán 1971. július 1-jétől kezdődően minősült vállalati bérlakásnak, a felek közötti jogvita elbírálásánál az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet (R.) 152. §-ában fogalt rendelkezések alkalmazandók.
A perben nem merült fel adat arra, hogy a peres felek eltérő külön megállapodást kötöttek volna, ehhez képest az R. 152. §-a (2) bekezdésének a) pontjában foglaltak szerint a lakásbérleti jogviszony tartamára és megszűnésére a rendeletnek a szolgálati lakásokra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Eszerint pedig a lakásbérleti jogviszony megszűnik, ha a bérlőnek megszűnik a lakással rendelkező szervvel fennálló munkaviszonya [R. 102. §-a (1) bekezdésének a) pontja].
A lakásbérleti jogviszony megszűnésével az alperesek a lakásban jogcím nélküli lakáshasználóvá váltak, akik kötelesek a lakást kiüríteni.
Törvénysértő ezért a jogerős ítéletnek a keresetet elutasító rendelkezése. A bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a felperes keresetének e részben helyt ad, és az alpereseket a lakás kiürítésére kötelezi.
A felperest terhelő elhelyezési kötelezettség ugyanis nem akadálya a lakás kiürítése elrendelésének, a bíróság ezzel ellentétes álláspontja törvénysértő. A felperes az elhelyezés biztosítása előtt is sikerrel léphet fel kiürítés iránti keresettel a lakásban jogcím nélkül lakó alperesekkel szemben.
A lakás kiürítését elrendelő bírósági határozatban azonban a bíróságnak állást kell foglalnia abban a kérdésben, hogy a lakás kiürítésére kötelezett tarthat-e igényt és ha igen, milyen elhelyezésre, illetőleg ki köteles és milyen módon az elhelyezéséről gondoskodni (PK 69. számú állásfoglalás).
A rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg kétséget kizáróan, hogy az I. r. alperes munkaviszonya a felperesnél milyen módon szűnt meg, s ehhez képest az R. 117. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerint tarthat-e igényt elhelyezésre, vagy pedig az 1/1971. (II. 8.) ÉVM számú rendelet (Vhr.) 90. §-a (2) bekezdésének i) pontja szerint rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználónak minősül, aki a R. 123. §-ában foglalt rendelkezések szerint elhelyezésre igényt nem tarthat.
Nem tisztázott a perben az sem, hogy amennyiben az alperesek elhelyezéséről a felperes köteles gondoskodni, úgy az alperesek milyen lakásra tarthatnak igényt, illetőleg hogy a perbeli lakásnak mi volt a komfortfokozata.
A városi bíróság eltérő jogi álláspontja folytán a fenti körülményeket nem tisztázta. A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a városi bíróságot a fentiek szerint új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. [Pp. 274. §-ának (3) bek.]. (P. törv. III. 20 749/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás